Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-08 / 82. szám
1977. április 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kifogások helyett KÖNNYŰIPARI ÜZEMÜNKBEN alapszervezeti ülésen is, brigádgyűléseken is foglalkoztak a decemberi határozattal, újból és újból, amely mint köztudott, az ésszerű gazdálkodást, a takarékosságot szorgalmazza. Míg (ésszerű) javaslatok, új ötletek születnek, a nyersanyagot hol vizesen, hol túl szárazon kapják, s mit ítéljen ebből a brigádtag? Hogy kipipálták a határozat megvitatását, s az az egy laza láncszem — az, aki a nyersanyag jó állapotát biztosítaná — megfricskázza szándékainkat, de még terveinket, is, nemhogy a túlteljesítést. Téeszeinkben már konkrétabb takarékossági tervek, ésszerűbb gazdálkodási törekvések tapasztalhatók — hallom felelős fórumon, és sehogy sem értem a nyelvtanilag középfokú „ésszerűbb” és „konkrétabb” jelzőt. Mert ez esetben az; alapfok többet mond és mindent: éddig nyilván ríem volt se ésszerű, se konkrét a feladatterv. NAGYVÁLLALATUNK PÁRTSZERVEZETE minap adott ismét számot a vállalati párt végrehajtó bizottság ülésén a decemberi határozat végrehajtásának eddigi eredményeiről, s a vitában igen kemény szavakkal mondták el: a gazdasági vezetés tárja fel nyíltabban saját hibáit is. Ugyanis a vb azt állapította meg: az utolsó kéthavi teljesítmények azt a feltételezést igazolják, hogy jelentős tartalékai vannak a gyárnak is, csak javítani kell a vezetési színvonalon, céltudatosabban kell törekedni, hogy jobban dolgozzanak. Mindenki lelkesen egyetért a célkitűzésekkel, de hiszen helyesléssel tele van a padlás is! De mikor az adott feladatokat végre is kell hajtani, rengeteg az „objektív nehézség”, a „nem megfelelő körülmény”, — magyarán: bújik mindenki, kifogásokat keres. Ez vezetőknél és más dolgozóknál is tapasztalható. Neki-nekihajtunk a feladatoknak — most nőpolitika, most ifjúságpolitika, vagy közművelődés —, aztán az egyik elhomályosítja, átfedi a másikat. Párhuzamosan és főleg folyamatosan együtt — ez valahogy nem sikerül. Nem az ördög incselkedik, amikor ezen füstölgők. Tudom jól, mint ahogy önök is tudják, milyen eredményei voltak például a munkás- osztály helyzetének javítására hozott párthatározatnak. És mégis, azt kell mondanunk, hogy sok helyütt a központi intézkedéseket sajátként feltüntetve megírják a jelentést — a feladat ezzel „elvégeztetett”. Volt idő, amikor a célt ugyan tudtuk, de a hozzá vezető út feladatainak megfogalmazása helyett jelszavakat gyártottunk. Most határozataink világos be- szédűek, célratörőek — de az már okkal aggaszt, foglalkoztat bennünket, hogy képesek vagyunk-e jól, igényesen végrehajtani, megvalósítani? Miért? — kérdezték a párt nagy vitafórumán, az elbeszélgetésekkor és kimondtuk ugyan a nagy kérdést, s erősített szándékunkban, hogy más párttagok is ugyanúgy gondolkoznak, de van-e jó felelet? Vagy csak további kérdések? Nincs elég szervező erőnk, vagy alkalmatlan egyik-másik módszerünk? Nem vagyunk elég állhatatosak dolgainkat véghez vinni? Mindenesetre, — s ezt a XI. kongresz- szuson Kádár János a beszámolóban hangsúlyozta is — rendkívül fontos a párt, konkrétabban a pártalap- szervezetek ellenőrző tevékenysége. Méghozzá nem . formalitásként - ^tí-a - hiba- • feltárás és büntetés mellett okvetlenül szükséges, hogy javaslatot tegyenek a megoldás mikéntjére. Az ellenőrzés fontos — még a legbecsületesebb dolgozó embert is ösztönzi az állandó figyelem. A PÁRT ÉPÍTÉSE, ERŐSÍTÉSE közös ügyünk. Tenni kész emberekre szükségünk van — s éppen a munkások között! Soha annyi „jó napirendi témát”, megbeszélni valót nem találtunk, mint most, a véleménycsere után — vallja egy pedagógus alapszervezet titkára. — Mi nem kipipálunk olyan fontos feladatokat, mint a munkásművelődés például. Vállaltuk, hogy esti általános iskolás és gimnazista munkásokat korrepetálunk. Olyan kollégáink is aktivizálták magukat, akik eddig nemhogy nem tettek, meg se nagyon szólaltak. Győzött a pedagógus szív, a kommunista kötelességtudat: segíteni azt, aki többet akar tudni. Mi nehezen tudtuk le a kötelező napirendeket, most a magunk választotta témák élénkebb, tartalmasabb alapszervezeti munkára ösztönöznek. Az alapszervezeti élet nem lehet már olyan, mint az elbeszélgetések előtt volt — úgy érezzük, személyes felelősségünk is, hogy ne legyenek közömbösek az emberek, hogy értsék a párt- határozatok végrehajtásának felelősségét. KÖVETTÜNK ÉS KÖVETHETÜNK el bizonyára ezután is hibákat. De arra lenne most már nagy szükség, hogy legyen erőnk ne csak azt felismerni, hogy miben hibáztunk, hanem ahhoz is, hogy tegyünk meg mindent, dolgozzunk. Szorítsuk magunkat a rendszeres, jó munkára, — erre a tanulságra jutottak az alapszervezetek, amikor összegezték az elbeszélgetések tanulságait. S végül is nem kis tanulság az a megfogalmazás, hogy a jó munkához se kell sokkal nagyobb energia, mint a kifogások gyártásához. Sz. M. V an olyan nap, amikor négy-öt féle munkában is bizonyítania kell Veress Tibornak. „Most éppen a hőprés utáni csillagfordító hidraulikáját szereljük.” (Hű, de bonyolult!) „Most szerelő vagyok.” Pedig valójában karbantartó lakatos. Géplakatos a fő szakmája. Ugyanakkor hidraulikaszerelő is, aztán ív- és lánghegesztő. Mindemellett van papírja a marós, az esztergályos mesterségről is. Valójában micsoda? Hamiskásan mosolyog: „Szakmunkás. ügy gondolom, hogy valójábán itt kezdődik a modern világban egy jó szakmunkás.” Az órabére 13,50. Ha azokon a címeken kellene elszámolni a munkáját a bérszámfejtésben, ahány munkafolyamatot végez, nehezen sikerülne. Hogy melyik szakmáját szereti a legjobban? „Mindig azt, amit éppen csinálok.” Szavaiból következtetve talán a géplakatos mesterség áll a legközelebb a szívéhez. Egy sztori mégis másról árulkodik: ízig-vérig szerelő. Egyik alkalommal legalább 30 percet -töltött a gázos-gőzös, kellemetlen szagú olajtartályban, hogy kicseréljen egy „vacak” kis rugót, amely megbénította a tartály működését. „Akkor Kelemen Miklós elvtárs, a mostani gyárvezetőnk volt a főnökünk, a tmk vezetője. Gépészmérnök. Érti a dolgát. Svédek szerelték az első prést gyárunkban. Átadták, elmentek, ügy tűnt, rendben van minden. Később derült ki, hogy baj van. Kelemen elvtárs Rákóczi Ferenccel, a mostani főmérnökömmel átnézte a rajzokat. Keresték, hol lehet a hiba? Nehéz leckék PróbáltuK a prést is. A re- gulátor rugója volt eltörve.” Megvolt a hiba, már „csak” meg kellett javítani. Kivágták a tartály oldalát, Veres Tibor bebújt, szerelt, kicserélte a rugót. Elmondva és leírva ennyi. A hiba megtalálása és kijavítása 40 óráig tartott. Hogy egy ilyen helyzetben mit élhet át a szerelő? „Kellemetlen perceket, mert gyorsan kellett dolgozni, fogyott a friss levegő.” S mégis, milyen örömet tud okozni egy hivatását szerető szakmunkásnak egy kis rugó kicserélése! Végzik a rekonstrukciót az ÉRDÉRT vásárosnaményi faforgácslap gyárában. Az építők állványerdővel vonták körül a nagycsarnokot, ügy döntött a „vezérkar”, hogy építés közben kell elvégezni a szerelést is. Amikorra az építők átadják a nagycsarnokot, a gépek is a helyükön legyenek. Nehéz lecke, áldozatos munkát igényel. Hogyan lehet a kettőt egyszerre csinálni ? „Csak egyféleképpen” — válaszolja Kelemen Miklós gyárvezető. Nappal dolgoztak az építők, éjszaka a szerelők. Veres Tibor hogyan is maradhatott volna ki ebből? Két hétig éjszakás volt. Szombatokon, vasárnapokon is. Az természetes volt, hogy az éjszakai pótlékot kapták. És az is, hogy készen lettek a gépek beszerelésével. De vajon mennyire volt természetes, hogy megcsókolja az első faforgácsokat, amelyek a beszerelt gépen elsőként „lejöttek”? „Én azt láttam, hogy tartja a kezében, simogatja, és az arcához emeli” — említi a gyárvezető. Veres Tibor hallgatja, „örültem, hiszen annyit dolgoztunk azért, hogy megjelenjen az első forgács!” Itt sok mindenhez érteni kell. A gyárvezető magyarázza: „Egy órai állásidő 83 ezer forint termeléskiesést jelentene, ha teljes kapacitással dolgozik a gyár. Emiatt is nagyon fontos, hogy sok olyan szakmunkásunk legyen, mint Veres Tibor. Arra van szükség, hogy gyorsan felfedjék és a leggyorsabban ki is javítsák a hibákat.” Lehet, hogy Veres Tibor nem olyan szakszerűen peszt- rálja Orsolya kislányát, mossa a pelenkáját, mint ahogy a szakmáiban jártas, de annál nagyobb szeretettel végzi. Szabad idejében barkácsol is. Faragott már virágtartót, készített polcokat, 1848-as mintájú ágyút bronzból-fá- ból. Szeret kertészkedni. Rózsákat ültet és gondoz a kiskertben. Nagy terve, hogy elvégzi a gépészeti szakközépiskolát Mátészalkán. Uj lakásra is gyűjtögetnek a feleségével. L akatosként a gyári KISZ-bizottság titkára, 1971 óta tagja a pártnak, és még régebben az Ifjú Gárdának. Ha elindul egy lövészversenyen, akkor drukkol érte az egész gyár, ebben is kiválót nyújt. Farkas Kálmán Gyomirtóval permetezik a fák alját a Szamos menti Állami Gazdaság mátészalkai kertjében. (Hammel József felv.) TIMÁRI GONDOK 0 holnap két folyó között Ilyenkor, tavasz táján Tímáron évszázadok óta mindig félve figyelik a Tiszát. Az itt természetes, hogy évente kijön a víz a medréből. így volt ez most is. A 2600 hektáron gazdálkodó Béke Tsz földjéről ezer hektár — zömében a Tisza és a Bodrog között — víz alatt állt. Az itt élőknek ezen a tavaszon is meg kellett küzdeni a vízzel. A jövőért aggódás különös súllyal nehezedik a termelő- szövetkezet negyvenkét kommunistájára. Az 1977-es évre a szövetkezet gazdasági vezetése elkészítette a terveket. A párttagság megvitatta és jóváhagyta, majd a szövetkezeti tagság is elfogadta azokat. Törekvések Ezek a tervek a tavalyinál magasabb követelményeket tartalmaznak. Búzából túl kell teljesíteni az elmúlt évi 39 mázsás hektáronkénti átlagot. Kukoricánál nem csak a hozamnövelés a fontos, hanem az időben való betakarítás és 263 forintos önköltség csökkentése is. Burgonyából megyei szinten jó eredményt értek el. A jövőben a betakarítás idejét szükséges előbbre hozni. A cukorrépa termőterületét tartják, de jobb, ésszerűbb technológiával megszüntetik a veszteséges termelést. A szakosított telepen emelik a tehenek létszámát. A tejtermelés javulását selejtezéssel, a takarmányozás javításával segítik elő. Az itatásos borjúnevelésnél és a hízómarháknál a vízellátási gondok megoldásával és a rendszertelen abrakömlesz- tés felszámolásával a napi súlygyarapodást tovább emelik. Javítják az erő- és munkagépek, szállítóeszközök, és az egyéb technika kihasználási fokát. A lakatosüzemben a termelés szervezésével együtt szilárdítják meg a munkafegyelmet. A másik melléküzemágban, a gumiüzemben a munkásvándorlást a munkakörülmények javításával szüntetik meg. Lehetne tovább sorolni azokat a tennivalókat, amelyek a szövetkezet kommunistáitól naponta állásfoglalást követelnek. A Központi Bizottság 1976 decemberi határozata nyomán erejüket a termelés segítésére, az üzem- és munkaszervezés javítására, az ésszerű takarékosságra összpontosítják. Ám itt akadályozó tényező is mutatkozik. A szövetkezeti gazdákkal együtt elöregedett a párttagság is. Azok az idős kommunisták akik megérték a tizenhatodik zárszámadó közgyűlést is, azok látják igazán a szövetkezet életében végbement változásokat. Ötven éven felül A tsz alakulása idején, meg később hasznosan segítették a kommunisták a tervek készítését. így a döntések meghozatalában, majd a végrehajtásban jelentős szerepük volt. Ám a korszerű gazdálkodás, a hatékonysággal kapcsolatos elemzések, számítások, a konkrét intézkedések kidolgozása, megtervezése és bevezetése meghatározott ismereteket kíván. Ezzel Tímáron nem állnak megfelelő szinten. Az alapszervezetben a negyvenkét kommunistából huszonhatan ötven éven felüliek. Egyetemi, főiskolai végzettsége két párttagnak van. Középiskolát öten végeztek. A timári idős kommunisták közül huszonketten hem rendelkeznek nyolc általános iskolai végzettséggel. Szakosítóra és esti egyetemre ketten járnak, öten marxista középiskolát végeztek. Az idősebbek közül öten vettek részt három vagy öthónapos pártiskolán. Ezekkel az ismeretekkel a korszerű gazdálkodási formák között az irányítást és a pártellenőrzést végezni nehéz. A korszerűbb termelés és termésszerkezet kialakítása, a mezőgazdaságba is bevonult bonyolult technológiai folyamatok mindennapi alkalmazása egészen új feladatok elé állította az alapszervezetet. Egyre több politikailag, szakmailag, közgazdaságilag képzett szövetkezeti tagra, alkalmazottra van szükség ahhoz, hogy állják a versenyt. Pártépítés Ez arra ösztönzi a timári pártvezetőséget, hogy politikailag és szakmailag művelt fiatalokat vegyenek fel a pártba. Az elmúlt évben ennek jegyében erősítették soraikat egy agrár- és egy köz- gazdasági végzettségű fiatallal. Jelenlegi pártépítési tervükben a melléküzemágban dolgozó egyik vasas munkásból és egy traktorvezetőből kívánnak kommunistát nevelni. Külön gond Tímáron: a termelőszövetkezetben mintegy háromszáz nő tevékenykedik. Közülük mindössze ketten tagjai a pártnak, ök is az idősebb korosztályt képviselik. Nehéz elhinni, hogy ha a munkában mindenben társai a férfiaknak, a közéletben helytállnak a nők, akkor a fiatalabbak közül ne tudnának egyetlen nőt se felkészíteni a párttagságra. A XI. kongresszus után alapszervezeteinkben javult a pártépítő munka. Ez érződik Tímáron is. A fiatalítással fokozhatják a párt- szervezet politikai aktivitását, a feladatok megoldásának még hatékonyabb segítését. Sigér Imre Gazdagok vagyunk E lkészülőben van az a ház, amelyben a Jósa város 3000. lakása is van. Iparkodnak az építők. Ebben a sürgés-forgásban fedezhették fel, hogy az épület födémjén megmaradt 13 betonlap. Azaz, valamikor ennyivel többet szállítottak fel. Gyorsan szabadulni kellett a fölös tehertől. Az ember leleményes lény, így hát hamar rájött arra, hogy ezek a súlyos lapok a leggyorsabban akkor érkeznek le a földszintre, ha ledobálják őket. így aztán elindult a legfelső balkonról az első. Bumm. Ez még a homokba esett, némi rengést okozva. A második kicsit mellé. Bumm. Aztán egymásra, ahogy sikerült. Sejtelmem sincs, mibe kerülhet egy beton födémlap, de biztos, hogy nem ingyen csinálja valaki, így hát ezen a balkonon betonosított pénzt dobáltak ki, buzgó igyekezettel. Az esetnek sok nézője akadt. A környék lakói azonban sehogyan sem tudtak örülni a látványnak. Biztosan eszükbe jutott, miért is kerül olyan sokba egy ház építése. Hiába, jól megy nekünk. Gazdagok vagyunk. Pazarló hajlamunk betonszilárd. (bürget)
