Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

1977. május 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Párbeszéd a faluval EZER EMBER VETT RÉSZT azokon a falugyű­léseken, amelyeket tavasz- szal tartottak Dombrádon, Tiszakanyáron, Üjdombrá- don és a Tiszaháton, a nagyközségi tanácshoz tar­tozó településeken. Az esz­mecseréken 51 javaslat hangzott el. Szóba került a hiányzó sertéspásztor gond­jától az orvosi ellátásig és a vízmű-hozzájárulásig sok minden. Párbeszéd a falu lakos­ságával. Summásan így le­hetne megfogalmazni ezek­nek a falugyűléseknek a célját. Fontos fórumai, ér­vényesülési területei a köz­életi demokráciának. Bele­szólás a közügyekbe, a fel­adatok teljesítésének szá­mon kérésére. De egyben segítség igénylése is a ta­nács vezetői részéről. Az elhangzott 51 javas­latból 29 volt kommunális jellegű, 10 foglalkozott egészségügyi és szociális kérdéssel, 12 egyéb jellegű volt. Egy nagyközségi közös ta­nácsnak nem lehet közöm­bös, hogyan ítélik meg mű­ködését, mi az emberek vé­leménye a települések fej­lődéséről, a gondokról XJj- dombrádon vagy Tiszahá­ton. Miért igényel — s ta­lán jogosan — óvodát a lassan önálló településsé fejlődő Üjdombrád? S mi a tiszahátiak legfőbb gondja? Ezt csak állandó és rend­szeres kapcsolatteremtéssel lehet megtudni. így számít­hatnak arra, hogy a tanács elképzelései megegyezzenek a lakosságéval, s ennek megvalósítását százezreket érő társadalmi munkával segítse a lakosság. Milyen tanulságok von­hatók le a falugyűlésekből? Először is az, hogy igénylik az emberek, kívánják a szó­váltást, az eszmecserét. A falugyűléseken elhangzott javaslatoknak 50 százaléka a község fejlesztésével kap­csolatos igényekről szólt. Jelez ez egyfajta patriotiz­must. Mutatja azt is: nem­hogy nem keresztezik a he­lyi államhatalmi szervezet elképzelését, tervét, hanem pontosan egyezik ezekkel a lakosság elképzelése. így válik a tanács terve az egész község tervévé. Ezt bizonyítja, hogy a falugyű­léseken elhangzott javasla­toknak 70 százaléka volt olyan, amelyek már szere­pelnek a tanács terveiben, vagy a közeli jövőben va­lósulnak meg. MIRŐL SZÓLTAK A DOMBRÁDI falugyűlés résztvevői? Kérték, több fi­gyelmet tanúsítsanak a nagyközség kútjaira. Kér­ték a tűzoltószertár melletti szeméttelep megszüntetését. Sürgették az egészségügyi ellátás javítását. Foglalkoz­tak az öregek napközi ott­honának bővítésével. Fel­hívták a tanács vezetőinek figyelmét, hogy mind több olyan idős ember él Domb­rádon, akik gondoskodást, napközis ellátást igényel­nek. A felvásárlás tárgyi feltételeinek megteremtése » mellett olyanra is kiterjedt az emberek figyelme, mint a park megóvása. Javasol­ták éjjeliőr foglalkoztatá­sát. Ezek a falugyűlések jó információs források, ame­lyek a vezetés számára nél­külözhetetlenek. Honnan, ha nem a falu lakosságától tudhatja meg a tanács, ho­gyan vélekednek az embe­rek a vízmű építéséről? Hol van olyan közvetlen tájé­koztatást biztosító fórum, mint a falugyűlés, ahol pon­tos információkat adhat a tanács a vízmű-hozzájárulás' mértékéről, a fizetés mód­járól, a társadalmi munká­ról és sok egyéb másról? TISZAKANYÁRON A KENYÉRELLÁTÁS javítá­sát sürgették. Szóvá tették itt is a kutak javításának szükségességét. Hiányolták a húsboltot. A tanács veze­tői megígérték, hogy javí­tanak a húsellátáson. Fel­hívták a tanács vezetőinek a figyelmét az óvoda építé­sének lassúságára. Sok ja­vaslat, észrevétel hangzott el az újdombrádi, a tisza­háti falugyűlésen is. Olya­nok, amelyekben már rész­ben intézkedett a tanács, és olyanok, amelyeket figye­lembe vesz munkája során. Ezek a falugyűlések egy­ben a tanácsi vezetés kont­rolijai. Visszajeleznek, ösz- szevethetik a tanács vezetői az elképzeléseiket, a terve­ket >a valósággal. így látják, miben, hol kell még segíte­ni. Farkas Kálmán A jó minőség közös érdek Új értékelési rendszer a VOR nyíregyházi gyárában Nem mindegy, hogy csi­nos, vagy rosszul szabott, el­ső, vagy másodosztályú ru­hákban járunk. A jó minő­ség közös érdekük a vásár­lóknak és a ruházati válla­latoknak egyaránt. Ezt a célt szolgálja többek közt az új minőségértékelési módszer is, melyet — egyelőre próbaidő­re — ez év március 1-én ve­zettek be a Vörös Október Férfiruhagyárban. Havonta három alka­lommal, dekádonként el­lenőrzik a szalagok mun­káját. Szúrópróbaszerű­en egyszerre 3 munkada­rabot emel ki a bizott­ság. Ez például a nadrágok ese­tében azt jelenti, hogy deká­donként ezer közül választa­nak. A munkadarabokat külön értékeli a bizottság három tagja — a gyáregység igazga­tója, illetve műszaki osztály- vezetője, valamint a techno­lógia és a meo vezetője. Va­lamennyi minőségi feltételt ellenőriznek: a varrásszélességtől az idomdarabok összeállítá­sán át egészen a tűzé­sekig. A vizsgált termékekre sze­mélyenként 1-től 3-ig terjedő pontszámot adhatnak: vagy­is jó, megfelelő és nem meg­felelő minőségűre értékelhe­tik e termékeket. A szerzett tapasztalatokról jelentést to­vábbítanak a vállalat buda­pesti meoosztályára. A egyes gyáregységek munkáját itt minősítik. A mozgóbéreket az elért színvonal alapján oszt­ják ki. értékelik. A bizottság figye­lembe veszi azt is, hogy a be- végzők minőségi hiba miatt hány terméket adnak vissza a szalagnak. Ha ez a szám 50-nél nagyobb, az összpont- számból 1-et le kell vonni. Százalékos formában mi­nősítenek a szabászaton és a gyártás-előkészítőben. Itt az elért pontszámok alapján 100, 50, illetve nulla százalé­kosra értékelhetik a darabot- kat. A mozgóbér elosztása e százalék arányában valósul meg. Legszebb munkát a tő­kés exportra termelő sza­lagok végeztek az első hónap alatt a nyíregyhá­zi gyáregységben. A belkereskedelem meg­rendelésére készülő darabok­nál, sajnos kevésbé vigyáz­nak. A gyáregység munkája átlagosan közepesnek tekint­hető. Megfigyelték, hogy azok a szalagok, ahol hosszú időn át egyfajta terméket gyártanak, egy­re jobb minőségű mun­kát produkálnak. Ahol viszont új gépet állí­tottak be, vagy új termék gyártását kezdték meg, rend­szerint visszaesés következik be. Az első hónap kedvező ta­pasztalatokat hozott a VOR valamennyi gyáregységében. Csupán azt kifogásolták a vállalatok, hogy kevés a 3 pontos minőségi megjelölés, legalább öt pontra lenne szükség. A próbaidő az első fél év végéig tart. Várható, hogy a kedvező eredmények alapján hivatalosan is beve­zetik az új minőségértékelési módszert a VOR gyáregysé geiben. A végtermékmeó e A bevégzők munkáját a mellett változatlanul szalagokéhoz hasonló módon marad. meg­Kemecse: Szocialista brigádok kitüntetése Értékelték az elmúlt évi szocialista munkaverseny eredményeit a Kemecsei Ál­lami Gazdaságban. Tavaly 15 szocialista kollektíva kapcso­lódott be a versenymozga­lomba. Kiemelkedő munká­jáért 8 brigád részesült ma­gas kitüntetésben. Aranyko­szorús jelvényt 4, ezüstko­szorús jelvényt 3, bronzko­szorús jelvényt pedig egy szocialista brigád vehetett át. Az eredményeket a május 1-i ünnepségen ismertették a gazdaság dolgozóival. A szo­cialista brigádmozgalomban részt vett, jó munkát végzett dolgozók között 97 ezer fo­rintot osztottak szét. LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tud­ja, mi az amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen te­rületen látnak eddig ki­használatlan tartalékokat. Aki válaszol: H. Nagy Jó­zsef, a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyárá­nak szocialista brigádveze­tője. — Tíztagú brigádunk 1961-ben alakult, s azóta szinte teljesen azonos ösz- szetételben dolgozunk. Van közöttünk kőműves, ács, asztalos, festő, s a szakmai összetételhez hasonlóan a feladataink is igen változa­tosak. Csempézünk, csa­tornákat építünk, vako­lunk, üvegezünk, ami hiba — a gépeken kívül — csak előfordul, nekünk kell hely­rehozni. — Ilyen helyzetben aztán nagyon fontos a munka he­lyes megszervezése. Jó né­hány esztendővel ezelőtt csak kapkodtuk a fejünket a rengeteg munka láttán. Aztán szép lassan rájöt­tünk, eredményesen, gyor­san csak akkor tudunk dol­gozni, ha segítünk egymás­nak. Persze ehhez az is szükséges, hogy a kőműves értsen az ácsmunkákhoz, az asztalos tudjon festeni. Egy­más között szoktuk félig tréfásan, félig komo­lyan mondogatni, hogy egy ács, nem ács. De igaz ez a kőművesekre, s a festők­re is. — Ennek a felismerése természetesen nem megy egyik napról a másikra. Hogy össze dolgozunk, el­sősorban ennek tulajdonít­juk, hogy tavaly aranyko- szorús brigád lettünk. Igaz, volt olyan nap, mikor na­ponta 11—12 órát voltunk bent, de tudomásul vettük, hogy a sürgős feladatokat el kell végezni. Néha azért igencsak bosszankodunk, mikor a nagyobb beruházá­sok után, nekünk kellett rendberakni a rosszul el­AKI VÁLASZOL: H. Nagy József szocialista brigádvezető végzett munkákat. Nem is nagyon tudjuk megérteni, ha valaki dolgozik, miért nem tudja becsületesen el­végezni a munkáját. Pedig ez aztán tényleg alapvető kötelesség. — A másik igen komoly problémája a gyárnak, hogy fizetésnapokon néhányan elfeledkeznek magukról, s a munkahelyük helyett a kocsmákba tévednek. Nem olyan nagy gyár a mienk, — háromszázan dolgozunk itt összesen —, hogy az a néhány ember a mulasztá­sával ne hozná kellemetlen helyzetbe a munkatársát is. Mert a feladat ugyan­annyi marad, s helyettük is dolgozni kell. Ez már becstelenség, s emberi tar­tás kérdése is. E szemé­lyekkel szemben a gyár vezetőinek sokkal erélye­sebben kellene fellépniük, mert csak így tudnánk megakadályozni a hiányzá­sokat. Azt mi is tudjuk, hogy minden kézre nagy szükség van a gyárban, s ezért nem alkalmazzák a legsúlyosabb felelősségre- vonást, az elbocsájtást, de azért egy-két ember már megérdemelné. — A mi brigádunkban például még elvétve sem fordul elő igazolatlan mu­lasztás, vagy ittasság. Pe­dig mi sem vagyunk fából. Csak éppen tudjuk, hogy munkaidőben dolgozni kell. Igazolatlan nap ••• r örcsös, kemény kézszorí­v tás és már mondja is a nevét. — Varga Miklós, gatteres. — A fűrészüzem vezetője most végezte el a nyolc osz­tályt — mondom jólértesül- ten, mire ő mosolyogva. — Mutassam meg talán a bizonyítványomat? Azóta, hogy megkaptam, mindig itt hordom magamnál. — Már nyúl is a zsebbe. — Nem kell, Miklós bácsi, inkább arra lennék kíváncsi, hogyan határozta el, hogy el­végzi a hét—nyolc osztályt? — Hát, a döntés sohasem könnyű. Nekem sem volt az, elhiheti. De ha egyszer kell, ha az embert olyan helyzet elé állítják, hogy döntenie kell, akkor nincs kibúvás. — Azért az ember ötvenen felül már meggondolja, ne­kivágjon, vagy ne ... — Én nekivágtam. Van az embernek egy kis büszkesé­ge is, ami ilyenkor kicsit ber­zenkedik, noszogatja az em­bert. Szóval, piszkálja. Néz­ze, én soha nem akartam ve­zető lenni. Nem azért, mint­ha féltem volna, hogy nem állom meg a helyem, akkor el sem vállaltam volna a fű­részüzem vezetését. Egyéb­ként is barkácsoló típus va­gyok. Itt Tarpán úgy hívtak, meg hívnak, hogy Varga, az A bizonyítvány ezermester. Tudják, hogy mindent megcsinálok. — Mi a szakmája? — Szakmám az nincs. Már úgy értem, hogy papírom nincs semmiről. De ha azt kérdezi, hogy mihez értek, hát sok mindenhez. Csinál­tam én már olyan házat a községben, hogy az alaptól kezdve a kéményig mindent én végeztem rajta. De meg­javítom a gépeket is, ha szükség van rá. Vagy a vil­lanyt. Ezért is lettem kar­bantartó 1960-ban, amikor a tsz-be léptem. — Meddig volt karbantar­tó? — Hetvenig. Akkor bíztak meg a fűrésztelep vezetésé­vel. Nem nagyon örültem neki, úgy gondoltam, strapás ez nekem, adják a fiatalok­nak. Aztán jött a vezetőség, hogy ez nagyon komoly üzem, és hogy oda kipróbált, hozzáértő ember kell. Olyan, aki tud az emberekkel is bánni. — yagyis meggyőzték? — Ügyannyira, hogy azóta már a raktár kezelését is a nyakamba sózták. Ha már egyszer úgy is ott van Mik­lós bátyám, mondták, meg­csinálhatná ezt is. A munka pedig ment szépen. Az évek teltek, egészen 1975-ig, ami­kor is... — Egy reggel a főmérnök elvtárs jött át az üzembe. Széjjelnézett, megnézte a parkettaműhelyt, mert most már azt is csinálunk. Meg­kérdezte, hogy vagyunk, az­tán behívott az irodába. Egy kis baj van Miklós bátyám, — kezdte — azt hittem, el­számoltam magam valahol, mert számolni aztán -az én beosztásomban tudni kell. Hanem ő máris a lényegre tért. — Rendelet van rá, — mondta, — hogy vezető be­osztásban csak olyan ember dolgozhat, akinek a nyolc osztálya megvan. — Hinnye, az istenit neki, — gurultam be. Hát előbb ezt nem tud­tátok, amikor ideállítottatok? Nem tagadtam én soha, hogy nekem csak hat osztályom van. Na, ő nyugtatgatott, mondta, hogy csak nyugod­tan iratkozzak be az estire, aztán majd segít az unokám tanulni. Mert hogy van egy ötödikes unokám. De ha el­jöttek, eldugtam előle az ir­kát meg a könyvet, tudja, egy kicsit restelltem a gyerek előtt. — Szóval, a mérnök el­ment? — Az el, nekem meg fel volt adva a lecke. Mondtam is délben az embereknek, amikor összejöttünk, na fiúk, nem soká leszek már veletek. Bizonyítvány kell, nekem meg nincs. Úgyhogy elme­gyek. — Mégy te a fenébe, mondták szinte egyszerre. Hát csak ennyi az egész. El­végzed azt a két osztályt. Megszerzed a bizonyítványt. Mi az neked — mondta a nagy darab fűrészes. — Ez a biztatás jólesett, de a ragaszkodás még jobban. Este, amikor az asszonynak elmondtam, már félig-med- dig megszületett bennem a döntés. — Milyen volt a bizonyít­vány? — Hát, a hetedik az né­gyesre sikerült, de a nyolc­cal már nem dicsekedhetek. Az csak hármas. Falcsik Ferenc-rs rzi, hogy ludas, ezért halk a beszéde, mégis panaszkodik. Képes volt ebben a verőfényes, krump­livetésre való időben begya­logolni a határból, hogy pa­naszt tegyen. Hallgatja az elnökhelyettes a tsz-iroda udvarán a vetéshez beosztott embert. — Ügy beszélnek már ezek a brigádvezetők az emberrel, mintha az övék lenne a szö­vetkezet — így a sértett férfi. — Miért? Mit mondott magának a brigádvezető? — kérdi az elnökhelyettes. — Semmit. Kiállított a munkából. — Valami alapja csak volt? Emberünk hallgat egy ideig, vörösödik, latolgatja, megmondja-e vagy sem. Az­tán kiböki. — Megérezte rajtam, hogy ittam. — No látja. — De csak egy féldecit. — Nem mindegy az? Aztán magyarázza, hogyan is történt. Amikor ő kijött a kocsmából, a brigádvezető éppen akkor lépte át a krics- mi küszöbét. — Neki szabad? Nekem nem? — érvel. — Honnan tudja, hogy a brigádvezető is ivott? Látta? Hallgat. Aztán más érvet hoz fel. — Nem is tartozom hozzá. Engem a fűrészüzemből osz­tottak be ideiglenesen a ve­téshez. Nem gépet vezetek. Csak faros voltam a vetőgé­pen. Most igazolatlan egy nap­ja. — Mennyibe került magá­nak ez a féldeci? — kérde­zem: — Ügy százhúsz forint kö­rül — mondja lehangoltan. Hallja ezt a kertész agronó- mus is. Mosolyog. — Abból már egy liter pá­linkára is tellett volna. A munkából kiállított em­berünk hallgat. — Mit szól a felesége, ha megtudja? Borúsan néz rám: — Már tudja. Ö fogja le. Pénztáros a tsz-ben ... F. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents