Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-10 / 58. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. március 10. Hová visz a busz? Tizenhat cigánygyerek elindult.. Mátészalkai képeslap a belvárosról. (Elek Emil felvétele) Jobb lesz a posta ? Öt új hivatal épül — Tízmillió távközlésre A hír, amely eljutott hozzánk így szólt: Máriapócson a helyi tsz iskolás korú cigányfiatalokat alkalmaz napi 6 órás munkára, azzal a kikötéssel, hogy kötelesek elvégezni az általános iskola nyolc osztályát. A Debreceni Postaigazgatóság az idén 15 millió forintot fordít a megyében különböző postai beruházásokra és műszaki fejlesztésre. Ebből 4,5 millió forintos értékben Dögé, Nagyvarsány, Ilk, Tiszakanyár és Mezőla- dány községekben új posta- hivatal építését tervezik. Kivitelezésük még ebben az évben megkezdődik. Az új lakótelepek jobb ellátása érdekében Nyíregyházán, a Jósa- városban nyitnak postahivatalt. Folyamatosan újítják fel a száz évnél is régebbi épületekben működő hivatalokat. Az idén Kállósemjén- ben, Ramocsaházán, Csenger- ben, Tuzséron, Vásárosna- ményban, Gégényben, Raka- mazon, Kisarban, Leveleken, Lányán és Rohodon fejeznek be, illetve végeznek korszerűsítéseket. így javítanak a postai dolgozók munkakörülményein és teszik lehetővé a kulturáltabb kiszolgálást. A postahivatali hálózatot 1977-ben a Jósaváros kivételével nem bővítik. Sőt, a nagytféci hivatalt megszüntetik, mivel július elsejétől már csak három család marad a településen. A hálózatfejlesztést gátolja, hogy a megyében 59 olyan magántulajdonú hivatal működik, ahol a helyiségek nedvesek, sötétek, földesek, vagy hidegpadlósak, ezért ezek korszerűsítésére kell nagyobb összegeket fordítani. A jelenlegi állapotok enyhítésében sokat segítene, ha a tanácsok állami bérleményt tudnának biztosítani a hivatalok jobb elhelyezésére. Hajdú-Bihar megyében ez a gyakorlat már bevált, három esetben nyújtott támogatást a postának ilyen formában a tanács. A távközlés fejlesztésére 10 millió forintot fordítanak az idén. Kisvárdán és Nyírbátorban sor kerül a hálózat rekonstrukciójára és ugyancsak a helyközi hívások megjavítása érdekében kisebb mértékű légvezeték- és kör- zetkábel-fejlesztést hajtanak végre. Korszerűsítik a távbeszélő központok berendezéseit is. A megyeszékhelyen a központ telítettsége miatt csak minimális közületi telefonigényt tudnak kielégíteni, s ugyancsak betelt a központ kapacitása nyilvános állomások fogadására is. Bővítés majd csak 1978-ban várható, addig a jelenlegi készülékeket korszerűsítik, nagyobb igénybevételt bíró, és kevesebb panaszra okot adó készülékek cseréjével. A külterületi lakosság jobb ellátását szolgája a levélszekrényes kézbesítési rendszer. A pontosabb szállítást két új gépkocsi beállításával segítik, és megszervezik Kálmánháza, Nagycserkesz, Terem és Bátorliget területén is a levélszekrényes rendszert. A kézbesítőszolgálat hiányosságaiból eredő panaszok csökkentése érdekében a nagy forgalmú hivataloknál ösztönző bérrendszert alkalmaznak. A panaszmentes kézbesítést külön jutalmazzák és a munkaverseny-feltételek között is döntő a minőségi munka. A gyorsabb kézbesítést szolgálják a motorkerékpár-vásárlások is, valamint a hírlapok előszállításának megszervezése. Eddig különböző tároló- és lerakóhelyekre történt előszállítás a megyeszékhelyen, most ezt a kört kiterjesztik a pavilonokra és egyéb elárusítóhelyekre is. A posta létszámgondja a megyei iparfejlesztés, bővülésével sokasodik. Különösen nehéz új dolgozókat alkalmazni Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán és Vá- sárosnaményban. Kevesen jelentkeznek állandó hivatali helyettesnek a kényelmetlen munkakörülmények miatt. Mégis nagy erőfeszítéseket tesz a posta — elsősorban a nagyobb településeken — a hiányzó tisztviselők és kézbesítők helyettesítésére, a létszámgondok megoldására. (b. j.) Mi adta az ötletet? Miért jó ez a tsz-nek, a falunak, a cigányoknak? Nem olyan dolog ez, mintha feltalálták volna Pócson a meleg vizet? Lesz-e idő, türelem, akarás végigkísérni a tizenhat cigánygyerek útját? Kérdéseink, kételyeink nem érték váratlanul a községbeli vezetőket. Ök maguk is feltették ezeket maguknak, egymásnak, mikor az újszerű lépést elhatározták. A szálak a községi pártszervezet vezetőségéhez vezettek. Itt gondolták ki, mi lenne, ha munkához, keresethez juttatnák a többségében túlkoros cigányfiatalokat. Ezzel is ösztönöznék őket a tanulásra, a munka, majd egy szakma megszerettetésére .. . MUNKA ÉS TANULÁS — Még kevés a tapasztalatunk. Ügy látjuk,- a tizenhat cigányfiatalnak tetszik a napi hatórás elfoglaltság. Eddig a gyümölcsösben metsző brigádok után szedegették össze a gallyakat. Nem volt velük semmi baj. Jó kedvvel dolgoznak. Reggel a tsz busza viszi őket a határba, délután hozza vissza. Most törjük a fejünket a jogi, a bérezési kérdéseken, hisz’ nem tsz-tagok, nem is alkalmazottként dolgoznak, időszaki munkások... De megtaláljuk a módját, hogy ál- .landósítsuk a munkaviszonyukat. Ez volt a megállapodás. Somos József főagronómus Nszavait Zakuczi Ferenc, a tsz személyzeti vezetője toldja meg: tisztában vannak vele, hogy a tsz munkaerő-, szakembergondját nem ez az intézkedés oldhatja meg. Inkább a közösségi, társadalmi szempontok miatt tették lehetővé a fiatalok foglalkoztatását. KICSERÉLTÉK ŐKET? — Előttünk már sokan'ki- találták a munka és a tanulás összekapcsolását — magyarázta Vaskó Sándor, az iskola igazgatója, az ötlet egyik fő kigondolója. Először „fáztak is” tőle, mivel iskolás korú, tankötelezett gyermekek újfajta tanulásáról van szó. Van-e joguk, he- lyes-e kivenni őket a nappali tagozatosok közül és a napi munka után iskolába verbuválni a gyerekeket. Az oktatási szervek nem láttak kivetendőt az ilyenfajta képzésben, áldásukat adták a kezdeményezésre, de figyelmeztettek: ha elkezdik, bírni kell, gyermeknek, pedagógusnak, tsz-brigádvezetőnek... MEGNŐTT ÖNBIZALOM — Három hét telt el csak. De mintha kicserélték volna a gyermekeket — mondta az iskolaigazgató. — Használt nekik a munka, nagyobb az önbizalmuk, hogy ők is dolgoznak, közben tanulnak. Többen most láttak közelről gépeket, némelyik élénken érdeklődik a szállítótargoncák-iránt. Már a szakmaválasztás is szóba kerül. Balázs Csaba pedagógus, a községi pártalapszervezet titkára azzal folytatja: azóta nincs hiányzó, legfeljebb, aki beteg. Rendszeresen találkoznak a gyermekek szüleivel is, akik közül akadt eleinte ellenzője ,is az esti oktatásnak. Azóta megnyugodtak. Mióta a 16 cigánygyermek elindult az úton, a nevelők is több estét áldoznak fel, ott kejl lenni velük, hogy sikeresén vizsgázzanak a hetedik, később a nyolcadik osztályból. A külön osztály főnöke Aranyi István. Véleménye szerint: ez a forma nehezebb gyermeknek, tanárnak. Ezért ügyelnek a játékosságra is, mivel a testnevelés, az ének, a rajz így kiesik az esti oktatás kötelező tárgyai közül. De a gyerekek ■szeretik ezeket a tárgyakat, lehetőséget adnak, hogy ebben is kiéljék magukat. ÉRTELMES ÉLET Máriapócson minden ötödik lakos cigány, a 2640-ből 485 ember. Orosz József nagyközségi tanácselnök a cigánytémához egy sokat mondó tényt említett: az idén felépülő cigánylakások átadásával egészséges házakba költözhetnek a cigánycsaládok. Az iskolás gyermekek száma a faluban 360, közöttük 75 a cigánjr, akik a lemorzsolódók, kimaradók táborát szaporították. Eddig. Hová viszi a tizenhat cigánygyereket a busz? Ha a kezdeti buzgalom nem csökken, ha továbbra is közös ügynek tekinti a tsz, az iskola, a község — az értelmes élet, a munka lesz a végállomás Máriapócson. Még akkor is, ha nem mind a tizenhat gyermek ér azonnal célba. Páll Géza Nézzük a tévét A tv-nézés módszere is egyfajta kultúrát jelent, amelyet a társadalom nem képes egycsa- pásra kialakítani: csak hosszú idő alatt fejlődik ki bennünk az a határozott iránytű, amely általában segít a műsorválogatásban. Valahogyan úgy, ahogyan az autók tömeges megjelenése útjainkon nem hozta magával rögtön a közlekedési kultúra magasabb szintjét, amely kellő udvariasságban, türelemben és figyelemben nyilvánulna meg. S ez bizony, sokáig növelte a balesetek számát, olykor kellemetlenné tette autós, vagy gyalogos sétánkat. Ha nem is pontos a hasonlat. abban viszont találó, hogy mind az autó, mind a tv-készülék tartósabb használata és természetes birtoklása kialakítja a célszerűbb használati szokásokat. Ma már kimutathatóan javul a közlekedési kultúra és bizonyíthatóan fejlődnek a családok műsorválogatási szokásai is. A tv információi, sugalmazá- sai, irodalmi és művészeti élményt adó film- és színházi játékai, természettudományos — és társadalmi ismeretterjesztő műsorai, a politikai közélet áramkörébe bekapcsoló vitái és fórumműsorai a modern emberi kultúra közvetítői. Mai életünk éppen úgy-- elkén- zelhetetlen lenne nélkülük, mint a közlekedés gépkocsik nélkül. És bizony a hasonlat azzal is folytatható, hogy amint a gépkocsi mértéktelen használata elkényelme- sít, elfelejteti velünk, hogy a természet lábakkal terem, tett bennünket, úgy a tv célszerűtlen, válogatás és belső kritika nélküli használata is eltéríthet bennünket a megismerésért, a művelődésért, az önálló gondolkodásért és ítéletért folytatott erőfeszítésektől. E gy évtizeddel ezelőtt sokan még arról beszéltek, hogy a tv a maga lenyűgöző sokoldalúságával és mindenütt jelenlévő természetével, vizuális erejével felváltja azt a sok évszázados kultúrát, amelyet a könyvnyomtatás feltalálása, az írott tudás elterjedése vezetett be, s amelyre egész mai civilizációnk épül. Ez természetesen túlzás volt: az írásos kultúra jelentősége semmit nem csökkent és nem is fog csökkenni; a tv nem tudja helyettesíteni sem az olvasást, sem a személyes kapcsolatokat és élményeket. Ám ha a válogatás nélküli felhasználás egy „pótvalóság” átélésévé, passzív befogadássá, közönséges fogyasztássá változtatja, el is torzíthatja a műveltség és művelődés fogalmát. Ilyen folyamat főként azokban az országokban figyelhető meg, ahol a tv kapitalista vállalkozás; lényege az üzlet és annak van alárendelve műsorpolitikája is. ■ Nálunk ilyesmiről tömegesen azért nem lehet szó, mert a műsorösszetétel alapjaiban szocialista elvek szerint alakul, és az emberi személyiség sokoldalú fejlődését szolgálja. De azért ez sem történhet automatikusan. Igazi kultúra, megismerés, önálló ítéletalkotás, politikai látókör és közösségi magatartás csak olyan tv-közón- ségben fejlődhet egészségesen, amely önmaga is tudatosan fejleszti igényeit, hogy amit lát, válogat és befogad az cselekvőerejét növelje és személyiségét gazdagítsa. R. L. I Olvasó kismamák „bemmire sem jut időm a gyerek melletti’’ — hallani a panaszt a gyermek- gondozási segélyen lévő kismamáktól. S a másik, még gyakrabban hangoztatott vélemény: „Ha csak a gyerek tölti ki a napomat, csak bele foglalkozom, úgy érzem: elszakadok a világtól, az addigi szórakozásaimtól ...” Ezernyi kedvtelés van a világon: a kismamák közül az egyik kötni-horgolni szeretne, a másik gondtalanul cseverészni barátnőjével, a harmadik... Ha az ötödikig sorolnám, már azt" kellene írnom: olvasni szeretne. Ügy vélem: ötből biztosan van egy olyan fiatal- asszony, aki szereti és hiányolja a könyveket, melyekhez nem juthat hozzá a ház, a gyerek körüli elfoglaltsága miatt! Olvasó- és irodalmi pályázatot hirdetnek a megyében gyesen lévő tizenötezer kismama számára. A kezdeményezés újdonságnak számít az országban — eddig csak egy megyében hirdettek hasonló pályázatot. Amióta minderről hír jelent meg lapunkban, több véleményt is hallottam róla. Az egyik enyhén szólva szkeptikus: „Minek nézik a szegény kismamákat? Majd pont az lesz a gondunk, hogy pelenkamosás közben olvassunk, meg olvasónaplót írjunk!" A másik lelkesedő: „Nagyszerű ötlet! Rengeteg résztvevő lesz! Én biztosan benevezek. Nagyon szeretek olvasni, s legalább nem érzem ellopott időnek azokat az órákat...” Végletes vélemények: mindkét kismama önmagából kiindulva jósol a pályázatnak bukást vagy sikert. A valóságtól elrugaszkodott ötlet volna, ha éppen a gyermekgondozás mellett akarnák olvasóvá nevelni az eddig nem nagyon olvasó kismamákat. Nem is az a cél, hogy minden othon lévő fiatalasszonyt olvasásra, írásra kényszerítsenek — elsősorban azokat szeretnék bevonni, akik azelőtt is szerettek olvasni. Még szű- kebb réteg számára hirdették meg az irodalmi pályázatot — amelyre elemző dolgozatokat, verseket vagy novellákat egyaránt be- küldhetnek. Hogy van olvasni vágyó, írni szerető fiatalasszony a tizenötezer között, az bizonyos! A kismamák közül igen sokan főleg attól tartanak: a gyermekgondozási idő alatt lemaradnak valamiről, hátrányba kerülnek dolgozó társaikkal szemben. Ezért lényeges: a fiatal mama önmagáról alkotott véleménye ne változzék. Ne érezze úgy: kevesebb lett az otthon töltött idő alatt, mert le kellett mondania sok mindenről, tanulásról, művelődésről, mely addig, élete szerves része volt. Nem az igényei, hanem a körülményei változtak! S engedtessék meg egy talán nem is alaptalan feltevés: a mama esetleg (akarva- akaratlanul) a gyereket teszi magában felelőssé mindezért. Ideges, türelmetlen hozzá, úgy érzi tudat alatt, hogy a gyerek miatt kerül hátrányba ... Nem lélek- búv^rkodó belemagyarázás ez — természetes következmény. Amelynek a gyermek látja kárát! Ezért igyekeznek sokhelyütt tanulásra, önmaguk művelésére késztetni a gyesen lévőket, bevonni őket a munkahely életébe, meghívni rendezvényekre, kapcsolatban maradni velük. S ezért született most ez a pályázat is. Célt adni, feladatot. — Hogy bátrabban „ellopja” az órákat az anyuka, ne érezze bűnösnek magát, ha időt szakít az olvasásra — mely annyira hiányzott már neki. Mindehhez azonban nem elég a kismama lelkesedése. Ha a mosás, a főzés, a vasalás, a bevásárlás, taka. rítás mind rá hárul a gyér. mek gondozása mellett — akkor bizony nemigen lesz kedve könyvet elővenni. De ha a munkából hazatérő férj nem azzal hessenti el a fáradtságról panaszkodó asszonykát, hogy „mit panaszkodsz, egész nap itthon vagy, mindenre van éléi időd”, hanem amit csak tud segít a háztartásban — akkor mindjárt könnyebb a dolog. Nemcsak kismamáknak jelent hát feladatot ez1 a pályázat... Tarnavölgyi György
