Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 10. a hét — címszavakban: HÉTFŐ: Afrikai körútja, majd rövid NDK-beli látogatása után Fidel Castro Moszkvába érkezik — A szovjet fővárosban tárgyal a tunéziai kormányfő is — Súlyos harcok Libanon déli körzeteiben KEDD: Szadat egyiptomi elnök hivatalos látogatása Washingtonban — További huzavona a Spanyol Kommunista Párt legalitás engedélyezése körül, betiltják a baszk nemzeti ünnepet SZERDA: Delhiben megkezdődik az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának ülése — Feszültség Olaszországban, elrabolják de Martino szocialista politikus fiát CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev fogadja Jasszer Arafatot — Bécsben befejeződnek a ciprusi tárgyalások — Terrorcselekmény az NSZK-ban: meggyilkolják a karlsruhe-i főál- lamügyészt PÉNTEK: A hazánkban tartózkodó Vo Nguyen Giap, vietnami nemzetvédelmi miniszter látogatása Kádár Jánosnál — A Biztonsági Tanács 2000. „jubileumi” ülésén afrikai problémákat vitatott — Deviza-visszaélések vádja miatt Rabin lemond az izraeli kormánypárt elnöki tisztéről SZOMBAT: Szovjet—NDK külügyminiszteri megbeszélések Moszkvában — A zairei kormány marokkói segítséget kér a shabaí belháború kapcsán O Milyen űj elemek jelentkeznek a közel-keleti válságban? Amikor Szadat egyiptomi elnök éveken keresztül a „drága Henry”-ről beszélt mindenki tudhatta, hogy Kis- singert értette ez alatt, akinek ténykedésével kapcsolatban nem kevés ábrándot tápláltak Kairóban. A héten elhangzott nyilatkozatokban már a „drága Jimmy barátom” szerepelt; a Washingtonba látogató egyiptomi államfő feltűnő szívélyességgel szólt új tárgyalópartneréről, Carter elnökről. A megbeszélések tényleges eredményei szerényebbek voltak: a jelek szerint Szadat csupán arra kapott ígéretet, hogy megvizsgálják hosszú kívánságlistáját a gazdasági segély és a fegyverszállítások tárgyában. Nem véletlenül szóltak Moszkvában határozott bírálattal egyes nyugati körök szándékairól, hogy ismét kikerüljék a válság egyik alapkérdését: a független palesztin állam megvalósítását. A szovjet fővárosban tárgyalt ugyanis Jasszer Arafat, akit első ízben fogadott személyesen Leonyid Brezsnyev is. A szovjet—palesztin eszmecsere tehát a legmagasabb szintre helyeződött, az SZKP főtitkárának a szakszervezeti kongresszuson mondott beszéde, az ott előterjesztett hétpontos közel-keleti béketerv jegyében. A moszkvai párbeszéd így ismét aláhúzta azt a szerepét és felelősséget, amelyet a Szovjetunió a genfi békeértekezlet társelnöki tisztségében vállal. O Mi a jelentősége a magas rangú szocialista politikusok afrikai utazásának? Podgornij szovjet államfő négy, Fidel Castro kubai állam- és kormányelnök hét afrikai országot látogatott meg, s első ízben jártak a szocialista közösség ilyen magas rangú képviselői a fekete kontinens déli részén. A két körút szorosan beleillik a szocialista országoknak a fejlődő államokat segítő politikájába, s a gyümölcsöző kapcsolatok újabb példája a húsz évre kötött szovjet—mozambiki barátsági szerződés. A két út azonban különös időszerűséget is kaphatott azáltal, hogy az „Angola utáni időszámítás” során az imperialista körök fokozzák beavatkozási kísérleteiket Afrikában. Felocsúdva az angolai vereség sokkjából zsoldostámadást szerveztek Benin ellen, orvgyilkosok végeztek a kongói elnökkel, különböző mentőakciók indultak a rho- desiai és dél-afrikai telepes rezsimek megmentése érdekében. Közben fogdmeg-et kiáltó tolvaj módján Angolát, Kubát, a Szovjetuniót vádolják a zairei harcokban történő állítólagos részvétellel. A helyszínen, majd a moszkvai szovjet—kubai megbeszélések során ezek a rágalmak határozott visszautasításra találtak. Ugyanakkor mind a Szovjetunió, mind Kuba szolidáris azzal a nemzeti felszabadító küzdelemmel, amely lendületesen bontakozik ki Afrika déli részén. O Miért olyan ellentmön- dásos a spanyol helyzet? Két betiltás Madridban — ellenkező előjellel. A héten hivatalosan is feloszlatták az úgynevezett mozgalmat, a francoista—falangista szervezetet, amely a legutóbbi időkig az egyetlen engedélyezett spanyol párt volt. Ugyanakkor — a sajtó véleménye szerint jobboldali nyomásnak engedve — a Suarez- kormány a hagyományos baszk nemzeti nap, a húsvét vasárnapi „aberri eguna” megtartását engedélyezi. Spanyolországban tehát folytatódik a huzavona: nem más a helyzet az SKP legalizálásának ügyében sem. A kormány a legfelsőbb bíróság elé utalja, az vissza a kabinethez, egyik testület sem mer igent mondani, de tart a nyílt nem-tői is. Közben pedig múlik az értékes idő a júniusi választásokig. Engedélyezés esetén is hátrányt szenved a párt. A madridi tudósítások vissza-vissza- térő kérdése: meddig tart és tarthat a bizonytalan egyen- súlyozási műveletek sorozata, mikor következik be a politikai arénában is a sokat emlegetett „igazság pillanata”? Réti Ervin Harcos évtizedek PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1938-ban a rendőrség tevékenységünket tovább korlátozta. A befizetéseken kívül más tevékenységet nem engedélyeznek. Sem szakmai, sem politikai gyűléseket. A szakmai gyűléseket nagy biztonsági intézkedésekkel, utcai figyelők felállításával, rendőrségi bejelentés nélkül tartjuk meg. 1938 márciusában Németország bekebelezi Ausztriát. A német befolyás észrevehetően erősödik Közép-Európában, főleg Magyarországon. A helyzetadta szükségszerűség, a hatóságok magatartása diktálja, hogy politikai csoportokat kell létrehozni, amelyeket tovább lehet fejleszteni. Az egyik ilyen politikai csoportosulás a Naményi-féle asztalosüzem, amely létszámánál fogva alkalmas egy kis üzemi pártszervezetnek. Vezetését Oláh Lajosra lehet bízni. A másik politikai csoportosulás a villanytelep. Itt támaszkodni lehet Gerzon Dezső, Iszály Péter, Pál és Pivarnyik András elvtársakra. De itt van Meinhard Ferenc és Plesz Sándor. Mindkettő régi alkalmazottja a villamos műveknek, a munkások között befolyásuk van. Tanonckorom óta ismerem őket. Ideológiailag még nem tartoznak hozzánk, de érdemes velük foglalkozni. Adok nekik brosúrákat és könyveket olvasásra. A harmadik csoportosulás a Májerszki-féle üzem. Itt dolgozik Horváth József. Jó szakmunkás, a dolgozók előtt tekintélye van. Régi szervezett munkás, az apja vasöntő Irsainál. Bátyja szintén esztergályos, jó szakmunkás. (Horváth Józseffel történt az az eset, hogy a szovjet—német háború idején az átmeneti német sikerek hatására egyik munkatársa heccelni kezdte, Horváth József felkapott egy darab vasat és fejbevágta vele a provokátort. Az eset annál is inkább súlyos volt, mert a műhely hadiüzem volt: a provokátor fejsérülését az OTI-ban bekötötték, utána bejött Mihalik József műhelyébe. Mihalik és magam is beszéltünk vele, hogy tekintse a dolgot hirtelen felindulásnak, ne csináljon belőle politikai ügyet. Sikerült meggyőznünk. A katonai parancsnok megtudta az esetet, de hogy mi volt az ok, azt nem. Mindkettőjüket megdorgálta és megfenyegette, hogy kiküldi a frontra.) A negyedik csoport Walter Edéné kalapszalonja. Sokan megfordulnak nála. Rutinos. tapasztalt elvtársnő, ki tudja választani a konkolyból a búzát, ügyesen tudja vezetni a vitákat. Az ötödik csoport Czinkovszki Márton műhelye. Czinkovszki szabó kisiparos, régi szervezett munkás. A Tanácsköztársaság bukása után már 1921-ben részt vesz a szaAmerikai levelünk Vita tanulságokkal A kongresszus sajtótermében öreg, de igen kényelmes bőrfotelekbe süppedve figyeltük heteken át televízió segítségével a szenátus külügyi, majd hadügyi bizottságában folyó vitát Paul Warnke kinevezésének jóváhagyásáról. Carter elnök még februárban nevezte ki Warnket a lefegyverzési hivatal és a stratégiai nukleáris fegyverek csökkentéséről folytatandó tárgyalások amerikai delegációjának vezetőjévé. Tekintettel a tisztség fontosságára, a kinevezést a szenátusnak kellett jóváhagyni. A vita kezdetén még sok újságíró szorongott a bizottság termeiben, de mikor kitűnt, hogy az ellentábor Warnket támadva tulajdonképpen az amerikai—szovjet kapcsolatok javításának politikáját és a SALT- egyezmény megkötését ellenzi. Tudtuk, „hosszú nóta lesz”, jobb visszavonulni a sajtószobába és kényelembe helyezkedve a kongresszus belső televízióján követni a felszólalásokat. így lehetővé vált, hogy a szenátorok beszédei alatt mi is beszélgethessünk, eszmét cserélhessünk, vagy éppen sétálgassunk a hosszú teremben. A legtöbb tudósítót elgondolkoztatta egy-egy hidegháborús időkre emlékeztető felszólalás, a fegyverkezés folytatását helyeslő beszéd vagy az egész emberiség többszöri elpusztítására elegendő atomfegyverfajtáknak a felsorolása. Gyakran hangzott el a kérdés szóban és írásban: mi jelent nagyobb veszélyt az Egyesült Államokra, az atomfegyverkezés folytatása, avagy a fegyverkezés fokozatos csökkentése azzal a céllal, hogy egyszer elérhető legyen a megegyezés az atomfegyverek teljes betiltásáról. A válasz minden ép elméjű' ember számára kézenfekvő: az atomfegyverek teljes betiltása az egész emberiség feje felöl elhárítaná az atomháború veszélyét. De ami ésszerű az egyszerű ember számára, az legtöbbször nem az a szélsőséges, jobboldali politikusok számára. Több felszólaló és elég sok kommentár bizonyította ezt, mikor a régi és ezerszer lejáratott trükköt alkalmazva szovjetellenes uszítás kíséretében a fegyverkezés folytatása mellett foglaltak állást az Egyesült Államok állítólagos biztonsága érdekében. De az már közismert dolog, hogy az atommonopólium megszűnésével ez a tétel réges rég nem igaz. A felszólalók többsége azonban, köztük tekintélyes szenátorok, mint például Kennedy, Humphrey és McGovern elítélte az atomfegyverkezés híveinek érvelését. A világ közvéleménye is ismeri már tapasztalatból az összefüggéseket és tudja, hogy a fegyverkezés szószólói a milliárdokat kereső hadigyárosok és a szélsőséges szovjetellenes cionista körök képviselői a kongresszus fórumain. A realitás talaján álló szenátorok felszólalásaikban példákkal bizonyították, hogy az eddigi fegyverkezés csak az emberiséget fenyegető veszélyt növelte, ezért nincs más ésszerű választás] mint tárgyalást kezdeni a fegyverkezés csökkentéséről. Eredményre nem számítható, veszélyes próbálkozásnak nevezték egyeseknek azt a kísérletét, hogy egyoldalú engedményeket követeljenek a Szovjetuniótól. Igen hatásosan érvelt McGovern szenátor, aki emlékeztette a SALT-egyezmény1 ellenző felszólalókat, hogy a fegyverkezés hívei mind megbuktak a tavalyi előválasztásokon és a SALT-tárgyalások, valamint az enyhülési politika kérdésében „kemény hangot” használó Ford is vesztett Garterra] szemben. Carter igen határozott — eddig csak szavakban — az atomfegyverkezés beszüntetése kérdésébein. Elhatározottságát még a gyakorlatnak kell igazolni. McGovern a közvéleménykutatások eredménye alapján emlékeztette a hangos- kodókat, hogy az amerikai nép 73 százaléka támogatja az enyhülési politikát a Szovjetunióval és 80 százaléka helyesli a SALT- egyezmény megkötését, csak 10 százalék ellenzi, 10 százalék pedig tartózkodik a véleménynyilvánítástól. Vagyis a nagyhangú, a SALT-egyezményt ellenző szenátorok a lakosságnak csak 10 százalékát képviselik! A hangjuk azonban úgy harsog az Egyesült Államokban; mintha ők képviselnék a lakosság többségének véleményét. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy az enyhülési politikaellenes nagytőkés csoportok kezében lévő lapok, rádió- és tévéadók többsége csak a szélsőséges körök véleményének ad hangot. Szinte példázza ezt, hogy nem közölték McGovern fegyverkezés csökkentését helyeslő beszédét sem. így Szabolcs-Szatmár megyében többen megismerhetik McGovern realista érvelését, mint a 216 millió lakosú Egyesült Államok egész területén. Washington, 1977 április. JCooáu's ^htúdn. 23 hómunkások szakszervezetének megalakításában Fodor Ágostonnal és Szaszala Jánossal. Taglétszámunk hamar elérte a 40 főt. Felesége Mikula Erzsébet, mozgalmi tradíciókkal rendelkező munkáscsaládból származik. (Bátyjai Mikula József vasmunkás és Mikula János asztalos. A Tanácsköztársaság bukása után Sztupjár Ferenccel, Major Andrással, Fekete Istvánnal, Tímár Sámuellel, Bartha Józseffel részt vesznek a famunkás szakszervezet újjászervezésében. Sztrájkokat szerveznek, a sztrájktanya Himes utcai lakásukon van. Mindketten nyíregyháziak, széles körű ismeretségük van.) Czjnkovszki Iskola utcai műhelyét sok kisiparos, munkás és értelmiségi is látogatja. Műhelyében komoly politikai viták folynak a nemzetközi helyzetről, a Szovjetunióról, a műhely a marxista folyóiratok terjesztésének egyik központja is. A hatodik csoport Mihalik József műszerész műhelye a Luther házban. Sok ember fordult meg itt, vidékiek és helybeliek. Ezekből ki lehetett válogatni azokat az embereket, akiknek sajtótermékeket és könyveket lehetett adni és meg lehetett vitatni velük a politikai helyzetet. Naponta 12—15 ember is bejött politikai vitára, információra, megosztva a nap különböző óráiban. A viták fesztelenek, nyíltak voltak minden kérdésről. Hogy a személyi kiválasztás milyen alapos volt, bizonyítja az is, hogy soha nem tettek feljelentést ellenünk. Megkapták a látogatók a barna könyvet, a fehér könyvet, a Társadalmi Szemlét, a Gondolatot, a Korunkat stb. Kialakult egy törzsgárda is, amelynek szükségletévé vált a politikai vita. A hetedik csoport Holes János cipészműhelye volt. A Kállai utca és a Gimnázium köz sarkán lakott. Az udvarban volt egy szobája, abban volt a műhelye is. Egy ágy, asztal, négy szék, a sarokban a munkaasztala. Holes bedolgozója volt Lichtenbergéknek és Kiss János cipész kisiparosnak, speciális lovaglótiszti csizmákat csinált. A bőrös szakszervezetnek elnöke is volt. Nyugodt, megfontolt ember. Szaktársai rendszeresen bejártak hozzá. Előfizetője volt a Népszavának, ott volt nála az olvasóklub. Nagyon pontos ember volt, mindig lehetett számítani rá. Ha leszidta valamelyiket pontatlanság miatt, nem haragudtak rá. Rendkívüli módon tudott azonosulni a munkás- emberekkel. Vitatkozott, magyarázott, nevelt. A nyolcadik csoport Takács István szabóműhelye volt. Ö is bedolgozó volt, vásári szabó kisiparosoktól és kereskedőktől kapott munkát. Jártak hozzá Tiszaeszlárról a földijei. Szimpatikus, megnyerő modorú, vitaképes ember volt és jó szervező. Lakásán volt a műhelye, szaktársai rendszeresen látogatták. Perl Margittal, meg Kondor Józseffel vezették a szabómunkások szakcsoportját. Felesége megbízható, titoktartó ember volt. Annál inkább zaklatta őket a rendőrség. Sárközi detektív többször meglátogatta és megfenyegette Takácsot, aki mit sem adott erre. Minden munkával meg lehetett bízni, minden utasítást pontosan végrehajtott. _ A kilencedik csoport a kereskedő ifjak egyesülete volt a Jókai utcában. Ebben az időben Willinger Dezső már nem volt a vezetőségben, mert kiment Amerikába. Ugyancsak hiányzott a vezetőségből Neubauer Géza is, aki Pestre költözött. A kereskedő if- jaknál ott volt Groszman Béla jól képzett marxista. Bátyjának, Gosztonyi Ignácnak is nagy befolyása volt az egyesület életére. Azon kívül ott voltak még Szász és Francéi elvtársak is. Az egyesület káderállománya alkalmassá tette a szervezetet az öntevékenységre. íyj riTJ ■ rí -ti p.. m I f A V __!■ I I A J
