Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
KM VASÁRNAPI melléklet Szabad idő N éha már ijesztően hat, amikor az emberek egy-egy kérdésre pontosan azt válaszolják, amit a kérdező hallani akar. Vagyis nem azt, ami van, hanem amit illik. Különösen igaz ez, ha valakit a szabad idő felhasználásáról faggatnak. Jönnek jól bevált fordulatok: tanulok, szakmailag képzem magam, igyekszem, utolérni a rohanó fejlődést, olvasok, színházba, hangversenyre járok, szívesen időzök a tévé igényes műsorai előtt. Az ember szinte belebódul a válaszokba, és már-már hajlamos azt hinni: az emberek többsége az önmegvalósítás izgalmas folyamatának részeként önagyonműveli magát. Hogy ez kissé summásam hat? Lehet, de figyeljük egyszer meg: ki az, aki arra a kérdésre, hogy mit csinálsz akkor, amikor nem csinálsz semmit, őszintén azt válaszolja: semmit. Vagyis nem keresi ki a panelt, hanem bevallja: szórakozási igénye van, szeret heverészni a fűben, elbíbelődik néhány bokor salátával, kézbe vesz egy krimit, kikapcsolódásként, vagy éppen csak sétál, cél nélkül, lazítva. Márpedig az élet olyan, hogy az emberek ilyen dolgokkal is foglalkoznak, s ez sem baj. Amikor arról beszélünk, hogy éljünk okosabban, akkor aligha az az igény fogalmazódik meg: minden percet valami magas rendű elfoglaltsággal töltsünk k!. Ahhoz, hogy az ember megújuljon a munkára, ahhoz kellenek a gondtalan percek, a lazító órák, a kötelezettség nélküli kikapcsolódások. Mellettük sorakoznak a tulajdonképpeni hobbyk, azok a kedvtelések, melyek valahol öncélúnak tűnhetnek. Mert nem természetes, hogy egy estére elfáradt nő subázik vagy horgol? Vagy munkásbarátom nem is tagadja, abszolút nem érdekli, hogy fog-e halat, csupán a csendért ül a parton. Az ismert kutató saját bevallása szerint felüdülésnek o legkönnyebb irodalmat olvassa, s a köztiszteletnek örvendő matematikus Démis Roussost hallgat üres óráiban. A világért sem mondanám: minden időt a lazító szórakozás töltsön ki. De né szégyelljük, hogy ez is része az életnek. A postagalamb-nevelés, a kaktuszgyűjtés, a sétálás és még sok minden más. Tagadhatatlan: az élet követelményei nagyok, s kényszerítenek munkást és értelmiségit egyaránt, hogy nap mint nap lépjenek a tudás, a szakmai műveltség területén. De hazug lenne azt hinni, hogy ez úgy is megy, ha soha senki egy percre sem könnyít. Hiszen az élet éppen attól szép, hogy a munka mellett megfér a szerelem, a tanulás mellett a szórakozás, a képzés mellett a tánc. Az arányok eltévesztése sosem vezetett jóra. így lenne ez akkor is, ha a szabad idő esetében kikapcsolnánk abból mindent, ami emberi, könnyed, derűs, szép. A teljesebb élet fogalmában mindez bennefoglaltatik, éppúgy, mint az okos étkezésben a nehéz sült és a habkönnyű sütemény. Se marhabélszínen, se krémesen nem lehet sokáig egészségesen élni, ami más nyelven azt is jelenti : nem szükséges Thomas Mann- mérgezést kapni, vagy éppen Carr krimijein tartósan boldognak maradni. Mindezt, amit leírtam úgy tűnik, embertársaimnak címeztem általában. De ez korántsem igaz. Van ezekben az ötletekben jó néhány, amit a köz- és népművelők is megszívlelhetnek. Élő példa a Magyar Televízió arra, mit jelent az, amikor únos-untalan oktatják és képezik az ártatlan nézőt. Az sem jobb, ha a klub vagy a művelődési intézmény, mozi, vagy színház is pergőtűz alá veszi a közönséget. Azokat az embereket, akik kíváncsiak az újra, nemesre, de egyben szórakozni is vágyók. Lazítsunk tehát, merjünk vidámak lenni, ne vegyük fel az összeráncolt homlok álarcot. S főleg dobjuk el a' jól begyakorolt sztereotípiákat, amikor kérdeznek, s mondjuk meg őszintén: pihenni jó, heverni kellemes, pecázni öröm, sétálni nagyszerű, ultizni szükségtelen, a gyerekkel birkózni kötelesség. Vagyis okszerűen, okosan. És hogy tanújelét adjam a hírlapíró őszinteségének, itt ország-világ előtt bevallom: ha szép napos, tavaszias lesz a délután, kisétálok a parkerdőbe, leheveredék a friss fűbe és nem csinálok semmit. 1977. április 17. Q | Amikor ezek a sorok megjelennek, ön a ’ szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása küldötteként Budapesten a tanácskozás második napjának munkájában vesz részt. Hogyan készült a tanácskozásra, mit jelent önnek, hogy részt vehet egy ilyen, a brigádmozgalom életében nagy jelentőségű eseményen? — Talán félénk vagyok egy kicsit, köny- nyen zavarba jövök. Ezért már akkor meglepődtem, amikor jelöltek a vasutas brigádvezetők országos tanácskozására. Már csak azért is, mert a mi brigádunk — úgy érzem — semmiben sem tűnt ki annyira, hogy ilyen megtiszteltetés érjen. Amikor a jelöltek listáját láttam, s rajta az én nevemet, izgalmamban leültem, gyorsan vizet ittam. Hiszen talán soha az életben nem lesz alkalmam ilyen tanácskozáson részt venni, ezért úgy indulok el, hogy mindent jól megfigyeljek, megfogadjam mindazt a hasznos tanácsot, amit mások elmondanak. Mi kell ahhoz, hogy valakit a társai mintegy maguk fölé emelve brigádvezetőnek válasszanak meg? — Az ember elsősorban a munkájával, a magatartásával szerezheti meg a többiek elismerését. A Landler Jenő szocialista brigád, amelynek a vezetője vagyok, már nagyon régóta, állomásunk, Eperjeske rendező pályaudvar indulása óta működik. Akkor én még más munkakörben dolgoztam. Amikor idekerültem, rá egy évre választottak meg, mert a volt brigádvezető párttitkár- helyettes lett, az üzemi párt vb tagja, így nem tudta vállalni a két társadalmi megbízatást. A többiek rám szavaztak, én elvállaltam ezt a munkát. lönbség abban, hogy brigádban dolgozik valaki vagy sem? — Én úgy fogalmazom, hogy szükség van a brigádokra, általuk jobb, fegyelmezettebb a munkavégzés. Itt, Eperjeskén 25 szocialista brigád van, a dolgozók 95 százaléka brigádtag. S a brigádok véleményét egyre jobban kikéri a vezetés. Akár jutalomról van szó, akár kitüntetésről, kíváncsiak arra, hogy a többiek hogyan vélekednek. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia éppen a brigádokon keresztül valósul meg. A Miben veszi hasznát az állomás vezetése, ^ hogy léteznek brigádok? — Biztos, hogy könnyebb a munkájuk. Nem kell külön-külön beszélni az emberekkel, ha valamilyen akcióra készülnek, hanem elég a brigádvezetőket összehívni, s ott elmondani. Ezen az alapon szépítjük az állomás területét, vettünk részt az ősszel társadalmi munkában az eperjeskei tsz-ben. A Közhelynek számít, hogy a brigádok w munkájára mindig számítani lehet. Az állomáson felhasználják, vagy kihasználják, hogy a brigádokat könnyen lehet mozgósítani a munkafeladatok elvégzésére? — Hogy kihasználnak? Meglepő kifejezés, mert a társadalmi munka szigorúan önkéntes. Ha akarjuk, akkor csináljuk, ha nem, akkor nem kötelezhet rá senki. Mi például az ősszel nem mentünk vagont kirakni az átrakóba, mert a brigád legtöbb tagja nő, nem nekünk való az a nehéz fizikai munka. Ezért nem hinném, hogy bármiféle hátrányba kerültünk volna. mozdonyok várakozásában, az átrakó udvarok kiszolgálásában — a mi lassúbb munkánk. Mindenkinek megvan a feladata, azonban — s ez már a brigádmozgalom hatása — ha valaki lemarad, akkor a másik szó nélkül odaül az asztalához, segít neki. A csepeli munkaverseny-felhíváshoz sem csak a brigád csatlakozott, hanem az állomás egésze, hiszen a munkánk összefügg, csak együtt lehet értékelni. A A brigádvezetők vasútigazgatósági tanács- w kozásán ön is felszólalt. Miért? — Elgondolkodtam a renden, a tisztaságon. Ugyanis az már régen kialakult nálunk, hogy az állomás külső területét az ott dolgozó brigádok felosztották egymás között, ott parkosítunk, tisztán tartjuk a környéket — társadalmi munkában. Ugyanakkor a belső rendre kevesebb figyelmet fordítunk, takarítónőt alig kapunk. Ezért javasoltam, hogy tartsuk tisztán a saját helyiségeinket is, mert nem elég, ha kívülről gyönyörű az épület, hanem belül is legyen rend, ahol öröm dolgozni. A Munkájuk közvetlenül összefügg a szov- w jet vasutasok munkájával. Eperjes és Bátyú határállomások között rendszeres a munkaverseny, amelyet félévenként értékelnek. Mit tettek azért, hogy most az önök állomásán van a vándorzászló? Mint új ember, ráadásul a brigádtagok némelyikénél fiatalabb, hogy tudott vezető lenni? — A természetem olyan, hogy mindig közvetlen, segítőkész voltam a munkatársaimhoz. Egyébként se nagyon van nálunk ilyen megkülönböztetés, hogy ki idősebb és ki a fiatal, hiszen kilencünk közül, égy Kivételével, senki sem több 30-35 évesnél a brigádban. A munkám pedig olyan, hogy bárki helyett tudok dolgozni, ismerem, pontosabban az évek alatt meg kellett ismernem a kereskedelmi munka valamennyi területét. A Vagyis ahhoz, hogy egy brigád munkáját w irányítani tudja, önnek is sokat kellett fejlődnie. Tanulnia, képeznie kellett magát, hogy vezetői és közvetlen munkatársai elismerjék. — Tizenegyedik éve vagyok vasutas. Érettségi után kerültem ide, az egyik legalacsonyabb munkakörbe, kocsifelírónak. Voltam átmenesztő, mérlegelő, raktárnok, disz- ponens, vámkezelő, majd vámközvetítő, most pedig fuvarlevél-fordító vagyok. Ez a felsorolás lehet, hogy nem mond semmit annak, aki nem ismeri a nálunk folyó munkát. Azonban minden újabb munkakörhöz tanulni kellett, a szakvizsgák megszerzése után levelező úton végeztem el a MÁV tisztképző tanfolyamot. Ez az a háttér, ami elvezetett mai beosztásomig, a brigádvezetésig. A Mint feleség, anya, hogyan egyezteti ösz- w sze a társadalmi munkát, a négy műszakos beosztást? — A brigád vezetésén kívül más funkcióm nincs. Ám azt hiszem, nekem ez nagyon elég, bár valószínű, hogy ha más társadalmi megbízatásom lenne, azt is szívesen csinálnám. A munka mellett pedig itthon szintén sok a dolog. Az állomás mellett, szolgálati lakásban lakunk, ami nagyon jó. Viszont ez azt jelenti, hogy még kenyérért is vonatra kell ülni, Záhonyba utazni, hogy az első osztályos kislányom szintén vonattal jár be az iskolába, őt reggel indítani, este várni kell az állomáson. A Eljutottunk a családi háttérig. Nem di- w vatos beszélni róla, de el kell ismerni, hogy az átlagostól többet csak azok az asszonyok tudnak nyújtani, akiknél a családban megvan az egyetértés, a segíteni akarás. — A férjem nélkül, az ő segítsége hiányában én sok mindent nem tudnék megoldani. Most is ahhoz, hogy elutazzam Budapestre, neki kell szabadnapot kivenni, hogy vigyázzon a gyerekre. Azért dolgozunk más műszakban is, hogy mindig legyen otthon valaki. Korábban pedig, amikor Aranyosapátiban, a férjem szüleinél laktunk, ott kaptuk a segítséget. A Kissé elkanyarodtunk eredeti témánktól, w bár a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom eredményeihez, gondjaihoz az is hozzá tartozik, hogyan élnek, dolgoznak a brigádtagok. Egyáltalán van-e küA Az önök brigádjában olyanok dolgoznak, ^ akik irodai munkát végeznek. Lát-e valamilyen különbséget a fizikai munkát végző és az irodában dolgozó brigádok között? — Főként a munka végzése miatt van különbség. Akik nálunk fizikai munkát végeznek, azok ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A férjem is fizikai munkás, tolatásvezető. Van úgy, hogy egy éjszaka háromszor kell átöltöznie, mert annyira esik az eső. A vonatokat viszont továbbítani kell az átrakó pályaudvarokra. Náluk minden percben fennáll a balesetveszély, ha hibát követnek el, akkor az életükkel játszanak. Nálunk viszont ha hibázunk, rosszul töltünk ki egy okmányt, akkor legfeljebb fizethetünk, kárt okozunk. Nem azt mondom, hogy nekünk minden könnyű, hiszen sokszor fejfájással jövök haza. Á múltkor is egy műszak alatt hét vonat 350 kocsijának fuvarokmányait kellett feldolgoznunk. Nálunk könnyű egy brigádgyűlést megtartani, hiszen mindig együtt vagyunk. A fizikai munkások, viszont sokszor csak munka után találkoznak egymással, hiába egy brigádban vannak. Úgy látom, hogy a vezetés is megkülönbözteti ezt, mert a fizikai munkások többet kapnak jutalmat, jobban elismerik az eredményeiket. Nekem pedig az a véleményem, hogy megérdemlik ezt az elismerést. Nem fél attól, hogy ez az álláspontja nem egyezik az irodában dolgozók többségének véleményével? — Nem. őszintének kell lenni munkahelyen. • minden Beszélgetésünk elején arról szólt, hogy a brigádjuk tulajdonképpen nem ért el komolyabb eredményeket. Mégis mi az, ami ió és ami rossz a munkában? — A legmagasabb fokozat, amit elértünk, az ezüstjelvény. Nem azért, mintha keveset vállaltunk volna, vagy nem teljesítettük azt, amit vállaltunk. A politikai rendezvényeken például rendszeresen részt veszünk. A Szakma ifjú mestere vetélkedőn tőlünk került ki tavaly a győztes. Azonban mindig becsúszik egy-két fegyelmezetlenség, ami lerontja az értékelést. Ilyenkor célul tűzzük ki, hogy legközelebb nem fordul elő hasonló eset, de ez elsősorban a brigádtagok nevelésén múlik. A A brigádmozgalom egyik bázisa a mun- ^ kavcrsenynek. Azonban igen sok olyan munkahely van az országban, ahol közvetlenül nem mérhető a teljesítmény, mégis az ott dolgozók arról beszélnek, hogy náluk sikereket érnek el a munka- verseny-mozgalomban. Önöknél mi a tapasztalat? — Nálunk se lehet pontosan lemérni, hogy a munkaversenyben milyen eredményeket érünk el. Ez a munka jellegéből adódik. Brigádunk feladata, hogy a számadásokat előkészítse a Szovjetunióból érkező vasúti kocsikhoz. Ha ennek az átfutási ideje hosszú lenne, akkor nyilván érződne — a — A közvetlen munkakapcsolat a szovjet vasutasokkal nagyon jó. Munka közben tévedhetünk mi is, ők is. Ekkor nem azon vagyunk, hogy a másik felet felhívjuk a hibára, hanem amit helyben korrigálni tudunk, azt megtesszük. Ez kölcsönös. Csakis a gyors, pontos munkával járulhatunk hozzá az eredményekhez. Szeretnénk személyes kapcsolatokat is kialakítani a szovjet kollégákkal. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából Eperjeskén és Bátyún egy-egy kis parkot, „Barátság”-parkot alakítunk ki. A Amikor kiterebélyesedett a brigádmozgalom hármas jelszót határoztak meg. A munkával egyenrangú a tanulás, a szocialista módon élni kritériuma. Meg lehet ezt valósítani? — Ahogy múlnak az évek, egyre jobban. Először minden brigádban a munka jellege érvényesül a legjobban, de ha arra gondolok, hogy nálunk az egyik brigádtag most végzi a tisztképzőt, egy másik a szakvizsgákat szerzi meg, a marxizmus—leninizmus esti egyetemen tanul a harmadik, egyre több és magasabb tudást szerzünk, akkor a tanulással sincs baj. A közös kirándulások, a közös olvasmányok, de még a gondolkodásmód alakítása is azt jelzi, hogy igyekszünk megfelelni a szocialista módon élni jelszónak is. A Nem kell attól félni, hogy formálissá vá- w lik a munkaverseny? — Azzal léptünk sokat előre, hogy megpróbáljuk a saját munkánkat értékelni. Itt elsősorban a végzett munkát kell figyelembe venni. Persze előfordul, hogy ahol szép brigádnaplót vezetnek, kiszínezik azt, amit csinálnak, ott látszólag szebbek az eredmények. Állomásunkon az utóbbi két-három évben ez már nincs így. Milyen tapasztalatai vannak az eddigi tanácskozásokról. Mi az, amit másképp fognak csinálni? — A legfontosabb, amiről az előbb is szóltam, hogy már kevés, ha csak dolgozunk. A hármas jelszó együttes érvényesítése a legfontosabb. De azt hiszem, erre az öntudat is neveli a dolgozókat. Mert ahogy előrébb megyünk a brigádmozgalomban, ahogy képzettebbek lesznek tagjaink, úgy értik meg ennek a jelentőségét. Eszerint a munka már nem olyan fontos? — Ellenkezőleg. Ám ahhoz, hogy első legyen a munka, tanulni is szükséges, hiszen ez a művelődés alapfoka. A jó munka után lehet kikapcsolólni, akkor megérdemelt a pihenés. Azzal, hogy egyre többet adunk a hármas jelszó utolsó tagjára, éppen az első kettőt erősítjük. A szocialista brigádokban is csak úgy érdemes dolgozni, ha munkánkkal az állomás, ezen keresztül a vasút, az ország eredményeit erősítjük. Különben csak a jelszavaknál maradnánk. Köszönöm az interjút. Lányi Botond rVasárnapi^ 1 INTERJÚ J Dobos Gáborné szocialista brigádvezetővsl A minkaversenyröl
