Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

1977. április 13. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Felelősség az ifjúságért Irta: Varga Gyula, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára N yíregyháza üzemeiben, vállalatainál, in­tézményeinél 20—25 000 fiatal dolgozik. A munkások mintegy fele 30 éven alu­li, a szakmunkások közül a fiatalok aránya 55 százalék. A 14 ezer bejáró dolgozó egy- harmada fiatal. A városban dolgozó 4 és fél ezer értelmiség» nagy része is fiatal. Városunk iskolaváros. Ä felsőfokú oktatási intézmé­nyek fiataljaival együtt a tanulóifjúság szá­ma meghaladja a 20 ezer főt. Ebből a két főiskolán 2200, középfokú intézményeinkben 9500 fiatal tanul, közülük 5300 szakmunkás- képzőben, A számok is mutatják, hogy az ifjúsággal való foglalkozás munkánk nagyon fontos területe. A Központi Bizottság ifjúságpolitikai ha­tározatának végrehajtására pártbizottságunk megszabta a feladatokat, melyek teljesítése a végrehajtó bizottságnak évenként visszatér. Több üzemi pártbizottságot, pártvezetőséget és alapszervezetet is beszámoltattunk e té­máról a végrehajtó bizottság ülésein. A párt- szervezetek több alkalommal taggyűlésen határozták meg feladataikat. Mindez ered­ményesen segítette a színvonalasabb nevelő­munkát. Pártszervezeteink eredményesen segítik a KISZ-ben folyó politikai képzést. Az utóbbi évek munkájának is köszönhető, hogy erősö­dött a KISZ kommunista jellege. Az ifjú­kommunistákból kerül ki a párt utánpótlá­sának fele. A KISZ taglétszáma az elmúlt időszakban jelentős növekedést mutat. 1970-ben 9812 fő volt KISZ-tag Nyíregyházán, jelenleg 14 642. Ezzel párhuzamosan nőtt az alapszervezetek száma is 271-ről 455-re. Fokozódott a KISZ-tagok helytállása a munkában, tanulásban. Bővültek politikai is­mereteik, a párt helyi politikája végrehajtá­sának cselekvő részeseivé váltak. A KISZ- tagok többsége a korábbinál többet vállal a közösségi munkában. Végrehajtó bizottsá­gunk azonban úgy véli: ahhoz, hogy a KISZ- ben folyó munka hatékonyabbá váljék, a munkásfiatalok körében kell növelni a KISZ-tagok arányát. A város állami, társadalmi és tömegszer - vezeteibein megválasztott testületi tagok kö­zel 50 százaléka 30 éven aluli. Az ifjúsági törvény megjelenése óta az iskolai és az üze­mi demokrácia egyre nagyobb szerepet kap a fiatalok életében, bátran nyilvánítanak vé­leményt. Az ifjúsági parlamentek tapaszta­latai azt bizonyítják, hogy az ifjúsági tör­vényt a lehetőségek, az igények és a cselek­vés; vagyis a jogok—kötelességek egysége­ként értelmezik. Az ifjúság szociális ellátottsága, élet- és munkakörülményei sokat javultak városunk­ban. A tanácsi bérlakás-kiutalásinál 1971-ben a fiatal házasok aránya 12,6 százalék volt, 1976-ban 35,8. A tanácsi értékesítésű lakás- kiutalásoknál a helyzet még kedvezőbb: az elmúlt évben azok 59,4 százalékát kapták fiatal házasok. Növekvő támogatást adnak a fiataloknak a lakásépítkezésekhez. Az üze­mekben erre a célra fordított összegekből több mint 50 százalékban részesülnek. A legtöbb üzemben megoldott a pálya­kezdő fiatalok beilleszkedése a munkáskol­lektívákba. Jónak, követendőnek tartjuk azt a több helyen alkalmazott formát, hogy a szakmunkástanulókat a képzés utolsó évében a szocialista brigádokba osztják be, ezzel is segítik szakmai, emberi fejlődésüket. Az el­múlt mozgalmi évben a KISZ-tagok mintegy 20 százalékának közösségi megbízatása volt az ifjú munkavállalók patronálása. Ebben persze még sok a formalitás, s tovább kell lépni abban is, hogy elsősorban a középve­zetők nagyobb feladatot vállaljanak. A IV. ötéves terv városi szintű végrehaj­tásában eredményesen vette ki részét a vá­ros ifjúsága. Aktívan dolgoztak fiataljaink az ifjúsági és vegyes életkorú brigádokban, vagy a kommunista műszakok alkalmával. A szocialista muaikaverseny-mozgalom külön­böző formáiban közel 5000 fiatal vesz részt. Eredményesen funkcionál a „Kiváló ifjú szakmunkás” és „Kiváló ifjú mérnök”, „A szakma ifjú mestere”, „A kiváló ifjú tech­nikus” mozgalom. Ahol e mozgalmak ismertek, ott van te­kintélyük, mozgósító erejük. A legnagyobb gondunk azonban, hogy még nem elég elter­jedtek, sok helyen sem a gazdasági, sem a mozgalmi vezetők nem fektetnek erre kellő energiát. A városban 44 ifjúsági klub segíti a sza­bad idő, a fiatalok kulturális és szórakozási igényeinek kielégítését. Többségük tartalmas munkát végez. Kedvező visszhangja van a város ifjúsága körében azoknak a kezdemé­nyezéseknek, amelyek a tömegsport fejlesz­tése érdekében történtek (nyitott stadion, a rádió és a tv által közvetített tömegrendez­vények, kocogómozgalom, az erdei tornapá­lya lehetőségei). A fiatalok e sportolási lehe­tőségeket még nem használják ki úgy, ahogy a már meglévő létesítményeink ezt kínálják. Azért, hogy e téren gyökeres változás követ­kezzék be, a meglévő létesítmények gyarapí­tása mellett a szemlélet változására is igen nagy szükség van. Pártszervezeteink is rendszeresen foglal­koznak a KISZ tevékenységével. Az akció- programokat megtárgyalják, s egyre inkább gyakorlattá válik: konkrét feladatokkal bíz­zák meg magát az ifjúsági szervezetet. A KISZ-szervezetet munkájáról rendsze­resen beszámoltatják, több helyen közös tes­tületi üléseken és taggyűléseken alakítják tennivalóikat. A KISZ-ben pártmegbizatásként számos párttag tevékenykedik. Az összes pártmeg- bizatások 10 százaléka az ifjúsági szervezet munkájának segítésére irányul. A pártmeg- bizatások végrehajtásáról a párttagokat gyakran beszámoltatják. Gyakorlattá vált, hogy a KISZ-titkár részt vesz a pártvezetőségi üléseken, s a pártve­zetőség ott van (miként a gazdasági vezetők is) a KISZ-összejöveteleken, rendezvénye­ken. A pártszervezetek kezdik megérteni, hogy a KISZ-alapszervezetek munkájáért el­sősorban ők felelnek. 1977. február 24-i ülésén a városi párt- vb meghatározta a legsürgősebb feladatokat: a jövő formálása mindenekelőtt a fiatalság nevelését, leendő hivatására való felkészíté­sét jelenti. A társadalom ifjúságnevelő mun­kájának tartalmát minden szinten a párt- szervezeteknek kell irányítani és ellenőrizni. Ezért az időnként még ma is fellelhető álta­lánosságok helyett fogalmazzanak meg egy­értelmű követelményeket működési terüle­tük különböző vezetőivel szemben. Ugyan­ekkor a munka végzéséhez az eddigitől több segítséget kell adni. K ülönleges szerepe jut e munkamegosz­tásban a KISZ-szervezeteknek. Nevel­ni kell tagjaikat, ugyanakkor hatni szükséges az ifjúság többi rétegére is. Kép­viselni kell érdekeiket, s közelebb kell hozni őket a mozgalomhoz, a közélethez. Tapasz­talataink azt mutatják: a továbbiakban úgy tudunk előre lépni, ha kiemelten foglalko­zunk a munkásifjúság helyzetével, nevelésé­vel — beleértve a KISZ szervezettségének fokozását is. AKI TEGNAP NÖVÉNYT ÁPOLT, VAGY ISKOLAPADBAN ÜLT ÉS MA MÁR ESZTERGÁLYOZ, NETÁN RUHÁT VARR, MÉG NEM LETT MUNKÁS. Munkások lesznek Hz első gyári generácié nevelkedik Mátészalkán Jekli Vendelné Munkássá lenni bonyolult folyamat. Más az a csepeli, ózdi munkás, akinek apja. nagyapja is ugyanott dolgo­zott; akire egy magatartás hagyományozódott, aki sejt­jeiben hordozza a munkafo­gásokat is, és más az a hat­száznál több nő, akik ma a Budapesti Finomkötöttáru­gyár mátészalkai üzemében dolgoznak. Túlnyomó részük még nem igazi munkás. De azzá lesz! Becsvágy és iskolatábla A fiatal üzem munkásgár­dája is fiatal. Az átlagélet­kor 23 év. Az első, helyben végzett szakmunkások tavaly kapták meg bizonyítványu­kat. Az életformaváltás becs­vágy kérdése is. Miként lehet közvetett módon szítani e;t? Kovács Béláné tanműhelyve­zető, a gyár párttitkára sze­rint: „Természetes, hogy a gyakorlatlan embereknek nem állíthattunk normát. De mi­képp sarkalljuk őket? Itt, a folyosón van egy fekete is­kolatábla. Naponta kiírtuk rá, ki és hány darabot gyártott. Elolvasták, nem szóltak. Azonban az, aki tegnap még könyökölt a gépen, ma, ha lassan is, de dolgozni kez­dett, nehéz kézzel, ügyetlenül, hogy holnap már ő is meg­próbálja túlszárnyalni múlt­kori önmagát és a többieket. Az is hamar megvilágosodott, hogy a kereset még nem min­den. A helyet kell megszeret­tetni és ezen át a munkát...” Ezt a helyet, a világos és modern csarnokokat lehet szeretni. Az anyagok virág­mintás tarkasága fölött var­Szondi Józsefné és tanítványa. Kecskés Mária. rógépek zúgnak, figyelmes szemek lesik, mit tesz a kéz, miként alakul a ruhadarab. Abán Erzsébet Gombás Matild |eggel kilenc óra felé jár az idő a debreceni tsz- üdülőben. A társalgó egyik asztalánál asszonyaik keverik a kártyát, s rakják szorgalmasan az asztalra a lapokat. Közben a vidám, tisz­tán zengő ének betölti az egész termet. A másik asz­talt hat-hét férfi üli körbe, a reggeli újságokat forgat­ják, az érdekesebb híreket hangosan felolvassák egy­másnak. Az ebédlőből érke­zők a szobájukba sietnek, egy-egy kabátért, mert hosz- szabb sétára indulnak a Nagyerdőbe. Mások csoma­golnak már hazafelé, mert bármilyen jól érezték magu­kat, a húsvéti ünnepeket ott­hon akarták tölteni. Hiába, a megszokás erősebb minden más szórakozásnál, időtöltés­nél. Hazafelé igyekeznek a sé- nyői és a rakamazi termelő- szövetkezetből érkezett ven­dégek is. A csomagolás előtt azonban jutott még idejük egy rövid beszélgetésre. Sé- nyőről 4-en érkeztek, két be­utaló gazdája Szabó Lajosné és Fekete Zsuzsánna. — Megmondom őszintén — kezdi a beszélgetést Szabó Lajosné — az elnök beszélt rá erre az üdülésre. Azt mondta, négy húsvétot már végigdolgoztam, s rám fér nivalóban és a programok­ban. — Reggeli után ismerked­tünk a várossal, megnéztük a botanikuskertet, fürödni jártunk. Voltunk színházban és jól szórakoztunk az üdülő népdalestjén. Sokáig emlé­— Ez természetes is — mondja szinte egyszerre Cseh István és Dakó Pál. — Mi rakamaziak a két Hajdú megyei szobatársunkkal szó­rakoztunk és beszélgettünk a legtöbbet. Különösen a fá­radhatatlan Zsiga bácsi nó­most egy kis kikapcsolódás. Az állatok gondozását addig elvégzi helyettem más. Szó­rakozzak és pihenjek sokat. A tanácsot megfogadtam, s most ha visszamegyek, az lesz az első, hogy megköszö­nöm a rábeszélést. Zsuzsát is a főnöke küldte a nyírturai műanyagüzem­ből. — Örömmel jöttem, mert ezt a vidéket nem ismerem és üdülőben sem nyaraltam még. Egyikük sem csalódott, bő­ven válogathattak a sok lát­kezetes marad szamunkra az ismerkedési est, amikor ki mit tud-ot rendeztek a ven­dégeknek. A bátrabbak éne­keltek, meséltek, kis műso­rokkal mutatkoztak be. A nyolc nap alatt egy percig sem unatkoztunk, bár este elég korán lefeküdtünk. Tud­ja, a megszokás... A közös programokon és estéken hosszú időre szóló barátságok szövődtek, habár az egy községből érkezők és a közös szobákban lakók szorosabb csoportokat alkot­tak. gatott gyakran bennünket „most ezt nézzétek meg, most ide menjünk”. Képzel­je, 13 éve épült ez az üdülő és az öreg már 12-szer volt a lakója. Nincs rossz ízlése, tudja mi a jó. Mi is szívesen követnénk példáját. — Én egy kicsit az építő szemével is körülnéztem itt — jegyzi meg Cseh István, aki év eleji nyugdíjba vonu­lásáig a Győzelem Termelő- szövetkezet építésvezetője volt. Ilyen kényelmet nem sok helyen tapasztaltam. Eb­be a csodálatos környezetbe — az erdő szívében — min­den szórakozási lehetőség közel van, de ugyanakkor az üdülőben is megtalálunk mindent, amire szükségünk van. A figyelmes vendéglá­tásra alig találok szavakat. Még a szakács néni is érdek­lődött, hogy érezzük magun­kat, s mindennap bőséges, ízletes ételt tett elénk. Dakó Pálnak sokáig emlé­kezetes marad a kártya- és a rexcsata, a napi egyórás für­dőzés, a kellemes hangulatú délutánok és esték. — Nagyon jóleső érzés volt számunkra, hogy a tsz veze­tősége a nyugdíjasait küldte először ebbe az üdülőbe. Munkánkért nagyon szép ajándék volt ez. ] fehér hajó — mert a (debreceniek egymás I között így nevezik a tsz-üdülőt — nyolc nap után új lakókat vár, hogy egyre több szabolcsi termelőszövet­kezeti tagnak szerezzen sok­sok örömet. Balogh Júlia A közösség a legjobb A barna kislány, Gombás Matild, csak ízlelgeti a szak­mát, tanuló még. Az ábécé­nél tart: a „spiccvarrást” gyakorolja. Gyárat — ezen kívül — még sohasem látót/. Apja zenész, ő kereskedő akart lenni. Felvételije nem sikerült, hát ide jelentkezett. „Hogy mi volt a legjobb? — válaszol kérdéssel a kérdés­re. — Amikor az első mun­kadarabot elkészítettem.” És most mi a legjobb? „A közös­ség, a társaság.” Az 55 éves Szondi Józsefné is tanul. Betanított munkás lesz. Ö már látott gyárat, dol­gozott is benne,' a MOM má­tészalkai egységéből jött. Ne­héz volt az ottani munka, most itt ismerkedik az új­jal. „Három évem van még a nyugdíjig. Eddig csak ma­gunknak varrtam, most má­soknak is fogok. Szimpatikus kis társaság, jó közöttük... Nem nehéz munka ez, figye­lem, kis ügyesség kell, no és ambíció. Tudja, — nyomaté- kosítja szavait — az ambíció a legfontosabb. Anélkül sem­mi sem megy.” „Innen megyek nyugdíjba1 // Jekli Vendelné betanított munkást 21 kilométerről, Vál- lajról hozza a busz. Ha dé­lelőttös, háromkor kel. A ko­rai kelést régen megszokta már. A téeszben növényápoló volt, mígnem azt a munkát a ruhakészítéssel cserélte fel. „Furcsa a bezártság — tesz összehasonlítást régi helyze­tével — a zajt is nehéz meg­szokni, ’de biztos, hogy men­ni fog ez. A munka változa­tos — mondja, majd hozzá­fűzi — úgy tűnik, ez a hely bevált. Innét megyek én nyugdíjba.” Jól érzi magát Abán Er­zsébet is, aki tavaly lett szak­munkás. Itt dolgoznak a ba­rátnői, a varrással már az iskolában megismerkedett, így ismerős neki a gyár. Igaz, tervei messzebbre repítették volna. Nővére Pesten dolgo­zik, oda vágyott, de a szüleit nem akarta magukra hagyni. „Most már itt maradok” — mondja, s hangjában nincs semmi lemondás. Egyszer majd ebben a gyárban is lesz igazi törzs­gárda. Ők az első generáció. Még nem vérbeli munkások: mert az életforma, kötődés, hagyományok és főleg: öntu­dat kérdése. Kötődni is csak most kezdenek... Speidl Zoltán — Hammel József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents