Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-22 / 145. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 22. Megnyílt a KGST 31. ülésszaka Varsóban (Folytatás az 1. oldalról) Sikeres előrehaladásunk biztos záloga, hogy erős szálak fűzik hazánkat a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista országhoz. Meggyőződésünk, hogy senki sem lehet hazája érdekeinek hű képviselője, ha nem hatja át gondolkodását és cselekvését az internacionalizmus. Ugyanígy nem lehet internacionalista az, aki szovjetellenes, aki alábecsüli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmet formáló jelentőségét, a szocializmus és kommunizmus építésének hat évtizedes tapasztalatait. Az internacionalizmus, a testvéri szolidaritás és az általánosítható tapasztalatok alkotó alkalmazása azonban nemcsak a mi közösségünk, de a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának erőit megsokszorozza a társadalmi haladásért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt mélyen át- érzi ezt, szolidáris a kapitalista világban dolgozó kommunista pártokkal, és megvan győződve róla. hogy az internacionalizmus a kommunista mozgalom legyőzhetetlen ereje. Kádár János elvtárs. pártunk Központi Bizottságának első titkára rámutatott: „a proletár internacionalizmus alapvető ismérvének tekintjük a mai viszonyok között: a nemzeti és nemzetközi érdekek egyeztetését, az egységre való törekvést, az egymás kölcsönös támogatását, az elv. társi együttműködést, a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív állásfoglalást és cselekvés kialakítását. a testvérpártok önállósága, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján”. Valljuk — és gyakorlatban az élet igazolta —, hogy a szocializmusért, a társadalmi haladásért folytatott harcban nélkülözhetetlenek a nemzeti sajátosságok figyelem- bevételével hasznosított nemzetközi tapasztalatok. Október szelleme, országaink internacionalista politikája nélkül nem jöhetett volna létre a KGST sem, amely ma élő példája a leghaladóbb társadalmi rendszerű országok gazdasági ösz- szefogásának és együttműködésének. Bizonyítéka annak. hogy az integráció és a nemzeti felemelkedés nem egymással ellentétes folyamatok, hanem gyümölcsözően egymásra ható tényezők. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 25. kongresszusán Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs — aki lankadatlan figyelmet fordít a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztésére — teljes joggal mutatott rá: „nemcsak kölcsönös, nagy gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen, közösségünk anyagi alapjainak a megerősítéséről”. S valóban a szocialista világrendszer államai között létrejött új típusú kapcsolatok, a KGST keretében megvalósuló együttműködés, az egyre jobban kiteljesedő szocialista gazdasági integráció — közösségünk országai fejlődésének pótolhatatlan forrása. Ugyanakkor a világ népei számára vonzó példa, amely mind magasabb színvonalon valósítja meg az egyenjogúságra és a kölcsönös előnyökre épülő nemzetközi munkamegosztást. A KGST erősítése útján a szocialista nemzetek is erősödnek, ugyanakkor növekAlekszej Koszigin: szik befolyásuk és tekintélyük a világban. Tisztelt elvtársak! Pártunk XI. kongresszusa határozatainak útmutatásait követve, népünk a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodik. Mélyen tudatában vagyunk, hogy a békés alkotó munka legfontosabb nemzetközi feltétele szoros szövetségünk és megbonthatatlan barátságunk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ezért, mint eddig, a jövőben is teljes erőnkkel részt vállalunk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa közös feladataiból. Egész dolgozó népünk arra készül, hogy világtörténelmi jelentőségéhez méltóan ünnepelje meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. A csepeli dolgozók szocialista munkavensenyt kezdeményeztek a forradalom hat- vadadik évfordulójának tiszteletére. Kezdeményezésük hazánkban tömegmozgalommá vált, sőt — örömünkre — nemzetközi visszhangra is talált. Népünk alkotó törekvése is a Nagy Október eszméjét fejezi ki. Szívből köszöntjük a Szovjetuniót, a kommunizmust építő szovjet népet, világraszóló nagy történelmi sikereiket. Üdvözöljük a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét, amely híven kifejezi a Szovjetunió hatalmas eredményeit, a kommunizmus építésének ragyogó távlatait. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely magasra emeli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lenini zászlaját. Szívből kívánjuk, hogy erősödjék tovább a testvéri szocialista országok megbonthatatlan egysége és örök barátsága. A szocializmus testvéri országainak együttműködése - a dolgozók millióinak közös ügye Az ünnepi ülésen felszólalt Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke is. Többek között ezeket mondotta: — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Leg- Felsőbb Tanácsának elnöksége, a szovjet kormány és személy szerint pártunk Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Leonyid Iljics Brezsnyev megbízott azzal, hogy szívélyes elvtársi üdvözletünket tolmácsoljam önöknek, sikert kívánjak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszakán részt vevő testvéri országok küldöttségeinek, szívből jövő köszönetét mondjak részvételükért ezen, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára emlékező ülésen. — Korunk semmilyen más eseménye nem gyakorolt olyan mélyreható, átalakító hatást a világtörténelem menetére, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A Nagy Október, a marxizmus—leninizmus eszméi mutatták azt az utat a világ dolgozói, a kizsákmányolt és elnyomott tömegek számára. — Október nagysága jelen van az új ember, a sorsát kezébe vevő és irányító ember, az alkotó, a humanista, az internacionalista képében, aki tudatosan fordítja erejét ét energiáját a béke, a haladás és a kommunista ideálok megvalósulásának előmozdítására. — Október el nem múló nagyságát abban is érezzük, hogy az eszméibe vetett hitet nem tudták megtörni sem a megpróbáltatások, sem a nehézségek. Az idő múlásával ez a hit csak erősödött, új erőt kölcsönzött a népeknek, magabiztosságot a győzelem kivívásához. — Az októberi forradalommal vette kezdetét a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodása a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokban, az októberi forradalom rakta le alapjait a béke és a népek közötti barátság eszméinek. A szocializmus országai, karöltve a többi békeszerető erővel a békés egymás mellett élés elveiből és az új világháború veszélye megakadályozásának szükségességéből kiindulva reális sikereket érhettek el a nemzetközi kapcsolatok átformálásában. Meg kell azonban mondanunk, hogy az újabb sikerek érdekében még további nagy és kitartó erőfeszítésekre van szükség. Október nagysága megmutatkozik a szocialista átalakulások közös tapasztalataiban is. Ennek a tapasztalattárháznak kialakításához a maga módján hozzájárult a szocialista úton haladó valamennyi ország. — Kommunista pártunk tevékenységében alkotó módon használja fel a testvéri országok szocialista építése során felgyűlt tapasztalatokat, állandóan tanulmányozza és figyelembe veszi a világszocializmus elméleti és gyakorlati vívmányait. A testvéri pártok és országok tapasztalatai visszatükröződnek az új szovjet alkotmány tervezetében is, amelyet nemrégiben hagyott jóvá pártunk Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és amelyet össznépi vitára terjesztettünk elő. — Az új alkotmány politikai és jogi tartalma megfelel a szovjet állam fejlődésében elért jelenlegi történelmi szakasznak, kétségkívül gazdagítani fogja a szocializmus kollektív tapasztalatát, pártunk és a szovjet nép új hozzájárulása lesz a haladás és a világbéke közös ügyéhez. — Nincs olyan terület a testvéri országok társadalmi életében, kölcsönös együttműködésükben, ahol nem nyilvánulna meg kollektív tapasztalatunk jótékony hatása. Éppen itt, ennél a pontnál kell szólnunk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájáról. A KGST — mint azt Leonyid Iljics Brezsnyev megfogalmazta — egyedülálló tapasztalatot jelent országok nagy csoportjának egyenjogú együttműködésére, a nemzeti és az internacionalista érdekek harmonikus összekapcsolására, a szocialista internacionalizmus elveinek gyakorlati megvalósítására. — A szocializmus testvéri országainak együttműködése — a dolgozók millióinak közös ügye. Amikor a „Vörös Csepel” a népi Magyarország vállalatának dolgozói a Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére szocialista munkaversenyt hirdettek a Szovjetunióba irányuló export- szállításaik határidő előtti teljesítésére, olyan nemzetközi kezdeményezést tettek, amelynek hatalmas politikai jelentősége van, és amely támogatásra talált a többi testvéri országban. — Országaink már három évtizede együtt haladnak a szocialista átalakítások útján, amelyeknek kezdetét az októberi forradalom jelentette. Egyre szorosabb és sokoldalúbb testvéri együttműködésünk a szocialista országok felvirágzásának, a szocialista országok szuverenitása megszilárdításának fejlődési szintjük kiegyenlítődésének körülményei között fejlődik. Mindez az új társadalmi rend igazságosságáról és mély demokratikus voltáról tanúskodik. — Teljes joggal állíthatjuk, hogy országaink gazdaságának jövője, azoknak az alapvető feladatoknak a megoldása, mint amilyenek a termelés minden eszközzel történő növelése, hatékonyságának fokozása és minőségének emelése, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a dolgozók jólétének növelése — követlenül összefügg a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztésével, az integráció komplex programjának következetes megvalósításával. — Feladataink megoldásában rendkívül nagy jelentősége van a szocializmus testvéri országai együttműködésének, a KGST tevékenységének, s ehhez a Nagy Októberrel megkezdett közös ügyünk nevében nagy sikereket kívánunk. — Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy Angola, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Koreai NDK, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, Románia és Vietnam dolgozóinak újabb sikereket kívánják a szocialista építésben, a kommunista és munkáspártok kongresszusain hozott határozatok sikeres megvalósításában a béke megszilárdításának ügyében. — A KGST ülésszakának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében tartott ünnepi ülése a szocializmus és a kommunizmus eszméinek diadalát a testvéri szocialista országok fokozódó egységét és össze- forrottságát, erejük és nemzetközi tekintélyük növekedését demonstrálta. s Amerikai levelünk Vér a pázsiton |zombat délután ünnepi készülődés folyt a Humboldt parkban. Szülők, gyerekek, fiúk, lányok ételhordó kosarakkal, pokrócokkal, labdákkal felszerelve érkeztek és helyezkedtek el a lombos fák árnyékában a pázsiton, közel a több száz méter hosz- szúságú „Y” alakra hasonlító tó partján. A fiatalok rögtönzött szónoki emelvényt ácsoltak, mikrofont szereltek, hogy az ünnepi szónokok szava eljuthasson a kényelembe helyezkedett közönség távolabb heverésző részéhez. Előkerült néhány zászló és jelszó. Ezek világosan jelezték — az ünneplők sötétebb bőrszíne mellett —, hogy spanyol anyanyelvű puerto ricoiak gyülekeznek. Céljuk: megünnepelni Puerto Rico függetlenségi napját, s közösen megbeszélni, mit tehetnének egységbe fogva súlyos életfeltételeik javításáért. New York után Chicagóban él a legtöbb puerto ricói az Egyesült Államokban. Ismeretes, hogy ez a Ka- rib-tenger térségében lévő szigetország csaknem egy évszázada amerikai gyarmati terület, amelyet az utóbbi évtizedekben jogi trükkök, meghamisított választási eredmények és a hazafiak ellen alkalmazott megtorlások kombinálásával megpróbálnak 51. államként beolvasztani az Egyesült Államokba. Puerto Rico lakossága hivatalosan máris amerikai állampolgárnak számít, de — mint mondják — csak „fapados”, azaz másodosztályú, jogaiban erősen megkülönböztetett állampolgár. Jelenleg több százezer puerto ricói él az Egyesült Államokban. Jöttek, hogy jobb megélhetést találjanak, de ez a jog — munkában, lakáskörülményekben, iskoláztatásban, megélhetésben — nincs számukra biztosítva. A New York-i és a chicagói puerto ricói városnegyedek — a nyomorszintet tekintve — máris túlszárnyalták a legszegényebb néger gettók színvonalát. Ez ellen a nyomor ellen, emberi jogaikért és a szigetországuk függetlenségéért akartak szót emelni a puerto ricóiak ezen a napfényes szombat délutánon a Humboldt parkban. Az ünnepség hivatalos része még el sem kezdődött, mikor provokátor suhancok érkeztek és zaklatni kezdték a pázsiton pihenő és játszó embereket. A provokáció súlyosságára akkor derült fény, mikor a suhancok után megjelentek az addig elrejtőzött, állig felfegyverkezett rohamrendőrök és ütlegelni kezdték az ünnepelni, pihenni akarókat. Kis idő múltán lövések dördültek, kiabálások, sikoltozások váltották fel a park vidám hangulatát, pánik keletkezett, az emberek, gyerekek futni kezdtek. Újabb lövések dördültek. A kirándulók a Grower Drive-on át rohantak a közeli utcákba, ahol az elkeseredett fiatalok rendőrkocsikat döntöttek és gyújtottak fel. A park percek alatt kiürült. Szirénázó mentőkocsik érkeztek, de Julio Osorio 26 éves és Rafael Cruz 25 éves fiatalemberen már nem segíthettek. Holtan feküdtek a frissen nyírt pázsiton. A rendőrfegyverek golyói azonnal kioltották életüket, 12 fiatalt pedig megsebesítettek. A vérbe fojtott ünnepségről kiadott rendőri hivatalos jelentés a puerto ricóiakat vádolja a történtekért. A szemtanúk azonban egyértelműen rendőrprovokációról adnak számot. Cáfolják azt a hivatalos állítást, mely szerint Osorio lőtt volna a rendőrökre, miközben célt tévesztve megölte saját társát, Cruzt. Ezt az állítást még a támadásban részt vett rendőrök közül is cáfolják. n Egyesült Államokban — és Chicagóban is — nem először fordult elő, hogy a rendőrség békés I emberekre lő, hogy érvényt szerezzen a nagytőke érdekeit szolgáló rendnek. S ez a rend most is, mint mindig, ellentétben áll a népek függetlenségi és szabadságvágyával, ellentétben áll a dolgozó tömegek legelemibb emberi jogaival. E durva erőszak hosszú drámai sorba kapcsolódik, amelynek új láncszemét jelzi ezen a júniusi szombat délutánon a véres pázsit a Humboldt parkban. Chicago, 1977. június. DCooáes QiJjiáti A szovjet—francia csúcs második napja (Folytatás az 1. oldalról) Giscard d’Estaing francia elnök a nemzetközi kérdéseket áttekintve hét nagyobb témakörrel foglalkozott. Üdvözölte azt a tényt, hogy a két fél az enyhülésről közös nyilatkozatot fogadott el és hangsúlyozta: a francia álláspont szerint az európai biztonsági konferencia részvevői belgrádi tanácskozásának is az enyhülési folyamatot kell szolgálnia, az agresz- szivitás elkerülésével. A francia államfő kifejtette nézeteit a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról is, rámutatva, hogy szerinte a kérdés nemzeti megoldása nem lehetséges, meg kell találni a megfelelő kereteket ahhoz, hogy nemzetközi megállapodást dolgozzanak ki. A francia álláspont szerint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása a világbéke fenntartásának igen fontos eleme. Ezzel kapcsolatban örömmel nyugtázta, hogy a két fél erről is közös nyilatkozatot ad ki. A leszerelés kérdéseiről szólva Giscard d’Estaing azt mondotta, hogy Franciaország katonai helyzetét nemzetközi megállapodások nélkül nem lehet a „minimális biztonság” szintje alá szorítani, de kormánya nem zárkózik el az elől, hogy részt vegyen a megfelelően ellenőrzött és általános leszerelés kérdéseinek megvitatásában. Mint mondotta, a leszerelést csak ilyen módon lehet „veszélyek nélkül” megvalósítani. A francia elnök utalt országa és a NATO kapcsolataira, majd ugyancsak röviden foglalkozott a közel-keleti kérdéssel és az afrikai problémákkal is. Hangsúlyozta, hogy Dzsibuti rövidesen független állammá válik, és — mint mondotta — az új állam számára a nemzetek közösségének kell biztosítani a független létet. Az európai kérdésekről Giscard d’Estaing csak röviden beszélt, ezen belül leszögezte, hogy Nyugat-Berlin kérdésében Franciaország szigorúan ragaszkodik a négyhatalmi megállapodáshoz. Röviden utalt a nyugateurópai integráció kérdéseire is. A francia elnök határozottan leszögezte, hogy a nemzetközi helyzet megítélésében, a problémák értékelésében a Szovjetunió és Francia- ország álláspontja igen sok vonatkozásban azonos, vagy közel áll egymáshoz. A tárgyalások befejeztével Leonyid Brezsnyev Párizsban megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját a Diadalívnél, majd fogadást adott a Szovjetunió párizsi nagykövetségén a nemzetgyűlés francia— szovjet csoportja, illetve a Francia—Szovjet Baráti Társaság vezetői tiszteletére. Ezután Jacques Chirac polgár- mester meghívására rövid látogatást tett a párizsi városházán. Este Giscard d’Estaing köztársasági elnök adott vacsorát az Elysée-pa- lotában Brezsnyev és a szovjet küldöttség tiszteletére. A politikai tárgyalások ma Leonyid Brezsnyev és Giscard d’Estaing négyszemközti megbeszélésével fejeződnek be. Barre miniszter- elnök és a szakminiszterek ezzel párhuzamosan tárgyalnak a gazdasági kérdésekről, előkészítve a két ország új hosszúlejáratú megállapodását. A négyszemközti megbeszélés vezető témái a nemzetközi helyzet fő kérdései lesznek, beleértve a nemzetközi gazdasági szervezetek problémáit is. Ezt követően írják alá a szovjet—francia közös nyilatkozatot, amely a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet általános kérdéseivel foglalkozik, továbbá az enyhülésről, illetve a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló két további nyilatkozatot, valamint a gazdasági megállapodásokat.
