Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 29. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely hat évtizede új korszakot nyitott az emberiség történetében! Kiváló vállalat a nyíregyházi papírgyár A 60. évforduló jegyében Készül a felvonulás dekorációja. (Foto: TASZSZ—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) Befejezésül kérte: a maga posztján mindenki teljesítse feladatát, akkor az életszín­vonaltervünk is megvalósul. A gyár kollektívájának jó egészséget kívánt. Ezután Kovácsvölgyi Zol­tán igazgató kitüntetéseket adott át: A Könnyűipar Ki­váló Dolgozója kitüntetést kapták: Cselószki György, Hepp János és Vilmányi Már­ton. Kiváló Dolgozó kitünte­tésben részesültek: Balogh Imre, Bákány Miklós, Bics­kei Sándor, Czuczor Her­mann, Erdei Bálint, Fodor György, Hajdú Pálné, Hliva András, Jarostyák János, Jó- bi Lajos, Karóczkai János, Kálmánchey Gábor, Kovács Imre, Kovács István, Margi- tai István, Mikula János, Nagy Mihály, Németh Imre, Pa pp Andrásné, Puruczki László, Répánszki Antal, Szabó Károly, Tháli Miklós, Turóczi György, Weisz Jó­zsef. A vállalat vezérigazga­tója Kiváló Dolgozó kitünte­tést adott át Kovácsvölgyi Zoltán gyárigazgatónak, Gál­it Miklós főmérnöknek. Az ünnepi gyűlésen osztot­ták ki a szocialista brigádok­nak a különböző fokozatú cí­meket. A vendégek a gyűlés befe­jezése után gyárlátogatáson vettek részt. A Központi Bi­zottság titkára elismeréssel szólt a látottakról. Megtekin­tette a negyedmilliárdos be­ruházással készülő új zsák- gyárrészleget. Végezetül Re- bák Pál, a November 7. szo­cialista brigád vezetője kéré­sére gratuláló sorokat írt a brigádnaplóba. ★ Több vállalatnál és szövet­kezetnél is tartottak csü­törtökön ünnepséget. A Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság ünnep­ségén dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára adta át a Kiváló vállalat kitüntetést. Az ünnepségen részt vett dr. Csontos Gyula, a Fagaz­daságok Országos Központja vezérigazgatója. A dolgozók közül 17-en az Erdészet ki­váló dolgozója és egy dolgo­zó a Faipar kiváló dolgozó­ja kitüntetést kapta. Gulyás András szb-titkár a SZOT Érdemérem arany fokozatát vette át. Kiváló szövetkezet címet kapott a Nyíregyházi Házi­ipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet. A kitüntetést Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese adta át. A Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetésben részesült Feke­te Sándorné és Molnár Ilona. A Gávavencsellői Vegyes­ipari Szövetkezet ünnepségén Czimbalmos István, a KI- SZÖV elnöke adta át a Ki­váló szövetkezet kitüntetést. Nagy László és Feffer János termelésirányítók a Könnyű­ipar kiváló dolgozója kitün­tetést kapták: A Vásárosnaményi ÁFÉSZ- nél a Kiváló szövetkezet ki­tüntetést Nagy Béla, a MÉ­SZÖV elnökhelyettese és Bu- zsáki László, a KPVDSZ me­gyei bizottságának titkára ad­ta át. Tiszalökön az ÁFÉSZ Prágában csütörtökön foly­tatta munkáját a Béke és Szocializmus című elméleti és tájékoztató folyóirat tevé­kenységét megvitató értekez­let. A csütörtöki ülésen felszó­lalt Gyenes András, az MSZMP KB titkára, a ma­gyar delegáció vezetője is. Gyenes András megállapí­totta. hogy a folyóirat ered­ményesen teljesítette felada­tait, hozzájárul a marxizmus —leninizmus eszméjének ter­jesztéséhez, a testvérpártok tapasztalatcseréjének bőví. téséhez Egész tevékenységé­vel jól szolgálta a testvérpár­tok kapcsolatai és összefo­gása erősítésének ügyét. A folyóirat az elmúlt idő­szakban is eredményesen közreműködött annak meg­győző bemutatásában, hogy szüntelenül gyarapodnak az öt világrész átfogó nemzetkö­zi kommunista mozgalom so­Zója brigádjának csütörtö­kön délután a Szakma ki­váló brigádja kitüntetést nyújtották át. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium di­csérő oklevelet kapta a Nyír­egyházi Dohányfermentáló Vállalat, melyet dr. Móger János, a Dohányipari Válla­latok Trösztje vezérigazgató­ja adott át. A megyei ZÖLDÉRT Vál­lalat (MÉK) ünnepségén a dicsérő oklevelet dr. Pintér György, a ZÖLDKER vezér­igazgató-helyettese adta át, Kiváló szövetkezeti munká­ért kitüntetést kapott Gönczi Ferenc. Immár tizenötödször nyer­te el a Kiváló vállalat címet a Szabolcs-Szatmárra is ki­terjedő Eger—Mátra-vidéki Borgazdasági Kombinát. A kitüntetést Egerben dr. Dab- rónaki Gyula államtitkár, a KNEB és az ÉDOSZ elnöke adta át. rai, növekszik a kommu­nista ég munkáspártok ereje és befolyása. A Központi Bizottság titká­ra felszólalásában rámutatott arra, hogy a folyóirat tevékenységével elősegíti a nemzetközi méretű osztály­harcban felmerülő, a test­vérpártokat foglalkoztató új kérdéseknek a marxizmus— leninizmus szellemében tör­ténő alkotó megválaszolását. A KB titkára hangsúlyozta, hogy hazánkbar) a folyirat magyar kiadása hozzájárul párttagságunk marxista—le­ninista ismereteinek bővíté­séhez, segíti a társadalomtu­dományok területéi) folyó kutatómunkát. Gyenes András elismerését tolmácsolta a folyóirat ered­ményes munkájáért. Kül­döttségünk nevében egyetér­tését fejezte ki a testvérpár­tok közös orgánuma mun­kájának további tökéletesí­tését célzó javaslatokkal. Teherautó vesztegel a Gor­kij utcán, s ez magában is különös látvány, hiszen Moszkva főutcájáról rég ki­tiltották a tehergépkocsikat. Ez azonban most kivételes eset: a fővárosi tanács vil­lanyszerelői a május 1-i transzparenseket és fényde­korációkat szerelik. Az ünne­pi díszítések gyárban ké­szültek, mérnökök tervezték őket alumíniumból, plexi­üvegből, s belülről fénycsö­vekkel világítják meg. A dí­szítések egyre korszerűbbek, egyre mutatósabbak, s május 1-én este, amikor minden for­galom leáll Moszkva központ­jában, puszta jelenlétükkel is esztétikai élvezetet okoz­nak majd a sétálók százezre­inek. Az ünnep, amelyhez a keretet szolgáltatják ezek a dekorációk, az évek folyamán semmit sem veszített fontos­ságából a szovjet emberek számára. Ok a büszkeségre A munka ünnepére készül­ve Moszkva a felszabadult munkára, az örömet adó munkára, és persze — a tize­dik ötéves terv fő céljaival összhangban — a hatéko­nyabb munkára gondol. Ez nem kampányfeladat! Veze­tők és vezetettek legnagyobb közös gondja a hatékonyabb termelés már évek óta, ám ilyenkor, ünnep előtt mégis szokás, talán „illendő” is, még többet, még jobban dol­gozni. A lapok jelentéseiből ítélve a május 1-i felvonuláson lesz mivel büszkélkednie a szovjet munkásságnak. A Kámai Au­tógyárból például azt jelen­tették, hogy a tervezett 15 ezer helyett az év végéig 22 ezer nagy teljesítményű KA- MAZ-tehergépkocsit gyárta­nak. A kuznyecki szénmeden­ce bányászai május 1-ig ter­ven felül 70 ezer tonna szén kitermelését vállalták; egy évvel a határidő előtt üzem­be helyezték a Szajano-Su- senszkojei Vízi Erőmű utolsó turbináját. A gazdasági helyzetet álta­lában bíztatónak ítélik, bár az eredményekkel való kriti- kátlan kérkedés már egyál­talán nem divat, hanem egyi­ke azoknak a jelenségeknek, amelyeket a párt a legéleseb­ben bírál. Az Izvesztyija a negyedévi terv, teljesítéséről szóló beszámolójában az 5,6 százalékos ipari termelésbő­vülés és a 2,7 százalékos bér- szintemelkedés mellett arról is beszámol, hogy az egyesü­lések és üzemek egy része, ha teljesíti is a tervet, még min­dig nem dolgozik igazán ha­tékonyan. A termékek egy ré­szé minőségi és választék­problémák miatt nem értéke­síthető, a termelékenység nem nő a megfelelő ütemben, s az első negyedévben néhány fontos termékből mennyiségi­leg is kevesebbet termeltek, mint a terv előírta. Kevesebb volt a nyersvas, az acél, a hengerelt áru, a cipő, a hűtő­gép. Új kezdeményezés A Don melletti Rosztov vá­ros lakóit egyébként ezek a fajta gondok sarkallták arra az új kezdeményezésre, me­lyet aztán hetek alatt az egész Szovjetunióban átvet­tek: dolgozz elmaradás nél­kül, hatékonyan, jó minőség­gel! Az ilyen túlságosan is általánosnak tűnő jelszavakat minden egyes üzem maga „bontja le” a helyi követel­ményeknek és lehetőségeknek megfelelően, de abban senki sem kételkedik, hogy a rosz- toviak felhívására nagyon nagy szükség volt. A több és jobb munka, a minden tekin­tetben teljesített terv jelent­kezik aztán a nemzeti jö­vedelemben, a fizetési borí­tékban, az új üzletekben és óvodákban, a nagyobb laká­sokban, a jobb termésekben, a több húsban és a jobb ke­nyérben, egyszóval mindab­ban, amit a szovjet ember a fejlett szocialista társadalom­tól elvár, méghozzá nem a jövőben, hanem ma, ha lehét, már ezen a május 1-i ünne­pen, de a következőig már feltétlenül... Bokor Pál Gyenes András felszólalása Prágában PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Valent Sándor vízvezeték-szerelő, Mezei Tibor és Oláh Lajos szoros politikai kap­csolatban van egymással. Hozzájárul ehhez lakásuk közelsége is. Gyakran találkoz­tunk a város keleti területén élő elvtársakkal. Informálásuk, vagy egy-egy megbe­szélésre való mozgósításuk gyorsan megoldható. Sajnos, Valent Sándort gyakran hív­ják be katonai szolgálatra, emiatt nem tudjuk rábízni egy csoport állandó vezetését. Pedig megvannak ehhez a képességei. Széles körű ismeretséggel rendelkezik, szinte mindenkit ismer a városban. Ugyanez a helyzet ifjú Smiedt Mihállyal is, aki Lajtai Endrével a Glück-féle kárpitosműhely és bútorüzlet alkalmazottait össze tudja fogni és az áremelkedésnek megfelelően korrigáltatják a béreket a munkaadónál, aki az ismert módszert próbálja alkalmazni: hajlandó volna Lajtai bérét nagyobb mérték­ben emelni, csak ne képviselje a többiek érdekeit. Lajtai gyakorlatból tudja, csak addig van ereje a munkaadóval szemben, amíg az ott dolgozók egységesek és támo­gatják. Ezért elutasítja a munkaadó javaslatát. A béremelések időszakos folyamatos­ságát továbbra is biztosítja az ott dolgozók részére. 1942 nyarán behívják katonai szolgálatra a 65. kiegészítő parancsnokságra Pál Ferencet, Ferkó István szobafestőt, Gregori asztalost és engem. A fogadtatás a ki­egészítő parancsnokságon nem valami barátságos. Amikor beérkeztünk az iskola ud­varára, voltunk vagy százan. Kijött egy őrnagy egy katonával. A katonának azt mondta: „tölteni, tölts”! A katona betöltötte fegyverét. Az őrnagy felszólította a be- vonultakat, hogy menjenek az udvar végére. Az udvaron lévő akácfa és az iroda ajtó­félfája között egy képzelt vonalat húzott, és megparancsolta a katonának, hogy aki a képzelt vonalat átlépi, azt szó nélkül lője agyon. Majd kijött egy tizedes össze­szedni a katonakönyveket. Én oldalt álltam, amikor szedte a könyveket. Kiejtésén észrevettem, hogy szlovák. Odajött hozzám a katonakönyvért, és szlovákul megkér­deztem, hogy hová megyünk? Ö szlovákul válaszolta: „mentek a frontra”. Délután háromnegyed hatkor sorakozó, indultunk az állomásra. Elöl-hátul, oldalt szuronyos katonák és csendőrök kísérnek bennünket. Az utcán civilek várakoznak, a bevonultak hozzátartozói. A csoporthoz a civilek közül senkit nem engednek közel, nem szabad a bevonultaknak átadni semmit. Kimegyünk az állomásra, a peronra, a vonat az orrunk előtt ment el. Az egész menetet visszakísérték az iskolába, a követ­kező vonat éjfélkor indult. Hárman ültünk a folyosó feljáró lépcsőjén, Ferkó, Gregori és én. Arról beszél­gettünk, hova kerülünk, milyen helyre, lesz-e lehetőségünk átszökni a szovjet csapa­35 tokhoz? A tisztek már mind elmentek, csak az orvos van még az irodán. Az iskola udvara minden oldalról zárt, az utcai kapu be van csukva, a kapuban fegyveres őr áll. Elsötétítés van, a világítás gyér, este 20 óra lehet. Kijön az irodából valaki, és a nevemen szólít. Bemegyek utána az irodába, ahol azt mondja az előszobában, hogy várjak. Pár perc múlva kijön az irodából az orvos és elindul a városba. Majd kijön egy törzsőrmester'és behív. Ideadja a katonakönyvemet és azt mondja: „Menjen el most, azonnal, de ne menjen az állomásra. Menjen gyalog a legközelebbi állomásig és ott szálljon fel.” Soha nem láttam, nem ismertem, nem mutatkozott be. Nyilván­tartási lapomat a kezében tartotta, azon rajta volt a jellemzésem. A törzsőrmester kikísért a kapuig, és szólt az őrszemnek, hogy engedjen ki. Annyit mondott csak, hogy „sok szerencsét”. Hogy a nyilvántartási lapommal mit csinált, nem tudom, de azután soha nem kaptam behívót. A szovjet—német háború kitörése után lényegében véve megszűnt a politikai kap­csolat a szociáldemokrata párt központja és a nyíregyházi szervezet között. A kapcso­latok adminisztratív jellegűek voltak, amiket postán keresztül bonyolítottunk le. Így kaptuk a párt- és szakszervezeti bélyegeket, az ellenértéket postán küldtük meg a központoknak. Török János rendszeresen meglátogatott bennünket. Ilyenkor kaptunk politikai tájékoztatót a politikai helyzetről és a Márciusi Front alakulásáról. A ka­pott tájékoztatás alapján politikánkat magunk alakítottuk a helyi adottságoknak meg­felelően. Dessewffy Aurél gróf, akinek földbirtoka volt Királyteleken és Görögszálláson, a görögszállási birtokán keményítőgyárat építtetett. Brinken Róbert lengyel emigráns, aki 1939-ben menekült Magyarországra a németek elől, Dessewffy birtokán kapott menedéket. Bámulatosan gyorsan megtanult beszélni magyarul, jó kiejtéssel. Műszaki ember, jó szervező, ő koordinálja az építési, hőerőgépészeti és elektromos szerelési munkákat. Fábry Zoltán villanyszerelő mester engem bízott meg a gyár elektromos erőátviteli szerelési munkáival. A rendőrségtől engedélyt kaptam, hogy naponta ki­járjak Görögszállásra a szerelési munkára. Brinken Róbert Hitler-ellenes, antifasiszta. A szervezett kőműves szakmunkásokkal mindjárt kapcsolatot létesített az építkezé­sen. A kőműves szakmunkások pedig a mellettük dolgozó uradalmi cseléd segédmun­kások kokött folytattak felvilágosító tevékenységet. Az építkezésen élénk politikai munka folyt, amiről csak Brinken Róbert tudott. Figyelmeztette az építőmunkásokat, arra ügyeljenek, nehogy az intézőnek valami a tudomására jusson. Brinken Róbert kapcsolatot tartott az országban lévő más lengyel emigrációs csoporttal is. A csendőrség gyakran meglátogatta az építkezést, információt kértek az intéző­től, az pedig Brinkentől. Az információ kielégítő volt, minden rendben, szervezkedés nincs. Kiutaztam megbeszélni a motorok, a kapcsolótábla és az áramfejlesztő szere­lését. Én már ismertem őt, mert az ott dolgozó elvtársak informáltak személyéről, ö még nem ismert. Megbeszéltük a feladatokat, átnézte a terveket, minden rendben volt. Amikor eljöttem, informálódott az elvtársaktól személyemmel kapcsolatban. Leg­közelebbi találkozásunk alkalmával már nyílt, őszinte beszélgetést folytattunk a há­borúról, a háború utáni változások szükségességéről. Több heti együttműködés után barátsággal váltunk el. Jelentős szerepe volt abban, hogy a felszabadulás után a ke­ményítőgyárban is megalakult a kommunista párt szervezete. I Harcosfévtizettekl

Next

/
Thumbnails
Contents