Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 4. Miniszterhelyettesi szinten folytatódnak a vietnami- amerikai tárgyalások TELEX... BUDAPEST Czinege Lajos ve^rezredes, honvédelmi miniszter vezeté­seve] május első felében ka­tonai küldöttség utazik a Szovjetunióba hivatalos bará­ti látogatásra D. F. Usztyi- nov, a Szovjetunió marsallja, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, honvédelmi miniszter meghívására. BERLIN Berlinben kedden meg­nyílt a film- és televíziómű­vészek szövetségének III. kongresszusa. A film- és te­levíziósszakma mintegy 250 NDK-beli küldötte — köztük számos nemzetközi hírű mű­vész — mellett a kongresz- szuson képviseltetik magu­kat számos ország — köztük Magyarország — film- éstv- művészei is. A kongresszuson Andrew Thorndike, a szö­vetség elnöke tartott beszá­molót. LONDON A Vietnami Szocialista Köz­társaság párizsi nagykövetsé­gén kedden reggel megkezdő­dött a vietnami—amerikai tárgyalások új menete, amely Dél-Vietnam felszabadulása óta először — miniszterhe­lyettesi szinten zajlik. A VSZK küldöttségét Phan Hien külügyminiszter-helyet­tes, az Egyesült Államok de­legációját Richard Holbrooke, a kelet-ázsiai és csendes­óceáni ügyekkel megbízott külügyi államtitkár vezeti. Az AFP értesülése szerint az előzetes diplomáciai meg­beszéléseken megállapodás született arról, hogy a tárgya­lásokat minden előzetes fel­tétel nélkül folytatják. Jelenleg az Egyesült Álla­mok és a VSZK között nincs diplomáciai kapcsolat, Wash­ington szigorú kereskedelmi embargót tart fenn Hanoival szemben és eddig két ízben is megakadályozta a VSZK felvételét az ENSZ-be. Ame­rikai részről felvilágosításo­kat kérnek a vietnami hábo­rúban eltűntnek nyilvánított amerikai katonákról, míg a VSZK a párizsi egyezmé­nyek keretében a háborús pusztítások utáni újjáépítésre felajánlott amerikai segély folyósítását várja el. „őszinte, baráti és igen hasznos” volt a vietnami— amerikai megbeszélések első ülése — jelentette ki a há­rom és fél órás találkozó után Richard Holbrooke külügy­miniszter-helyettes, az ameri­kai küldöttség vezetője, aki A VSZK nagykövetségé­nek egyik munkatársa üdvözli az amerikai de­legációt. Bal oldalt: Ri­chard Holbrooke külügyi államtitkár, az USA-kül- döttség vezetője. (Kelet- Magyarország telefotó) Phan Hiemnel, a vietnami küldöttség vezetőjével együtt lépett ki a tárgyalóteremből. A légkör a megfigyelők sze­rint oldott volt. A tárgyalá­sok ma folytatódnak a VSZK nagykövetségén. A két fél nem közölt részleteket a tár­gyalások témáiról. A rendőrség május elsejei brutális fellépésének követ­kezményei állnak a spanyol közvélemény figyelmének kö­zéppontjában. A francia hír- ügynökség madridi jól érte­sült forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy a vasár­nap letartóztatottak közül mintegy száz személynek az ügyét bíróságokhoz utalták át. A külföldi sajtótudósítók társasága hétfőn erélyesen tiltakozott a tájékoztatásügyi és a belügyminisztériumban John Lee brit munkáspárti képviselő levélben fordult a BBC rádió- és tv-társaság elnökéhez a Richard Nixon volt amerikai elnökkel készí­tett interjúk sugárzásának betiltása érdekében. A kép­viselő levelében megengedhe­tetlennek minősítette, hogy egy embernek, aki „különösen nagy szégyent” hozott az Egye­sült Államokra, nyilvánossá­got biztosítsanak, feltehetően rendkívül kedvező anyagi feltételek mellett. A BBC szóvivője a levéllel kapcso­latban kijelentette, hogy nem lehet szó a program törléséről és nem volt haj­landó nyilatkozni a sorozat közlési jogáért fizetett ösz- szegről. amiatt, hogy a brutálisan fel­lépő rendőrség több tudósí­tót is bántalmazott és meg­akadályozta őket újságírói tevékenységük gyakorlásá­ban. János Károly király a je­lek szerint folytatni kívánja a közvetlen párbeszédet a demokratikus ellenzék veze­tőivel. A király a közeli na­pokban fogadja Felipe Gon- zalezt, a szocialista munkás­párt és Santiago Carillót, a kommunista párt főtitkárát is. A spanyol király fogadni akaria az ellenzék vezetőit Amerikai levél Arizona maffiái M ég egy éve sincs, amikor a kocsijá­ba rejtett pokolgép kioltotta Don Bolles, az Arizona állam székhe­lyén, Phoenixben dolgozó újságíró életét. A robbanás visszhangja akkor felrázta egész Amerikát. Sokan sajnálták a fiatal, bátor riportert, aki azt a feladatot vállalta magára, hogy megfejti az Arizona állam gazdasági, pénzügyi és politikai életét is befolyásoló maffia hatalmának titkát. Már az Arizona Republic című lapban megje­lent első riportjai, de méginkább az életét kioltó robbanás jelezte, hogy fontos nyom­ra akadt. A gyilkosság után lassú, vontatott nyo­mozás kezdődött, végül letartóztatták a gyilkost, aki viszont név szerint megnevez­te megbízóját, a szarvasmarha- és alko­holkereskedő Kemper Marley sokszoros milliomost. Joggal hihetné mindenki, hogy a rendőrség azonnal letartóztatta Marleyt. De nem így történt: bizonyíték hiányában elejtették ellene a vádat. Emögött nem Marley ártatlansága, maku­látlan múltja, hanem Arizona minden ren­dű és rangú hatóságaihoz és a maffiához fűződő szoros kapcsolata állt. Ez a felszí­nen nem látszott, hiszen Marley csak egy­szer, 1942-ben volt letartóztatva csalásért Hogy azóta nem ült börtönben, nem jobb útra térésének bizonyítéka, hanem, hogy pénzzel szövetségesévé tett minden útjába álló hatalmasságot. Bolles meggyilkoltatá­sa ellenére kapott ártatlansági bizonyítvá­nyáról például azt mondják, hogy az ál­lam kormányzójának megválasztásához adott nagyobb összegű pénzzel érdemelte ki. Don Bolles riporter Marley ügyeit kezd­te szellőztetni és követelte, mondjon le ál­lami hivatali tisztéről, — mikor az életét kioltó pokolgépet kocsijába helyezték. Bolles halála után 27 újság, televízió, rá­dió 36 riportere vállalta, hogy továbbviszi az ügyet s feltárja a bűnszövetkezet szé­les hálózatát. Hathónapos munka után 23 részes sorozatot írtak, amelyben feltárják a kormánytisztviselők, a törvényhozók, a rendőrség és a legsötétebb alvilág kapcso­latát. Leleplezésük nagy meglepetése, hogy az egykori elnökjelölt, a szélsőjobboldali Barry Goldwater köztársaságpárti szenátor és öccse, Róbert, valamint Arizona állam köztársaság pártjának volt elnöke, Harry Rosenzweig 30 éven át szoros kapcsolatot tartott a maffiával. A terjedelmes beszámoló megállapítja, hogy Arizona a legnyugtalanabb része az Egyesült Államoknak, ahol még mindig a fegyver a király és az igazságszolgáltatást gyakran titokban csinálják. Ez nagy vonz­erőt gyakorol az alvilági elemeikre, akik az utóbbi évtizedben inváziószerűen árasztot­ták el Arizonát. A riporterek felmérése szerint az alig több, mint kétmillió lakosú Arizonában 171 jól ismert gengszter telepe­dett le és működik főleg az állam két leg­nagyobb városában, Phoenixben és Tucson- ban, a törvénytől inkább védve, mint za­vartatva. Ezek a legnagyobb haszonélvezői a kábítószer-csempészésnek, a tiltott sze­rencsejátékoknak, a prostitúciónak, az ál­lami földek eladásával üzérkedő, milliókat jövedelmező üzleteknek. Ezek a szélhámo­sok haszonban és békességben osztozva a hivatalos hatóságokkal együtt uralják az ál­lam gazdasági, politikai, alvilági életét, s mint a Marley esete mutatja, az igazság­szolgáltatást is. A riportsorozat szörnyű állapotokat, döbbenetes, törvénytelen összefonódásokat fedett fel. Bele is rettent még a nagyhatal­mú Goldwater szenátor is. De a „legjobb védekezés a támadás” elve alapján Gold­water — a nagyobb nyomaték kedvéért — Washingtonból intézett fenyegető szónokla­tot az írásokat közlő újságokhoz, „világra szóló per” indítását helyezve kilátásba. A félelem reflexe sok szerkesztőségben azon­nal működésbe lépett és több lap elállt a sorozat egyes anyagainak közlésétől, köztük a meggyilkolt riporter, Bolles lapja is. A rizona különböző állami szervezetei is akcióba kezdtek. A helyi törvény­hozók — akik közül sokan „sáro­sak” — azonnal megszavaztak 600 ezer dol­lárt a bűnözés elleni harcra. E célra külön bizottságot is létrehoztak, annak az ügyész­nek a vezetésével, aki a nyomozás alatt mondott le államügyészi tisztéről — mint mondják — szorongatott helyzetében. Ha valóban a leleplezéstől való féléimében mondott le, akkor a mostani megbízatása nyilván eloszlatta korábbi félelmét és a fel­fedett 171 maffiafőnök is pezsgővel ünne­pelhette a bűnözés elleni új bizottság lét­rehozását. S mivel Arizonában a fegyver a király, félelemre továbbra is másoknak, a védtelen áldozatoknak van jó okuk. Phoenix, 1977. április. DCojxa/a. QsJtJRáfi I Harcos levtizeäelfl — Az úgy van, magyarázza Kupferschmiedt, hogy február végén a pártközpont képviselője felvitte a nyilvántartólapokat adategyeztetésre, és még nem kaptuk vissza. — És hogy számolnak el a központnak? — kérdezi újra a tanácsos. — Elszámolási la­pon, mennyiségileg számolunk el, nem név szerint. — És megmutatja az elszámolási lapot. A tanácsos csóválja a fejét: „Micsoda adminisztráció! És még maguk akarnak egy országot vezetni?” (Mindhárman mélyet sóhajtottunk, megúsztuk a nyilvántartás hiányát.) Ezután lepecsételik az íróasztalokat, a szekrényeket, a munkásotthon ajtaját, kivéve a gondnoki lakást. A gondnoknőt figyelmeztetik, hogy senki nem mehet be, személyileg felelős a pecsétek ép állapotáért. A kulcsokat magukkal viszik. Visszame­gyünk a rendőrségre, Kupferschmiedt Andrást elengedik, minket bekísérnek az irodá­ba. Már ott találjuk Palicz Mihályt, akit közben előállítottak. A személyi adatok fel­vétele után bekísérnek bennünket a fogdába. Rajtunk kívül még három idegen sze­mély van jelen, tolvajlásért állították őket elő. Egy félóra múlva beteszik hozzánk Czinkovszki Mártont is. Megtudjuk, hogy tőlünk két cellával jobbra ott van Jeles László, Kapás József és Kiéri János, akit a moszkvai rádió hallgatásáért fogtak el. Másnap reggel nyílik a fogda ajtaja, a foglár rámmutat és felszólít, hogy a WC-ből hozzam ki a vödröt, a felmosó rongyot és takarítsak ki. Közlöm vele, hogy nem va­gyok háztartási alkalmazott, politikai okból vettek őrizetbe. Éktelen haragra gerjed, ordít, fenyegetőzik, hogy megbilincsel, amikor megszólal a folyosó csengője. A foglár kinyitja a fogdafolyosó ajtaját és belép dr. Kállay Tihamér fogalmazó, az ügyeletes rendőrtiszt. A foglár jelenti a létszámot. A fogalmazó megkérdezi, mi volt a lárma oka? A foglár jelenti, hogy megtagadtam a takarítást. A fogalmazó hozzám jött és megkérdezte, hogy engem tegnap vettek-e őrizetbe? Igennel válaszolok és közlöm, hogy többen vagyunk itt. Belép a zárkába, bemutatom Fazekas Jánost, Czinkovszki Mártont, Palicz Mihályt és magamat. Megkérdezi: „Ki a másik három? — Nem tudom — vála­szolom. A foglár jelenti, hogy köztörvényesek. Kinyittatja a másik zárkát is, bemuta­tom Jeles Lászlót és Kapás Józsefet. Kiéri János maga mutatkozik be. A fogalmazó intézkedik, hogy tegyenek minket együvé. A foglárnak pedig azt mondja: „Ezek az emberek azért, hogy másképpen gondolkoznak, mint mi, becsülete­sek. Van itt mindig elég csavargó, a takarítást végezzék azok.” És elment. Pár nap múlva nagy 6Ürgés a fogda folyosóján. A kémlelőlyukon keresztül lát­juk, hogy előállították Fried doktort, a feleségét, lányát és fiát, Kerekes Imrét, Sipos Miklóst. Fried doktort ideiglenesen hozzánk teszik be. Elmondja, hogy ma reggel ház­kutatást tartottak a lakásukon, fegyvereket és lőszert találtak a házkutatás során. A helyzet az volt, hogy Bán (Fried) Ferenc egy háromtagú csoportot szervezett, fegyve­reket vásárolt egy fegyvermestertől. A fegyvervásárláshoz szükséges pénzt Sipos Mik­lós adta. A csoport egyik tagja árulást követett el, a dolog a kassai csendőmyomozó alosztály tudomására jutott, megindították a nyomozást és az eredménnyel járt. (Az előkészületekről Oláh Lajos tudott, ő említette, én a legnagyobb fokú óvatosságot ja­vasoltam.) Délután az egész csoportot átszállították a Tokaji úton lévő páncélos lakta­nyába. A csoportra rendkívül súlyos megpróbáltatások vártak. Két héten keresztül kí­nozták őket. Oláh Lajost és engem többször kihallgatnak, a fegyveres csoport és a nyíregyházi munkásmozgalom közötti kapcsolatot szeretnék bizonyítani. De Bán Fe­renc és Kerekes Imre nem törtek meg, a nyomozás szálai náluk megszakadtak. Két hét után Budapestre kerültek, a Margit körúti fogházba. Egyik nap az udvaron, a szokásos sétán vagyunk, lejön a főtanácsos és magához hívat. Elmondja, hogy internálva vagyunk, de ő, amíg lehetősége van, itt tart bennün­ket. Panaszkodott a nyilasokra, hogy a városban és a megyében élő polgárok ellen feljelentéseket tesznek a Gestapónál. A mi internálásunk is a Gestapo ismételt nyo­mására történt. Azzal fenyegetőztek, ha a rendőrség nem intézkedik, kénytelenek lesznek maguk intézkedni. Igen, igen, a Gestapo félelmetes szervezet — mondtam ne­ki. — Négy év alatt kiépítettek egy besúgó hálózatot a nyilasokból és egy kémelhárító rendszert. A postai telefonközponton keresztül lehallgatják a megye, a város vezetői­nek beszélgetéseit. Lehallgatják a rendőrségi beszélgetéseket, sőt a honvédség azon vonalait is, melyek a postai telefonközponton mennek keresztül, „ök tudják ezt, de honnan tudom én?” — kérdezi. — A postai műszerészektől — válaszoltam. Beszélge­tésünk félbeszakadt, mert a főtanácsost elhívták. A külső eseményekről értesülünk, mert az újság és a rádió hírei bejönnek hoz­zánk. A városban folyik a zsidók gettózása, a frontokon verik a német csapatokat a szovjet katonák. Időközönként légiriadó van. Mákhel Sándor a foglár segítségévéi le­velet küld be, amelyben azt írja: „Kint voltam az állomáson, beszéltem szegedi szer­vezett munkásokkal, mennek haza. Internálva voltak a ricsei táborban, a tábort fel­oszlatták. Az egyik idős Komócsin Mihály volt, a másik pedig Tombác Imre, A többiek nevére már nem emlékszem. Az a benyomásom, hogy valami készüL” A hír meglepett bennünket. Mi akar ez lenni? Készülnek talán a háborúból való kilépésre? A ricsei tábor feloszlatása után egy héttel felkísémek bennünket Bokor rendőrta­nácsos elé. Közli velünk, a kapitányság vezetője úgy határozott, hogy szabadlábra he­lyeznek bennünket a következő feltételek mellett: rendőri főügyelet alatt maradunk továbbra is; egymást nem látogathatjuk, sem a lakásunkon, sem a műhelyekben; a Kossuth téri munkás csoportosulásokon nem vehetünk részt; Pintér András és Kapas József nem lakhatnak együtt egy házban, Pintér András 24 órán belül Kapáséktól el­költözni köteles. A határozatot tudomásul vettük, mást nem tehettünk. Rendőri felügyeletünk megszigorításával megnőtt Murczkó Károly feladata, mert a Schmiedt Mihállyal és Fazekas Jánossal történt megállapodás alapján néki kellett tartani a kapcsolatot Mákhelen keresztül az építőmunkás csoporttal, valamint Kup­ferschmiedt Andráson keresztül az öntőkkel. 38

Next

/
Thumbnails
Contents