Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

1977. május 7. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola X Pedagógus -X Szülő -X Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus * Szülő X- Gyerek -X- Iskola -X Pedagógus Szülők fóruma: Művelt gyermeket szeretnénk A szülők megnövekedett szabad ideje lehetővé te­szi, hogy több időt töltsenek együtt gyermekeik­kel. Ezeknek az együttléteknek sokféle haszna van: a gyerekek nyugodtabbak. kiegyensúlyozottabbak. A harmonikus családi légkör kialakítása mellett a két­hetenkénti szabad szombatok arra is jól felhasználha­tók, hogy közös kulturális programok szervezésével a családtagok, de elsősorban a gyerekek művelődési igé­nyeit felkeltsük, ismereteit gazdagítsuk. Sok szülőben él ez a törekvés, csak abban tanácsta­lan, hogy hová vigye a gyereket, mit mutasson meg neki. hogyan váljon valóban hasznossá az a program csemetéje számára. ^Ezekben a kérdésekben is az is­kola segítségét várják, s nem egy helyen igyekeznek is a pedagógusok felkészíteni a szülőket erre a feladatra. Budapest VIII. kerületében a Bezerédi utcai álta­lános iskolában megnyitották a szülők klubját. Művelt gyermeket szeretnénk — címmel négy előadásból álló sorozatban ismertetik a legfontosabb tudnivalókat. A témák: Hogyan szerettessük meg az olvasást; A szín­ház és a zene hatása életünkre; A serdülőkor problé­mái; A képzőművészetről. Az olvasásról szóló előadásban annyi érdekes, új dolog hangzott el, hogy talán nem lesz haszontalan né­hány gondolatát feleleveníteni. Az olvasmányélmény hat a gyerek érzelmi világára, magatartására, de még a jel­lemét is formálja Sokszor egy jól kiválasztott könyv is segít a problémák megoldásában. Például a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijének sorsa együttérzést vált ki a gyerekből, érzelemvilágát gazdagítja. A Timur és csa­pata. valamint a Távolban egy fehér vitorla hasznosan formálja az önző lurkókat, segíti a közösségi érzés ki­alakításában. Az indiános könyvek levezetik az agresz- sziót, bennük kiéli magát a gyerek. Az útleírások ki­elégítik a kalandvágyat. A vadabb gyerekeknek hasz­nosak az állatmesék, ha megszereti az állatokat, vala­melyest oldódik a viselkedés vadsága is. Ha ponyvát vesz kezébe, nem szabad tiltani, durván kitépni, hasz­nosabb a lakásból eltüntetni, hogy legalább ne otthon jusson hozzá. A szétszórt figyelmű, rosszul olvasó gye­rekkel meséltessük el. amit aznap végzett, ha látja, hogy szüleit is érdekli a történet, nagyobb kedve lesz a foly­tatáshoz. Az se baj, ha egyszerre 4—5 könyvet olvas, ha váltogatja az ízeket, párhuzamosan követi a története­ket. Az olvasásról szóló előadást könyvvásár követte a Bezerédi utcai iskolában. A megjelent ötven szülő 4 ezer forintért vásárolt gyerekkönyvet, kihasználva a hat havi részlet előnyeit. v Az említett iskolában sok gyereknek van a szülei­vel közös színházi bérlete. Minden előadás előtt az is­kolában kis ismertető hangzik el a szerzőről, a darab­ról, a korról. Hasonlóképpen zajlott le a képzőművészeti klub- foglalkozás. A szülőknek és a gyerekeknek közös tár­latlátogatást rendeztek, majd megbeszélték az ott látotta­kat. Itt is helyettesítheti a diavetítés az eredeti anya­got. Az a fontos, hogy a szülők tudják, mi módon kell felkelteni a gyerek érdeklődését, s utána feldolgozni a benyomásokat. Atányi László Hét vége ég és víz között Hova valósi? Az erősen lefátyolozott hölgy hazafelé siet, fején jókora vizes­korsóval. Szegénynek igencsak melege van, mert ahol ő lakik, arrafelé meleg az éghajlat. Ha alaposan megnézitek a rajzot, megtaláljátok a betűket, meg tudjátok mondani, hogy hova va­ló a vízhordó asszony. Gyerekszáj Janika, beszéltem a taní­tó bácsival. Mondd meg, ki a leglustább az osztályban? — Nem tudom! — Ne hazudj, tudod te azt jól! Ki az, aki csak ül és bá­mul ki az ablakon, míg a többiek írnak és olvasnak. — A tanító bácsi! Első nap az iskolában: — Miért hoztad el a ku­tyádat is? — Én nem hoztam, ő ho­zott engem! ★ — Mondd, te tudod, miért kel fel a hold éppen akkor, amikor a nap lenyugszik? — Hogy ne kelljen ébresz­tőórát vásárolnia. — Hagyj békén, ne kérde­zősködj már oly sokat! Ami­kor én olyan kicsi voltam, mint te, nem kérdeztem so ha semmit. — Hm, akkor azért nem tudsz most válaszolni. Édesanya kérdezi Péterkét, mit kér születésnapra. — Olyan kisvonatot, ami­lyennel édesapa szokott ját­szani. Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorné KÖZMONDÁS Április 23-i rejtvényünk szol, bot legyen kezedben, megfejtése: Ha kutyával ját­Mit mesélt nagyapó a jegenyékről ? N agyapó unokájával sé­tára indult azon a délutánon. Az út két oldalán jegenyefák sorakoz­tak. Jancsika csodálkozva nézte őket, és meg is kér­dezte nyomban: — Mondd nagyapó, miért ilyen óriások ezek a fák? — Miért, miért? — Töp­rengett nagyapó, majd hirte­len a zsebébe nyúlt. Ott la­pult kedves pipája, arra ha rágyújtott, máris mesélni tu­dott. Éppen így történt most is. — Réges-régen, amikor a jegenyék még kicsik voltak, hosszú ideig folyton-folyvást csak sugdolóztak, s egyszer csak így kiáltottak: Édes Földanyácska, úgy határoztunk, hogy addig nem nyugszunk, míg el nem ér­jük az eget! Tudd meg, mindegyik fánál erősebbek, nagyobbak akarunk lenni! — Jól van, jól — válaszolt Földanyácska —, ez rajtatok múlik. Én megteszem, ami tőlem telhető. Gazdagon táp­lállak benneteket. Ti meg emeljétek fel ágaitokat, nyúj­tózkodjatok. A torna erősíti a testet. így meglátjátok, hamarosan sudármagasak lesztek. A jegenyék megköszönték Földanyácska jóságát. Nem telt el sok idő, máris kivál­tak a többiek közül. Egy hi­ba azért akadt: óriások vol­tak, az eget mégsem érték el. Már-már búsulni kezdtek, amikor megszólalt Föld­anyácska: — Tudjátok meg gyerme­keim, az égig majd csak az ember jut el! Nemcsak erő, tudomány is kell ahhoz, nem is akármilyen! Rátok más feladat vár: őrködni fogtok itt a földön. Arra vigyáztok majd, hogy tavasszal jókor ébredjenek a fák. Nyáron a gyümölcsfák szép gyümölcsöt érleljenek, árnyat adjanak a dolgos, fáradt embereknek, Ezekre a szavakra a jege­nyék megvigasztalódtak, hi­szen mitagadás, ekkora meg­tiszteltetés csak nekik jutott ezen a világon. Azóta is úgy állnak a jegenyék szépen sorban, mintha őrségben len­nének, — mondta befejezé­sül nagyapó. Molnár Andrea Rahil Baumvol: Mese a szélről E z a kis mese arról a kíván, esi szélről szól. amelyik szereti meglengetni a füg­gönyöket, kicsapni az aj­tót, elforgatni a könyv lapjait, minden sarokba befújni. Min­dent tudni, látni akar, mindenhez hozzá akar nyúlni. Egyszer ez a kíváncsi szél ta­lált a kértben valami gömbölyűt, hogy mit talált, azt nem tudta. De tudni akarta, nagyon is tud­ni akarta, mi lehet az. Odagurította a tölgyfához és megkérdezte: — Mondd meg nekem, mi ez a valami? A te makkod? — Nem — felelte a tölgyfa. — Az én makkom sokkal kisebb és hosszúkás alakú. Ez valami más. A szél tovább gurította a vala­mit. Meglátta a mogyoróbokrot. — Mondd csak nekem, mogyo­róbokor. ez a te mogyoród? — Nem — felelte a mogyoróbo. kor. — Az én mogyoróm sokkal ki. sebb és keményebb, ez puha, mint egy főtt tojás. Odagurította a szél a valamit a gesztenyefához és megkérdez­te : — Mondd csak. gesztenyefa. ez a te gesztenyéd? — Nem — felelte a gesztenye­fa. —Az érv ^eszveriyéhi, épnél kisebb es égy fehér petty is van rajta, ez valami más. Tovább gurította a szél a göm_ bölyű valamit, végig a füvön, aztán ki az útra, ahol két piros cipellőcske álldogált, a cipellők, ben kis lábak voltak és a kis lá­bak egy kislányhoz tartoztak. — Nini, itt az én kis labdám! — kiáltott boldogan — én meg csak keresem, keresem... Fölkapta a labdát és elfutott vele az úton, a kíváncsi szél pe­dig a nyomában, és megcibálta a kislány hajába kötött piros szalagot. (Antalfy István fordítása) TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (második és hatodik négyzetben azo­nos mássalhangzók!). 6. Pu­hafém. 7. ... lapu. 8. Nyíl­vesszőt használnak vele. 9. Függ. 11. Magasztos hangvé­telű költemény. 12. Római 1502. 14. Akta. 16. Női név. 18. Szintén ne. 20. Egészen friss. 21. Dísz, de egyszerű gép is. 22 EMI. 24. Becézett Ilona. 25. Igen nagy csend jelzője. 27. Elővigyázatos. 28. Az „idő orvosa”. 29. Szomszédos állam államfője. Függőleges: 1. Pozitív elektróda. Jugoszlávia gk-jelzése. Keresztül-e? 4. Mely sze­mély? 5. Ismert Verdi-ope- ra. 6. Késő őszi esőfajta (—’) 10. Szarvastehén. 11. Hatvan perc. 13. IÁM. 14. Római 3. 15. Pléd. 17. Fo­goly. 19. Arab uralkodó. 21. Lét. 23. Irta vala. 24. Ibolya beceneve. 26. Szintén. 27. ... lap. Megfejtendő: Vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: Mississippi — Kongó — Paraguay — Jangce. Könyvjutalom: Király Aliz Ópályi, Máté Ildikó Kölese, ifj Kiss Gyu­la Tyúkod, Kurucz Anna Ör, Takács Béla Anarcs, Spák Ágnes és Tóth Péter Nyíregyháza. dencének” csak egy baja van: hideg a vize, mint a hó­ié. Viszont tiszta, mint az arany! Egy öreg diófa még a nap melegétől is óvja. Lacika ott gubbasztott ég és víz között a diófán. Min­denről megfeledkezve bá­multa a megfékezett patak enyhe borzongását, és lent mélyen, a sziklák közt ciká­zó pisztrángokat. Lapaj ismerte ezt a helyet. Amikor nagyon nagy meleg járt és a patak vize is elvi­selhető volt, innen ugrált a medencébe. De hogy valaki csak üljön odafönt és bá­mulja a semmit, azt sehogy sem értette. Annyira nem, hogy csendre intette Mezeit, fellopakodott a fára. Amikor már mindketten a vékonyabb ágak felé másztak, Laciká­nak feltűnt, hogy egyre kö­zeledik a vízi világ, sőt hin­tázni kezd vele a faág. „Szel­lő lengeti” — gondolta és megpróbálta követni a víz hátán korcsolyázó vízipókot, vajon rajtaveszít-e, arra ka­landozik-e, ahova a kő közé lehúzódotl egy fekete hátú pisztráng. Lapaj hiába kereste, mi lehet az, amit olyan nagy ki­tartással bámul barátja a vízben? „Ez bedilizett, meg van húzatva” — állapította meg, és már fel akarta ri­asztani, amikor meglátta a vízipókot éppen nagy csob- banással elkapó pisztrángot. Lacika is szerette volna meg­osztani élményét valakivel, felnézett, nem látta-e valaki más is? Képzeljétek, mekkora volt az öröm, amikor rájött, hogy társai nem hogy kinevették volna szemlélődéséért, ha­nem még inkább — ahogy gondolta —, vele együtt iz­gultak, vele együtt gyönyör­ködtek. Nem is várta, hogy kérdezzék, beszélni kezdett. Elmondta, ''hogy a vízipókot már régen figyelte, és, hogy valahol van egy másik is, de az nem nagyon grasszált a víztükör hátán, inkább a partközeiben próbálgatta a korcsolyáját, ami úgy lát­szik, nem volt elég éles, mert elment kiéleztetni a köszörűshöz. Talán ez volt a szerencséje, vagy az, hogy amikor a fekete hátú bejött az öbölbe és ledekkolt a nagy vörös kavics mellé, ő már előre tudta, hogy en­nek nem lehet jó vége a korcsolyabajnokokra néz­ve ... — Honnan gondolod? — fakadt ki a kérdés Mezeiből. — Piszt, ne villogj! — intetté őt csendre és mozdu­latlanságra Lacika, mert a bukdácsoló hullámok üveg­burka alatt új vendég érke­zett a csendes öbölbe, egy pettyes hátú karomnyi piszt­ráng. Kétszer végigkémlelte a sziklákat, és az óriás kavi­csokat, majd szembe nézett a beömlő vízzel, s miután meggyőződött róla, hogy sen­ki sem követte, megfordult és mint a nyíl, belevetette magát a gát mögötti zuho- góba. Másnap deszkákból és nádkévéből magasles készült ablakkal az ég és a víz felé. Harmadnap az iskolában senki sem beszélt a bakonyi kirándulásról, de a magabiz­tos Mezei és a nagy vagány kis Lapaj valami különös cinkossággal nevetett Laci­kára, akivel azelőtt óra alatt sohasem találkozott a tekin­tetük. Genri Antal Ügy kezdődött, hogy a Tigris őrs hétvégi kirándu­lást tervezett. A kis Lapajt bízták meg szálláskereséssel. Ez volt az első baklövés Me­zei Lajos őrsvezetőtől. A másik az, hogy a jegyelővé­telt viszont nem bízta sen­kire, s így amikor kisült, hogy Lapaj nem tudott Ba- konyízen szállást találni, hárman már befektették pénzüket a MÁV-nál, sőt rendelkeztek a szülői bele­egyezéssel is. — A szállást bízzátok rám, — mondta Lapaj és ekkor, hogy szavainak nyo- matékot adjon, bevallotta, hogy nagypapája Bakonyízen lakik, s háromnak tud he­lyet adni. — Csókolom! — zengett az egybehangzó felkiáltás, ami­kor Lajos bácsi kicammo­gott a kiskapuhoz. — Nicsak, az Ali gyerek, meg még kettő — állapította meg a pipát harapva az öreg. A kettő egymásra nézett. Már nem is emlékeztek rá, hogy valamikor a Lapi Ala­jos nevet rövidítették Lapaj- ra. A szállás megoldódott a szénapadláson, ami külön öröm volt. A kétnapi szá­raz kosztot az első félórában felfalhatták, hiszen nagyma­mitól meghívást kaptak mindhárman „főttételre”. A harmadik, akiről eddig még szó sem esett, Lacika, aki mindent pontosan intéz, tanul, elvégez és így soha sem lehet észrevenni. — Te Lapaj, Lacika hová lett? — döbbent meg az utolsó bocisajt után -Mezei Laji. A kert végében bő vizű patak zuhog a völgy felé. Az öreg Lapi bácsi valamikor régen kőgátat épített elé, hogy a kis völgyszurdokban mindig legyen víz bőven. Ennek a tündéri „fürdőmé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents