Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

1977. május 21. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola X Pedagógus X Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus X- Szülő X- Gyerek X- Iskola X Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Ha hiányzik az egyik szülő... A gyermek harmonikus fejlődése csak a teljes csa­ládban valósulhat meg. Ha hiányzik az egyik szülő, válás, haláleset vagy egyéb ok miatt, ez az egészséges lelki beállítottság zavarával járhat, bizonyos területek kimaradnak a fejlődésből, a tapasztalatszerzés lehetősége nincs meg. Persze, ennek hatása nem jelentke­zik azonnal, inkább a serdülőkorban, az ifjúi években: a kapcsolatteremtés, a párválasztás, majd a házasélet bizo­nyos gátoltságában, érzelmi zavarában. A csecsemőkortól tudatosítjuk a gyerekben nemi ho­vatartozását: Évike jó kislány. Lacika aranyos kisfiú. Ez fokozatosan megrögződik benne, megtanulja, melyik nem­hez tartozik. S 2—3 éves korára már sokféle jelből meg tudja különböztetni, hogy a környezetében élők közül ki a bácsi, a fiú és ki a néni, a kislány. Sőt bizonyos elemi ismeretei vannak arról is, hogy neki a kisfiúnak, sőt álta­lában a kisfiúknak hogyan illik viselkedni, vagyis mit ne­veznek a felnőttek fiús viselkedésnek. Nemi szerepnek hívjuk ezt, s hozzá a mintát mindig a gyerekkel azonos nemű szülő szolgáltatja. Ennek elsa­játítása egészen az ifjúkorig elhúzódik, hisz újabb és újabb élethelyzetek adódnak, amelyhez a viselkedési for­mát csak a fejlődés következő állomásán veszi figyelem­be a gyerek. Hogyan öleli át apa az anyát, hogyan csó­kolja meg, milyen figyelmesen, gyengéden bánik vele, ezt csemeténk nyilván csak akkor veszi igazán észre, amikor már maga is sürgölődik a lányok körül, vagy neki udva­rolnak. Előtte még kiesik figyelme fényköréből. Ha az azonos nemű szülő hiányzik a családból, ak­kor az eleven példa, az állandóan szem előtt levő visel­kedési forma, mérték sem lebeg a gyerek előtt. Megfi­gyelheti ugyan — és meg is figyeli — mindezt a rokon­ság, az ismeretségi kör férfi- vagy nőtagjainál, de ez nem azonos értékű, mert hiányzik belőle az a bensőséges kap­csolat, amely az anyához, apához fűzte. S a megfigyelt ro­konnak, mondjuk a nagybácsinak, nem olyan a viszonya és érintkezése az anyával, mint az apának lenne. Természetesen akkor a legszegényesebb az ismeret- szerzés lehetősége, ha egy gyerekkel marad magára vala­melyik szülő. Ha egyneműek, akkor a másik nem megis­merésére sincs lehetőség a családon belül. Ez esetben a szülő csalódottsága átragad a gyermekre is, s az édesanyá­val növekvő kislánynak valószínűleg sokáig ellenérzése lesz a férfinemmel szemben, az apával együtt maradt fiú pedig valószínűleg „nőgyűlölő” lesz, legalábbis míg az egészséges- nemi ösztön meg nem cáfolja a szülő rossz ta­pasztalatait. Mindenesetre ezek a csonka családban felnö­vekedett gyerekek sokáig vívódnak majd a házasodás gon­dolatával, s nagy gátlásokkal vágnak neki. Legnagyobb a veszély, ha az anya marad egyedül a fiával. Hisz legtöbbször csak neki él, valójában a gyerek a társat pótolja számára. Ezzel annyira magához kötözi a fiút, hogy a serdülőkorban az érzelmi leválást, a termé­szetes és egészséges önállósodást is meggátolja. Ennek eredményeként nem keresi a gyerek a kapcsolatot a má­sik nemmel, nem talál partnerre, nem egyszer még az if­júkorban is magányos, csak fiúbarátai vannak. Ezek azok a fiatalemberek, akik a 30-as éveik közepén döbben­nek rá, hogy ideje lenne megnősülni, mert végképp agg­legények maradnak. Csak hát a mama... vele mi lesz? A csonka család nem biztosítja a gyermek harmoni­kus fejlődését. Könnyű lenne azt tanácsolni, hogy igyekezzen a magára maradt szülő új társat ke­resni, kiegészíteni a családot. Sokan éppen a gyermekre hivatkozva húzódoznak ettől. Pedig ha megértő, a gyer­meket is elfogadó és őt felelősséggel nevelő társra lelnek, mindannyiuk számára ez a legjobb megoldás. Átányi László GYERMEKBALETT... (MTI FOTO) Willi Meinck: Barátom, Habu Tasnádi Varga Éva: Jóéjszakát! Fák lombja mélyen Harmat hull már a le-lehajolgat, tücsök fejére, felhő borítja álmodni hívja arcát a holdnak. párnája széle. Bokrok tövében Jánosbogárka bújik a hangya, lámpája fénylik, levélből készült bokortól fáig — paplan takarja. — göncölszekérig. Mézet kerestek Alszik az erdő zümmögő méhek, minden virága, fáradt a szárnyuk, dünnyögő dalát ágyukba térnek. szél dudorássza. Habu körülbelül tízéves, és egy halászfaluban lakik az Indiai-óceán partján. 1971- ben találkoztam vele Cova- lanban. így hívják a falut, ahol — hogy a halászok életét megismerjem — néhány na­pot töltöttem. Hamar megbarátkoztunk. Egyszer egy langusztával ajándékozott meg. Majd fél méter volt, a bátyja fogta. Habu járt iskolába, és egy kicsit beszélt angolul. Álmél- kodtam mindig: mennyi min­dent ki tudott fejezni harminc szóval. Egész történeteket mesélt, melyekbe olykor ma- layam szavakat — ez volt az anyanyelve — szőtt, de en­nek ellenére megértettem. Egy este így szóltam hoz­zá: — Tudod, Habu, most ki­megyek a tengerre. Csóna­kázni. A félhold kedvesen csün­gött a csillagok között, fény­lő, sima volt az óceán. A csónak négy fatörzsből állt, végeiken hánccsal ösz- szekövetve. Evezőm epv fél bambusz. Élveztem az eve­zést, a hullámok ringatását. Egy idő után észrevettem, hogy a tenger nyugtalanabb lett; elhatároztam, hogy visszamegyek. Ahogy meg­fordultam. nem láttam a par­ti fényeket. Már-már félni kezdtem. Jobbra tőlem a sziklazátonynak kell lennie, előttem a partnak. Azt gon­doltam, tudok tájékozódni, de csalódtam, és tartottam tőle, hogy az éjszakát az óceánon kell eltöltenem. Ekkor a tá­volban tüzet láttam fellob­banni. Feléje fordultam a tu­tajjal. Végtelennek tűnő idő után felbukkantak a parti fények. Megláttam a tüzet is. Habu állt előtte, és nekem intege­tett. Segített partra húzni a csónakot, aztán eloltotta tüzet. — Mi történt? — Egyedül voltam, Habu. Mikor aludni mentem, sát­ram előtt ülve Arundhatiról énekelt, aki csillaggá válto­zott, hogy a falujabeli halá­szoknak mindig mutathassa a hazatérő utat. Koloszár Gábor fordítása 5 zéltében-hosszában me­sélik, hogy az a derék csizmadia nemcsak a mi fa­lunkban, de az egész Magyar- országon híres-nevezetes volt. Ami nem is olyan nagy cso­da, hiszen jól és szorgalmasan dolgozott és a tetejébe a sze­gény embertől nem fogadott el semmit a javításért, csak a gazdagtól vette el a mun­kája után járó bért. így hát maga is nagyon szerényen él­degélhetett. Eljutott ennek a híre Má­tyás király udvarába is. — Nagyszerű ember ez a csizmadia, de vajon csalha­tatlan-e? Erről szeretnék meggyőződni — gondolta. Azzal levetette királyi pa­lástját, szegényes ruhába öl­tözött, rongyos csizmát hú­zott. Egyszóval olyanná vál­tozott, mint azok, akiket az urak néhány krajcárért lá­tástól vakulásig dolgoztattak. Még szakállt is ragasztott a képére, úgyhogy tulajdon édesanyja sem ismert volna reá. El is indult és addig ment-mendegélt, amíg elju­tott a falunkba, ahol a csiz­madia dolgozott. Be is kopog­tatott hozzá és illendően kö­szöntötte: — Jó napot kívánok! — Kegyelmednek is — vá­laszolta a csizmadia, majd így folytatta: — Mi járatban vagy ván­dor? — A csizmámat hoztam, s ha lehetne, megvárnám míg megfoltozza, mert ezzel együtt csak egy van, mezítláb pedig nem jártam még soha. — Foglaljon helyet itt a ló­cán — kínálta hellyel a ki­rályt a csizmadia, miközben szemüvege mögül figyelme­sen nézte és ezt mondta: TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. ötvenkét hét. 7. Tromf. 8. Kettőzve: sportfogadás. 9. ... Vegas (USA). 11. Tisztít. 12. Előfordulás, történés. 14. Paraszti régi fekhely. 16. Megfejtendő. 18. Ki­ejtett mássalhangzó. 20. Lengyelország légitársaságának be­tűjele. 21. Feltételezés. 22. Három, oroszul. 24. Egyik érzék­szervével felfog. 25. Férfinév. 27. Habzsoló (—’). 28. Csaknem kettő! 29. Anyós házastársa. Függőleges: 1. Miskolc hegye. 2. Azonos betűk. 3. Baráti állam be­tűjele. 4. Jugoszlávia gépkocsijelzése. 5. Kemény rosszkíván­ság. 6. Költögetik, magához térítik. 10. Középen esett!!! 11. Római 1002. 13. Folyamatosan továbbtaszít. 14. Betiltott ro­varölő szer, idegméreg. 15. Elővigyázatos. 17. Kacat. 19. Fém­ből készült váltópénz. 21. Halászszerszám. 23. Pusztít. 24. Újság, köznyelven. 26. És, latinul. 27. Növény. Megfejtendő: A XIX. század nagy magyar költője (vízszintes 1.) és egyik jelentős műve (vízszintes 16.). Múlt heti megfejtés: GYULA — EGER — VISEGRÁD — SIKLÓS. Könyvjutalom: Czeglédi János Mátészalka, Gyüre Ká­roly Fényeslitke, Réti Zsuzsa Demecser. Fazekas Sándor Oros. Nagv Attila Tuzsér, Szabó Mária Záhony, Csáki Ani­kó Kemecse. Vadon Ferenc Nyírbátor, Kocsis János és Tóth Gábor Nyíregyháza. — Ami igaz a szegénynek nem újság, ha mezítláb jár, hiszen leginkább csak télvíz idején húz csizmát, hogy kí­mélje azt az egyet, amit ke­servesen megvesz. E szavakra a király arcát pirosság öntötte el, a szívébe szomorúság lopakodott. — Hát “2 elég baj, hogy így van, de én nehéz mun­kámban megfáradtam, meg­öregedtem. — Nem oda Buda, akkor kérges, ráncos lenne a keze. Arcát is hiába rejti sűrű sza­káll mögé, a szeme ragyogása elárulja tisztaságát. — A látszat csal — mondta a király. — A látszat csalhat, de az érzésem sosem. Aztán té­gy ek-e patkót a csizmára? — Kérdezte végül a csizmadia, mikor elkészült a csizmával, amelyet valósággal újjá va­rázsolt. — Patkót?! — nevetett a király. Hát mit képzelsz ró­lam? Méghogy lovam lenne! — Ha nincs, majd lesz, mert furfangos ember ke­gyelmed. — Na jól van, de most már mondd meg mit fizetek? — Kerek három arany a munkám ára — válaszolt a csizmadia. — Három arany, ez nem járja. Ha lúd, legyen kövér. Valóban nem tartozom a sze­gények közé, csak tudni akartam csalhatatlan vagy-e? Ezer aranyat adok, amely elég lesz arra, hogy itt a fa­luban mindenkinek új csiz­mát csinálj. Ami marad, ab­ból végy magadnak takaros házat, igazán megérdemled. A csizmadia szinte szóhoz sem jutott a meglepetéstől és mire észbekapott, mire meg­oldódott a nyelve, a király már hét határon túl járt. — Uram fia? — csapta ösz- sze a kezét a csizmadia, mi­kor magához tért, hiszen az én vendégem nem lehetett más, mint maga Mátyás ki­rály. Futott is nyomban, hogy kidoboltassa a faluban: — Minden szegénynek új csizmát készítek, a király ki­fizette az árát! Miogy mennyire megörül­** tek a nincstelen embe­rek, azt leírni nem lehet. A csizmadia pedig nekifogott a munkának, s mert nagyon igyekezett, hamarosan elké­szült. Még a maradék ara­nyért sem vett házat, az új csizmákkal együtt egy-egy aranyat is adott a szegények­nek. ő maga mégis olyan bol­dogan élt élete végéig kis nádfedeles műhelyében, mint­ha az egész világ az övé len­ne. Molnár Andrea Kankalin Tavasz van már, áldott tavasz, a felhő fenn rózsaszín. Hegyoldalon, domboldalon kinyílott a kankalin. Kedves, finom szirmocskája aranysárga, mint a nap. Lenge szellő, enyhe napfény cirógatja hallgatag. Szelíd szirmod, lágy mosolyod úgy vártuk már, kis virág, vártuk, hogy a tél bilincsét lerázza a fa, az ág. Viríts, virít., mosolyogj csak lengő arany kankalin, hirdess békét és örömet az öreg föld tájain. ölbey Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents