Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 19. (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége szerda délután fölkereste szállásán Luis Corvalánt. A találkozón részt vettek a főtitkár kíséretének tagjai is. Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke köszöntötte a chilei és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. Rostás István, a szolidaritási bizottság alelnöke. a bizottság chilei akcióbizottságának elnöke népünknek a chilei nép iránti szolidaritásáról, az azt kifejező széles körű akciókról szólt. Dolgozóink együttérzésüket, támogatásukat chilei •szolidaritási műszakokkal, a chilei terror ellen tiltakozó felhívás aláírásával is kifejezték. Szocialista brigádok, iskolák, úttörőcsapatok felvették Salvador Allende, Pablo Neruda. Viktor Jara, Alberti Corvalán nevét. Luis Corvalán köszönetét mondott a testvéri szolidaritásért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a szolidaritási bizottság munkájában részvevő társadalmi és tömegszervezeteknek. Hangsúlyozta, hogy népünk együttérzése, támogatása ösztönzést, hozzájárulást jelent a. chilei nép harcához. r Béke és Barátság Érdemrenddel tüntették ki Luis Corvalánt A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Béke és Barátság Érdemrendet adományozta Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának. A bensőséges kitüntetési ünnepségen — szerdán este a Parlament Munkácsy-termében — részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Ott volt" Lily Corvalán, a Chilei KP főtitkárának felesége. s a kíséretében Budapestre érkezett Gladys Marin, a Chilei KP Politikai Bizottságának tagja, a Chilei KISZ főtitkára. valamint Tomas Solis, a Chilei KP Központi Bizottságának tagja. a párt magyarországi képviselője. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke meleg szavakkal méltatta Luis Corvalán el nem évülő érdemeit, amelyeket a Chilei Kommunista Párt főtitkáraként a chilei nép szabadságáért és fölemelkedéséért, a nemzetközi kom-, munista és munkásmozgalom egységének erősítéséért, a békéért, « magyar és a chilei nép barátságának elmélyítéséért kifejtett. A Chilei Kommunista Párt. Chile haladásáért ■ harcoló népe —• hangoztatta az Elnöki Tanács elnöke — a jövőben is biztosan építhet a magyar nép szolidaritására, pártunk és államunk segítőkészségére. — A szocialista magyar állam magas kitüntetését azzal az érzéssel veszem át — mondotta válaszában Luis Corvalán —, hogy elsősorban a Chilei Kommunista Pártot, hazám munkásait, Salvador Allende, Pablo Neruda népét illeti. Azt a népet, amely 1970-ben új úton indult el a latin-amerikai kontinensen, azt a népet, amelyet puccsal uralomra jutott fasiszta rendszer vert bilincsbe, amely harcában a világ haladó erőinek, a szocialista országoknak, elsősorban a Szovjetuniónak szolidaritását élvezi. A Chilei Kommunista Párt főtitkárának — meleg szavak kíséretében — elsőként Kádár János gratulált, tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét, a magyar kommunisták, a dolgozó nép szívből jövő jókívánságait. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága szerdán este a Parlament gobelintermében díszvacsorát adott Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára tiszteletére. A vacsorán részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla. Maró- thy László, Nemes Dezső, Németh Károly. Óvári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Borbély Sándor. Gyenes András és Győri Imre. a Központi Bizottság titkárai, . Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Katona István és Berecz János, a KB osztály- vezetője. Ott volt a Chilei Kommunista Párt főtitkárának felesége. Lily Corvalán, valamint Gladys Marin, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Chilei KISZ főtitkára és Tomas Solis, a Chilei KP Központi Bizottságának tagja, a párt magyarországi képviselője. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott vacsorán Kádár János és Luis Corvalán pohárköszöntőt mondott. Gromiko és Vance tárgyalásai Genfben szerdán megkezdődtek a tárgyalások Andrej Gromiko, a Szovjetunió és Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere között. A szerdai találkozón a március végén Moszkvában megtartott szovjet—amerikai tárgyalások folytatásaképpen megvitatták a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő új hosz- szú lejáratú egyezmény kidolgozását érintő kérdéseket. Ugyancsak szerdán Andrej Gromiko és Cyrus Vance aláírták azt a szovjet—amerikai egyezményt, amelynek értelmében a két ország együttműködik a kozmikus térség békés célú kutatásában és felhasználásában. Ez a dokumentum felváltja az 1972-ben Moszkvában aláírt egyezményt, amelynek hatálya ebben az évben lejár. Az új egyezmény kiterjed a szovjet—amerikai űregyüttműködés legkülönbözőbb oldalaira, beleértve a kozmonautika tudományos és alkalmazott területeit. Továbbfejlesztik az együttműködést a kozmikus repülő- utak, ezen belül az együttes űrrepülések tekintetében. Szovjet—finn megállapodás Nagy fontosságú szovjet— finn dokumentumok aláírására került sor szerda délben a moszkvai Kreml Vlagyi- mir-termében. A dokumentumok aláírásánál jelen volt szovjet részről Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára. Először fordul elő, hogy különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok ilyen hosszú időre meghatározzák együttműködésük fő irányait. Ezt követően Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke szovjet—finn együttműködési megállapodást irt alá a kosz- tomuksai bányászati dúsító kombinát felépítéséről. A szovjet—finn dokumentumok aláírásáról egyenes közvetítésben számolt be a szovjet televízió. A művészet segítse a társadalmi fejlődést Óvári Miklós felszólalása a képzőművész-közgyűlésen Szerdán a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házának nagytermében az elnöki és főtitkári beszámolók, a. szaktitkári referátumok fölötti vitával folytatta munkáját a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének X. közgyűlése. A tanácskozáson felszólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Bevezetőjében Óvári Miklós tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét, majd rámutatott: — A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig nagy figyelemmel. érdeklődéssel, a közös célért küzdő harcostársaknak kijáró tisztelettel kíséri a művészeti életben dolgozó szövetségek tevékenységét. így van ez a jelen esetben is. Ez a figyelem és érdeklődés nemcsak az ilyen jelentős tanácskozásoknak szól, hanem annak az alapvető kérdésnek is, hogy milyen eredményeket ér ei a kulturális életünk, hogy a tanácskozásokon megfogalmazott gondolatok milyen alkotásokban öltenek testet. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a párt XI. kongresszusa is elismeréssel nyugtázta a művészeti alkotó munka eredményeit. A művészetek megbecsülése, fejlesztése, támogatása társadalmunk lényegéből fakad — folytatta a Központi Bizottság titkára. A szocializmus először teremtett olyan társadalmi viszonyokat, amelyek között egymásra találhat politika és művészet. A mi társadalmunk tehát lényegéből fakadóan érdekelt a valóságot hitelesen feltáró, a szüntelen továbblépésre ösztönző, az embert formáló, a társadalmi fejlődést segítő művészet kialakításában. A művészeti szövetségek kongresszusai, közgyűlései azt bizonyítják, hogy a szövetségek egyre inkább betol tik hivatásukat. Az alkotó értelmiség felelősségérzete, a szövetségek munkája a kulturális politika számára azt jelenti, hogy bizton haladhatunk tovább választott utunkon, amelynek alapjait már csaknem két évtizede — összhangban a párt általános politikai vonalával — a párt művelődéspolitikai irányelvei rakták le — mondta befejezésül Óvári Miklós. A hozzászólásokban kiemelt hangsúlyt kapott a szövetség területi szervezeteinek a helyi — megyei, városi — tanácsokkal való együttműködése, amely egyre inkább kulcsszerepet tölt. be a művészek, a művészeti alkotások és a közönség kapcsolatának továbbfejlesztésében. E kapcsolat nyomán számos vidéki városban épültek új műteremlakások, ezzel is elősegítve a fiatal művészek letelepedését. Romániai testvérmegyénk életéből SZATMÁRI ÉPÍTŐK BUKARESTBEN A VASBETONSZERELŐ Már szó volt arról, hogy tartós, erős épületekre van szükség, amelyeknek a kivitelezését a legjobb szakemberek a legigényesebb tervek és építési megoldások alapján végezzék. E tekintetben a vasbetonszerelőkre is nagy felelősség hárul. Hogyan látja ezt Stan loan? — Erre már otthon felhívták a figyelmünket, bár mindannyian jól tudjuk, hogy milyenek a követelmények. Szerintem két dolog a lényeges: a szakmai tudás és a munkaszeretet. Ha ez a kettő megvan, nem kell attól tartani, hogy kifogás merülhet fel az elvégzett munkákkal szemben. — Eddig nem is volt. — Biztosíthatom, hogy ezután se lesz. Elvégre azért jöttünk, hogy segítsük a lakás nélkül maradottakat, s hozzájáruljunk Bukarest újjáépítéséhez. ahhoz, hogy a földrengés- előttinél is szebb legyen a főváros. Ez a szándék, az önként jelentkezés, a segíteni akarás feledteti velünk a gyorsított munkatempó nehézségeit, a fáradtságot, s erőt ad ahhoz, hogy naponta többet végzünk el, mint egyébként talán két műszak alatt. — Hol tanulta a szakmát? — Szatmáron végeztem el a szakképesítő tanfolyamot, segédmunkásból váltam vasbetonszerelővé. Szerencsésnek tartom a szakma- választást, mivel szeretem ezt a munkát, leköt és elégedetté tesz. — A család? — Két gyerek van, az egyik iskolás, a másik még kicsi. A feleségem az egészségügyi iskolában dolgozik. A márciusi eljövetelem óta neki is nehezebb. Egyedül kell megbirkóznia az otthoni tennivalókkal, viszont ezt már beleszámítottuk akkor, amikor először szóba jött a bukaresti építőtelep. — Szabad időről lehet beszélni ? — Nem olyan értelemben, mintha ledolgoznám a nyolc órát, aztán elmegyek moziba, színházba vagy más szórakozást keresek. Ennyi szabad idővel nem rendelkezünk, de azért szerét ejtettük a városnézésnek, ami igazán mély hatást gyakorolt mindannyiunkra. Bár láttam a televízióban, olvastam az újságban, hogy mi történt, egészen más a személyes találkozás a tragédia nyomaival. — Hogyan töltik az estéiket ? — Munkásszállón lakunk, ahol televízió, könyv, újság áll rendelkezésünkre. Tévézünk, olvasunk, elbeszélgetünk erről, arról, az otthoniakról, aztán lefekszünk, mert vár a másnapi munka. FAFELDOLGOZÁS AZ AVASON IPARI KÖZSÉG A Szatmári Erdőipari Vállalat bikszá- di gyáregységében G hitta Valért, az egység vezetőjét elsősorban arról kérdeztük, hogy milyen változást hozott az iparszerű munka a község és a Bikszádot környező falvak lakóinak mindennapjaiba. AZ IPAR JÖTT EL KÖZÉJÜK... — Bikszádon — kezdte az egységvezető — az a sajátos helyzet tapasztalható, hogy nem az emberek fordítottak hátat a falusi, tehát a mezőgazdasági munkának, s mentek a városba, hanem az ipar jött el közéjük. Ez érthető is. hiszen a környező erdők fáinak gyors feldolgozására itt, Bikszádon, igen kedvező lehetőség nyílik. Közel van az erdő, tehát a nyersanyag, azonkívül itt, az Avasban, bőven volt és van is munkaerő az avasi emberek személyében, akik a famegmunkáláshoz szükséges jártasságot apáról fiúra örökölték. Dolgozóink többsége bikszádi, vagy a közeli falvak lakosa. Közel nyolcvan százalékuk szakmunkás. Gyakorlatilag szinte minden családból dolgozik valaki nálunk. Ipari községnek nevezte valaki Bikszádot. s úgy érzem, jogosan. — Történt-e az idén olyan műszaki vagy szervezési intézkedés, mely egységük termelését tovább növelheti? A VÉKONY RÖNKÖK HASZNOSÍTÁSA — Egy jelentős, legalábbis számunkra jelentős kezdeményezést valósítottunk meg az idén. A faanyagok magasabb színvonalú értékesítéséről van szó. Az eddig csupán tűzifának használt vékony rönköket is hasznosíthatjuk ezáltal. Olyan rönkökre gondolok, melyek átmérője 10—16 centiméter között váltakozik, s ezek nem alkalmasak az előírt szabványok előállítására. De kisebb bútorok, főleg székek gyártására kiválóan alkalmasak. Nem is szólva arról, hogy eddig az ilyenek készítéséhez szükséges deszkákat, félkész termékeket is azokból a rönkökből vágtuk, melyeket a nagy bútordarabok kialakításához használnak. Delea- nu Gheorghe mérnök és Rózsi Dániel karbantartó lakatos amolyan minigattert, dupla körfűrészt szerkesztett „házilag", mely- lyel alkalom nyílik a vékony rönkök vágására, darabolására is. Évente körülbelül 6000 köbméter faanyagot takarítunk meg a nagy rönkökből, pontosabban szólva körülbelül az említett mennyiségnek megfelelő faanyag magasabb színvonalú értékesítését érhetjük el ily módon. EGYMILLIÓS TÖBBLET Beszélgetésünket a műhelycsarnokokban folytatjuk. Már amennyire a vijjogó cir- kulák, körfűrészek zaja engedi. Csatlakozik hozzánk Huja Petre is, a gyáregység párt- bizottságának titkára. Megismt -tetnek néhány kiváló dolgozóval. Huja loan, Danila Nicolae. Cardos Vasile, Hosu Teodor, Simon Irina és a többiek, akikkel elbeszélgettem, azt mondták: nem is tudnák elképzelni az életüket e gyár nélkül, hisz valamennyien szakmunkások, műszaki szakemberek. Bikszád ipari község, mondták öntudatosan, nem leplezett büszkeséggel. Befejezésül egy számszerű összeg: az idei év első négy hónapjának össztermelési tervét 350 000 lejjel szárnyalták túl a bikszádi gyáregység dolgozói. Évi vállalásuk 800 000 lej értékű többletmegvalósítást irányoz elő, de eddigi eredményeik arról tanúskodnak, hogy az év végéig az egymillió lejt is eléri a terven felüli megvalósítás. Egyre inkább megerősödik, fejlődik tehát Bikszád község ipara. Egy asszony kétszázötvenhét fia Működik Halmiban egy intézmény, amelyet joggal tekinthetünk a szocialista humanizmus kézzelfogható bizonyítékának. Ez a Gyermekek Háza, ahol 257 gyermeket nevelnek állami költségen társadalmunk hasznos polgáraivá, olyan gyermekeket, akiknek nevelésére a szülői házban haláleset, vagy egyéb körülmények folytán nincsenek meg a szükséges feltételek. Az itt élő gyermekek iratai megindító családi tragédiákról beszélnek, de vannak olyanok is, akiket édesanyjuk egyszerűen elfelejtett, valahogyan kihunyt belőle az anyai ösztön. Az intézet feladata az anyagi körülmények biztosítása, s a gyermekek szakszerű nevelése. Mindkét feladatnak messzenöen eleget is tesz. A családi légkör hiányának kompenzálása viszont csakis a személyzet feladata lehet, tekintve, hogy itt egy nem intézményesíthető, előírásokba nem foglalható valamiről van szó. Ezzel a gondolattal kerestem fel az intézmény főszakácsnőjét, Jurca Ilonát, aki már tizenhárom esztendeje, vagyis az indulás óta főz a gyerekeknek. Vasárnapi ebéd, szárnyasleves és hús készült a hatalmas fazekakban, lábasokban, a harmadik fogást is éppen akkor porciózták. — Dolgozni kellett, munkába kellett állnom, mert a férjem akkoriban halt meg s négy apró gyermekkel maradtam — kezdte nagyon nehezen induló szavait a patyolatfehérbe öltözött asz- szony. — Akkor indult az árvaház, szakácsnőket kerestek, hát jelentkeztem. Nagyon nehezen indultunk. Ma egészen másképp megy minden. A gyerekek jól, tisztán vannak öltöztetve, sokkal jobban étkeznek. Kivétel nélkül mindennap háromfogásos ebédet, tápláló tízórait kapnak. — Sokuk évek óta visszajön, meglátogat. Már nem emlékszem a nevükre, megváltoztak, megférfiasodtak. De a Lili nénit nem felejtették el. Ha itt nem találnak meg, eljönnek haza, azt mondják, én voltam az anyjuk, mert én adtam ételt eléjük. Van, aki sokra vitte azóta, mások magas helyekre, a fővárosba kerültek tanulni. Többnek már családja van, megtalálta a család melegét is, amit-annyit nélkülözött gyermekkorában. Mind jó úton van, mind emberek lettek.
