Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-26 / 72. szám

1977. március 26. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Iskola X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA • Iszik, dohányzik a gyerek? K özépiskolás diákok mesélik, hogy 8—9 éves ko­rukban kínálták meg őket először szeszes ital­lal a szülői házban. Ártatlannak látszó édes li­kőrrel, amitől kedvet kaptak a többi szeszfajta megíz­lelésére is. Azóta kijár nekik a vasárnapi ebédnél, név­és születésnapokon a pohár sör, bor vagy a kupica tö­mény. Ám többnyire nem elégszenek meg az otthoni porcióval, titokban megdézsmálják a bárszekrény tar­talmát, s mivel pénz is van náluk, a boltban vagy a presszóban könnyűszerrel hozzájuthatnak, a 18 éven aluliaknak szóló tiltás ellenére is. Az a kicsi nem árt, gondolja legtöbb szülő. Messze- vezető veszélyeit hadd érzékeltessük néhány mondat­ban. Orvosi vélemények szerint az a kicsi is káros a fejlődő szervezetre, komoly hátrány a tanulásban. Di­áknak tilos a szeszes ital fogyasztása, nem egy gyere­ket távolítanak el az iskolából, a kollégiumból italozás miatt. A szesz gátlásoldó hatása növeli a balesetveszélyt, nem egyszer bűncselekmények okozója az alkoholos ál­lapot. A későbbi nagyivókról, alkoholistákról legtöbb­ször kiderül, gyermekkorukban már hozzászoktak a szeszes italhoz. Mit tehet a szülő? Először is kiskorától tudatosíta­nia kell a gyerekben, hogy szeszes italt innia tilos. S természetesen ne is adjunk neki, se nyolc, se 16 éves korában. Annyiféle kitűnő üdítő ital kapható, kínáljuk azzal a csemeténket vasárnap, még ha magunk bort fo­gyasztunk is az ebédhez. A pincét, a bárszekrényt gon­dosan zárjuk le, ne juthasson hozzá távollétünkben. Le­gyen tudomásunk hova jár, kikkel barátkozik, s tart­sunk kapcsolatot barátai szüleivel, így biztosak lehetünk benne, hogy jó helyen van, nem kap szeszt, nem issza le magát a házibulin. Ezt a nevelési elvet tudatosítsuk a rokonságban és az ismerősök között, hogy ők se kínál- gassák a gyereket szeszes itallal. A dohányos szülők gyermekei úgy nőnek fel. hogy kiskoruktól passzív nikotinisták, hisz napról napra le­szívják otthon a füstöt. Az első kísérletek az apától, anyától elcsent cigarettával csak az utánzás szintjén van. Sokáig még a társaik kedvéért szívják, így akar­ják bizonyítani; már nagylányok, nagyfiúk. Sok szülő túl hamar belenyugszik abba, hogy gyereke dohányozni kezd, néhány tétova tiltás után meg is engedi neki, nem egyszer 14—15 éves korában. A dohányzással olyan ártalom éri a fejlődő gyer­meki szervezetet, amely a felnőttét is megviseli, káros lerakódásokat okoz a tüdőben, a hörgők, a légcső ál­landó hurutját előidézve. A dohányzó gyerekek már a kamaszévekben társaiknál kevésbé bírják a futást a testnevelési órán, s majd ha 35—40 éves korukban napi másfél-két dobozra emelkedik az adagjuk, étvágytalan­ságtól, álmatlanságtól, állandó idegességtől szenvednek. Gondoljanak erre azok a szülők, akik a 15 éves gyere­küknek karácsonyra öngyújtót, cigarettatárcát vesznek. Érdemes-e cigaretta, ital miatt állandó harcban áll­ni a gyerekkel? Ha külsőségekről — mint a hajviselet, a ruházkodás — lenne szó, akkor azt mondanám, nem érdemes. De itt az egészség a tét! Próbáljunk okos szót érteni, ám ez önmagában kevés. Hisz itt szenvedélyről van szó, olyan élvezeti cikkről, amelynek a felnőtt sem tud ellenállni, miért várnánk el akkor a gyerektől, hogy hajoljon meg az érv, az okos szó előtt? Csak a határo­zott tiltásnak van foganatja. A kisgyerekkortól tudato­sított és következetesen betartott elvnek, hogy míg 18 éves nem lesz gyermekünk, addig számára a cigaretta és az ital tiltva van. Ha ezt idejekorán belesulykoltuk, kisebb lesz az ellenállása kamaszkorban. E * s ha következetes és határozott tiltásunk ellené­re is dohányzáson, iváson kapjuk a gyereket? Akkor sem szabad feladni, akkor sem szabad megengedni. Középiskolás'diákjaim közül nem egy — aki otthon szabadon dohányozhat — már napi egy do­boznál tart. Akinek tiltják, annak nincs módja ilyen mennyiséget elszívnia. Ne engedjük meg, még ha tud­juk is, hogy titokban szívja a gyerek, mert így — s ez nagy nyereség — a harmadát sem tudja elfüstölni. Átányi Horváth László Galantboskő E lvesztette IV. Béla ki­rály a csatát a gyászos emlékű Muhi-pusztán. Győzött a harcban a tatár túlerő. A fénylő tavaszi reg­gelben menekülnie kellett a magyar királynak. Ausztria felé vette az útját. Ügy gon­dolta, hogy Frigyes főherceg­hez menekül, aki szegről- végre rokona volt. Messzejártak már a tatá­roktól. Ausztria felé közele­dett a király megfogyatkozott kíséretével. Látták a tatárok, hogy hiábavaló, s a királyt nem üldözték tovább. Attól is féltek, hogy a rettentő nagy nyitrai erdőségben eltéved­nek a farkasok prédáivá vál­nak. Nem ismerte ott a já­rást senki, csak a király meg a kísérete. Sokszor tartottak ott nagy vadászatot. Jó barát­juk volt minden fa, minden bokor. Több j árföldet tettek már meg, de embérnek nyomára se bukkantak. A falvakból elmenekült a lakosság. Ma­gúkkal vitték állataikat, kis élelmiszer-készletüket is. A király megéhezett. El­fogyott a kenyér meg a sza­lonna az iszákból. Egyik fő­ember ezüstszárnyú galam­bot pillantott meg a levegő­ben. Megcélozta a nyilával. Le akarta lőni a habtollú madarat. De a király a harcos kar­jára tette a kezét. — Ne lődd le, fiam, — mondta. — Annak is kedves az élete. Inkább azt figyel­jük meg, hol fészkel az a gyönyörűséges vadgalamb. Galambtojásnak kell ott len­nie, ahová leszáll. Hatalmas sziklacsúcsra szállt a galamb. A sziklacsú­cson volt a fészke. Egész ga­lambsereg tollászkodott ott. Csillogott tollúk a gyönyörű VERSIDÉZET Ha a bal felső sarok D betűjéből kiindulva a sakkjá­ték lóugrásának szabályai szerint a betűket összeolvas­sátok, Petőfi Sándor: Az Alföld című verséből kaptok idézetet. Hogyan szól ez az idézet? A lusta asztalos Otthonunk az iskola Zalaegerszegen tavaly november végén vidám gyermek­sereg lepte el az Ifjúsági és Űttörőház termeit; a VI. Orszá­gos Üttörőparlament küldöttei, meghivottai. Több napos program után került sor a parlament utolsó ülésén az Iránytű elfogadására. V olt egyszer egy asztalos. Szép háza volt, sok szép bútora, valamennyit önmaga készítette. Volt hát mit aprítani a tejbe. De egyszer aztán ezt gon­dolta : — Miért dolgozzam annyit? Semmi értelme. Eladom a bú­toraimat és megélek a búto­rok árából. A sarokban nagyon szépen kifaragott karosszék kényes- kedett. Az asztalos eladta. Most már egy darabig volt miből élnie. Ahogy eladta a széket, pici-pici törpe lopa­kodott be a házba. — Ki vagy te és miért jöt­tél? — kérdezte tőle az asz­talos. — A nyomor vagyok, — fe­lelte a törpe. Itt akarok lakni nálad, itt nekem nagyon jó lesz. — Elmenj innen, te ilyen, te olyan. Nincs nekem terád semmi szükségem, — handa- bandázott az asztalos. Később szekrényt adott el az asztalos. S így tovább, mindig egy bútordarabot. S a törpe egyre hatalmasabb, egyre délcegebb lett. Amikor az utolsó darab bútort is el­adta az asztalos, a törpe már olyan nagy volt, hogy az asz­talos mindig attól félt, mikor tapossa őt el. S már a törpe lett az úr a háznál. — Ki innen, — ripakodott az asztalosra. — Nincs itt semmi helyed. — De hisz ez a ház az enyém. — Csak volt a tied. Felszed­ted rá a temérdek adósságot. Ki innen! — Irgalmazz nekem. Légy könyörületes hozzám. Külön­ben is most már dolgozni akarok. —Hahaha. Te és a munka. De irgalommal vagyok s majd meglátjuk. Az asztalos dolgozni kez­dett. Először nagyon nehezen, ment a munka, mert elszo­kott tőle. De azután elkapta a munka láza és gyönyörűsé­ge, dolgozott látástól vakulá- sig s néha még éjszaka is s mivel nagyon szép, művészi munkája volt, a munkáját nagyon megfizették. S a törpe egyre zsugoro­dott s amikor már nagyon kicsi volt szedte rongyos kis motyóját s észrevétlenül ki- sompolygott a házból. S töb­bet tájára se ment az aszta­losnak. Fordította: Ölbey Irén Diákgondok Ki nem szereti a téli szo­bában a szép zöld lombot, vagy örökzöld ágat? Mégis azt hiszem az úttörőparla­ment kedves vendége, Hanga Mária oktatási miniszterhe­lyettes ugyancsak meglepő­dött, amikor az úttörők gond­jaikat egy örökzöld ágon nyújtották át e kiáltás kísé­retében : „Mire lehull a fenyőfa levele, gondjainknak ne legyen nyoma se!” Milyen gondja lehet egy mai diáknak? — kérdezik azok a felnőttek, akik hamar elfelejtik saját gyermekkoru­kat, vagy éppen csak ahhoz hajlandók viszonyítani a mai gyermekekét. A mai gyer­mekek gondjait fogta csokor­ba az országos parlament Otthonunk az iskola munka- csoportjának Iránytűje is — ezek sem könnyebben orvo­solhatók, mint mondjuk a tíz évvel ezelőtti-gondok. Legtöbb gondot a mai út­törőknek a tanulás jelenti. Nem az, hogy tanulni kell. Sokkal inkább az: egyesek nem értik meg, hogy a tanu­lás nemcsak magánügy, ezért a közösség által felkínált se­gítséget kötelesség elfogadni. Nemcsak arra van szükség, hogy ne bukjon meg egy úttö­rő sem, hanem arra is, legyen mindenkinek nagyobb tudása. A tanulás is úttörőfeladat! — mondták ki egységesen a küldöttek. Milyen szakkör legyen? Nagy gond ma az úttörő- csapatban a szakkör! Nem mindig olyan szakkörök ala­kulnak, amilyeneket a gyere­kek is szeretnének. Kevés a barkács, a játékkészítő, a keramikus, a szabász-varró, és hasonló közkedvelt szak­kör. Nem szívesen járnak vi­szont olyan közösségbe, ahol csak az iskolai tananyagot is­métlik, vagy ahol a szakkö­ri önkormányzatnak nincs beleszólása a programba. A mai gyermek gondjait szaporítja, hogy nem minden iskolában élhetnek a pajtások a Rendtartásban megszabott jogaikkal. A házirend készí­tésekor nem kérik javaslatai­kat, pedig az iskola csak ott lesz igazi úttörők otthona, ahol a csapat felelősséget vál­lal a házirend előkészítésé­ért és betartását is segíti. Hogyan? Például az iskolai ügyelet szervezésével, javító­karbantartó brigáddal. Úttörőélet nyáron Az örökzöld témák közé tartoznak a napközik, a nyá­ri napközis táborok. Nemcsak azért, mert kevés a férőhely és sok gyerek marad meleg ebéd nélkül, gond az is, hogy sok úttörőcsapatban nem egyeztetik a programot a napközivel, így nem engedik el a kisdobosokat, az úttörő­ket összejövetelekre, a nyári táborok inkább megőrző he­lyek mintsem igazi úttörőtá­borok. „Abban, hogy az Oktatási Minisztériumban hamar le­hulljon a fenyőfa levele, ne­künk gyerekeknek is sokat kell tennünk!” — mondta az egyik küldött. Igaza volt. Nem elég másoktól várni min­dent, az úttörők, a kisdobosok tehetik igazán otthonukká az iskolát. T. J. Bodnár István: Má retus Bizsereg a fa ágacska-ujja; holnapra talán levelét bontja. Levelét bontja, szirmait szórja, szeleburdi nap simogató ja. napsütésben. — Van ott galambtojás öt­ven is, — kiáltott fel az egyik főember. — De hát ki men­jen érte? Járhatatlan az a szikla. Aki onnan lezuhan, halálnak halálával hal meg. — Majd én felmegyek, — mondta Ferkó, a király ked­ves apródja, aki a csatában is, a menekülésben is mindig a király oldalán lovagolt s nem egy nyilat fogott fel a paj­zsával, amelyet a király felé céloztak. Szerette a király nagyon a mosolygós arcú bá­tor legénykét. Felmászott nagy vigyázat­tal Ferkó gyerek a sziklára. Teleszedte sisakját galambto­jásokkal. Lassan, óvatosan le­ereszkedett a sziklacsúcsról. Azután tüzet csiholt és meg­sütötte a tojásokat. Elverte a király meg a kísérete az éhét. A sziklacsúcsnak azóta is Galamboskő a neve. Ferkó gyerek pedig a Galamboskői nevet kapta. / Ö. L TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Ipari rostnövényt fel­dolgozó üzem. 6. Bánat. 7. Szovjet autóbuszmárka (Nyíregyházán is használták egy időben). 8. Tetejére. 9. Vércsatornája. 11. Kemény zenei hangsor. 12. Perui te­herhordó állat (—’). 14. Té­lisportot űző. 16. Megfejten­dő. 18. Bőg. 20. Szovjet mo­torkerékpár márka. 21. Ró­mai 999. 22. Község Csen­ger közelében. 24. Se mellé, se mögé, se belé. 25. ,„..bíró” (Móricz Zsigmondi. 27. Rit­ka férfinév. 28. Fontos élel­miszer. 29. Hajadon. Függőleges: 1. Fogyó... (fokozott diéta). 2. Hollandia gépkocsijelzé­se. 3. Ének. 4. Közeire mu­tat. 5. Megfejtendő. 6. Meg­fejtendő. 10. ' Struccszerű madár. 11. Filmérzékenység egysége. 13. Vonatkozó név­más. 14. Vízinövény. 15. Megfejtendő. 17. Rázós egy­nemű betűi. 19. A beszéd papírra vetve. 21. Ilona be­ceneve. 23. Kicsi Aranka. 24. ERÄ. 26. Európai nép. 27. Talmi. Múlt heti megfejtés: Nepál — Laos — Thai­föld. Könyvjutalom: Megfejtendő: Hegyj Erika, Kulimár Já­nos és Szilágyi Szabolcs Nyíregyháza, Deregi Béla A Szovjetunió népei közül Tuzsér, Novotni Edit Öpályi, 4 (vízszintes 16, függőleges Stefán Ottilia Vaja. Seres 5, 6, 15). Szilvia Szatmárcseke.

Next

/
Thumbnails
Contents