Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-09 / 57. szám

1977. március 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Postabontás Nyolcán írták alá azt a levelet, melyet a közel­múltban Kölese községből kaptunk. Hogy mi a sé­relmük, közös bánatuk a Kölcsey utcában lakó csa­ládoknak. az kiderül a kö­vetkező sorokból: „A tanács egy új utca megnyitását tervezi, s ez­zel együtt jár az, hogy a mi telkeinkből azoknak körülbelül az egyharma- dát elveszik. Ha így lesz, akkor bizony megnézhet­jük magunkat, alig mavad kertünk. Húsz családot' érint ez a dolog, de a ki­sajátítás nem egyforma mértékű, van akinek csak a kerítését fogják elbon­tani és arrébb tenni. Azok persze könnyen veszik a tanácsnak ezt az elképze­lését, ők már hozzájárulá­sukat is adták. De mi fá­jó szívvel vennénk, ha életünk munkáját látnánk veszni, amint a termő gyü­mölcsfákat kivágják. És mi lesz azokkal az öre­gekkel, akiktől elveszik a kertet? Nem fognak ösz- szeroppanni? Mert szá­mukra a kert elvesztése annyit jelent, mintha el­vesztenék az utolsó dol­got, ami értelmet adott az életüknek. Erre bizonyára nem is gondoltak, amikor elhatározták az új utca megnyitását. Nem az út ellen ágálunk, tudjuk, a fejlődés mindig áldozattal is jár, de ha megoldható anélkül is, miért nem az utóbbit választják? Saj­nos, bennünket meg sem hallgatnak a helybeli ta­nácson, pedig javaslatunk nem elvetendő, még pénzt is megtakaríthatnának ve­le. A telkeink végén lévő akácos, és egy parlagon heverő földsáv helyén célszerűbb az utca kiala­kítása. Igaz, így egy ki­sebb kanyart írna le az út, no de miért baj az? Más út nem kanyargós? Aligha zavarná ez az épí­tési rendet, az új épüle­tek elhelyezését.” Nehéz eldönteni, hogy kinek van több igaza. A tanácsnak-e, vagy a kert- tulajdonosoknak, akik ért­hető módon féltik azt, amit esetleg kemény mun­ka árán teremtettek meg. Egy élet munkáját, ered­ményét nem lehet pénz­ben kifejezni, érthető te­hát különösen az öregek ellenkezése, akik esetleg már képtelenek újra kez­deni mindent. Viszont azt is természetesnek kell venni, hogy az általános rendezési tervek megvaló­sítása olykor háttérbeszo­rít minden tulajdonosi ér­deket. Lehet persze, hogy a község vezetői sem mér­legelték döntésük előtt a levélírók által javasolt le­hetőséget. Ezért bízunk benne, hogy a járási hivatal dön­tése már könnyebb lesz, mind a két véleményt, el­képzelést összevethetik. S ha netán a helyi tanács tévedett, ők korrigálhat­ják a tévedést. Hiszen le­hetséges, hogy a helyi ta­nácsnak olyan egyedi el­képzelése van, amit terü­letileg egy kicsit idébb, vogy odébb is meg lehet valósítani, mert hiszen valóban gondolni kell ar­ra is, hogy az anyagi kár­térítéssel nem mindig pó­tolható a családok, az idős emberek vesztesége. Soltész Ágnes VÁLASZTÉK Hová lett a fehérnemű fla­nelt? — kérdezi levelében Moravecz Jánosné Vásáros- naményból. Gondoljon a ke­reskedelem azokra az idős emberekre, akik ebből ké­szült fehérneműhöz szoktak, de az utóbbi időben hiába keresik az úgynevezett te- niszflanellt. Vagy egyáltalán nincs az üzletekben, vagy csak igen ritkán kapható. BABAKOCSIK Sokszor látok üzletek előtt gyerekkocsiban síró kisbabá­kat, idegesen, kapkodva vá­sárló kismamákat a cseme­geboltokban, mert senki sem hagyja szívesen gyermekét az utcán — bármennyire is biz­tonságos a babakocsi —, fél­tik őket a felelőtlen szemé­lyek, vagy pajkos gyermekek szórakozásaitól. Javasolni szeretném, hogy az üzlethe­lyiségek kialakításánál — természetesen az újakra gon­dolok — fordítsanak gondot arra is, hogy a babakocsik­nak jusson egy sarok, ahol biztonságban lehetnek a ki­csinyek — javasolja levelé­ben Mérő Józsefné nyíregy­házi lakos. PAMUTBÓL IS Műszálból készült haris­nyát nem mindenki viselhet, sajnos én sem — hangzik Magyar Istvánné kisvárdai olvasónk levele. Pamutha­risnyában azonban nem na­gyon válogathatunk, vagy nincs is, de végképp eltűnt az üzletekből a simakötésű műselyem harisnya. Egész­ségügyi szempontból jó len­ne, ha az ipar újra gyártaná ezeket. APRÓ CIKKEK Sajnos azt tapasztalom, hogy a kereskedelem és az ipar sem fordít elég gondot az apró, de nélkülözhetetlen alkatrészekre. Például hóna­pok óta hiánycikk az UNI- PRESS kávéfőzőhöz való töl­csér, és szűrő. Emiatt a két­százhatvan forintos gépet nem tudom használni. Bosz- szúság az ilyen, de nem ke­vésbé az, hogy süllyesztett, földelt (háztartási) konnek­torhoz sem kapok elosztót. Nincs az üzletekben, vagy netán nem is gyártanak? Furcsa lenne, mert hiszen a modern lakásokba meg pon­tosan ilyen konnektorokat szerelnek fel, mert ezek az üzembiztosak — teszi szóvá Nagy György mátészalkai ol­vasónk. KÓBOR KUTYÁK Munkahelyem az Arany János utcán van, s már he­tek óta gyakran szaladok ijedten, és felháborodva az ablakhoz hangos kutyauga­tás és a motorkerékpárok, autók vészt jelző fékcsikor­gása miatt. Az utóbbi időben ugyanis itt, és a környéken rengeteg a kóbor kutya. Fél­nek tőlük a járókelők, de nem kevésbé az autósok, a kerékpárosok. Olykor a gye­rekek kétségbeesett sikolyá­ra vagyunk figyelmesek — panaszolja az illetékesek se­gítségét kérve Kazimér Gá- borné Nyíregyháza, Árpád utcai lakos. SAJTOK A nyírbátori tej boltban már több, mint egy hónapja nem lehet Hóvirág — és eh­hez hasonló — ömlesztett sajtot kapni. Állítólag a má­tészalkai tejüzem — amely a közelmúltban vette át az üz­letet, illetve annak áruellá­tását — a megrendelést nem teljesíti. Szeretnénk tudni, hogy miért? — írja dr. Bíró József Nyírbátor, Sallai út 11. szám alatti lakos. MUNKAHELYI RÁDIÓZÁS Szeretném tudni, mi má­soknak a véleménye a mun­kahelyi rádiózásról? — ol­vastuk Z. I. nyíregyházi la­kos levelében. Szívesen ol­vasnék akár egy vitát is erről az újságban. Én ugyanis so­kat hadakozom a munkahe­lyemen emiatt. Kollégáim 'egész napon át — nem is kis hangerővel — rádióznak. Szellemi munkásokról van szó, az én munkaköröm kü­lönösen bonyolult, sokrétű, nagy figyelmet igénylő. Fe­lelősséget érzek iránta, hiszen emberek dolga múlik mun­kám minőségén. Mivel nem vagyunk egyformák — van akit zavar a rádió munka közben — ezt véleményem szerint tekintetbe kell ven­ni, hiszen munkahelyünkre nem rádiózni, hanem dolgoz­ni járunk. GYERMEKPAPUCS, TERMOSZBETÉT Társadalmunk egyre na­gyobb gondoskodással veszi körül az édesanyákat, a gye­rekeket. Mégis akad néhány hiányosság — ami ugyan el­törpül a sok jó mellett —de nekünk kismamáknak bosz- szúságot jelent, ezért hívom fel rá az illetékesek figyel­mét — hangzik Nagy Gábor- né nyíregyházi olvasónk le­vele, melyet így folytat: ért­hetetlen például az, hogy mi­ért nem lehet már hetek óta 23—2#-es gyermekpapucsot kapni? Ugyanígy bosszant az is, hogy időnként a termosz­hoz nem kapok pótbetétet, így néhány forint helyett öt- ven-hatvan forintot kell fi­zetnem, mert kicsi gyermek mellett alig nélkülözhető a termosz, s a szükség rákény- szerít, hogy pótbetét helyett egy újat vásároljak. GYÓGYVIZEK Szerkesztői üzenetek Adamik Sándorné nyír­egyházi, Nagy István nyír- madai, Móré András sza- mosangyalosi, Koleszár Jánosné kisfástanyai, Né-> meth Imre tiszalöki, Rozs Róbertné nyírlugosi, Kiss Zoltán tunyogmatolcsi, Vasvári László encsencsi, Bosák Károly nagycserke- szi, Kiss József balkányi, Hódi János kótaji lako­soknak levélben válaszol­tunk. Kertész Erzsébet nyír­egyházi, Bereczki András nyírjákói, Berencsi And- rásné nagyhalászi, Cziráki Jánosné gávavencsellőij Liptai András baktalcf- rántházi, Ráski Józsefné fehérgyarmati, Kerekes Ibolya porcsalmai, özv. Kiss Sándorné gyürei, S. Ésik Béla tiszamogyorósi, Grósz Adolfné nyíregyhá­zi, Pékár Jánosné nagy- halászi, Bányász Bálint kölesei, Bakos Mihályné leveleki, Gubányi András­áé nyíregyházi, Kántor Mihály paszabi, Dávida László sóstóhegyi, Orosz Istvánné ajaki, Kiss Jó­zsefné nyírpazonyi, id. Jó- csók István beregsurányi, özv. Gulyás Antalné tisza-' dadai és Nagy Józsefné nyírteleki olvasóink ügyé­ben az illetékesek segítsé­gét kértük. Nemes Lászlóné nyír­karászi olvasónk vala­mennyi járandóságát meg­kapta a Taurus Gumiipa­ri Vállalattól, de bizonyá­ra megtévesztette az, hogy a gyermekgondozási se­gélyt is havonta, utólag folyósítják. Hegedűs Béláné deme- cseri lakos ügyében a Bú­toripari Garanciális Köz­pont intézkedett, felszólí­tották a demecseri szövet­kezetét —, melynek üzle­tében történt a bútorvá­sárlás —, hogy olvasónk panaszát rövid időn belül orvosolják, mert ellenkező esetben — a szövetkezet terhére — a garanciális központ fogja olvasónkat kártalanítani. Nagy Gábor sóstóhegyi lakost értesítettük, hogy a késések kiküszöbölésére a Volán 5. sz. Vállalat a 14- es autóbusz útvonalán változtat, ha az autóbu­szok számára szükséges fordulókat a városi ta­nács elkészítteti. Kulya Lászlóné nyír­egyházi olvasónkat a tár­sadalombiztosítási igaz­gatóság tájékoztatta, hogy ha a gyermek olyan kü­lönélő szülő háztartásában van, aki családi pótlékra nem jogosult, e gyermek után családi pótlékot a másik szülő jogán kell megállapítani. Juhos Istvánné garbóid lakos a gyermekgondozási szabadság után járó fize­tett szabadságát megkap­ta. Az 1/1967 (II. 22.) FM. rendelet 6. §-ában foglal­tak szerint a „gyes” idejét ugyanis munkában töltött időnek kell tekinteni, s mivel a Termelőszövetke­zeti Törvény 96. §. értel­mében a tagsági viszony­ból eredő igény 3 évig nem évül el, így levél­írónk is megkaphatja a 12 nap alap- és 3 nap pót- szabadságát. UDVARIASSÁG — Bácsi, egy tízesért megsúgom, hol lehet Nyíregyházán Igmándl vizet kapni. (Kiss Ernő rajza) A betegek és öregek kéré­sét tolmácsolom, amikor azt kérem: árusítsanak környé­künkön is Igmándi és más gyógyvizeket — kéri levelé­ben Sz. B. Nyíregyháza, Mó­ricz Zsigmond utcai lakos. Ez talán fontosabb nekünk, mint másoknak a szeszes ital. De a környékünkön lé­vő fűszerboltokban sajnos csak az utóbbiból van bő vá­laszték, ugyanakkor gyógy­vízért a nagy távolságban lé­vő ABC-be, vagy patikába kell mennünk. Azt általában mindig szó­vá tesszük, ha egy eladó ud­variatlan volt, vagy méltat­lanul bánt a vásárlóval. Mi magunk elé soha nem tar­tunk tükröt, vagy ha igen, jóval ritkábban. Ez jutott az eszembe, amikor a napokban fültanúja voltam egy vitának a lakóhelyemhez közeli ABC- áruházban. Azon vitázott az egyik vásárló — miközben nyakonvágásásal fenyegette a pult mögött álló fiatalasz- szonyt — hogy az egykilós kenyér miért kerül húsz fil­lérrel többe, mint egy kiló kenyér kimérve? Hasonló vi­ta folyt ugyanakkor a másik pultnál is, ott üvegvisszavál­tás miatt. Mindkettőt azért tartottam felháborítónak, mert a vásárló megenged­hetetlen hangnemben beszélt, és olyat vitatott, amiben nem volt igaza. Milyen kár, ha olykor megfeledkeznek egye­sek arról, hogy az udvarias­ság — az eladó és a vevő kapcsolatában — azonos ér­vényű — teszi szóvá levelé­ben E. J. Nyíregyháza, Ko­rányi Frigyes utcai olvasónk. Á jubileumi jutalomról Tóth Sándor olvasónk ez év február 4-én betöl­tötte a 60. életévét, ezért bejelentette a vállalatánál, hogy nyugdíjba kíván vonulni. Egyidejűleg kérte, hogy az esedékes jubileumi jutalmat is utalják ki neki nyug­díjba vonulása alkalmával. Pár nap múlva felhívatták a munkaügyi osztályra, ahol közölték vele, hogy a ju­bileumi jutalmat nem tudják neki kifizetni abban az esetben, ha ez évben nyugdíjba megy, mert a rendelke­zésre álló adatok szerint még 192 nap hiányzik ahhoz, hogy a jutalomra jogosult legyen. Munkaviszonyára vonatkozóan megtekintette azt a kimutatást, amit a munkaügyi osztály összeállított. Azzal nem. ért egyet, mert legalább 2 évet nem vettek figyelembe. Közölte, hogy az el nem ismert és hiányzó munkaviszonyt ma is élő tanúkkal tudja igazolni, akik szintén a válla­latnál dolgoznak és annak idején is együtt dolgoztak. Ezt sem voltak -hajlandók elfogadni. Azt válaszolták, hogy a jubileumi jutalom szempontjából csak korabeli okirattal igazolt munkaviszonyt tudnak elfogadni, ta­núvallomások alapján nem áll módjukban elismerni a munkaviszonyt és ennek alapján a jubileumi jutalmat sem tudják kifizetni. Sajnáljuk, hogy olvasónk nem közölte, hány éves jubileumi jutalomról van szó, mert a törvény elté­rően rendelkezik a 25 éves, illetőleg a 40, vagy 50 éves jubileumi jutalomról. A munkaügyi osztálynak az a válasza, hogy tanúvallomásokkal jubileumi jutalom szempontjából munkaviszony nem igazolható, téves, ilyen törvényi rendelkezés nincs. Más kérdés az, hogy a vállalat esetleg nem találja meggyőzőnek a tanúk vallomását, de ennek megállapítása érdekében bíró­sághoz lehet fordulni. A bíróság minden további nél­kül, tanúvallomások alapján is elismerhet munkavi­szonyt, ugyanis a hatályos perrendtartásunk szerint kötött bizonyítási eljárás nálunk nincs, a polgári per­rendtartás 6. §-a szerint a bíróság polgári perben nincs alakszerű bizonyításhoz kötve, minden olyan eszközt, így a peres felek, vagy' tanúk vallomását is felhasz­nálhatja bizonyítékként, amely a valódi tényállás fel­derítésére alkalmas. Már most közöljük olvasónkkal, hogy ha ilyen problémája van, a rendelkezésre álló törvényes lehetőségekkel nyugodtan élhet. Az el nem ismert munkaviszony igazolása nem azon múlik, hogy van-e korabeli okirata, vagy sincs, mert az a tanúval­lomásokkal is igazolható. Mindenesetre a tanúvallomá­soknak meggyőzőknek és hitelt érdemlőknek kell len­niük. A jubileumi jutalomról a Munka törvénykönyve 48. §-ának (2) bekezdése rendelkezik, amikor kimond­ja, hogy 25, 40, illetőleg az 50 évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Ezt a törvényi rendelkezést egészíti ki az Mtv. 66. §-a, ami­kor (1) bekezdésében kimondja, hogy a jutalom össze­ge a dolgozók egyhavi alapbére, továbbá, a (2) bek. kimondja, hogy a dolgozó nyugdíjazásának évében ese­dékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. Ha a dolgozó 40, illetőleg 50 éves munka- viszonnyal járó jubileumi jutalomra jogosult, a jutal­mat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak a nyug­díjazásakor legalább 35, illetve 45 évi munkaviszonya van. Ezek szerint, ha olvasónk ebben az évben minden­képpen megszerezné a jubileumi jutalomhoz szüksé­ges szolgálati időt, a jubileumi jutalmat ki kell fizetni részére, még ha 25 évesről van szó, akkor is, ha 40, vagy 50 évesről, akkor pedig különösen megilleti. Ebből a szempontból tehát nincs értelme az el nem ismert munkaviszony igazolásának, de a nyugdíj összegének megállapítása szempontjából már van, így “zt a kér­dést a nyugdíjigazgatósággal kell tisztáznia. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents