Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-26 / 72. szám
1977. március 26. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Iskola X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA • Iszik, dohányzik a gyerek? K özépiskolás diákok mesélik, hogy 8—9 éves korukban kínálták meg őket először szeszes itallal a szülői házban. Ártatlannak látszó édes likőrrel, amitől kedvet kaptak a többi szeszfajta megízlelésére is. Azóta kijár nekik a vasárnapi ebédnél, névés születésnapokon a pohár sör, bor vagy a kupica tömény. Ám többnyire nem elégszenek meg az otthoni porcióval, titokban megdézsmálják a bárszekrény tartalmát, s mivel pénz is van náluk, a boltban vagy a presszóban könnyűszerrel hozzájuthatnak, a 18 éven aluliaknak szóló tiltás ellenére is. Az a kicsi nem árt, gondolja legtöbb szülő. Messze- vezető veszélyeit hadd érzékeltessük néhány mondatban. Orvosi vélemények szerint az a kicsi is káros a fejlődő szervezetre, komoly hátrány a tanulásban. Diáknak tilos a szeszes ital fogyasztása, nem egy gyereket távolítanak el az iskolából, a kollégiumból italozás miatt. A szesz gátlásoldó hatása növeli a balesetveszélyt, nem egyszer bűncselekmények okozója az alkoholos állapot. A későbbi nagyivókról, alkoholistákról legtöbbször kiderül, gyermekkorukban már hozzászoktak a szeszes italhoz. Mit tehet a szülő? Először is kiskorától tudatosítania kell a gyerekben, hogy szeszes italt innia tilos. S természetesen ne is adjunk neki, se nyolc, se 16 éves korában. Annyiféle kitűnő üdítő ital kapható, kínáljuk azzal a csemeténket vasárnap, még ha magunk bort fogyasztunk is az ebédhez. A pincét, a bárszekrényt gondosan zárjuk le, ne juthasson hozzá távollétünkben. Legyen tudomásunk hova jár, kikkel barátkozik, s tartsunk kapcsolatot barátai szüleivel, így biztosak lehetünk benne, hogy jó helyen van, nem kap szeszt, nem issza le magát a házibulin. Ezt a nevelési elvet tudatosítsuk a rokonságban és az ismerősök között, hogy ők se kínál- gassák a gyereket szeszes itallal. A dohányos szülők gyermekei úgy nőnek fel. hogy kiskoruktól passzív nikotinisták, hisz napról napra leszívják otthon a füstöt. Az első kísérletek az apától, anyától elcsent cigarettával csak az utánzás szintjén van. Sokáig még a társaik kedvéért szívják, így akarják bizonyítani; már nagylányok, nagyfiúk. Sok szülő túl hamar belenyugszik abba, hogy gyereke dohányozni kezd, néhány tétova tiltás után meg is engedi neki, nem egyszer 14—15 éves korában. A dohányzással olyan ártalom éri a fejlődő gyermeki szervezetet, amely a felnőttét is megviseli, káros lerakódásokat okoz a tüdőben, a hörgők, a légcső állandó hurutját előidézve. A dohányzó gyerekek már a kamaszévekben társaiknál kevésbé bírják a futást a testnevelési órán, s majd ha 35—40 éves korukban napi másfél-két dobozra emelkedik az adagjuk, étvágytalanságtól, álmatlanságtól, állandó idegességtől szenvednek. Gondoljanak erre azok a szülők, akik a 15 éves gyereküknek karácsonyra öngyújtót, cigarettatárcát vesznek. Érdemes-e cigaretta, ital miatt állandó harcban állni a gyerekkel? Ha külsőségekről — mint a hajviselet, a ruházkodás — lenne szó, akkor azt mondanám, nem érdemes. De itt az egészség a tét! Próbáljunk okos szót érteni, ám ez önmagában kevés. Hisz itt szenvedélyről van szó, olyan élvezeti cikkről, amelynek a felnőtt sem tud ellenállni, miért várnánk el akkor a gyerektől, hogy hajoljon meg az érv, az okos szó előtt? Csak a határozott tiltásnak van foganatja. A kisgyerekkortól tudatosított és következetesen betartott elvnek, hogy míg 18 éves nem lesz gyermekünk, addig számára a cigaretta és az ital tiltva van. Ha ezt idejekorán belesulykoltuk, kisebb lesz az ellenállása kamaszkorban. E * s ha következetes és határozott tiltásunk ellenére is dohányzáson, iváson kapjuk a gyereket? Akkor sem szabad feladni, akkor sem szabad megengedni. Középiskolás'diákjaim közül nem egy — aki otthon szabadon dohányozhat — már napi egy doboznál tart. Akinek tiltják, annak nincs módja ilyen mennyiséget elszívnia. Ne engedjük meg, még ha tudjuk is, hogy titokban szívja a gyerek, mert így — s ez nagy nyereség — a harmadát sem tudja elfüstölni. Átányi Horváth László Galantboskő E lvesztette IV. Béla király a csatát a gyászos emlékű Muhi-pusztán. Győzött a harcban a tatár túlerő. A fénylő tavaszi reggelben menekülnie kellett a magyar királynak. Ausztria felé vette az útját. Ügy gondolta, hogy Frigyes főherceghez menekül, aki szegről- végre rokona volt. Messzejártak már a tatároktól. Ausztria felé közeledett a király megfogyatkozott kíséretével. Látták a tatárok, hogy hiábavaló, s a királyt nem üldözték tovább. Attól is féltek, hogy a rettentő nagy nyitrai erdőségben eltévednek a farkasok prédáivá válnak. Nem ismerte ott a járást senki, csak a király meg a kísérete. Sokszor tartottak ott nagy vadászatot. Jó barátjuk volt minden fa, minden bokor. Több j árföldet tettek már meg, de embérnek nyomára se bukkantak. A falvakból elmenekült a lakosság. Magúkkal vitték állataikat, kis élelmiszer-készletüket is. A király megéhezett. Elfogyott a kenyér meg a szalonna az iszákból. Egyik főember ezüstszárnyú galambot pillantott meg a levegőben. Megcélozta a nyilával. Le akarta lőni a habtollú madarat. De a király a harcos karjára tette a kezét. — Ne lődd le, fiam, — mondta. — Annak is kedves az élete. Inkább azt figyeljük meg, hol fészkel az a gyönyörűséges vadgalamb. Galambtojásnak kell ott lennie, ahová leszáll. Hatalmas sziklacsúcsra szállt a galamb. A sziklacsúcson volt a fészke. Egész galambsereg tollászkodott ott. Csillogott tollúk a gyönyörű VERSIDÉZET Ha a bal felső sarok D betűjéből kiindulva a sakkjáték lóugrásának szabályai szerint a betűket összeolvassátok, Petőfi Sándor: Az Alföld című verséből kaptok idézetet. Hogyan szól ez az idézet? A lusta asztalos Otthonunk az iskola Zalaegerszegen tavaly november végén vidám gyermeksereg lepte el az Ifjúsági és Űttörőház termeit; a VI. Országos Üttörőparlament küldöttei, meghivottai. Több napos program után került sor a parlament utolsó ülésén az Iránytű elfogadására. V olt egyszer egy asztalos. Szép háza volt, sok szép bútora, valamennyit önmaga készítette. Volt hát mit aprítani a tejbe. De egyszer aztán ezt gondolta : — Miért dolgozzam annyit? Semmi értelme. Eladom a bútoraimat és megélek a bútorok árából. A sarokban nagyon szépen kifaragott karosszék kényes- kedett. Az asztalos eladta. Most már egy darabig volt miből élnie. Ahogy eladta a széket, pici-pici törpe lopakodott be a házba. — Ki vagy te és miért jöttél? — kérdezte tőle az asztalos. — A nyomor vagyok, — felelte a törpe. Itt akarok lakni nálad, itt nekem nagyon jó lesz. — Elmenj innen, te ilyen, te olyan. Nincs nekem terád semmi szükségem, — handa- bandázott az asztalos. Később szekrényt adott el az asztalos. S így tovább, mindig egy bútordarabot. S a törpe egyre hatalmasabb, egyre délcegebb lett. Amikor az utolsó darab bútort is eladta az asztalos, a törpe már olyan nagy volt, hogy az asztalos mindig attól félt, mikor tapossa őt el. S már a törpe lett az úr a háznál. — Ki innen, — ripakodott az asztalosra. — Nincs itt semmi helyed. — De hisz ez a ház az enyém. — Csak volt a tied. Felszedted rá a temérdek adósságot. Ki innen! — Irgalmazz nekem. Légy könyörületes hozzám. Különben is most már dolgozni akarok. —Hahaha. Te és a munka. De irgalommal vagyok s majd meglátjuk. Az asztalos dolgozni kezdett. Először nagyon nehezen, ment a munka, mert elszokott tőle. De azután elkapta a munka láza és gyönyörűsége, dolgozott látástól vakulá- sig s néha még éjszaka is s mivel nagyon szép, művészi munkája volt, a munkáját nagyon megfizették. S a törpe egyre zsugorodott s amikor már nagyon kicsi volt szedte rongyos kis motyóját s észrevétlenül ki- sompolygott a házból. S többet tájára se ment az asztalosnak. Fordította: Ölbey Irén Diákgondok Ki nem szereti a téli szobában a szép zöld lombot, vagy örökzöld ágat? Mégis azt hiszem az úttörőparlament kedves vendége, Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes ugyancsak meglepődött, amikor az úttörők gondjaikat egy örökzöld ágon nyújtották át e kiáltás kíséretében : „Mire lehull a fenyőfa levele, gondjainknak ne legyen nyoma se!” Milyen gondja lehet egy mai diáknak? — kérdezik azok a felnőttek, akik hamar elfelejtik saját gyermekkorukat, vagy éppen csak ahhoz hajlandók viszonyítani a mai gyermekekét. A mai gyermekek gondjait fogta csokorba az országos parlament Otthonunk az iskola munka- csoportjának Iránytűje is — ezek sem könnyebben orvosolhatók, mint mondjuk a tíz évvel ezelőtti-gondok. Legtöbb gondot a mai úttörőknek a tanulás jelenti. Nem az, hogy tanulni kell. Sokkal inkább az: egyesek nem értik meg, hogy a tanulás nemcsak magánügy, ezért a közösség által felkínált segítséget kötelesség elfogadni. Nemcsak arra van szükség, hogy ne bukjon meg egy úttörő sem, hanem arra is, legyen mindenkinek nagyobb tudása. A tanulás is úttörőfeladat! — mondták ki egységesen a küldöttek. Milyen szakkör legyen? Nagy gond ma az úttörő- csapatban a szakkör! Nem mindig olyan szakkörök alakulnak, amilyeneket a gyerekek is szeretnének. Kevés a barkács, a játékkészítő, a keramikus, a szabász-varró, és hasonló közkedvelt szakkör. Nem szívesen járnak viszont olyan közösségbe, ahol csak az iskolai tananyagot ismétlik, vagy ahol a szakköri önkormányzatnak nincs beleszólása a programba. A mai gyermek gondjait szaporítja, hogy nem minden iskolában élhetnek a pajtások a Rendtartásban megszabott jogaikkal. A házirend készítésekor nem kérik javaslataikat, pedig az iskola csak ott lesz igazi úttörők otthona, ahol a csapat felelősséget vállal a házirend előkészítéséért és betartását is segíti. Hogyan? Például az iskolai ügyelet szervezésével, javítókarbantartó brigáddal. Úttörőélet nyáron Az örökzöld témák közé tartoznak a napközik, a nyári napközis táborok. Nemcsak azért, mert kevés a férőhely és sok gyerek marad meleg ebéd nélkül, gond az is, hogy sok úttörőcsapatban nem egyeztetik a programot a napközivel, így nem engedik el a kisdobosokat, az úttörőket összejövetelekre, a nyári táborok inkább megőrző helyek mintsem igazi úttörőtáborok. „Abban, hogy az Oktatási Minisztériumban hamar lehulljon a fenyőfa levele, nekünk gyerekeknek is sokat kell tennünk!” — mondta az egyik küldött. Igaza volt. Nem elég másoktól várni mindent, az úttörők, a kisdobosok tehetik igazán otthonukká az iskolát. T. J. Bodnár István: Má retus Bizsereg a fa ágacska-ujja; holnapra talán levelét bontja. Levelét bontja, szirmait szórja, szeleburdi nap simogató ja. napsütésben. — Van ott galambtojás ötven is, — kiáltott fel az egyik főember. — De hát ki menjen érte? Járhatatlan az a szikla. Aki onnan lezuhan, halálnak halálával hal meg. — Majd én felmegyek, — mondta Ferkó, a király kedves apródja, aki a csatában is, a menekülésben is mindig a király oldalán lovagolt s nem egy nyilat fogott fel a pajzsával, amelyet a király felé céloztak. Szerette a király nagyon a mosolygós arcú bátor legénykét. Felmászott nagy vigyázattal Ferkó gyerek a sziklára. Teleszedte sisakját galambtojásokkal. Lassan, óvatosan leereszkedett a sziklacsúcsról. Azután tüzet csiholt és megsütötte a tojásokat. Elverte a király meg a kísérete az éhét. A sziklacsúcsnak azóta is Galamboskő a neve. Ferkó gyerek pedig a Galamboskői nevet kapta. / Ö. L TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Ipari rostnövényt feldolgozó üzem. 6. Bánat. 7. Szovjet autóbuszmárka (Nyíregyházán is használták egy időben). 8. Tetejére. 9. Vércsatornája. 11. Kemény zenei hangsor. 12. Perui teherhordó állat (—’). 14. Télisportot űző. 16. Megfejtendő. 18. Bőg. 20. Szovjet motorkerékpár márka. 21. Római 999. 22. Község Csenger közelében. 24. Se mellé, se mögé, se belé. 25. ,„..bíró” (Móricz Zsigmondi. 27. Ritka férfinév. 28. Fontos élelmiszer. 29. Hajadon. Függőleges: 1. Fogyó... (fokozott diéta). 2. Hollandia gépkocsijelzése. 3. Ének. 4. Közeire mutat. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. ' Struccszerű madár. 11. Filmérzékenység egysége. 13. Vonatkozó névmás. 14. Vízinövény. 15. Megfejtendő. 17. Rázós egynemű betűi. 19. A beszéd papírra vetve. 21. Ilona beceneve. 23. Kicsi Aranka. 24. ERÄ. 26. Európai nép. 27. Talmi. Múlt heti megfejtés: Nepál — Laos — Thaiföld. Könyvjutalom: Megfejtendő: Hegyj Erika, Kulimár János és Szilágyi Szabolcs Nyíregyháza, Deregi Béla A Szovjetunió népei közül Tuzsér, Novotni Edit Öpályi, 4 (vízszintes 16, függőleges Stefán Ottilia Vaja. Seres 5, 6, 15). Szilvia Szatmárcseke.
