Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 20. (Folytatás az 1. oldalról) harcát, s hogy megmentsék azok életét, akikkel a kato­nai diktatúra le akar számol­ni. Erőnkhöz képest mi is ott leszünk mindenütt, ahol erősíteni lehet a Pinochet- diktatura ellen küzdők tábo­rát. Jogunk van ahhoz, hogy ily módon beleszóljunk a vi­lág sorsának alakulásába, mert hazánk szocialista fej­lődése igazolja: tudunk élni a szabadság teremtette lehe­tőségekkel. Magyarországon rend és nyugalom van. Dol­gozó népünk magáénak vall­ja a terveinkben kitűzött fel­adatokat és eredményesen megoldja azokat. Büszkék vagyunk arra, hogy a hazánkban Csepelen kezdeményezett munkaver­seny nemzetközi méreteket öltött, s hogy a nálunk meg­tett első lépést követték ba­rátaink is: több és főként jobb munkával készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak megünneplésére — mon­dotta. Szólott arról is, hogy né­pünk testvéri barátsággal fo­gadta be a diktatúra elől ha­zánkba menekült chileieket. Az itt .élő chileiek beillesz­kedtek életünk rendjébe, szorgalmasan dolgoznak — de megmaradtak Chile hű fiainak. Közöttünk élnek, de tetteik és vágyaik arról szól­nak, hogy készek mindent megtenni népük és hazájuk felszabadításáért. Ezt követően hangoztatta: világméretű küzdelem folyik az imperializmus, a kizsák­mányolás, a gyarmatosítás ellen. És bár vannak és lesznek még feszültségek a világpolitikában, kétségtelen tény, hogy az erőviszonyok tartósan és visszafordítha­tatlanul a társadalmi hala­dás, a szocializmus és a béke erőinek javára tolódtak el. A változások, a fejlődés legfőbb alapját a megvaló­sult szocializmus erői adják. Nemzetközi összefogásnak köszönhető, hogy 1975-bén Európa népeinek képviselői földrészük biztonsága érde­kében egy záróokmányt ír­hattak alá Helsinkiben. A világ népeinek közös küzdel­me tette lehetővé, hogy a béke fennmaradjon Európá­ban s most újabb találkozó­ra, a belgrádira készülhes­sünk. Mi a Helsinkiben aláírt záróokmányt nem formálisan fogadtuk el, mint néhány ka­pitalista ország. Magyaror­szágon is — épp úgy, mint a többi szocialista országban — a párt és a kormány politi­kai kötelességének tartja, hogy az egész lakosság is­merje az aláírt okmány szö­vegét, s arra törekszik, hogy mind kül-, mind pedig bel­politikái tevékenységével biztosítsa a közösen kidolgo­zott elvek valóra váltását. Békére és együttműködés­re van szüksége Európának. Arra van szükségünk, hogy a népek biztonságban és fé­lelem nélkül éljenek. Arra, hogy mindenki tartsa tiszte­letben a záróokmány állás- foglalását az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zás vonatkozásában is. Erre nyomatékosan hívjuk fel a figyelmet, mert hóna­pok óta kísérleteket tesznek egyes kapitalista országok vezető politikusai arra, hogy számonkérjék tőlünk az em­beri jogok tiszteletben tartá­sát. Ezeket .az álmoralizáló tö­rekvéseket visszautasítjuk. Nemcsak arra hívjuk fel a bennünket számon kérni akarókat, hogy a saját por­tájukon teremtsenek rendet, hanem arra is, hogy velünk együtt lépjenek fel az olyan népelnyomó rendszerek el­len, amilyen Chilében is ha­talmon van. A világ népeinek közösen kell fellépniük a fasizmus erői ellen, a koncentrációs táborokban fogva tartott em­berek kiszabadításáért. Ma itt üdvözölhettük a vi­lág népei fellépésének hatá­sára e táborok egyikéből ki­szabadult Corvalán elvtársat. Nagygyűlésünkön külön is köszöntjük e harc élcsapatát, a Chilei Kommunista Pártot, amely mélyen gyökerezik a chilei munkásosztályban és népben! Üdvözöljük a népi egység korszakának ma ille­galitásban, vagy külföldön működő haladó szellemű pártjait és mozgalmait. Bizo­nyosak vagyunk abban, hogy nincs távol az az idő, ami­kor a chilei nép ismét kezé­be veheti saját sorsának irá­nyítását. 1920-ban a nemzet­közi proletariátus nagy vezé­re, Lenin mondotta a Ma­gyar Tanácsköztársaságról: „.. .az első elveszett Magyar Tanácsköztársaság után jön­ni fog a győzelmes máso­dik ...” Kommunista meg­Luis Corvalán: győződésünk, hogy Chilében sincs más történelmi pers­pektíva! — fejezte be beszé­dét Sarlós István. Sarlós István beszédét'kö­vetően Luis Corvalán szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Az önök szolidaritása közelebb hozza győzelmünket Kedves elvtársak, baráta­im! Korábban, 12 évvel ezelőtt egy alkalommal feleségem­mel együtt jártam már Ma­gyarországon. Éppen akkor tartózkodott Budapesten Pab­lo Neruda és Miguel Angel Asturias is. Akkor határoz­ták el, hogy együtt könyvet írnak, „Megkóstoltuk Ma­gyarországot” címmel, amely — immár több nyelvre lefor­dítva — az önök konyhamű­vészetének dicséretét zengi. Csak néhány napot töltöttünk itt. de azok felejthetetlenek voltak. Szívünkbe zártuk Ma­gyarországot. Kádár elvtárs­sal is találkoztunk, és Pablo Neruda társaságában igen kellemes beszélgetést folytat­tunk. kezdte beszédét, majd a következőket mondotta: — Most újra, más körül­mények között jöttem el, hogy kifejezzem köszönete- met a magyar népnek, mun­kásosztályának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és személyesen Kádár János elvtársnak azért a nagy ere­jű és rendkívül értékes szo­lidaritásért, amellyel a chilei nép antifasiszta küzdelmé­nek ügyét támogatták. Na­gyon sok chilei menekült él itt, önöknél, akik nap mint nap meggyőződnek az egész magyar nép önzetlen szolida­ritásáról. És hallhatjuk Ma­gyarország hangját vala­mennyi nemzetközi fórumon, amint leleplezi a Pinochet­kamarilla bűntetteit. Önök igaz és tettrekész barátaink! A nemzetközi szolidaritás magasra csapó hullámai aggodalommal töltik el a fa­sisztákat; ezer és ezer chilei hazafi életének megmentését segítették s elszigetelték né­pünk hóhérait. A szocialista országok, élükön a Szovjet­unióval, e hatalmas szolida­ritás bástyái. — A nemzetközi szolidaritás hangja áthatol a börtönök fa­lain. Népünk, amely az elsza­badult fasiszta terror legsöté­tebb napjaiban és pillanat­nyi szünet nélkül folytatta harcát, tudja, hogy számít­hat a világ minden haladó emberének támogatására. — Most múlt egy éve, hogy „eltűnt” Victor Diaz elvtárs. pártunk főtitkárhe­lyettese. valamint Mario Zamorano, Haime Donato, Jorge Munoz elvtárs. s hogy „eltűntek” mások, akiket a DINA (Országos Antikom- munista Nyomozó Hivatal) tartóztatott le. Ezequiel Pon­ce, a szocialista párt főtitkár- helyettese két évvel ezelőtt „tűnt el”. Ezeknek az elv­társainknak a családtagjai semmiféle tájékoztatást sem kaptak tartózkodási helyük­ről. A belügyminisztérium tagadja letartóztatásuk té­nyét. Az eltűntek száma meg­haladja a 2500-at. Közülük 900-nak a nevét és a fényké­pét megismerhette az ENSZ 31. közgyűlése is. A katolikus egyház szolidaritási vikáriá- tusa 400 eltűnt személy fel­kutatása, biztonsága érdeké­ben terjesztett be kérelmet. A junta azonban semmiféle választ nem ad kérelmükre, az igazságügyi hatóságok pe­dig kielégítőnek tartják a hivatalos magyarázatokat. — Majd a továbbiakban így szólt: A Chilei Kommunista Párt, amely fenntartja szer­vezeteit országunk egész te­rületén, előmozdítja a harcot és a zsarnoksággal szemben álló minden erő egységét. Pártunk több ezer tagját meggyilkolták, a börtönökben fogva tartják. De pártunkat semmi és senki nem semmi­sítheti meg, a népből nőtt fel, sok él dolgozóink tudatá­ban és szívében. Betöltötte szerepét a múltban, betölti a jelenben, s még jelentősebb szerep vár rá a jövőben, Chi­le történelmében. Pártunk minden erejét ar­ra összpontosítja, hogy meg- döntse a diktatúrát, új de­mokratikus rendszert hozzon létre; hogy országunk ismét meginduljon a forradalmi, antiimperialista és antimo- nopolista átalakulás útján, amely a szocializmus felé vezet. E cél érdekében fárad­hatatlanul munkálkodik a munkásosztály egységéért, a szocialisták és a kommunis­ták még szilárdabb egyetér­téséért, a népi egység össze- forrottságáért, a népi egy­ség, a kereszténydemokrácia és valamennyi antifasiszta erő összefogásáért. Ez a mi politikánk! Kedves elvtársak! Budapest ad otthont a De­mokratikus Ifjúsági Világ- szövetségnek, a DÍVSZ az el­ső pillanattól kezdve arra törekedett, hogy leleplezze a juntát, s tiltakozó szava el­jusson a világ minden fiatal­jához. Hálásak vagyunk ezért. Kötelességemnek tar­tom, hogy kiemelten szóljak a világ legkülönfélébb poli­tikai irányzatú és vallási meggyőződésű ifjúsági szer­vezetének szolidáris támoga­tásáról. Az ifjúság körében a szolidaritás soha nem lá­tott méretű volt! — Ez a szolidaritás mozgó­sította a népéhez, pártjához hű magyar ifjúságot is. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség — amely napi gya­korlatává tette a proletár internacionalizmust — a szo­cialista építés szilárd pillére. A továbbiakban így folytatta beszédét: — A fasiszta junta üldözi mindazokat a politikai, szak­mai és diákszervezeteket, amelyek a fiatalság eszméit juttatták kifejezésre. Pino­chet gestapója naponta tar­tóztat le és kínoz meg kegyetlenül ifjú harcoso­kat, akik közül sokan „eltűnnek”. így „tűnt el” többek között Carlos Lorca, a szocialista ifjúsági szövetség főtitkára és Jósé Weibel, a kommunista ifjúsági szö­vetség főtitkárhelyettese. — Elkísért ide önökhöz Gladys Marin elvtársnő, a kommunista ifjúsági szövet­ség főtitkára, és természete­sen feleségem, Lily. Mind­ketten — akárcsak én — na­gyon szeretik Magyarorszá­got. Gladys Marin a chilei if­júság legjobbjait képviseli. Személyesen is szenvedett a diktatúra kegyetlenségétől. Három éve él számkivetés­ben, kényszerűségből távol két gyermekétől. Férje, Jor­ge Munoz mérnök már egy éve az „eltűntek” között van. Mégsem tudta megtörni őt semmi sem. Megtörhetetlen bátorsága, kimeríthetetlen testi, szellemi ereje akárcsak tegnap, ma is a chilei ifjúság, a nép szolgálatában áll. — Büszkék vagyunk kom­munista ifjúsági szövetsé­günkre, amelynek soraiban olyan hősök nevelkedtek, mint Cictor Jara és Manuel Sanhueza, akiket a fasiszták meggyilkoltak. A mai ifjúkommunisták jelentik a holnap pártját. Velünk lesznek majd — Chi­le egész népével együtt — amikor eltemetjük majd a diktatúrát, és új demokráci­ánkat, a szocializmust épít­jük. Kedves elvtársak, elvtárs­nők! Bizonyos vagyok abban, hogy a magyar nép a továb­biakban is támogatja a chi­lei nép harcát. Szolidaritá­sának erejével is segítséget nyújt ahhoz, hogy napfényre kerüljön, mi lett az eltűnt chilei hazafiak sorsa, s hogy akik életben vannak, vissza­nyerjék szabadságukat. A nemzetközi szolidaritás olyan erő, amely képes arra, hogy bezúzza a börtönök kapuját, s kiszabadítsa a politikai foglyokat. Biztosíthatom önö­ket, hogy töretlenül folytat­juk harcunkat a diktatúra megdöntéséért. S az is bizo­nyos, hogy e harcot — hála a chilei nép elszántságának és a nemzetközi szolidaritás erejének — siker koronázza majd — mondta beszéde vé­gén Luis Corvalán. A beszédeket sűrűn szakí­totta meg a nagygyűlés résztvevőinek tapsa. Hossza­san éltették a chilei nép sza­badságáért és a társadalmi haladásért küzdő Chilei Kom­munista Pártot, s megbont­hatatlan. testvéri barátságát és együttműködését a Ma­gyar Szocialista Munkás­párttal. Katona Imre zárszava után a nagygyűlés az Inter- nacionálé eléneklésével ért véget. ★ Luis Corvalán csütörtökön este a SZOT székházában ta­lálkozott a hazánkban élő chilei politikai menekültek­kel. Megérkezésekor a SZOT részéről Földvári Aladár el­nök, Ligeti László alelnök és Timmer József titkár kö-1 szöntötte. ★ Lily Corvalán csütörtökön a IX. kerületben felkereste a József Attila Általános Isko- ; lát, az Óbester utcai óvodát, a kerületi úttörőházat és lá­togatást tett a Magyar Nők Országos Tanácsának székhá­zában. Rhodesiái végjáték „GENF NEM HOZ FÜGGETLENSÉGET Zimbabwé­nek. A függetlenséget a csatatéren szerezzük meg." A határozott kijelentés politikai jövendőmondás volt, ame­lyet a hazafias front egyik vezetője, Robert Mugabe né­hány hónappal ezelőtt fogalmazott meg. Holott akkor még nem grtek véget a tárgyalások, Mugabe mégis jól látta, hogy nem lesz megegyezés: felismerte: a Smith-kormány időhúzó taktikája szükségszerűen vezet vissza a csatatér­re. A 270 ezer főnyi fehér kisebbség uralmát védő, faj­üldöző salisburyi kormány növelte haderejét. Kiterjesz­tette a hadkötelezettséget a 38 és 50 év közötti fehér fér­fiakra is. létrehozta a polgári milíciát, zsoldosokat tobor­zott rhodesiai gerillaháborúra. A felszabadítás! mozgalmak gerillaakciói valódi, bár csak dzsungelméretű háborúvá szélesedtek. A hírek szerint az év eleje óta 700 katonát vesztett a telepeskormány, az ország útjain konvojokban közlekednek a fehérek, tartván a sűrűsödő támadásoktól, s a farmerok éjszakára elbarikádozzák magukat házaik­ban. Mindez a portugál gyarmatosítók Bissau Guinea-i utolsó esztendőire emlékeztet. Pedig itt mindenképpen kisebb erőről van szó. A becs­lések 2000 főre teszik a felszabadító mozgalmak harcosai­nak számát. A fegyverzetük sem vetekedhet a rhodesiai katonák nyugati fegyvergyárakból beszerzett tankjaival, ágyúival, géppuskáival. A partizánháborúk logikája azon­ban más, mint amit a fegyverek és a létszám arányai ki tudnának fejezni. A felszabadító háború végeredményét • Zimbabwében is aligha szabja majd meg a jelenlegi erő­viszony, főleg, mert az afrikai gyarmatosítók, fajüldözők rhodesiai fellegvára mindenképpen ingatag tákolmány. A REPEDEZŐ SÁNCOT azonban még védhetővé te­szi egyrészt a rohamozok viszonylagos gyengesége, más­részt pedig a földrajzilag távoli „hátország”. A Smith- rendszert a nyugati — főként angolszász — tőke érdeke tartja a felszínen. A múlt tizenkét esztdhdo alatt hozott seregnyi ENSZ-határozat ellenére a brit és mindinkább az amerikai cégek közvetlenül, vagy közvetve serényen mű­ködnek Rhodesiában, hiszen ott is vannak értékes ásvány­kincsek; krómbányászata első a világon. Az amerikaiakat viszont ennél sokkal közelebbről érinti Rhodesia. Az an­golai kudarc után az alapvető felismerés az volt, hogy a fajüldöző rendszereket nem lehet, de nem is érdemes so­káig fenntartani. Rhodesia, mint a soron következő do­minó, igen fontos szerepet kapott a játékban. Az ameri­kaiak — Kissinger nevével fémjelzett — terve azonban nem volt elfogadható. Akkorra a másik fél, a Smith-kormányzat lépett visz- sza. Salisbury ugyanis azt remélte, hogy ha már a fehér kisebbségi uralmat nem lehet is tovább fenntartani, leg­alább az átmenet időszakát sikerül hosszúra nyújtani. S amikor ehhez nem kapta meg a várt nyugati támogatást, csalódottan vetette a „hűtlen” támogatók szemére: „A brit javaslat elfogadásával utat nyitottunk volna egy marxista vezetésű Rhodesia megteremtéséhez. Egyszerűen nem értjük, hogy a Nyugat miért akar minket a kommu­nista táborba taszítani.” Persze efféle gondolatokra aligha kell ráébreszteni Washingtont és szövetségeseit. VISZONT AZ ATLANTI-ÓCEÁN túlsó oldalán nyil­ván azt is látják, hogy a rhodesiai fehérek rendszere nem ér annyit, hogy miatta elvesszék az egész térségre gyako­rolt befolyás. Hiszen Carter új afrikai politikájának vég­rehajtója is éppen azért lett fekete bőrű politikus, Andrew Young, hogy nagyobb bizalmat ébresszen a „fekete konti­nensen”. Smithnek és táborának tehát, függetlenül a je­lenlegi katonai erőviszonyoktól, mindenképpen mennie kell, hiszen a Nyugat valójában már ejtette, s a Dél-afri­kai Köztársaság is már csak a feláldozandó sakkfigurát látja benne. Avar Károly Szélesedő együttműködés Nyugati szomszédunk — a 83 849 négyzetkilométer területű 7,6 millió lakost számláló Ausztria Szövet­ségi Köztársaság. Ausztria fejlett ipari-agrár ország, olajmezővel, vasércteleppel, magnezitkészletekkel és je­lentős vízierő-tartalékkal rendelkezik. A kapitalista magánmonopóliumok mellett jelentős súllyal rendelke­zik. az állami szektor, különösen a nehéziparban. Az iparban foglalkoz­tatott dolgozók közel 20 százaléka a külföldi (nyu­gatnémet, amerikai, svájci, brit) tőke által ellenőrzött üzemekben dolgozik. Az or­szág ipara magas technikai színvonalú, termékeinek je­lentős részét exportálja. Az ipar erősen koncentrált, túl­nyomóan Ausztria keleti ré­szén összpontosul. Legfonto­sabb ágazatai a vas- és acél­ipar, a gépgyártás, a vegy-, textil- és élelmiszeripar. Magyarország és Ausztria kapcsolata az 1975-ös vissza­esés után az elmúlt évben is­mét emelkedett. 1976-ban a magyar export 7,5 milliárd forint, az import pedig 11,0 milliárd forint volt. Kivite­lünkben alapanyagok, fél­késztermékek (45 százalék) továbbá mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek domi­nálnak. Hazánk az osztrák exportban 3, az importban 1,5 százalékkal részesedett. A magyar kivitel növekedését az osztrák beviteli korlátozá­sok csökkentették. Az admi­nisztratív intézkedések fel­számolása új lehetőséget te­remt a két állam kapcsolatá­ban. A két ország vállalatai és intézményei között széles kö­rű együttműködés körvona­lai bontakoztak ki. Ausztriá­ban 10 olyan cég működik, ahol a magyar külkereske­delmi vállalatok tőkerészese­déssel rendelkeznek. A ma­gyar és osztrák felek 85 egyezmény végrehajtásában állapodtak meg. A CHENIE —LINZ évi 10 millió dollár értékű kooperációs egyez­ményt kötött a TVK-val, és kölcsönös vegyianyag-szállí- tási szerződést az Egyesült Vegyiművekkel. Az Aprító­gépgyár törő- és ércosztályo­zó gépek, a VILATI számlá­zó automaták, az írószer-szö­vetkezet gázöngyújtók gyár­tásában működik együtt oszt­rák cégekkel. A két ország képviselői 84 témában folytattak tárgyalá­sokat, de tavaly újabb 28 magyar és 15 osztrák együtt­működési javaslatot terjesz­tettek elő. Egyre szélesedő kapcsolat alakul ki Ausztria keleti tar­tományai és a nyugat-dunán­túli megyék között. A kultu­rális kapcsolatokon kívül gazdasági kapcsolatok meg­teremtésére is törekszenek. Együttműködés alakult ki például a Fertő-tó halállo­mányának növelésében, a ha­tárfolyók szabályozásában, de tanulmányozzák a két or­szág határán elterülő szén­mező közös hasznosításának lehetőségét is.

Next

/
Thumbnails
Contents