Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-14 / 112. szám
2 KELET-MAGYARQRSZÄG 1977. május 14. Cigányiskola az üzemben H igény óvoda, -iskola, külön osztály cigánytanulóknak: egyik sem fehér holló. Az sem ritkaság ma már, hogy a hiányzó iskolai osztályok pótlására vállalati kihelyezett tagozatokat szerveznek. Párját ritkítja azonban az a kezdeményezés, amely e kettő összevonásából született a nyíregyházi IKSZV-nél, az ingatlankezelő vállalatnál. Pár évvel ezelőtt már volt kísérletük, akkor egy rövidített tanfolyam keretében az analfabéta cigány dolgozókat tanították meg írni-olvasni. Ebben a tanévben újra széles körű szervezésbe kezdtek, a szakszervezeti bizottság és a vállalat vezetősége külön-külön minden egyes dolgozó figyelmét felhívta a tanulás fontosságára. Az egyéni elbeszélgetések eredményt hoztak. Negyvenketten iratkoztak be a dolgozók iskolájának kihelyezett tagozatára — zömmel cigány dolgozók. Egy alapfokú tanfolyam indult, ahol az általános iskola első osztályának megfelelően a betűvetéssel kezdték. Emellett egy összevont ötödik-hatodik, illetve hetedik és nyolcadik osztályt is szerveztek. A csoportokból jelenleg azok hiányoznak, akik időközben megváltak a munkahelytől, a többiek a következő napokban vizsgáznak. Mivel nagyon sok vállalat hasonló kezdeményezése kudarcba fulladt, vagy az osztályok indításáig sem jutottak el, érdemes az IKSZV módszerét tanulmányozni. Minden tankönyvet és felszerelést a vállalat vásárolt. Nem ígértek fizetésemelést, csupán azt, ha sikeres vizsgát tesznek; tanulmányi eredményüktől függően részesülhetnek pénzjutalomban. Hetente három alkalommal — a 160 órás tanfolyam idejére — munkaidő-kedvezményt adnak. Örák előtt és után saját járművükkel hozták-vitték az 1. számú iskola tanárait és a szemléltetőeszközöket. Indokolt esetben a távol lakó dolgozókat tanítás után kocsival hazavitték. A tanfolyam szervezője, Németh Miklós csak egyetlen példát mondott el az érdeklődésre: egy fiatal cigányasszony gyermeke születése után egy héttel már újra ott volt az „iskolában” — karján a csecsemővel. □ z ingatlankezelő nem tartozik a nagy vállalatok közé. Segédmunkásai nagyrészt cigányok, ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nem mondtak le a tanulási kedv felkeltéséről. Megtudtuk azt is, hogy a környékről több vállalat kereste velük a kapcsolatot, közös tagozat indítására — korábban már ilyen is működött az ingatlankezelőnél — ám ez csak ötlet maradt. Kis létszámmal is elkezdték az oktatást, nem sajnálták a pénzt és az időt. A takarékossági szempontok arra intenek, hogy érdemes volna feleleveníteni a több üzem egy közös tagozatát — így egy-egy munkahelynek kevesebbe kerülne s az osztályok létszáma is nagyobb lenne. Ennek ellenére is ajánljuk az IKSZV módszerét a felnőttoktatás útjait kereső nagyvállalatok figyelmébe. (be) Az áruhajtogatást gyakorolják a tanulók. LEENDŐ KERESKEDŐK Áruház - egv teremben Be-bekukucskálnak a kíváncsi vásárlók a széthúzható műanyag fal résén a Nyírfa Áruház második emeletén. Sürgő-forgó fiatal lányokat látnak — jókora vég szöveteket gurítanak a pultra szakavatott mozdulattal, öltönyöket igazítanak a vállfákon, fonalakat rendeznek. Valóságos kis áruház rejtőzik a fal mögött — a nyíregyházi kereskedelmi szakmunkásképző iskola „tanműhelye” ez a helyiség. Ottjártunkkor kilenc másodéves tanuló ülte körbe az iskolai padot helyettesítő pultot. előttük füzet. Az üzleti adminisztráció előző órán tanult ismereteit elevenítették föl Lipták Dénesné szakoktató vezetésével. Utána áruismereti tudnivalókra került a sor: a függönyökről tanultak. — Most éppen a lakástextilosztályon vagyunk, s minden A CSENGERI R Egy falu múltja Barátai, ismerősei között hosszú évek óta köztudott, hogy Fábián Béla mágikusain vonzódik a múlthoz. Megpillanthatták főiskolai jegyzetébe csúsztatva a régi újságlapot, kollégiumi szobája falán megjelentek a szablyák, fiókjában megcsördültek a kopott pengősök, tallérok, élvezet volt széthajtogatni (nagy óvatosan) ki tudja honnan szerzett, fakult térképeit. A régi idők, a történelem iránti rajongása azóta sem lanyhult. Tanár lett, magyart és rajzot tanít Csengerben évek óta — s közben gyűjt, kér, kunyerál, tisztogat, rendez. Most már komoly látszatja van szenvedélyének : összehozott tanítványaival (és ugyancsak pedagógus ikerbátyja) segítségévéi egy nem is jelentéktelen helytörténeti-helyismereti kiállítást. „Ott állt a kendertörő a disznós ól mögött rég elfeledve. Mi fölfedeztük, s kértük a gazdát, adná ide a kiállítás számára. Megnézte, mintha meg akarna győződni arról, hogy még megvan az öreg jószág — aztán nem adta. Ki tudja, mire lesz még jó — mondogatta bizonytalanul, s maga sem hitte.” A honismereti szakkör vezetését ő vette át az idei tanévtől. Már akkor forgatta fejében a kiállítás tervét — helyiséget keresett. Az általános iskolában támogatásra lelt ötlete. Van egy régi épület, mély az iskoláé, annak két helyiségét rendelkezésére bocsátották. S megkezdődött a munka. Nem maradtak teljesen egyedül: több tanár segített nékik, a szakköri tagok is buzgón lá- batlankodtak a sok régi dolog között. „Fel-félvettek valamit a sarokból, egy mángorlót, egy fapapucsot, rokkakereket, régi könyvet, és kérdezősködtek. Mi az, mire használták pontosan, milyen régi lehet... Szívesen válaszoltunk — ez volt a valódi szakköri munka!” Csuhák Enikő egy szép korsót talált odahaza, Barcsay Pista az édesanyja valaha palatábláját hozta, Farkas Zoli mángorlót, sulykolót kunye- rált a nagymamától, Lázár Lívia régi pénzt lelt az otthoni fiókokban... „A kiállítás hasznáról nem is nagyon kell külön szólni. A szakköri tagok számára az előkészítés, a rendezés ideje is tanulságos volt. Az ide látogató többi gyerek pedig sok olyan dologgal megismerkedhet, ami nagyon hasznos lehet a tanításban! Itt, a tárlókban például Csenger történetének néhány tárgyi emléke van kirakva: csontok, koporsószögek, korsótöredékek — a Szamosból, a Recsige- dombról, a templom mellől kerültek elő már évekkel ezelőtt csatornaásáskor, földmunkáknál. Apróságok — de kézzelfoghatóbbá teszik a ré- gesrégi idők emlékét.” A csaknem kétszáz éves zsoltárkönyv, a Rákóczi-liber- tás, a századfordulós obsitle-| vél, Csenger mezőváros egy irata, régi plakát, mely a csengeri „Royal-szállóba” invitál ... Nem kultúrtörténeti, vagy régészeti ritkaságok, értékes ereklyék ezek — de a Csengerben élők számára nagyon sokat jelentenék! Saját múltjukról van szó, olyan nyomok ezek a tárgyak, amelyeket évszázadokkal ezelőtt hagytak a csengeri ősök a porban. S ezzel a kis kiállítással mindent szakszerűen konzerváltak. A népi eszközök gazdag gyűjteménye pedig még közelebb áll mindő- jükhöz: a gyerekek ugyan már nem tudják, mi mire szolgált, az idősebbek azonban még jól ismerik mindet. S az a nehezen érthető ragaszkodás a tárgyakhoz, amit említettek — talán egyfajta nosztalgia. Soha vissza nem kívánt időkre, de a fiatalságra, a küzdelmekre emlékeztető dolgok... Ez a helytörténeti-helyismereti kiállítás tehát jóval több, mint egy iskolai oktatási eszköz, a történelemórák szemléltetőhelye, (t) Lipták Dénesné szakoktató segítségével a polcrendezéssel ismerkedik Vanyó Gabriella és Tündik Mária. oda tartozó áruféleséggel meg kell ismerkednünk. Alapanyagukat, minőségüket, méreteiket. Nem jöhetünk zavarba. ha egy vásárló érdeklődik ... — mondja Dankó Piroska, s behajtotta füzetét, melyben sok-sok összeadás tarkállott: blokkszámolást is gyakorolnak időnként. — Negyedévenként váltottunk osztályt — tette hozzá Vanyó Gabriella. — Voltunk már a konfekción, a méterárun. a divaton, a rövidárun, s most ezzel fejezzük be. Jövőre, harmadéves korukban már ki-ki arra az osztályra kerül dolgozni ahová kérik. Nagy gondot oldott meg a kereskedelmi szakmunkás- képzésben ez a két éve működő oktatóterem. Addig raktárakban, öltözőkben voltak kénytelen megtanulni a gyakorlati ismeretek egy részét. Most a korszerűen felszerelt teremben minden megtalálható — cipőtől a szövetig, blúztól a cipzárig. Pénztárgépük is van, annak használatát is el kell sajátítaniuk. A polcokon található árukat rendszeresen cserélik, minden újdonsággal rögtön megismerkednek a tanulók. — Hetente három napot vagyunk bent az iskolában, ott az elméletet tanuljuk — mondja Jenei Katalin, miközben egy nem is könnyű szövetvéget csúsztatott a helyére. — A másik három napból egy délutánt itt, az oktatóteremben töltünk, aztán mindenki a munkahelyére megy. Ebből a csoportból heten itt dolgozunk a Nyírfában, ketten pedig a Fonalházban. A szakmunkásképzőnek ez az egyetlen ilyen szakmájú oktatóterme — itt kap gyakorlati képzést a megyeszékhely minden leendő ruházati és cipőeladója. összesen mintegy százhúszan tanulnak itt áru- és anyagismeretet, árurendezést, üzleti adminisztrációt, raktározási ismereteket. — A vásárlók nem sokat törődnek általában a köpenyünkre hímzett „TANULÓ” felirattal. Hozzánk is ugyanúgy fordulnak, mint a szakképzett eladókhoz. Érdeklődnek, tanácsot kémek, kíváncsiak a véleményünkre egyes árukkal kapcsolatban. És persze, tőlünk udvariasságot, előzékenységet várnak — fogalmazták meg a lányok együttesen. Az iskolában oktatóteremben nagyon sok mindent megtanulnak a leendő kereskedők — az egyik legfontosabb készséget azonban csakis kint az eladótérben sajátíthatják el: hogy miképp váljék belőlük igazi kereskedő. A valódi „tanműhely” maga az üzlet... Tarnavölgyi György A fényképeket Gaál Béla készítette. Kezdődik az öntözési szezon Az esős napok után a hét elején szárazra fordult az időjárás, országszerte indítják a mezőgazdasági öntözőbe- réndezéseket. Vizet kapnak a gyepek, a kertészek mesterséges csapadékkal segítik a palánták fejlődését. A hazai mezőgazdaságban 430 000 hektáron lehetséges az öntözés, ekkora területet rendeztek be a mesterséges vízutánpótlás fogadására. Idén fejlesztést is terveznek, számítások szerint mintegy 20 000 hektárral bővítik az öntözhető területet, a létesítmények legnagyobb része azonban csak őszre készül el, úgyhogy legjobb esetben is csak fél szezont élhet meg idén. Viszont ez is jelentős, hiszen az újonnan épülő telepek nagyobb része a zöldség- és a burgonyatermesztést szolgálja, és várhatóan javít majd a piaci ellátáson. Egész sor beruházás indul 1977-ben. A zöldségprogram keretében a hajdúhátsági termelési rendszer kezelésében 30 000 hektárt rendeznek be öntözésre. Ez távlati terv, 1980-ig mintegy hat, hat és fél ezer hektár kapcsolódik a termelésbe, a további területeket 1990-ig állítják az öntözéses termesztés szolgálatába. Ezen a vidéken a zöldség mellett burgonyát és nagy mennyiségben cukorrépát termesztenek majd mesterséges vízutánpótlással. A cukorrépa termesztésének fokozására azért van szükség, mert a környéken épül fel a kábái cukorgyár, és ez átveszi majd az alapanyagot. Békéscsaba körzetében 16—18 ezer hektárt, tesznek öntözhe- tővé az NK 14-es öntöző főcsatorna megépítése után. A környék gazdaságai 1980-ig 5—6 ezer hektáron kapnak majd vizet, a terület másik részét a következő tervidőszakban fejlesztik tovább. Az idei öntözési tervek megvalósíthatók, a kereskedelem elegendő öntözőberendezést biztosított a termelőknek, a korszerű gépi áttele- pítésű készülékekből 500 garnitúrát vásárolhatnak meg a gazdaságok, és van elegendő öntözőcső is. Viszont több szivattyúra lenne szükség, ezek szállítása késik, miután a csepeli üzemben nem gyártanak már motort, és a hajtóművet máshonnan kell beszerezni. A kölesei postás A kerékpárt az egyik ház kerítéséhez támasztja, de a hatalmas táskát hozza magával. Nem. mintha valaki is rossz szándékkal belenyúlna, de egynéhány eleven lurkótól még kitelne,, hogy megtréfálják a gazdát. A táska gazdája pedig nem más, mint Császár Gyula, a kölesei postás. És a postás táskájával nem lehet játszani. Ki tudja, mennyi pénz, újság, levél van abban, s mindegyiket, ki tudja mióta várják? Huszonnégy esztendeje vagyok postás, de itt még nem fordult elő, hogy valami is eltűnt volna a táskámból — mondja. — De hát még csak az lenne szép, meg különben sem olyan ez a falu. Nagyon rendes emberek lakják és úgy érzem, szeretik a postást. Legjobban az idős asszonyokat szereti, ők már a kapuban várják és kérdezik: „Jött levél, fiam?” A legrosz- szabb érzés a vüágon, mikor azt kell mondani nap-nap után; nem. De sokszor megrója gondolatban a feledékeny gyermekeket! Nincs idejük hetekig anyjuknak írni egy levelet? Az újságokkal már kevesebb gondja van. Csak az bosszantja, amikor késnék a postavonatok, s néhómyan őrá orrainak, hogy késve hozza az újságot. Tizenhét éves volt, amikor a posta kötelékébe lépett. 12 esztendeig gyalog járta a falu utcáit. 1965-ben kapta az első biciklit, s azóta ezzel hordja a postai küldeményeket. Különösen ma van erre a kerékpárra nagy szüksége, hiszen alaposan megtöltött táskával karikázik mostanában. Amikor kezdte, 12 Kelet-Magyarország és 21 Népszabadság járt a faluba. Ma már 200 helyre viszi a lapokat, s nem ritka az olyan ház, ahol 4—5 féle újságot fizetnek elő. De ez a jó, meg különben is elbírja a két kerék. b. g.
