Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

1977. április 16. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskoftí * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus SZÜLÖK FÓRUMA Engedjük-e sportolni? Őrség a zebrán S ok családban még ma sem tartják fontosnak, hogy sportol-e a gyerek. A sportot valahol a szórakozás és a játék között helyezik el. Jobb, mintha csava­rogna — mondják —, vagy a lányok (fiúk) után szalad­gálna, de inkább tanulna azalatt, vagy legalább olvasna. A sport, a rendszeres mozgás minden életkorban nagy jelentőségű, de a legnagyobb szerepe gyermekkorban van. Ekkor alapozza meg az ember életre szólóan az egészsé­gét. Ekkor alakul ki a rendszeres testmozgás igénye, szo­kása. Vagy — sajnos — ekkor nem alakul ki, és ez ké­sőbb már alig pótolható hiány. Orvosi statisztikák bizo­nyítják, hogy az emésztési zavaroktól a szív- és keringési betegségekig sok baj forrása a mozgásszegény életmód. Aki 40—50 éves korában is szeretne jó egészségnek ör­vendeni, annak nem a harmadik ikszen túl, pocakosodó családapaként kell megkezdenie a kocogást. Az igény, a szokások kialakításán kívül más fontos szerepe is van a gyerekkori sportnak. A sokoldalú tested­zéssel fejleszthető az izmok ereje, az állóképesség, a moz­gékonyság. A rendszeres testgyakorlással a jó erőnlét év­tizedekig megőrizhető. A jó közérzet mellett ez fokozott munkateljesítményt is eredményez, s ellensúlyozza a fi­zikai munka egyoldalú megterhelését, megvéd a környe­zeti és munkaártalmaktól, oldja az idegrendszer feszültsé­gét. Már gyermekünknél is megfigyelhetjük, hogy az is­kolai ártalmakkal szemben — idegfeszültség, konfliktusok, hétköznapi kudarcok — mennyivel felvértezettebb, meny­nyivel nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, ha sportol. Egy erőtől duzzadó, izmos gyerek ellenállóbb a beteg­ségekkel szemben, teherbíróbb, kevésbé fáradékony a ta­nulásban is, mint a vékonyka, szobalevegőn tartott, sat­nya izmú lurkó... ha! Ha statisztikák nem bizonyítanák, hogy a gyerekek 15 százalékát egyáltalán nem engedik el sportolni, s kétszer ennyien vannak, akiknek a túlzott ta­nulási eredmény hajszolása vagy a sok különóra miatt erre egyáltalán nem jut idejük. Kétségtelen, a sport sok időt elvesz. Az aktívan ver­senyző gyerekek kevesebbet járnak színházba, múzeum­ba, kevesebb könyvet olvasnak el, mint tétlen társaik. Ám nem törvényszerű a tanulmányi eredmény romlása. (Né­hány tized igazán nem számottevő.) Engedhetjük a gye­reket akkor is, ha egyébként közepes vagy annál gyen­gébb tanuló: bizonyára eléri ezt az eredményt versenyzés mellett is. Egy esetben ne engedjük az egyesületbe: ha megbukott. Sok gyerek tanulmányi eredménye sportpályafutásával párhuzamosan emelkedik. Nem is csoda! Az ott elsajátí­tott küzdőszellem, akaratösszpontosítás a tanulásra is át­vihető. Megismeri a siker élményét, saját teljesítőképes­ségét, méltányolni tudja mások teljesítményét — adott esetben —, megtanulja elviselni a kudarcot is. A legtöbb sport társas tevékenység, az eredmény a csapat összefogá­sán, együttműködésén múlik. Nagyszerű alkalom ez az al­kalmazkodásra, a saját helyének, szerepének megtalálá­sára. S arra is, hogy a közös élmény, a felfokozott öröm nagyszerű érzésével megismertesse. Miniszteri elismerés a gávavencsellői úttörőknek Gávavencsellőn gyakori látvány, hogy fehér egyenru­hás közlekedési úttörők segí­tik, irányítják a forgalmat. Megszokott és mindennapos, hogy egy-egy kis piros tárcsa „Megállj !”-t parancsol gya­logosnak, járműveknek. Az itt lakók magukban büszkén mondják: a mi gyerekeink. A község széléin vasúti töl­tés, szomszédságában vaska­pu, felirattal: 2. számú álta­lános iskola, Gávavencsellő. A gyerekek legtöbbje szereti a sportot, a focit, a kézilab­dát, az asztaliteniszt. A játé­kos, szórakoztató foglalkozá­sok egész sorát teszi lehetővé az udvar, a pálya, a sport­szerek. A 2330-as Gábor Áron Úttörőcsapat megannyi hasz­nos elfoglaltságot ad. Dicsé­retesen tevékenykedik a 20 tagból álló közlekedési őrs. — Már a korábbi években elhatároztuk, hogy a község­ben megalakítjuk a közleke­dési őrsöt — mondja beszél­getésünk alkalmával Hoszták János tanár, az őrs vezetője. — Amúgy szépen, csendben, a magunk erejéből igyekez­tünk dolgozni. A pajtások különböző rendezvényeken eljutottak a megyei és az or­szágos versenyekre. Már a megye határain túl is ismer­tek bennünket. S hogy van­nak szerencsés véletlenek? Olvastuk az újságokban, hogy a Magyar Úttörő Szövetség és az OKBT országos ver­senyt hirdet a közlekedés biztonságáért. Az iskola veze­tése, az úttörőcsapat órákon belül döntött: mi is bekap­csolódtunk a mozgalomba! A gyerekek aztán nekilát­tak. Tanáraik segítségével re­kordidő alatt kidolgozták a programot, majd igyekeztek teljesíteni a versenyben vál­lalt feltételeket. Elhatároz­Hoszták János tanár átveszi az oklevelet és az őrs­nek járó pénzjutalmat Csányi István rendőr századostól. A becsületes munkajutalma ták, hogy fokozzák a tevé­kenységet a község baleset- mentes közlekedéséért. Pat­ronálják az óvodásokat, nap­köziseket, a kisebbeket. Vetél­kedőket szerveznek, szocia­lista brigádokkal tartanak fent kapcsolatot. Az év végén záráshoz ér­kezett a „Biztonságos közle­kedésért” akció. Gávavencsel­lőn izgatottan várták, kik lesznek a díjazottak, a helye­zettek. Az értékelő bizottság döntött. Az iskola 2330-as Gábor Áron Úttörőcsapatát a belügyminiszter elismerő ok­levelével tüntették ki, az érté­kes negyedik helyre sorolták, ezenkívül 10 ezer forint pénzjutalomban részesítették. — Amikor megtudtuk a hírt, majd szétvetette az is­kolát az öröm — mondta Mészáros Ági hetedik osztá­lyos tanuló, közlekedési úttö­rő. — Érdemes volt fáradoz­ni, dolgozni. — Az idei versenyre is be­nevezünk — egészítette ki Rékó Gyuszi. Mi történik a jutalommal, az anyagi elismeréssel? — A pénz jó kezekbe ke­rült — mondta Nagy Zoltán­ná, az iskola igazgatója. — Ebben a kérdésben felesleges lett volna minden vita: a kollektív győzelem jutalma, a közösen „keresett” pénz sorsa fölött a legilletékeseb­bek döntötték. A gyerekek. A jutalomból segédmotor-kerék­párt, kempingbiciklit, felsze­relést, ruhát vásárolunk. íme egy példa. A gávaven­csellői úttörőcsapat csak egy a verseny jutalmazottai kö­zül. Nem tettek mást, csak jól dolgoztak és igyekeztek megvalósítani a vállalt kö­telezettségeket. Ahogy mon­dani szokás: két legyet ütöt­tek egy csapásra... Érdemes volt. Kovács György E't egyszer egy ember, s an­nak egy lusta fia. Míg az apa kora hajnaltól késő estig dolgo­zott. addig fia naphosszat he­nyélt. Nap mint nap semmivel sem törődve leült a terített asz­talhoz, jókat evett-ivott. s mint aki jól végezte dolgát, felöltötte ünneplő ruháját, és elment. Apja pénzét mindenféle haszontalan- ságra fecsérelte. Az apát nagyon bántotta fia lustasága, költekezése, s nem­törődömsége. Ezért elhatározta, hogy fiát bármi áron is takaré­kos és dolgos emberré neveli El­vitte őt az egyik szomszédos te­lepülésre szolgálni. A lusta fiú ott sem dolgozott, új gazdája nem sokat törődött véle. Ugyanis megtudta, hogy a fiú eléggé gazdag szülők gyer­meke, s ez járt az eszében: „Miért kényszerítsem őt úgy dolgozni, mint a többieket, talán nem is azért hozta hozzám . az apja, s még magamra haragít- nám”. Letelt egy év. Bár a lusta fiú semmit sem dolgozott, a gazda kifizette az előre kialkudott bé­rét, az egy aranyat, és hazaküld­te. Amint a fiú hazaérkezett, az apa megkérdezte: — Nos. fiam szorgalmasan dol­goztál-e? — Dolgozgattam. — Béredet megkaptad? — Meg! — Add ide! A fiú átadta az aranyat, amit gazdájától kapott. Az apa át­vette és mérgesen a folyóba dob­ta A fiút ez nem rendítette meg, egykedvűen nézte, mit csinál ap­ja. — Nos, drága fiam. — szólt az apa — ismét beállsz szolgálni egy újabb évre. Elvitte egy másik gazdához. De ez is hasonlóképpen gondolko­zott mint az előbbi. „Nincs kizárva, azért hozták hozzám a fiatalembert, hogy ki­fürkésszék, milyen ember va­gyok. Nem. semmi esetre sem fogom őt munkára kényszeríteni, nehogy azt higgyék rólam, hogy szívtelen ember vagyok”. A fiúval ő sem sokat törődött' Elnézte, hogy annyit lustálkod­jon, amennyit csak akar és nem szégyell. Jól tartotta, sok szép ruhával ellátta. Az év leteltével kifizette az egy aranyat és haza­küldte. Amint hazaérkezett a fiú, az apa elé állt. — Megkaptad a béredet, fiam? — Meg, apám! — Nos, add ide! Az apa az aranyat ismét a fo­lyóba hajította. Majd elvitte egy újabb gazdához. — Látom — mondta az apa a gazdának — nem vagy vagyonos ember, ezért nem kérek tőled semmit a fiam munkájáért, csu­pán annyit, hogy fogd őt szigo­rúan és tanísd meg becsületesen dolgozni. A gazda megértette az elkese­redett apa szavait. Már az első nap alaposan megdolgoztatta. Csak késő este ülhetett asztal­hoz elfogyasztani szerény vacso­rái át. Ez így ment nap nap után. A gazda már kora hajnalban kint dolgozott a mezőn, s vele együtt a fiú is. Megállás nélkül egész napon át dolgoztak. A lusta fiú­nak nem jutott ideje henyélésre. Nehezen bírta a megfeszített munkairamot, sopánkodott, jaj­gatott, nyögött, izzadt, de a gaz­da ezzel mit sem törődött. Egy­re csak intette: dolgozz úgy, mint én, ne maradj le mellőlem A lusta fiú belátta, hogy ke­ményen kell dolgoznia. Végül úgy hozzászokott a munkához, hogy már nem kellett őt nógatni. Sőt olykor a gazda meg is di­csérte. Letelt az egy év. Bizony a fiú tenyere alaposan megkérgese- dett, ruhája elrongyolódott. Gazdája e szavakkal bocsátotta útjára: — Igaz, hogy apád arra kért, semmit se fizessek neked mun­kaidőd leteltével. De te olyan becsületes munkát végeztél, hogy nem küldhetlek ei üres kézzel. Itt van két arany, megérdemel­ted. Amikor a fiú hazatért, az apa bajusza alatt mosolyogva e sza­vakkal fogadta: — Drága fiam, jól dolgoztál? — Jól, édesapám! — Kaptál-e bért munkádért? — Kaptam Két aranyat. Amikor az apa a két aranyat ismét a folyóba akarta dobni, fia gyorsan odalépett és lefogta ke­zét. Az £*)a csodálkozva nézett fiára: — Ugyan mitől ijedtél meg ennyire? Akkor a fia panaszos hangon megszólalt: — Ne dobd a folyóba, apám a két aranyat. Nehéz munkával szereztem azokat. Az apa megbékélve így szólt: — Látom, fiam, a két aranyat valóban megérdemelted. Becsüle­tes munkád jutalma Ezt vétek lenne megsemmisíteni. Megértet­ted végre te is? — Meg! Nagyon is meg! Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorné Törd a fejed Vízszintes: 1. A nagy Rákóczi édes­anyja (negyedik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Régi római aprópénz. 7. Li­ba. 8. Személyes névmás. 9. Római 1004. 11. Kálium, nátrium vegyjele. 12. Ten­gernyi tó a Szovjetunióban. 14. Nyugati autómárka. 16. Megfejtendő. 18. Megfejten­dő. 20. Lengyel légiforgalmi társaság. 21. Lángol. 22. Égi­test. 24. Szaglószerv. 25. Rang betűi keverve.'27. Ez évi. 28. Európai nép. 29. Szavazat. Függőleges: 1. Fontos ételalapanyag. 2. Szovjet repülőgéptípus betűjele. 3. Rágcsáló állat (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 4. Római 499. 5. Megfejtendő. 6. Meg­fejtendő. 10. Létezik. 11. Apró. 13. Római 50, 49. 14. Szalad. 15. Megfejtendő. 17. Kacat. 19. Pénzintézet. 21. Jutok. 23. ... és kontra. 24. ODO. 26. Néma guta! 27. Római 4. Megfejtendő: Folyamóriások (vízszin­tes 16, 18, függőleges 5, 6, 15.) Múlt heti megfejtés: SZATURNUSZ — MERKUR — MARS. Könyvjutalomban része­sültek: Kiss Ágnes Nyíregy­háza, Tóth Ilona Kótaj, Bé- gány András Szamosújlak, Mester Béla Záhony, Po- csai Erzsébet Kétérköz, K. Nagy Teréz Levelek és Schlegel Tamás Nyírbátor. posta Rangos esemény rendezési jogát kapták meg az áprilisi tavaszi szünet ideje alatt me­gyénk úttörői: Nyíregyházán tartották az úttörőtechniku­sok országos versenyének döntőjét. A versengésen 96 pajtás vett részt, az ország minden részéből érkeztek versenyzők. A négynapos rendezvényen nemcsak tudá­sukat, ügyességüket, felké­szültségüket mérték össze a pajtások, hanem jól is szóra­kozhattak. Az egyes számú gyakorlóiskola úttörői pél­dául műsoros esten látták őket vendégül, az utolsó na­pon pedig az MHSZ modell- bemutatóiban gyönyörköd­hettek a Sóstón és a repülő­téren. A csapatversenyben igen jól szerepelt megyénk: a nyíregyházi 4. számú isko­la csapata (Mosolygó Zsuzsa, Karádi Zsuzsa, Turcsán Já­nos és Takács Győző) harma­dik helyezést ért el, a máté­szalkai Rákóczi Úttörőcsapat versenyzői pedig ötödikek let­tek (tagjai: Kiss István, Kun Andrea, Nauner Csaba, Csa- holczi Mariann.) Gratulálunk! A csengeri általános iskola úttörői szorgalmas levelezői az Űttörőpostának. A 4. a osztály Szorgalom rajának titkára, Simon Ildikó írja: „Szocialista szerződésünk van a Lenin Tsz kiszeseivel. A KISZ zászlóbontásának 20. évforduló tiszteletére minden KISZ-tagnak és a vezetőség­nek ajándékkal kedvesked­tünk, egy szép könyvjelzővel, és mellé egy szál piros szeg­fűvel.” A csengeri pajtások szerkesztőségünket is meg­tisztelték a szép könyvjelző­vel — nagyon köszönjük. Most, az Űttörőposta meg­jelenése idején zajlik Nyír­egyházán a megyei kulturá­lis szemle bábozók számára és Nagy káliéban a népi tán­cosoknak. A járási szemlék sorra lezajlottak, legutóbb a demecseri Riporter őrs tudó­sított a községükben tartott járási szemléről: a demecseri és a kéki néptánccsoport si­keréről adtak hírt. A tiszalöki II. Rákóczi Fe­renc Úttörőcsapat Móra rajá­nak csapattanács-küldötte, Király Judit rövid beszá­molót küldött egy napközis klubdélutánjukról: „A klubdélutánon mutat­tuk be szüléinknek mindazt, amit eddig „A művészet ván­dorúján” kulturális játék keretében végeztünk. Gondo­latban bejártuk megyénk szép tájait, megismertük ne­vezetességeit, amelyekről ké­peket gyűjtöttünk. Vidáman szállt a dal: Nyírbátorba két úton kell bemenni... Szülé­inktől nagy tapsot és finom szendvicseket kaptunk.” A csengeri pajtások ünnepi műsort is adtak a KISZ ju­bileuma tiszteletére. A képen a szereplők egy csoportja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents