Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

1977. április 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mindent egyszerre? GYAKRAN ESZEMBE JUT a karikás szemű, meg­erőltetéstől reszkető kezű fiatalasszony1* Egy félig kész falusi utcán álltam meg mellette. Épülőfélben lévő házuk előtt keverte a mal­tert. A ház mögött fóliasá­tor állott, de valami iszo­nyú tákolmány: dorongokra úgy ahogy ráerősített, ol­dalt felhasított műtrágyás zsákok. — Nem sok ez egyszerre? — kérdeztem a fiatalasz­szonyt. — És ha sok? Most va­gyunk fiatalok. Kell a ház, mert magunk akarunk lak­ni, kell a kertészkedés, mert különben nincsen pénz vil- lanyboylerre... Férje éppencsak ránkpil­lantott az állványról, aztán fordult vissza, rakta a tég­lát tovább. És gyakran eszembe jut a fiatal mérnök is. Meglá­togattam őket, a szülők ker­tes városi házában, ahol laknak. Az ifjas6zony kávét főzni ment, mi beszélget­tünk. Feltűnt nekem a sa­rokban álló mérnöki rajz­tábla, amit nyolc-tízezer forintért ma már üzletben lehet kapni. — Ez minek? — Ja, még nem láttad, az a benzinrevaló. Merthogy a fizetésünkből mindenre nem telik. Hát megvettem ezt a masinát részletre. Lá­tod, nagyon ügyes szerke­zet, a szögmérést, az egy­szerűbb műveleteket magá­tól végzi. Szinte játék rajta dolgozni. Különmunkát vál­lalok, víkendházakat terve­zek esténként. De csak hét­köznap. Aztán jön egy kis pénz, fizetem a részleteket, és még marad benzinre, hogy szombat reggel neki­indulhassunk ... KÉT VÉGLETET ÁLLÍ­TOK ITT SZEMBE és egé­szen egyik mellett sem aka­rom magamat elkötelezni. Mert megértem, hogy a fia­talok saját fészket akarnak, élni akarnak, ezért hajlan­dók a többletmunkára. De nem tudok lelkesedni az első számú példáért. Azokért, akik mindent egy­szerre akarnak é6 ennek ér­dekében teljes erejükkel, sőt néha már erejükön felül dolgoznak. Rémiszt a nem ritka példa, amikor a fiata­lok „hajtanak”, de mire fel­épül a ház, úgy megutálják egymást a kölcsönös haj­csárkodás miatt, hogy el is válnak. Szép dolog, hasznos dolog a munka, de nem kell abba béleszakadni. Van ennek mai, moder­nebb változata is. márpe­dig nem csupán a városi, fiatal mérnök példája. Ki lehet építeni hasonló élet­ritmust falun is. A mező- gazdasági kistermelés anya­gi-műszaki hátterével ko­rántsem vagyunk elégedet­tek, de azért az utóbbi idő­ben már sok minden tör­tént. Vásárolni is lehet sok mindent. Ezer, ötezer, húsz­ezer forintért nagyon prak­tikus önetetőt, baromfine­velő battériát és nyúlketre- cet, motoros permetezőt és gépesített kiskapát, tartós fóliasátrat és fejőgépet mindenféle apróbb-nagyobb szerkentyűt, ami a munkát megkönnyíti, a mindennapi rabságot enyhíti, de ugyan­akkor az eredményt is fo­kozza. BIZTOS VAGYOK BEN­NE például, hogy egy gyári fóliasátor már az első évben hoz annyival többet, mint amennyit a bevezetőben említett fiatal Pár annak a szörnyű kis sátornak az ösz- szetákolásával megspórolt. Hasznosan ügyködik az is, aki egy berregő masina után ballag a zöldségül­tetvény sorai között, de ke­zei nem reszketnek majd a megerőltetéstől. Akinek pe­dig önetetője, önitatója van, az elmehet lakodalomba, részt vehet egy rövidebb ki­ránduláson; azaz nem rab­ja a háztáji gazdaságnak. Ráadásul ezek a kis szer- kenytűk lehet, hogy mosoly­ra fakasztják az öregeket, de tetszetősek a fiatalok kö­rében, még bizonyoß presz­tízst is biztosítanak tulajdo­nosuknak. Az elviselhető mértékig vállalt befektetés (ilyesmi­re OTP-hitelt is lehet kap­ni) még egy előnnyel ke­csegtet. Annak a fiatalnak, aki „ráhajt”, rendszerint csak addig tart a szuflája, amíg a kitűzött célt eléri. Mikor kész a ház, vagy megvan a koc6i, gyakran felszámolja az egész háztá­ji gazdaságot. Akkor már mérsékelt terhelést sem vál­lal. És esetleg nem tud mit kezdeni szabad idejével, ta­lán a kocsmában keres szó­rakozást, ahol már nem könnyű a mértéket megtar­tani. AKI VISZONT MODER­NIZÁLTA, felszerelte ház­táji gazdaságát, annak a többletmunka nem jelent kínzó nyűgöt, inkább kelle­mes kikapcsolódást másfaj­ta elfoglaltságot, pénzben is jól mérhető alkotó tevé­kenységet. Lehet, hogy egy ilyen embernek kicsit ké­sőbb készül el a saját csa­ládi fészke, de nem átkozza el, mire felépül. És néni is hagyja abba ezt a fajta ér­tékteremtő tevékenységet. Mert a felszerelés már úgyis megvan, a szakmai fogásokat már elsajátította, kicsit izgatja is, hogyan le­hetne még könnyebben, még eredményesebben foly­tatni. F. B. A Nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiskola tan­gazdasági köz­pontjának gép­műhelyéből egymás után gördülnek ki a felújított erő- és munkagé­pek. Két MTZ traktort Varga Miklós vizsgál át. (Elek Emil felvétele) Egy társulás haszna Dohány termelési tapasztalatok Felső-Szabolcsban Az együttműködés haszná­nak bizonyításához gyakran nem kell hosszú időnek eltel­ni. Példázza ezt a Felső-sza­bolcsi Dohánytermesztési Tár­sulás 1976. évi gazdálkodása is. Hat termelőszövetkezet és három állami gazdaság az el­múlt évben végezte először közösen, együttműködve a munkát. Az eredmény min­den várakozást felülmúlt. A kilenc mezőgazdasági üzem összesen 898 hektárról átlag 14,79 mázsa száraz do­hányt takarított be. Az érté­kesített több mint 13 ezer mázsa dohányért az árbevétel közel 57 millió forint volt. Ami a társgazdaságok szá­mára a legfontosabb, az a jö­vedelmezőség. Ez sem alakult rosszul. Minden hektár do­hánytermő terület után a nyereség 13 ezer 988 forint. A számok értékét növeli, hogy tavaly, amikor az idő­járás sok éves átlagban is a legkedvezőtlenebb volt, a hektáronkénti átlagtermés közel 4 mázsával, az árbevé­tel 23 ezer 565 forinttal nö­vekedett az 1975. évi eredmé­nyekhez viszonyítva. A jó hozamok titka Valamennyi taggazdaság áttért a korábbi hagyomá­nyos palántanevelésről a fó­liasátras megoldásra. Növel­te az eredményt és csökken­tette a költségeket, hogy az ültetést százszázalékosan gép­pel végezték. A növényápo­lást, a növényvédelmet idő­ben, a korszerű követelmé­nyeknek megfelelően hajtot­ták végre. Nőtt a törés gépe­sítési aránya is, bár az idő­járás és géphiány miatt a do­hány mintegy 70 százalékát még kézzel kellett betakarí­tani. A társulás gesztorgazdája a Nyírtassi Állami Gazdaság. A nyírtassiak néhány főbb növényre szakosodva hagyo­mányosan már régen foglal­koznak a dohány termeszté­sével. Ezért jó képességű szakembergárdájuk nagy ta­pasztalatokkal rendelkezik, megfelelő gépparkjuk van. nyírkarászi Alkotmány és a petneházi Egyakarat terme­lőszövetkezetekben a do­hánytermesztő betanított- munkás-tanfolyamokat. Ez év áprilisában 110-en, többsé­gükben nők vizsgáznak az említett tanfolyamokon. To­vább képezik a kombájnve­zetőket, a 6zárítómestereket is. Hozzáértőbben Az 1977. évi terv minden szinten megköveteli a jobb és hozzáértőbb munkát. Nem­csak a közvetlen termelést végző dolgozók nagyobb tu­dására van szükség, de fon­tos, hogy a munkát szervező és irányító szakemberek kép­zettsége is gyarapodjon. En­nek érdekében idén tapasz­talatcseréket szerveznek, el­sősorban a jó eredményeket elérő doháhytermesztő gaz­daságokba látogatnak el, de tervezik a dohányipar és a Dohánykutató Intézet mun­enőt, a vállalat pályakezdőjét vá­ratlan megtiszteltetés érte. Alig volt pár hónapja a cégnél és már­is őt küldték fel Pestre, hogy képvisel­je á vidéki egységet. Boldogságának su­gárzó fényét az sem tompította, hogy az igazgató külföldön tárgyal, a főmér­nök a hegyekben üdül, a főosztályveze­tő külföldi vendéget fogad, az osztály- vezető belföldit a minisztériumból, az osz­tályvezető-helyettesnek pedig kiújult a reumája. Akkor is nagy dolog ez! — gondolta — hiszen küldhették volna mást is a beosztottak közül. És ponto­san rá jutott a választás. Felhívta a feleségét. A telefonkábel vibrált az információ izgalmától. Mun­kaidő utánra randevút beszéltek meg az áruház előtt. Jenő kapott egy fehér in­get, új nyakkendőt, díszzsebkendőt. Ha­zasiettek az albérletbe. Juli néni, a fő- bérlő is részesült az örömből. A fiatal- asszony és Jenő egymást túllicitálva ecsetelték a kiküldetés nagyszerűségét. Juli néni nagy jövőt jósolt Jenőnek, mondván, hogy az ő urát is így hívták egyszer egy gyűlésbe, aztán néhány hét múlva ki is nevezték váltóőrnek. A há­zinéni meg az ifjú feleség összefogott: az egyik vasalta az öltönyt, a másik ké­szítette a vacsorát, Jenő kedvenc éte­lét, a mákos tésztát. Közben Jenő átsza­ladt a kis boltba zsilettpengéért és Bar- bon arcvízért... Lefekvés előtt két órát is felhúztak. Sajátjukat és Juli néni rozoga vekke­rét. Éjfélig beszélgettek, az izgalomtól nem jött álom a szemükre. Jenő még sokáig nézte a mennyezetet és százszor átgondolta, fogalmazta hozzászólását az értekezletre. Igen, így kezdi majd: „Az extrakciós pépfelmorzsoló automata ökonomikusabb profilírozása célszerűvé vált korunkban, amikor a diosztázos kördarabolók gazdaságtalan volta már ország- és világszerte ismert, de mivel­hogy...” Nem! Mégsem így! Ez jobb bevezető lesz: „A kördarabolók terme­lékenységet csökkentő hatása vállala­tunknál és természetesen a tröszt és az egész népgazdaság szintjén ... szint­jén ... szint.. . szszsz ... szsz ... sz ... hrrr ... hrrr ..(elaludt). Kiküldetés A két vekker másodperckülönbséggel rázendített. Talpra ugrottak. Az asz- szonyka a konyhában sürgölődött. Kol- bászos tojás, tea... Juli néni álmosan a kávéfőzőhöz kászálódott. Fontos a friss gondolat! A kávé mellé előkerült egy korty konyak is a komódból... Jenő borotválkozott. A Barbont min­dig utálta, de most arcára zúdított #gy fél marókkal. Az igazgató is így szokta, ha a tröszthöz indul. Nos, Jenő is elindult az állomásra. A pályaudvar dohányospavilonjában az útra kapott százasból vett egy csomag Pali Mall-t (egyébként Szimfóniát szí­vott) és egy mutatós, bőrkötésű noteszt, hozzá modern vonalú tollat... Budapesten elegáns szállót keresett. Engedélyezte még otthon a főkönyvelő. Azután beült a tröszt tanácstermébe. Már gyülekeztek. Jenő senkit sem is­mert, csetlett-botlott az otthonosan moz­gók között. És úgy érezte, mindenki ró­la beszél a háta mögött. „Lámcsak, itt van a vidéki egység fiatal, tehetséges ígérete...” Megkezdődött a tanácsko­zás. Jenő szorgalmasan rótta az új no­tesz lapjait. Jegyzett minden szót. Még az elébe rakott kávéhoz sem nyúlt, ne­hogy elmulasszon valamit. Aztán jöt­tek a hozzászólások. „A préstekercselők atmoszférikus pneumatikáját úgy hasz­nálhatjuk ki... ” — „Mint közismert, a perforált masszavályú ciklikus vonzás­terében egyre nagyobb a sűrítés ...” — „Az üzemi szintű lepárlás gőztranszfor­mációját visszacsatolva eljuthatunk a perspektivikus differenciálás végkövet­keztetésének analíziséhez, melyet szin­tetizálva ...” Jenő jegyzett, jegyzett. Este hétkor berekesztették a tanácskozást. Nem ju­tott szóhoz, mégis a sikeröröm volt az altatója a hotelszobában. A notesz há­romnegyede telistele fontos szakmai in­formációkkal. Másnap a hiányzó lapok is megteltek és Jenő fáradtan, mégik boldogan ült fel a hazafelé induló ex- presszre. Az út három és fél óráját is kihasználta. Olvasta — mi több! — sze­mével simogatta a sok okos mondatot. Alig várta, hogy másnap bemenjen a vállalathoz, ahol már lesik őt a sok-sok pesti (tröszti!) gondolattal. Reggel küldetésének fontosságát át­érezve kopogott be a titkárságra. Oda­repült Malvinka elé és sejtelmesen rá­sandított. A titkárnő már azt hitte, meg­bolondult ez a fiatalember. „Jöttem, je­lentést tenni” — vágta ki Jenő sarko­san, mire Malvinka még kevesebbet ér­tett az egészből és közölte, hogy nincs semmiféle jelentés, mert az igazgató még nem jött haza külföldről, a fő­mérnöknél fontos vendégek vannak, nem lehet őt zavarni. Jenő átment hát a főosztályvezetőhöz. Nála sem járt na­gyobb szerencsével, mert már rajta volt a felöltője és sietett az autószervizbe a kocsijáért. Az osztályvezető a lánya es­küvői vacsorájáról tárgyalt telefonon különböző éttermekkel, s a belépő fiatal munkatársnak a letakart kagyló felett súgta, hogy ma nincs ideje semmire. V égül az osztályvezető-helyettesnél próbálkozott. Itt fogadták. Letette az asztalra a bőr­kötéses noteszt, felütötte az első ol­dalon és kezdte volna a beszámo­lót. Kezdte volna, ha a főnöke nem kap ódat reumás derekához és nem fog bele betegségének hosszú kortörténetébe. A szüneteket kihasználva Jenő meg-meg- kísérelte előadni noteszének tartalmát. Eredménytelenül! A főnökhelyettes vé­gül így szólt: — Igaz is! Volt tegnap Pesten? — Hogyne, éppen erről... — Remélem, aláírta a jelenléti ivet? — Alá... Ezzel a helyettes elbocsátotta a pá­lyakezdőt, aki útját a könyvelőségen folytatta, hogy az illendő 24 órán be­lül elszámoljon az útielőleggel. Szilágyi Szabolcs Tovább kell lépni A társulás igazolta létjogo­sultságát, de egyben annak a nagyobb követelménynek a szükségességét is, hogy to­vább kell lépni. Elsősorban a szakszerűségben, a tudo­mányos tapasztalatok alkal­mazásában és a gépesítésben. Már elhatározott, sőt folya­matban lévő dolog, hogy az idén 14 Balthes kombájnnal növelik a gépparkot, ezzel gyorsabb lesz az ültetés és nagyobb arányú a gépi beta­karítás. A minőség javításá­ban és általában a betakarí­tás gyorsításában nagy sze­repe lesz annak, hogy 55 TDO —60-as szárítóberende­zést szerelnek fel. Már megkezdték a leendő 1978. évi dohányföldek kivá­lasztását, talajvizsgálatát. A talajvizsgálat alapján a táp- anyag-visszapótlásra pontos, szakszerű javaslatokat kap­nak a taggazdaságok. Nagy előrelépés az is, hogy a szük­séges magházföld fertőtlení­tését a jövő évre már teljes egészében géppel végzik. A dohánytermesztés új, korszerű útja igényli a meg­felelő és elegendő szakem­bert. Elsősorban a termesz­tésben részt vevő dolgozók szakképzettségét szükséges növelni. Ennek érdekében szervezték meg négy taggaz­daságban; a papi Kossuth, a szabolcsbákai Búzakalász, a kájának jobb megismerését is. Szerveznek egy bulgáriai utat, amelyen minden tag­gazdaságból egy szakember vesz majd részt, hogy tanul­mányozzák a híres bolgár dohánytermesztés eredmé­nyeit. A jövő: terme­lési rendszer A társulás kapcsolata a dohányiparral jó. Közösen szerveztek szaktanácsadást és ezt a bevált módszert al­kalmazzák az idei termesz­tésnél is. Segíti a dohányipar a taggazdaságokat úgy is, hogy idén a társulások ré­szére hektáronként 750—850 forint támogatást ad vegy­szerek, műtrágyák, gépek be­szerzéséhez. A társulás bizonyított, de még korántsem érték el a le­hetséges szintet. Hogy ez megtörténjék, abban nagy je­lentősége van annak a szer­ződésnek, amelyet a Dohány- kutató Intézettel kötöttek. 1980-ig a Nyírtassi Állami Gazdaság keretszerződés alapján kisparcellás üzemi kísérleteket végez új fajták, új termelési megoldások, új technikai eljárások kipróbá­lásával. Ebben a munkában a kutatóintézet is hatékonyan részt vesz, de közösen készí­tik el a taggazdaságok fej­lesztési tervét is az ötödik öt­éves terv időszakára. A tár­sulás 1978. január elsejével már mint termelési rendszer kezdi az új gazdasági évet. Ha ez így lesz, akkor az ed­dig elért eredmények fokoz­hatok. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents