Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-09 / 83. szám
1977. április 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 R kormány a munkavédelemről Nem a véletlen műve A kormány legutóbbi ülésén megtárgyalta á tavalyi munkavédelmi helyzetet. Részben elismeréssel vehette tudomásul a balesetek 2,4, a halálos sérülések 10,4 százalékos csökkenését. Kevésbé szolgálhattak megnyugtatásra a részletek. Jellemző példa, hogy az élelmiszeriparban — szemben az általános csökkenéssel —, egy év alatt 9 százalékkal nőtt a balesetek száma. A gép- és az építőiparban pedig öt év távlatában tavaly történt a legtöbb halálos sérülés. Az ipar egészében pedig 8,6 százalékkal romlott a csonkulásos sérülések, 15 százalékkal pedig a maradandó munkaképesség-csökkenést, vagy végleges rokkantságot okozó balesetek aránya. Különösen megdöbbentő volt tavaly a tömeges balesetek feltűnő gyakorisága. Ez az 54 robbanás, mérgezés, égés okozta szerencsétlenség 54 ember életét követelte és 348 ember egészségében hagyott súlyos, vagy kevésbé súlyos nyomokat. Az okok elemzése meglehetősen változatos képet nyújt. Egyetlen tényező azonban azonos: egyik eset sem volt véletlen, mindegyik a munkavédelmi tevékenység egyenetlenségéről, helyenkénti következetlenségéről árulkodik. Lehet-e véletlennek tekinteni, hogy az üzemi halálos balesetek 44 százalékát járművek okozzák? Az összes balesetek 45 százalékát pedig — tárgyak és személyek esése, ami évről évre növekedő irányzatot mutat. 1975-ben 33, tavaly 36 ember életét követelte a magasban végzett munkánál az előírások mellőzése, harminchatan vesztették életüket, mert biztonsági öv, védőkorlát nélkül dolgoztak az épületen. • Az áldozatok életükkel fizettek könnyelműségükért. De vajon elég tanulsággal is szolgáltak? Hiszen a felelősség alól az sem mentesülhet, aki látta és nem akadályozta meg, hanem hallgatólagosan tudomásul vette, hogy ilyen körülmények között dolgozzanak. s azok sem, akik ha- sonló hátborzongató esetek ismeretében ma is, az idén is, nem lépnek közbe a fegyelmezetlenség láttán, akik nem követelik meg a munkavédelmi előírások maradéktalan betartását. Mert igaz, tavaly kevesebb volt a sérülés, mint 1975-ben. De még kevesebb lehetett volna, ha csak egy kicsit nagyobb a fegyelem. Készül a bútor A korszerű bútorgyártás előfeltétele az elsőrendű alapanyag-előkészítés. A mátészalkai Szatmár Bútorgyár a Vásárosnaményban gyártott forgácslapot dolgozza fel. A lapok szabás után kerülnek az előmunkáló gépsorra. Minden darabot gondosan ellenőriznek és a legkisebb sérülést, karcolást is észreveszik a figyelmes MEO- sok. A munkaszalag végén pedig már a kész szekrényeket készítik a csomagoláshoz és elszállításhoz. Hammel József képriportja Ekkor még csak a szakember ismeri fel, hogy ajtó, oldal, vagy tetőrész került megmunkálásra. Ezután ügyes célszerszámokkal állítják össze az új szekrénysor elemeit, majd a pneumatikus présben kapnak szabályos méretű formát a ragasztott darabok. LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja mi az amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigádvezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Balogh János, a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola Tangazdaságának Mohácsi Mátyás kertészeti szocialista brigádjának vezetője. — Brigádunk huszonöt tagú és több, mint tíz éve dolgozunk együtt. Jó a szakmunkások aránya, de ezzel nem elégedhetünk meg. Mindannyian azon vagyunk — ez a brigád vál- lálásában is benne van —, hogy fejlesszük szakmai tudásunkat, mindenki a tőle telhető legtöbbet tegye meg nemcsak gyakorlati, hanem elméleti vonalon is. Ezzel javulhat a termesztés színvonala. — Régi „almások” vagyunk. Ismerjük minden csinját-binját a télialma- termesztésnek, túljutottunk a buktatókon is. Végigkísérjük az almafát a metszéstől kezdve a virágzáson és a betakarításon keresztül a következő metszésig. Ez évek óta így megy. Ügy érzem — és a brigád nevében is mondhatom — tavasszal a metszés időszakában jól dolgoztunk, mindent megtettünk a mennyiségi és minőségi munka érdekében. Hogy mivel lehetne ezen még javítani? Egyértelműen kijelenthetem: gépesítéssel. — Ma már nem hangzik furcsán a metszés vagy akár a betakarítás gépesítése. Dolgozott már a gazdaságban metszőgép. Nagyon jó minőségű és főleg gyors munkát végzett. Géppel többet lehetne metszeAki válaszol: Balogh János szocialista brigádvezető ni, és azt is könnyebben végezhetnénk. A betakarítás nagy százalékban a régi, jól bevált módszer szerint ládával, ve- dérrel történik. A gépészek korszerű betakarítógépeket szerkesztettek. Ezekből már található is egynéhány a gazdaságban. Az ára — úgy tudom — elég magas. Hacsak a gép költségeit vesz- szük, az feltétlenül megtérül abban, hogy így növelhető az exportmennyiség és a belföldi értékesítésű alma is jobb minőségben kerül a vásárlókhoz. A másik: ezzel lényegesen kisebb fizikai erőkifejtésre van szüksége a dolgozónak. Most már folyamatosan vásárol a gazdaság ilyen gépeket. Ezt megköveteli a nagy területű télialma-ül- tetvény is. — A csepeli szocialista brigádok munkaverseny-felhí- vásához csatlakozott a brigádunk. Vállaltuk, hogy a fehér alma átlagértékesítési árát harminc, a piros almáét pedig tíz fillérrel emeljük. Ezt az eddigieknél is gondosabb és jobb minőségű szedéssel, válogatással és csomagolással érjük el. Vállalásunk 154 ezér forint értékű. Ez 130 vagont jelent. Óvoda Dombrádon A második óvoda építését jén tervezik — 75 apróság a napokban kezdik meg kap helyet. Átadásával vala- Dombrádon. A korszerű mennyi óvodás korú dombrá- gyermekintézménvben — di gyermeket fogadni tudnak amely megnyitását 1978 ele- a létesítményekben. H a valakit arra kényszerít a sors, mint Andor Istvánná, született Bán Máriát, ezt a szomorúan szép szemű, háromgyermekes fiatalasszonyt, hogy már tizenkét éves gyerekfejjel sírva álljon a kenyérdagasztó teknő elé, s így járuljon hozzá a terített asztalhoz, az rászolgált arra, hogy vegyem is róla. Apja elesett a háborúban, anyja cselédnek szegődött, úgy küldözte haza a szolgabért Kótajba. Dédszülők nevelték Bán Máriát. Alig végezte el a hét osztályt, amikor már a dédi helyett kapált a közösben. Cselédek voltak tizedíziglen is. A dédnagymamától tanult kenyeret dagasztani, asztalt teríteni kislányfejjel, és szaladt Lakatos Balázsáéért, a kedves Erzsi néniért: „a dédmami üzeni, jöjjön, vesse be a kemencébe a kenyeret, mert ő fekszik, én meg nem bírom még.” Sokat betegeskedett a dédnagymama, kénytelen volt megtanulni a főzést, sütést gyerekkorában Marika. Ágyból dirigálta a dédi, mikor mit kell tennie. Déli mi6e után terítettek a szegényes asztalnál. Talán soha nem felejti, amikor tizenöt évesen, toborzás útján elkerült Dunántúlra, Környére. Kertészetben dolgozott, leányszállón élt. Alig tizenhat esztendős, amikor bekötik a fejét. Sorsa hazahozza Kótajba. Belvizes lett a nagymamiék háza. Marika féré megsajnálja a két öreget. Velük él, külön, szépen berendezett szobában lakik a két öreg, a 79 éves nagyapa, s a 78 esztendős nagymama. Telket vettek, arra építettek. Fürdőszobás, központi fűtéses lakást a Vasvári Pál utcában. Változott Marika életmódja, de még inkább családjáé. Igaz, hogy az asztal gazdag terítéséhez még mindig csak ketten járulnak hozzá, Marika és férje, mégsem kell fillérezni, noha a fiatalasszony beosztással él. ö havi 2 ezret keres. „Lakásrezsi 1200, központi fűtésre, a belvizes kölcsön visszafizetésére is kell. Jutka, Pisti a nyírszőlősi kollégiumban lakik. Hétfőin mennek, szombaton jönnek. Havi 280 forintot fizetek értük. És a sok villanyszámla! Hogy mire? Jaj, a boylerre, a hűtőszekrényre, a centrifugára, a porszívóra, kávéfőzőre, minden gépesítve van, eszik az áramot.” És számolja még a három gyerek havi zsebpénzét. Említi, hogy Judit és Pisti az iskolával évek óta Szigligeten szokott üdülni. „Személyenként 350 forinttal járulunk hozzá. Hogy mennyi marad étkezésre? Havonta úgy 1500 körül. Igen. Ezt kell beosztanom. Szorzók, osztok éjszaka, míg ők alusznak. Azért mindenre kikerül. Két hízót vágtunk, a kertben megterem a zöldség.” Judit nemsokára ballag a nyolcadikból. Erre készül a mama. „Nekem ez nem jutott ki. Neki már több jut, szebb mindenből. Ügy gondoltam, ballagásra matyóblúzt kap mellénnyel, hozzá fekete loknis szoknyát és szandált. Ajándékba egy kis könyvtárt. Most vásároltam neki 844 forintért könyveket. Van benne szépirodalom, zene, képzőművészet. Misi, a nagyfiú is ezt kapott. Ügy látszik, ez most a divat." Készül a másnapi vásárlásra. Sorolja, kinek mit vesz a családban. „Jó is legyen, szép is, s ne túl drága.” Segíti a nagy családot a gyár is. A gyerekek tanszersegélyt kapnak. És nem kér, de mindig kap karácsohyi péihzt is. Ha megszorul, gyorsan intézik az ügyeit. „A (nagyszülők szobájában van a gyerekek íróasztala, itt alszik Juditka. Ott van a tv-készülék is. A „legényszobában” a két fiú: Misi és hét végén Pisti, amikor hazajön a koliból. És az első szobában mi, a férjemmel. Nemrég vettünk ide 22 ezerért bútort. Itt van a magnó és a rádió is.” Hét végén ül terített asztalhoz a csalód. „Én a szombatot, vasárnapot munkával töltöm. Segítenek a gyerekek is. Jutka feladata a nagyiék szobájának rendben tartása, Misi nem is engedne hozzányúlni a „legénylakáshoz.” Nagymami segít zöldséget tisztítani, a férjem a mi szobánkat takarítja. Ha ebédre kerül a sor, Judit terít. Szépen. Megtanulta a kollégiumban — és tőlem.” Valami maradandót hozott a régi generáció is az ő életmódjából, amit átad, s ezt gazdagítja az új generáció, amelynek más, egészen más az életmódja. Mert megváltozott körülöttük a világ. Farkas Kálmán /
