Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
1977. április 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kötelezettségeink teljesítése internacionalista tett Irta: Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese A z elmúlt év a KGST-or- szágok gazdaságában egy újabb ötéves tervciklus kezdő éve volt. A több mint 370 millió lakost, a világ népességének mintegy egy tizedét tömörítő közösségünk dolgozóinak erőfeszítései arra irányultak, hogy az országok kommunista és munkáspártjai által az 1980. évre kitűzött nagyszabású társadalmi-gazdasági célok elérését megalapozzák. Ez a munka és erőfeszítés nem maradt eredménytelen. A baráti államokban csakúgy, mint hazánkban, — a világgazdaságban bekövetkezett mélyreható változások és számos, a belső fejlődést nehezítő körülmények ellenére — lényegében sikeresen teljesítették az 1976. évi terveket. Ennek eredményeként közösségünk országaiban a nemzeti jövedelem az elmúlt év során átlagosan 5,5 százalékkal emelkedett az előző évhez viszonyítva. Ezen belül a növekedés Romániában 10,5, Lengyelországban 7,5. Bulgáriában 7, a Szovjetunióban 5, Csehszlovákiában és az NDK-ban 4. Magyaror. szögön pedig 3 százalék volt. A gazdasági növekedés motorja az elmúlt évben is az ipar volt. Az ipari termelés emelkedése 1976-ban együttesen megközelítette a 6 száza, lékot. Továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlődött Románia, Lengyel- ország, Bulgária, valamint az NDK ipari termelése. Jelentős az a tény. hogy a növekedés fő forrását, mintegy négyötödét — néhány KGST. országban, közöttük hazánkban a teljes növekedést — a munkatermelékenység eme. lése biztosította. Az ipari tér- melésen belül a növekedés fő hordozói a KGST-országok iparában i» az energetika, a gépgyártás, a rádióelektronika és a vegyipar. Ezeknek az ágazatoknak kiemelt, fejlesz, tése kedvezően befolyásolta az ipar többi ágazatának, valamint az egész gazdaságnak a fejlődését. A gazdaság másik igen fontos ágazata a mezőgazdaság. Bár az elmúlt év időjárási viszonyai — Magyarországéhoz hasonlóan — nem a legkedvezőbben alakultak né. hány más KGST-országban sem, a mezőgazdasági termelés összeségében mégis 3 százalékkal emelkedett egy év alatt. Jelentősen több mint H°/o- kal bővültek a KGST-országok külgazdasági kapcsolatai. A KGST-országok egymás közötti forgalmának aránya és növekedése országaink külgazdasági kapcsolatainak legfőbb stabilizáló tényezője, de fontos szerepet töltött be a fejlett tőkés- valamint a fejlődő országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalom is. A gazdasági növekedés eredményei lehetővé tették a szociálpolitikai elképzelések megvalósítását. Az elmúlt évben a KGST-országokban összesen több mint 3 millió lakást építettek fel, nőtt a dolgozók reáljövedelme, emelkedett a kiskereskedelmi áruforgalom, tovább javult a dolgozóknak nyújtott kulturális, oktatási, egészség- ügyi és egyéb szolgáltatások színvonala. E néhány adat is bizonyítja, hogy a KGST-országok gazdasága, természetesen gondoktól és problémáktól nem mentes, de tervszerűen és magabiztosan fejlődött. A fejlett tőkésországok gazdasága az elmúlt évben még az 1974—1975. évi válság következményeit viselte. Bár egész termelésük az 1975. évi visszaesés után 1976-ban már 4,6 százalékos emelkedést mutatott, az ipari termelés élénkülése mégis csupán a válság előtti legmagasabb — 1973. évi — szint eléréséhez volt elegendő. A tőkésországokban továbbra is erős az infláció, mindenekelőtt a dolgozókat sújtja. Magas a munkanélküliek száma, elérte a foglalkoztatottak 4-8 százalékát. Az elmúlt év gazdasági eredményei magukban hordozzák a KGST-országok egész együttműködésének, benne a komplex program célkitűzéseinek megvalósító. Sára, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatására irányuló törekvéseik hatását is. Ezt ma annál inkább elmondhatjuk, mert a KGST- országok ötéves gazdaság- fejlesztési tervei külön fejezetként tartalmazzák a sokoldalú integrációs intézkedésekből adódó gazdasági feladatokat. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan kell rámutatni arra, hogy az elmúlt és a közeljövő évek is a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének azt a szakaszát képezik. amikor a munka és a figyelem központjában a közösen kidolgozott együttműködési elgondolások, illetve a megállapodásokban foglaltak valóra váltása áll. A KGST tavaly júniusban tartott XXX. ülésszaka rész. letesen áttekintette az integráció komplex programja realizálásának közel öt évi eredményeit, tapasztalatait. Akkor erről a rádió és a televízió. a napi sajtó, valamint folyóirataink is beszámoltak Az akkor megvont mérleg egyértelműen kedvező volt. Elmondhattuk, hogy az anyagi termelésben megkezdődött a közösen kialakított intézkedések végrehajtása, elsősorban az alapvető energiahordozók és nyersanyagfajták közép- és hosszabb távú biztosítása érdekében. Bővült a feldolgozó ipari szakosítás és kooperáció. Előrehaladtunk a mezőgazdaság, valamint a szállítás kulcsfontosságú szektoraiban, a tudományos-műszaki együttműködésben és több más fontos területen. 1976-ban az országaink kö. zott kialakult együttműködés tovább folytatódott. lényegében olyan ütemben és módon, ahogyan azt az egyes országok népgazdasági tér. vei, a külkereskedelmi megállapodások előírják. Ez az együttműködés ma már olyan széles skálán és sok szinten folyik, hogy itt csupán néhány részére kívánok emlékeztetni. Az elmúlt évben nagy erővel bontakozott ki a Szovjetunió területén az Orenburg! gázvezeték építése. Ismeretes, hogy e nagyszabású, sok tekintetben egyedülálló vállalkozásban a Szovjetunión kívül öt európai KGST-ország nem csupán gazdasági eszközökkel, hanem helyszíni építőmunkával is részt vesz. A kijelölt építési szakaszokon több mint 15 ezer fős nemzetközi szakembergárda, többek között közel két és fél ezer magyar munkás is dolgozik. Az egész vállalkozás, amely a gázvezeték kiépítésén kívül szovjet részről a gáz kitermelését és előkészítését is magába foglalja, jó ütemben halad. így a fővezeték 1978 végére kitűzött üzembe helyezése reálisnak látszik. A magyar ipar egyik fontos feladata, hogy az 1980. évben 3,8 milliárd köbméter szovjet földgáz fogadására és ésszerű hasznosítására felkészüljön. Ugyancsak eredményekről adhatunk számot a másik, hazánkat még közvetlenebbül érintő közös válalkozás, a Vinnyica (Szovjetunió) — Albertirsa (Magyarország) között húzódó 750 kV-os távvezeték építésével kapcsolatban is. A távvezeték szovjet területen fekvő egyik szakaszát már átállították a 750 kV-os feszültségre, a vezeték szovjet és magyar területen szükséges továbbépítése pedig az előirányzott ütemben halad. Ha minden terveink szerint alakul, 1979- ben már e nagyfeszültségű vezetéken energia áramlik hozzánk. A villamos energiáról szólva érdemes megemlíteni azt is. hogy a KGST-országok villamosenergia-rendszerei- nek összekapcsolása 1976-ban is jól szolgálta az országok gazdaságát. A KGST-országok egyesített energiarendszeréhez tartozó országos hálózatok teljesítménye az elmúlt évben tovább nőtt és a kölcsönös villamosenergiaszállítások tavaly megközeH. teték a 20 milliárd kWó-t. A KGST-országok együttműködésének igen lényeges területe a gépgyártás. Gaz- daságaink korszerűsítése je. lentős — többek között tőkés — gépbeszerzést igényel. Az alapvető gépszükségleteket az egymás közötti forgalom elégíti ki. Ezt bizonyítják az egymás közötti gépszállítások évről évre emelkedő volumenei. Jellemzésül néhány 1976. évi adat: országaink gépipari termelése tavaly együttesen mintegy 10 százalékkal nőtt, az egymás közötti export 11,5 százalékkal, ebből a gépipari kivitel közel 18 százalékkal emelkedett. 1976-ban az egymás közötti gép- és berendezésszállítások értéke meghaladta a 16 milliárd rubelt. s e széles termékskálával rendelkező árucsoport jelentette az egymás közötti export több mint 40 százalékát. Mindez tanúsítja a nem. zetközi munkamegosztás elmélyülését országaink között. A magyar nép ismeri, mindennapos munkájában és életében szerzett közvetlen tapasztalataiból is tudja, hogy fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott széles körű együttműködéstől. Napjainkban, amikor az ipar és a mezőgazdaság termékszerke. zetének korszerűsítése az egyik legfontosabb gazdasági feladatunk, ennek megvalósítása is alapvetően a KGST- országokkal egyeztetett és részben közösen kidolgozott programok segítségével kap biztos nemzetközi hátteret. Együttműködésünk teszi lehetővé, hogy a kialakítható nagy sorozatokra építve a legfejlettebb technológiákat alkalmazzuk a magyar gépipar kulcsfontosságú szektoraiban: a közútijármű-gyár- tásban, a számítástechnikai iparban, a híradástechnikában, golyóscsapágy-gyártás- ban. stb. Jelenleg tárgyalások folynak a KGST kereteben az atomerőművi berendezések sokoldalú gyártásmeg. osztáson és kooperáción alapuló kiépítésére is. Ez iparunk műszaki fejlesztése szempontjából újabb előrelépést tesz majd lehetővé. Az együttműködés eredményességét lemérhetjük to. vábbá a magyar vegyipar dinamikus fejlődésén, egyre korszerűbb szerkezetének kialakításán, a petrolkémiai ágazat kiépítésén, a gyógyszer- és növényvédőszer-ipar fejlesztésén. Itt is a hosszú távra megteremtett nagy felvevőpiacok, a biztonságos nyersanyagszállítások képe. zik a gazdaságos- tömeggyártás előfeltételét. A beruházások összehangolásával kiépített vegyipari termékszakosítás is növekvő mértékben érezteti hatását. Ez mind a KGST-ben folyó együttműködés előnyeit, fontosságát példázza. K özismert az is. hogy energia-, fűtő- és nyersanyagszükségletünk jelentős része a KGST-országokból. elsősorban a Szovjetunióból származik. 1976-ban a KGST-országokból származott energia behozatalunk 81. anyag- és félkésztermék importunk több mim 40 százaléka. A mostani ötéves tervidőszak- ban összes beruházásainknak mintegy 4 százalékát arra fordítjuk, hogy részt vegyünk a KGST-országokkal megvalósuló együttes integrációs intézkedésekben, az 1980 utáni nyersanyagigények kielégítése érdekében. E befektetés természetesen fokozatosan megtérül majd a megfelelő kapacitások üzembe helyezése után meginduló szállítások révén. Nekünk is érdekünk tehát kötelezettségeink határidőre és jó minőségben való teljesítése. Ezért dolgozni azonban nem csupán jól fel. fogott gazdasági érdekünk, hanem a többi KGST-ország- gal szemben vállalt internacionalista kötelezettségünk is. Néha egészen jelentéktelen esemény arra kényszeríti az embert, hogy behatóan foglalkozzon vele. így történt ez most is, amikor az autóbuszon Zenoncsik felfigyelt egy nőre, aki ismerősnek tűnt neki. — Emlékeztessen kérem, honnan ismerjük egymást? — kérdezte a hölgy. — Ugyebár ott volt ön a múlt héten Szelcsinszkoj névnapján? — Tudomásom szerint nem, — válaszolta Zenoncsik. — Am ettől eltekintve roppant ismerősnek tűnik. A hölgy néhány percig erősen gondolkozott. majd így szólt: — Nekem is úgy rémlik, hogy ismerjük egymást, csak azt nem tudom: honnan? — Talán ha leszállnánk és közelebbről kibogoznánk — ajánlkozott Zenoncsik. A hölgy elfogadta az ajánlatot. A következő megállónál leszálltak. Mindez három évvel ezelőtt történt. Tegnap a „Kókusz” kávézóban a hölgy újra rátért a témára. A, PptemfcowBzki: Memória — Érzésem szerint mégiscsak Zse- gesztovban ismerkedhettünk meg, nem gondolja? — Életemben soha nem jártam Zse- gesztovban — válaszolta Zenoncsik. — Pedig Zsegesztovban minden olyan gyönyörű —, szólt közbe egy fiatal asztaltársnőjük. — Meglehet — bólintott Zenoncsik. — De hát végül is honnan ismerjük egymást? — csökönyösködött a hölgy. — Én már sokszor gondolkoztam ezen — mondta Zenoncsik, de eddig még nem sikerült rájönnöm. Talán mi nem is ismerjük egymást? A hölgy elsápadt. — Természetesen csak vicceltem — mentegetőzött Zenoncsik ijedten. — Igenis, nekünk ismernünk kellett valahonnan egymást. — Mi az, maguknak egyéb gondjuk sincs, hogy folyton ezen rágódnak? — kérdezte csodálkozva Beszpálcsik. — Hát ennyire fontos ezt tudni? — Szerintem nagyon is! — szögezte le a hölgy határozottan. — Elvégre a gyerek már akkora, hogy egyre-másra kérdezősködik és nekem eléggé kínos azt válaszolni, hogy nem tudom honnan ismertem annak idején az apját. Baraté Rozália fordítása Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberében határozatot hozott a munka Színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Nagy Éva, a nyírbátori cipőgyár csenge- ri üzeme Móricz Zsigmond brigádjának vezetője. — Nagyon fiatal még a mi brigádunk. Én az egyik alapító tagja vagyok az üzemnek (tizennyolcadik voltam a sorban), s így is csak fél éve dolgozom itt, múlt év októberétől. A brigád többi tagja jórészt utánam került ide — összesen harmincán vagyunk. Egy szalag dolgozói. Zömmel fiatalok, az átlagos életkor jóval harminc alatt marad. Februárban, amikor az addigi szűk ideiglenes helyünkről átköltöztünk ide, az új csarnokba, akkor alakítottunk brigádot. Igaz, még ez sem a végleges helyünk, az majd csak néhány év múlva lesz készen — összesen vagy ötszázan fogunk benne dolgozni! — Abból, hogy még csak próbálkozunk a munkával is, sokat mond mindenről. Hiszen még nem is kell teljes teljesítményt adni: a nyírbátoriakhoz képest csak hatvan százalék nálunk a száz. De ezt sem könnyű megcsinálni: meg kellett szokni ezt a faita munkát. Én magam az állami gazdaságban voltam baromfitenyésztő, nem könnyen áll hát a kezem a tűzőgép kezelésére. így van a többi munkatársam is. Nálunk tehát úgy is fogalmazhatnánk: egyelőre nem a „jobban”, hanem a „jól” a cél... De persze ez is azt jelenti, mindenkinek telies erőbedobással kell dolgozni, ha júniusra el akar jutni oda, hogy a rendes száz százalékot teljesíti. Ezért is alakítottunk brigádot, amellyel meg akarjuk szerezni a szocialista címet. — Az eltelt hónapok azt mutatják, hogy jól tettük, VÁLASZOL: Nagy Éva szocialista brigádvezető szükséges és hasznos volt a brigád megalakítása. Valahogy más a légkör. Egyre jobb. Mostanában már az is elhangzott a brigádban: csak mindig ilyen jó legyen, akkor nem lehet baj! És ez nagyon sokat jelent ám a munkában. Segítünk egymásnak, felelősséget vállalunk. Meg aztán nem mindegy például, hogy a mi brigádunk hat tagja alakította a Csengeri Művelődési Ház néptánccsoportját — az eddigi fellépésünkre a teljes brigád eljött. Kirándulni akarunk menni, sportolunk is. — Magával a munkával kapcsolatban sok „jobbítani valót” nem mondhatok, hiszen éppen hogy belejöttünk, a betanulással vagyunk elfoglalva. Viszont azt mindannyian felismertük már az eddigiek alapján: csakis jó közösségben lehet jobban dolgozni. Ezért például most nagy figyelemmel kísértük a szocialista brigádok vezetőinek országos tanácskozását. Én magam egy kis „cikket” is írtam erről a faliújságunkra. Ezt nem szólamnak- mondom: sokat lehet tanulni az újságokban megjelent felszólalásokból, beszámolókból, mások tapasztalataiból, gondjaiból. Megbeszéljük közösen. Van még időnk hasznosítani —hiszen mi jóformán az úttörők vagyunk ebben a csengeri üzemben. Jól haladó építkezések Záhony körzetében Munkásszálló az építőknek Több fontos beruházás építését végzi ez évben Záhonyban és a „vasutasváros” térségében a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. E beruházások között az egyik legjelentősebb a Záhonyban épülő számítógépközpont, mely 70 millióba kerül, s átadására a jövő év végén kerül sor. Az elkészülő számítógépközpont megkönnyíti az adatfeldolgozást, a körzetben az átrakás irányítását teszi ésszerűbbé, gazdaságosabbá. Befejeződött a határ menti település művelődési házának korszerűsítése is, melyre több mint 4 és fél milliót költöttek. Jó ütemben épülnek az OTP-lakások, melyekből 12-őt május végén adnak át a KEMÉV munkásai. A hamarosan elkészülő, két tömbből álló 24 lakással Záhonyban a vállalat átadja a 100. lakást. Rövidesen megkezdi a KEMÉV a modern határátkelő hely bővítését, átalakítását is, melyet az 1980- as moszkvai olimpia előtt adnak át. Az átalakítási munkák május végén a1 közút szélesítésével kezdődnek. Az észak-szabolcsi regionális vízmű építésének I. szakaszán is megkezdik a munkát az építők. Zsurkon épül meg az új vízműtelep, ahonnan majd jó vízzel látják el Záhonyt, Ti- szabezdédet, Tuzsért, Mándo- kot, Tiszaszentmártont, Zsur- kot, Győröcskét és Eperjes- két. Fontos beruházások megvalósítását végzi el a jövőben is a KEMÉV a MÁV-nak Záhonyban. Ezek szükségessé tették a térségben dolgozók élet- és munkakörülményeinek rendszeres javítását. Ezt célozza a Záhonyban megépülő 90 személyes vállalati munkásszálló, melyet központi fűtéssel látnak el, és még 1977. végén átadnak a dolgozóknak.