Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
1977. április 23. KELET-MAGYARORSZÁG \ Iskola -fc Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskofa -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola * Pedag ógu s SZÜLŐK FÓRUMA- A gyermek és az „öreg”-ek A ndris édesanyja az első naptól kezdve megbeszélte velem a nevelési problémákat. Nem szépítette a gyermek hibáit. Tanácsokat kért, amelyeket meg is hallgatott. Egyik nap újabb panasszal állított be hozzám. Az anyósa velük lakik. Tevékeny, segítőkész asszony. Kisfia tűrhetetlenül fölényesen, gorombán beszél vele. Felesel, nyelvet ölt rá, nem engedelmeskedik neki és ha iskolai munkájában segíteni akar, akkor egyszerűen leinti azzal, hogy: „Te ehhez nem értesz!" — Mit tegyen? — kérdezte tőlem. Azt tanácsoltam, meséljenek sok szép igaz történetet a „nagyi” életéből. Mondják el, milyen nehéz élete volt a két világháború alatt, először mint pici gyermeknek, másodszor mint több gyermekes anyának, akinek a férje harctéren volt. Az igaz történeteken keresztül szerettessék meg a nagymamát, ébresszék fel a tisztelet érzését a gyermekben. Ezeket mondtam, s rá néhány napra érdekes dolog történt. Kedves kis történetet olvastunk másodikosaimmal. Az volt az olvasmány mondanivalója, hogy a szülők gondoskodnak gyermekeikről, féltő szeretettel nevelik őket és ha megöregszenek, visszakapják a szeretetet gyermekeiktől. Alig értem mondandóm végére, máris fellendült Andrisom keze. — Az én nagymamám nem lehetett valami jó anyja az én apukámnak! — így a kis okoskodó. — Miért gondolod? — tettem fel a kérdést. — Mert apukám nagyon gorombán beszél vele, ha jó lett volna hozzá gyermekkorában, akkor most nem ezt kapná vissza. Nehéz pillanatok következtek számomra. Mit mondjak? Hogyan mentsem a szülőt? Bár nem érdemelte meg, annyit mégis mondtam, hogy: „Szegény apukád nagyon sokat dolgozik, biztosan ideges, de remélem, hogy te szépen, türelmesen és kedvesen beszélsz a nagymamával.” Ezért jött el hát hozzám — s okkal----Andris édesanyja. Csakhogy ő kizárólag a kisfiúra panaszkodott, s azt már elhallgatta, hogy milyen példát lát és hall otthon. ' Fiataljainknak „nagy mellény”-t ad, hogy ők sok mindent tanulnak és tudnak, amiről a most öregedő generáció nem is hallott. Többnek, okosabbaknak érzik magukat s nem veszik észre, hogy az időseknek kijáró tiszteletadás elhanyagolásával milyen súlyos hibát követnek el. Mit tegyünk mi, felnőttek, nevelők? E lsősorban jó példát kell látnia a gyermeknek. Beszéljünk szépen, illedelmesen és tisztelettel öregeinkkel és a hátuk mögött: róluk is. Adjuk át a helyünket az autóbuszban, a vonaton, a villamoson, az orvosi váróban és mindenütt, ahol alkalom nyílik rá. Gyermekeinket is erre tanítsuk. Nem úgy, mint a nemrég látott esetben tette egy édesanya a szemem láttára. 8—10 éves kisleánya át akarta adni a helyét a villamoson egy idős asszonynak. Az anya a vállánál fogva lenyomta a gyermeket az ülésre és jó hangosan ezt mondta: „Nekem se szokták átadni a helyet (lehetett vagy 30—32 éves) te se add át senkinek!” Osztatlan megbotránkozást váltott ki a megjegyzés. Dr. Gergely Károlyné Az aranygomba KÖZMONDÁS Ha a bal felső sarokmezőből kiindulva a lóugrás szabályai szerint haladtok végig valamennyi mezőn és a szótagokat összeolvassátok, egy ismert közmondást kaptok megfejtésül. A világ végétől alig egy kakaskukoritásnyi- ra, talán éppen a vadvirágos Tisza partján volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kis házikó, özvegyasszony élt benne rozmaringszép leányával. Az a rozmaringszép leányzó volt a szegény özvegyasszony szeme- fényé, kincse. Amikor akadt munka, eldolgozgattak. Eljártak mosni, vasalni, takarítani gazdagabb házakhoz. Amikor meg munka nem akadt, kiültek a kis padra a kapu elé és arra gondoltak, hogy de jó lenne, ha lenne egy tele kamrájuk, abban a tele kamrában meg annyi jóféle, hogy az már csuda-csudaság lenne. Egyszer aztán nagy baj történt, igen nagy baj. Beteg lett a szegény özvegyasszony, igen nagy beteg. Ha jobb oldalára feküdt, akkor is azt mondta, hogy jaj, ha bal oldalára feküdt, akkor is azt mondta, hogy jaj. De akkor volt még csak szörnyű kínja, amikor a hátára feküldt. Orvos kellett volna, meg orvosság. De miből, amikor még kenyérre se futotta! Azt mondja a galamblelkű, szép leány: — Édes, kedves anyám, felnevelő dajkám, elnézek én az erdőbe gombázni. A gombáért pénzt adnak a városban. Lesz orvos is, orvosság is, ne féljen. — Hát csak eredj, leányom, gyönge virágszálam, — így a nagy beteg asszony. Megjárta a leány az erdőt. Hanem gombát sehol se látott. Leszedték már a gombát más szegény emberek. — Legalább egy szem gombát találnék, amiből gombalevest főzhetnék vacsorára az édesanyámnak, — égett a leány szívében az elmondhatatlan nagy keserűség. Hát ahogy így morfondírozik magában, megpillant egy gombát a harmatos fű között. De milyen gyönyörű gombát. Arany volt az kí- vül-belül. Ahogy az erdő lombja között bekukucskált a nap, úgy ragyogott, úgy tündökölt a gomba, hogy a leány két szeme majd megvakult bele. Odaugrik a leány, le akarja szakítani a gombát. Akkor veszi észre, hogy a gomba alatt laknak ám. Holmi inci- finci kis népek tanyáztak az aranygomba kalapja alatt. Odaszökken az egyik piri- nyó emberke a leány kezére. — Nagyon kérlek, te leány, ne bántsd a házunkat Ez a gomba a mi esernyőnk, napernyőnk, ez véd meg minket a fúvó hideg széltől. Mi lesz velünk, ha a gombát elviszed a fejünk felől? — No, jó — mondja a leány, — nem bántom a hajlékotokat. Pedig ez a gomba kihúzna bennünket az éktelen nyomorúságból. Hálálkodik a kis incifinci emberke a leánynak. Öklöm- nyi könnyek gurultak le pici ráncos arcán a boldogságtól. — Jótettedért jót várj, te rozmaringszép leányzó. Ott az a tölgyfa. Kopogtasd meg háromszor a napkelet felé néző oldalát. S aztán csak ennyit mondj: Ityere, pityeré, a kincsed add ide. — S meglátod, hogy mi történik. Azután csak arra vigyázz, hogy a szíved jóságát el ne veszítsed. Ügy tett a százszorszép leány, ahogy a kis törpe tanácsolta. S feltárult a fa odvá- nak rejtett ajtaja. No, volt abban a faodúban arany, meg gyémánt. Három nap hordta haza a hátán a leány. Volt már mit a tejbe aprítani. Volt patikára .való is. Meggyógyult a szegény asz- szony. Volt kincs, meg kincs a kamrában, azt se tudták, gyűrű hány van, csak úgy csillogtak csodásán. Hanem egyszer egy nap szegény koldusasszony kopogtatott be a házba. Néhány garast kért a leánytól. Hanem a leányt a sok kincs, a sok arany nagyon gőgössé tette. Csúfságos szavakkal kergette el a szegény koldusasszonyt. Még seprűt is ragadott rá. Abban a pillanatban eltűnt a sok kincs, a sok arany. Üjra koldusszegények lettek. Bánta már akkor a leány a gonoszságát. Ment az erdőbe. Kereste az aranygombát, meg a kincseket rejtő hatalmas tölgyet. No, kereshette azt! Megmondta neki a törpe, hogy a szíve jóságát el ne veszítse. Mivel azt elveszítette, elveszítette a temérdek kincset is. Ráadásul a leány meg is csúnyult. Kiült arcára az irigység, az önzés, meg a gonoszság. A csúfsága miatt meg a folyton veszekedő szája miatt népi is kellett a falu egy legényének se. Kerülték, mint a tüzes veszedelmet. Ölbey Irén Hajósképzés A Lékai János Hajózási Szakközépiskolában nappali tagozaton 357, levelező tagozaton 220 hallgató sajátítja el a hajózási ismereteket, a hajóépítést, a hajógéptant, rádiózást. A korszerűen felszerelt nyelvi laboratóriumban orosz, angol és német nyelvet tanulnak. A divatos kacsák tven kacsa, hápiháp, II mind az ötven mezítláb sántikálnak, úgy bizony, a baromfiudvaron. Elöl a szép királynő, libeg- lobog, mint felhő, — körül arany a pázsit, — sántikálva kacsázik. Nagy kutya harapta meg, csontig nyilallott a seb, azért sántít őkelme s negyvenkilenc meg vele. A többihez így szól~a szép királyi perszóna: — Ez a párizsi divat, méghozzá a legújabb. S ötven kacsa nagybátran sántikál szörnyű sárban, hápi hápi háp, mind az ötven mezítláb. S egyik jobbra, a másik, az meg balra kacsázik. Az ostoba kacsanép úgy gondolja, az a szép. ötven kacsa, úgy bizony, a baromfiudvaron, gyöngyszép kacsahadsereg, sántikálva tekereg. Hipi, hupi, hápiháp, ötven kacsa mezítláb, a levesben, úgy bizony, mindegyik láb oly finom. Ö. L TÖRD A FEJED! Múlt heti megfejtés: Nílus — Léna — Amazonas — Tigris. Vízszintes: 1. Esetlenül izeg-mozog, védekezik. 6. Tojás, németül. 7. Ilona becézve 8. UI. 9. És. németül. 11'. Albán Népköztársaság betűjele. 12. A trójai ... (—’). 14. Fundamentum. 16. Megfejtendő. 18. Talmi. 20 Bő. 21. Csermely. 22. Hajóorr. 24. ... Sámuel magyar király. 25. Táplál. 27. Kikötő a Vörös-tenger bejáratánál. 28. Lakóhelyiség (első négyzetben kétjegyű msh.). 29. Hallgat a szavára,, véleményére (két szóval). Függőleges: 1. Távol-keleti nagyhatalom. 2. Ludolf-féle szám. 3. Talpon van. 4. Római 51. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. Római 551. 11. Mint, németül. 13. Araszt. 14. Hónaprövidítés. 15. Megfejtendő. 17. Északeurópai nép. 19. Lengyel válogatott labdarúgó-kiválóság. 21. Óvatos, figyelmes. 23. Területi Egyeztető Bizottság 24. ...ide! (nyújtsd át!). 26. Kettőzve, dunánKönj/v jutalom: Nagy Béla Fehérgyarmat, Farkas Éva Fehérgyarmat, Kiss Katalin Nyíregyháza, Vincze Gizella Őpályi, Há- _ . , . . . jer Márta Porcsalma és SiFolyamonások Jvfezmtes mon sándor yásárosnamény. túli város. 27. Azonos betűk. Megfejtendő: 16, függőleges 5, 6. 15.).
