Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
1977. április 6. KELET-MAGYARORSZAG 3 Tapp énz és életszínyonal MEGYÉNKBEN A TÁPPÉNZESEK aránya 1972- től fokozatosan emelkedett, különösen ugrásszerű volt a növekedés az 1974—75-ös években. Viszont 1976-ban már az országos átlaghoz hasonló mértékben csökkent a táppénzesek száma, annak ellenére, hogy megyénkben 1976 őszén fertőző járvány volt — állapította meg legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az említett időszakban magasra szökött táppénzes arány okainak vizsgálatánál néhány olyan tényezőt kell figyelembe venni, amely részben indokolta a növekedést. A megye iparának dinamikus fejlődésével párhuzamosan várható volt a táppénzes helyzet ilyen változása is. Az újonnan létesült gyárak tapasztalatlan munkásgárdája a szokatlan és új körülményekhez átmenetileg kevésbé tudott alkalmazkodni. Az új munkahelyek megteremtésekor a szociális helyiségek nem mindig valósultak meg időben. A kétlaki dolgozók szervezete jobban igénybe van véve, mint a nagyvárosi munkásoké. Növelte a táppénzesek számát az a szocialista humánumtól vezérelt intézkedés is, amely a beteg gyermek ápolására az anyáknak és az egyedül álló apáknak biztosította gyermekük hatéves koráig az ápolási táppénzt. Megyénkben az országosnál magasabb a terhesek száma, akik közül a táppénzen tartottak az összes kereső- képtelenségi napokból 9,3 százalékkal részesülnek. Nálunk tízezer lakosra még 1976-ban is 12,2 orvos jutott, szemben az országos vidéki 17,6 átlaggal. Az utóbbi években növekedett az orvosok száma. A fiatal orvosoknak bizonyos időre van szükség, hogy kellő szakmai tapasztalattal és rutinnal rendelkezzenek a táppénzes elbírálásoknál. Növekvő tényezőként szerepel a táppénzes helyzet alakulásában a szakorvos- és a felülvizsgálófőorvoshiány is. A MEGYEI TANÁCS egészségügyi osztálya a múlt évben jelentős intézkedéseket tett. Ennek eredménye lett, hogy 0,4 százalékkal csökkent a táppénzes állomány 1975-höz viszonyítva. Az Országos Orvosszakértői Intézet által kidolgozott információs rendszer szerint elemezte az osztály a táppénzes helyzetet. Ennek alapján állandóan figyelemmel kísérhették a rendelőintézetek és a körzeti orvosok táppénzre vételi munkáját. Ahol a megyei és az országos átlagnál magasabb volt az arány, rendkívüli felülvizsgálatokat rendeltek el. A táppénzes helyzet javítása természetesen nemcsak orvosi feladat. Például az üzemekben a szociális ellátás javítása, az üzemi baleset elleni hatékonyabb védelem, a felvilágosító munka fokozása, az alkoholizmus elleni küzdelem mind csökkenthetné a megbetegedések számát. A rehabilitációval való komolyabb törődés szintén hozzájárulhatna a táppénzen tartottak számának csökkentéséhez. Sajnos az üzemek, szövetkezetek vezetői nagy részének fogalmában a könnyebb munkakör azt jelenti, hogy „vajmi keveset kell dolgozni”, nem pedig egy szervezett, állandó foglalkoztatást. Csak annak a dolgozónak jár táppénz, aki kereső foglalkozását nem tudja folytatni. Sok olyan megbetegedés van, amellyel a dolgozó munkáját el tudja látni. Az egészségügyi dolgozókon kívül nagy feladat hárul a munkahelyi vezetőkre, a társadalmi és tömegszervezetekre, hogy megfelelő tudatformáló munkával megváltoztassák ezt a hibás szemléletet. Állandó feladat mindenki számára a megfelelő munkamorál kialakítása: a dolgozni nem akaró, a táppénzes állományukat nem a gyógyulásra használó emberek elítélése a munkahelyi kollektívákban és a lakóhelyeken is. SZÉLES KÖRŰ ÖSSZEFOGÁSSAL érhető el, hogy az legyen táppénzen, aki rászorul. A megye táppénzes helyzete feleljen meg a lakosság mindenkori egészségügyi állapotának. Ha csak a szükséges összegeket fizetjük ki táppénzre, több jut az állam kasz- szájából a betegségek megelőzésére, a betegek gyorsabb gyógyítására, amely önmagában hordja a táppénzre szorulók további csökkenését, a munkaképesek számának növekedését. így a több termelőmunkán át az életszínvonal növekedését. Cs. B. Í932. április 7. A nyírturai csendőrsortűz Szabó Pál hősi halálának története Szovjet és román vendégeink Szabolcsban Kedden hazautaztak a felszabadulási ünnepségeken részt vett delegációk A szovjet és a román delegáció tagjai ellátogattak a megyei könyvtárba. N egyvenöt esztendeje történt. Az országban majdnem mindenütt. Nyírturán is memorandumot adtak át a községi bírónak és jegyzőnek, a falu szocialista érzelmű dolgozói, hogy azt juttassák el gróf Károlyi Gyula miniszterelnökhöz. „Családunk, gyermekeink és magunk életösztöne parancsolja, — olvasható a memorandumban, — hogy világos, nyílt szóval mondjuk meg a magyar kormánynak és önnek Miniszterelnök Ur: elviselhetetlen sorsunkat így tovább nem bírjuk és nem akarjuk viselni! Minden téren elnyomást, megalázó megkülönböztetést és sorsunk iránt példátlan közömbösséget tapasztalunk. Miniszterelnök Ur! Nyíltan beszélünk, a városokban és falvakban, a gyárak és nagybirtokok árnyékában nincs kenyerünk és csene- vész. rosszul táplált gyermekeink pusztulását látva, csak arra döbbenünk, hogy helyzetünk tarthatatlan. A nép is, ön is, a kormány is válaszút elé került. Ettől a választól függ az ország sorsa.” Miközben a küldöttség a memorandumot átadta, a falu lakosságának legbátrabb- jai felvonultak, hogy követeléseiknek azzal is hangsúlyt adjanak. Néhányan hangos szóval is kifejezték a lakosság elviselhetetlen helyzetét. Ekkor a csendőrség akcióba lépett. Letartóztatta és a községházára szállította Gerlicz- ki Pál hentest, Farkas István cipészt, ifi. Szabó Sándor, Szalai András és Gyapka István napszámosokat. A csendőrségi túlkapásra a tüntetők azzal válaszoltak, hogy a községháza elé vofiul- tak és követelték a letartóztatottak szabadon engedését. Kövesdi András csendőrtiszthelyettes azonban a nyírtu- raiak követelését nem teljesítette. Amikor Szőke György cipész a csendőrségtől türelmet és emberséget kért, Kövesdi András tiszthelyettes válaszképpen elrendelte, hogy a tüntetést szervező öt embert a kemecsei szolgabíróságra kísérjék. A feszültség percről percre nőtt. A tüntetők egyike: Piros Ignácné, Gyapka János Mária nevű húga biztatóan kiáltotta: „Ne engedjék magukat kísérni...” Ám ekkor a letartóztatottak száma hatra emelkedett, mert Piros Ig- nácnét is a kemecsei szolgabíróságra kísérték. Most már mind többen hangos szóval is követelték társaik szabadon engedését. A csendőrök — Kövesdi András tiszthelyettes parancsára — szuronyos puskáikat a tüntetőkre fogták. Osváth Ferenc és Kiss Ferenc II. csendőr őrmesterek a parancsnokkal együtt szidták, hazaárulással vádolták a nincstelen, éhező nyírturaia- kat. A szuronyok megközelítették, aztán érintették is a tüntetőket. Vér serkent Bihari István földműves és Szabó Antal cipész vállából. Dulakodás keletkezett. Az emberek ösztönszerű védekezéssel a csendőrszuronyokat igyekeztek testük elől eltolni. Ez okot adott Osváth és Kiss csendőr őrmestereknek ahhoz, hogy a tömegbe lőjenek. Két lövés eltalálta Szabó Pál öreg földművest, aki azonnal összeesett. A vér patakokban folyt. A súlyosan megsérült Szabó Pálnak Tóth Antal és Tóth Mihály falusi esküdtek a községházán igyekeztek elsősegélyt adni. Félóra elteltével a mentőautó is megérkezett és Szabó Pált a nyíregyházi Erzsébet kórházba szállította, ahol már nem tudtak rajta segíteni. Ez Szabó Pál nyírturai földműves hősi halálának története. Az ügyhöz tartozik, hogy Gecze István adóügyi jegyző is részese az 1937. április 7-i brutális nyírturai vérengzésnek, mert a jogos ügyük mellett békésen tüntetők ellen a csendőrségtől kért és kapott segítséget. A rendkívüli eseményt — mert a. nyírturaiak feljelentést fogalmaztak — a debreceni kerületi csendőrparancsnokság megvizsgálta és a következő tényt állapította meg: „A csendőrségi szolgálati szabályzat 330. pontjának 1. alpontja szerint támadás elhárítása és védekezés céljából a fegyver használata jogos és kötelező. A feljelentés félretétele indokolt. Debrecen, 1932. április 14. Dr. vitéz Kecskés sk., a parancsnokság vezetője.” E gy nyírturai embernek a halála, kettőnek a sérülése, hatnak a letartóztatása, meghurcolása és néhány napos formális csendőrparancsnoksági vizsgálat az, amely látszólag 1932. április 7-én a memorandum átadásának, a vele összefüggő tüntetésnek az összes következménye. Ez azonban csak látszat. A nyírturai gyászos események edzették, bátorították a dolgozó népet és megvilágosították előttük azt, hogy küzdelmük csak összefogással hozhat eredményt. Lónyai Sándor A felszabadulásunk 32. évfordulója alkalmából megyénkbe érkezett szovjet és román delegáció a vasárnapot és a hétfőt munkával töltötte. Vasárnap a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán Ekler György. a megyei pártbizottság titkára és Markovics Miklós igazgató tájékoztatta vendégeinket a megyében és az intézményben folyó politikai oktatás helyzetéről, feladatairól. A vendégek ezt követően a megyei könyvtárat keresték fel. Itt Horváth Gabriella igazgató ismertette a több, mint 125 ezer kötetes könyvtár egész megyét átfogó munkáját. Kiemelte: a könyvtár ma már sajátos eszközeivel sok irányban segíti a közművelődési munkát. Munkatársunk megkérte a delegációk vezetőit, foglalják össze látogatásuk tapasztalatait: Nyikoláj Nyikolajevics Sze- menyük, a szovjet delegáció vezetője elmondta: „Szabolcsi látogatásunkon jelentős tapasztalatokkal gazdagodtunk. Az impozáns felszabadulási emlékünnepség, a szombat esti koncert mély benyomásokat hagytak bennünk. Az oktatási igazgatóságon arról győződtünk meg, hogy Szabolcs-Szatmárban jól készítik fel a kommunistákat a fejlett szocialista társadalom építése további feladatainak sikeres megvalósítására. A megyei könyvtárban a munkásolvasók 20 százalékos aránya — mely országosan is első helyet biztosít a megyének — a kétkezi dolgozók tudásvágyáról tanúskodik. A megye kulturális életének dinamikus fejlődését azért is nagyra értékelem. mivel 1959 óta rendszeresen járok a megyébe és alkalmam van a mai állapotokat összevetni az évekkel korábbi helyzettel.” A román delegáció vezetője loan Caita, a Szatmár megyei pártbizottság titkára isA korábbi, veszteséges évek után tavaly zárt először eredményes esztendőt a tu- nyogmatolcsi Zalka Máté Termelőszövetkezet. Az elmúlt évben 22 800 forint volt az egy tagra jutó évi jövedelem, ami az idén valószínűleg több lesz, hiszen 1977-ben közel 4 millió forint nyereségre számítanak. 415 hektáron szépen fejlődik a búza, a téli fagyok és a belvizek nem okoztak jelentős károkat az őszi vetésben. A napokban kezdték meg a búza vegyszerezését. Már folyik a 300 hektáros kukoricaterület talaj-előkészítése. Igyekeznek, hogy minél hamarabb földbe kerüljön a mag. Tavaly is a korai vetés mentette meg őket. Mire megérkezett az aszály, a kukorica már derékig ért, így a szárazság nem jelentett gondot. Annál inkább a legelőkön, ahol kisült szinte minden. Az idén felkészültek erre, s ha szükség lesz rá, munkába állnak az öntözőberendezések. Ezen a héten mintegy 100 hektáron megkezdődött a cukorrépa vetése, ahol a tavalyi 296 mázsás hektáronkénti termésátlaggal szemben az idén 350 mázsát várnak. A tsz 132 hektáros gyümölcsösében már a második permem tezésré készülnek, ha a tervük sikerül, közel 1 millió forintot hoz majd év végén az alma. Az idén állítják munkába üszőnevelő telepüket, s az mereteit így foglalta össze: „Bensőséges felszabadulási ünnepségen vettünk részt. Megható, ahogy Szabolcs- Szatmár népe őrzi és ápolja a Magyarország felszabadításáért elesett hősök emlékét. Az oktatási igazgatóságon arról győződhettünk meg. hogy az egyes tudományos és gazdasági témákat legjobban ismerő előadóktól hallottakat jól tudják hasznosítani a mindennapi munkában. A megyei könyvtár, a kultúra e sajátos háza nagyszerű lehetőséget biztosít az új típusú, a kommunista ember kialakításához.” A két delegáció a vasárnap délutánt a nyírbátori járásban töltötte. Hétfőn városnézéssel kezdték a napot. Ezt követően a tanárképző főiskolára látogattak, majd Vaján a Vay Ádám Múzeumot tekintették meg. Innen a fehérgyarmati járásba mentek elkövetkező években a hízómarhák helyett fokozatosan áttérnek a vemhes üszők értékesítésére. Az üszőborjúkat a faluból vásárolják, az állategészségügyi felügyelőség segítségével és 200 darabbal kezdik meg a telep benépesítését. 1980-ra nagyrészt kicserélik a tsz szarvasmarha-állományát, főleg a holsteinfríz fajtát tenyésztik majd. 650 ezer liter tejet akarnak értékesíteni, ez 30 százalékkal haladja meg az elmúlt évi meny- nyiséget. A 4500 darab toés megismerkedtek a járás történelmi, irodalmi, néprajzi nevezetességeivel. Kedden délelőtt a hazánk felszabadulása 32. évfordulójának megyei ünnepségein részt vett szovjet és román delegációt fogadta dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára. A megbeszélésen részt vettek a megyei párt- bizottság titkárai is. Szovjet és román vendégeink délután elutaztak megyénkből. A szovjet küldöttséget a határon Gulácsi Sándor és Hosszú László, a megyei pártbizottság titkárai és László András, a megyei tanács általános elnökhelyettese búcsúztatta. A román küldöttséget a határon Ekler György, a megyei pártbizottság titkára és Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese búcsúztatta. jóból álló törzsludtelep eddigi eredményei biztatóak. Néhány hónapja közel másfél millió forintért egy Rába-Steigert és több altalajjavító gépet vásároltak, állítottak munkába. Tavaly a kukoricaterület 80 százalékán vegyszereztek, az idén már a teljes területen végeznek gyomirtást. Néhány hónap múlva befejezik a 10 millió forintba kerülő meliorizációs beruházást. Miből lesznek a milliók? Üszőnevelő telep, több tej Tunyogmatolesról Munkában a Rába-Steiger a tunyogmatolcsi határban. (Gaál-foto)
