Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-18 / 65. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. március 18. .1 (Folytatás az 1. oldalról) teszi a hozzájuk érkezett ügyek érdemi elbírálását, megválaszolását. — A törvényjavaslatnak abból a megfogalmazásából, hogy az illetékes szervek kö­telesek intézkedni, nem kö­vetkezik, hogy minden köz­érdekűnek szárít bejelentést vagy javaslatot annak tartal­ma szerint kell megvalósítani. Az érdemi intézkedés az adott ügy vizsgálatának eredményé­től, továbbá anyagi lehetősé­geinktől is függ. Erre vonat­kozik egyébként az a rendel, kezés, amely előírja: a javas- lattevőt tájékoztatni kell arról is, hogy javaslata milyen ok­ból nem , vagy mikor valósit, ható meg. A törvényjavaslat megkü­lönböztetett figyelmet fordít a becsületes bejelentők vé­delmére, mert csökkenő mér­tékben ugyan, de ma is elő­fordul a bejelentőkkel szem­beni — legtöbb esetben bur­kolt — fellépés. Mindenfaj­ta megtorlással szemben ha­tározottan fel kell lépnünk. — A törvényhez .elenged­hetetlen a jó végrehajtás, a hatóságok, az ügyintézők és az állampolgárok részéről egy­aránt. Ennek jó feltételei adottak, de csakis közös erő­feszítésekkel érhetünk cél­hoz — hangsúlyozta beszéde végén dr. Korom Mihály. Dr. Antalffy György egye­temi tanár (Csongrád me­gye), a törvényjavaslat bi­zottsági előadója hangsúlyoz­ta: a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nagy felelősséggel elemezte a ter­vezet valamennyi fejezetét. A testület csupán egy — szö- vegpontosító — módosítást indítványozott. (Azt, hogy a közérdekű bejelentést, javas­latot tevő védelméről szóló paragrafusokat tartalmazó rész címében szerepeljen a „javaslattevő” után az „ér­dekelt” szó is.) A társadalmi vitára bocsátott törvényter­vezetről egyébként előzetesen mintegy 2500-an mondtak véleményt. A bizottság egy- ötetű véleménye volt, hogy a törvényjavaslat szélesíti a szocialista demokratizmust, gyarapítja az állampolgári jogokat, ezért azt elfogadás­ra ajánlotta. Dr. Papp Lajos államtitkár beszéde Dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke örvende­tes tényként nyugtázta, hogy a tanácsokhoz tavaly csak­nem 7000, a Népi Ellenőrzési Bizottságokhoz több mint 5000 közérdekű bejelentés ér­kezett. Többségük a különbö­ző vállalatok, intézmények, gazdasági szervek tevékeny­ségét bírálta, vagy mulasztás­ra hívta fel a figyelmet. Ki­sebb részük egyes személyek helytelennek vélt magatartá­sát kifogásolta. A bejelenté­sek zöme megalapozott volt, hozzájárult a hibák, a visz- szaélések megszüntetéséhez. Mindez azt mutatja, hogy az állampolgárok egyre inkább saját ügyüknek tekintik az állami és gazdasági szervek munkájának segítését, fi­gyelemmel kísérik a társa­dalmi tulajdonnal való éssze­rű gazdálkodást. Nem hagy­ják szó nélkül, ha kárt oko­zó nemtörődömséget tapasz­talnak. A közügyekben eljá­ró állampolgárokra az álla­mi, tanácsi, társadalmi és gazdasági szerveknek mindig figyelni kell, véleményüket és javaslataikat pedig hasz­nosítani kell. Az érintett szervek e kötelezettségüknek lényegében már eddig is ele­get tettek, de a bejelentések és a javaslatok intézésében fogyatékosságok is előfordul­tak. — A törvényjavaslat amel­lett, hogy korszerűsíti a köz­érdekű bejelentések és pana­szok elintézésének szabályait, kiterjeszti a rendelkezések hatályát az állami szerveken kívül a vállalatokra, üzemek­re és szövetkezetekre is. Ez azért jelentős, mert a mun­kahelyi demokrácia egyre erőteljesebb kibontakozásá­nak eredményeképpen mind több közérdekű bejelentés és javaslat hangzik el a munka­helyi fórumokon is. Az ál­lampolgárok számára a jö­vőben még több lehetőséget kell biztosítani, hogy lakó- és munkahelyükön egyaránt elmondhassák véleményüket. — Társadalompolitikai je­lentőségű feladat: minden vezető a maga munkaterüle­tén olyan szemléletet és gya­korlatot alakítson ki, hogy mindenki komolyan vegye a közérdekű jelzéseket, még akkor is, ha bírálnak, mert a közösséget szolgálják. A törvény minden bizonnyal kedvező hatással lesz a köz­életi aktivitásra, az állami, a társadalmi szervek és a la­kosság, továbbá az ütemek, intézmények, szövetkezetek és dolgozóik kapcsolatának erősödésére — hangsúlyozta dr. Papp Lajos. A napirend vitájában ti­zenegy felszólalás hangzottéi, köztük özv. Gáspár Istvánná Szabolcs megyei képviselő fel­szólalása is. Gáspár Istvánná Szabolcs megyei képviselő felszólalása — Meggyőződésem — mon­dotta —, hogy az előttünk lé­vő törvényjavaslat megvita­tásával, elfogadásával széles alapokon nyugvó társadalmi igényeket elégítünk ki. — A törvényjavaslat in­doklása is említi, de vala­mennyi — a közérdekért fe­lelősséget érző — állampolgár előtt világos, hogy a közérde­kű javaslatok, bejelentések a gazdasági építőmunka helyi és országos feladatainak szín­vonalasabb megvalósítását szolgálják. — Pártunk XI. kongresz- szusa az ország elé olyan va­lós és elérhető nemzeti prog­ramot tűzött ki célul, amely feltételezi valamennyi állam­polgár fokozódó részvételét a munkában, a közéletben egy­aránt. — A törvényjavaslat — el­fogadása után — biztosítja valamennyi állampolgárunk­nak azt az alkotmányos jo­got, hogy munkahelyén, lakó­helyén részt vegyen a köz­ügyek intézésében, gyakorlat­ban a gazdaság, a kultúra va­lamennyi fontos területén. — Úgy érzem, hogy a tör­vényjavaslat szélesíti a kezde­ményezőkészség további ki­bontakoztatását, számol ala­kosság fokozódó aktivitásá­val, a közügyek iránt érzett társadalmi felelősség növeke­désével. Szükség van ugyanis minden jószándékú javaslat­ra, kezdeményezésre, amely életünket, munkánkat szeb­bé teszi.” A törvény elő fogja segíteni a szocialis­ta építőmunkával együttjáró — igaz, nem mindig szükség- szerű — hiányosságok feltá­rását, azok megszüntetését. Jó példáknak sem vagyunk hí­ján. A mi társadalmunkban a munkások, a dolgozók magu­kénak tekintik az eredménye­ket, de a problémákat is. — Bizonyára egyetértenek velem a tisztelt képviselőtár­saim, hogy mindezek ellené­re, a törvény gyakorlati ér­vényesülésében széles társa­dalmi összefogásra van szük­ség. Egy törvény megalkotá­sa feladatunknak mindig csu­pán az egyik oldalát jelenti. Fontos annak széles körben történő megismertetése és hatékony propagandája. Az­zal, hogy szabályozott lehető­ségkeretet biztosítunk a köz­érdekű bejelentések és ja­vaslatok érvényesülésének, jelentősen előrevisszük az ál­lampolgári nevelés ügyét is. A társadalom minden rétegé­ben, de különösen a fiatalok körében szükséges a törvény céljának, társadalmi küldeté­sének tudatosítása. — Örömmel mondom >— hi­szen ez egész közelről is érint —, hogy Szabolcs-Szatmár fiatal üzemeinek alakuló munkáskollektívái szocialista nevelésében, öntudatra való ébredésében is számottevő szerepet fog betölteni elfoga­dása után a törvényjavaslat. Tisztelt országgyűlés! — Megyénkben a lakosság eddig sem csak a közérdekű javaslatait tette meg, hanem részt vállalt azok megvalósí­tásában is. Ennek egyik ki­alakult formája a települések, a lakóhelyek építését, szépíté­sét szolgáló kommunális, kulturális, szociális létesítmé­nyek megteremtéséért végzett társadalmi munka. Bizonyá­ra nem fognak szerénytelen­nek tartani, ha elmondom, hogy választókerületemben, Kisvárdán a IV. ötéves terv időszakában a lakosság 45 millió forint értékű társadal­mi munkát végzett. Városunk az említett időszakban há­romszor lett első a települé­sek közötti társadalmi mun­kaversenyben. — A tanácsok igyekeznek gondos munkával megoldani megnövekedett feladataikat. Ehhez szükséges a jövőben még inkább erősíteni a la­kosság, a tanácsi szervek és a népfrontbizottságok kapcso­latát. — Nagyon jelentősnek tar­tom a törvényjavaslat pa­naszokra vonatkozó rendelke­zéseit is. Megfelelő szervezeti kereteket és garanciákat biz­tosít az állampolgárok jogos érdekeinek érvényesítésére és védelmére. De bizonyára akadnak majd olyanok is, akik a jogszabályt a saját maguk előnyére igyekeznek kihasználni. A munkásember mindenkor elhatárolja magát az ilyen ügyeskedőktől, a közélet tisztaságát sértő mód­szerektől. — A törvény minden szigo­rával őriznünk kell közéle­tünk tisztaságát az ügyeske­dőktől, a jogszabályokkal visszaélőktől, a rágalmazók­tól. A törvényjavaslatot jó­nak tartom, elfogadom, és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. A vitában elhangzottakra dr. Korom Mihály válaszolt. Nyugtázta, hogy a vitában is kifejezésre jutott az egyetér­tés a törvényjavaslattal, az, hogy a jogszabály jól illesz­kedik jogrendszerünkbe, erő­síti a szocialista demokráciát. Hangsúlyozta a miniszter: fontos, hogy az ügyintézőket ne a formalizmus vezesse, az akták, a papírok mögött mindig az embert nézzék. Az országgyűlés a közérde­kű bejelentésekről, javasla­tokról és panaszokról szóló törvényjavaslatot általános­ságban és — a jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottság által előterjesztett módosító javaslattal — részleteiben, is egyhangúlag elfogadta. Beszámoló az Elnöki Tanács tevékenységéről Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára beszé­dét mondja. (Kelet-Magyarország telefotó) Ezt követően Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titká­ra számolt be az Elnöki Ta­nács elmúlt másfél évben végzett tevékenységéről. El­mondta: a testület harminc olyan törvényerejű rendele­tet alkotott, amely hazánk és más országok között lét­rejött nemzetközi szerződése­ket hirdetett ki, s 29 olyan törvényerejű rendeletet, amely belpolitikai feladata­inkat, társadalmi viszonyaink fejlesztését, gazdasági mun­kánk javítását kulturális éle­tünk fejlődését szolgálja. Az Elnöki Tanács alkot­mányos felügyeletével nyo­mon követi a tanácsok mun­káját. A beszámolási időszak­ban az Elnöki Tanács újabb 75 közös tanács alapításáról, csaknem 100 községi tanács területének indokolt átalakí­tásáról, valamint 27 község várossal, illetve más község­gel történő közigazgatási egyesítéséről határozott. Az országos településhálózat-fej­lesztést figyelembe véve, egységes városhálózat kiala­kítására törekedve, az Elnöki Tanács április 1-i hatállyal várossá nyilvánította Bony- hádot, Dunakeszit, Marcalit és Siklóst. Városaink száma így 87-re emelkedett. Az Elnöki Tanács az elmúlt másfél év alatt számos ország­gal, szocialista világ országai­val, a fejlődő világ államai­val, fejlett tőkésországgal hagyta jóvá a diplomáciai kapcsolatok, felvételét nagy­követi szinten. (Közülük hat újonnan felszabadult ország.) Jelenleg hazánk 118 országgal tart diplomáciai kapcsolatot. Ilyen kiterjedt kapcsolattal a magyar állam fennállása óta még nem rendelkezett. Az országgyűlés Cseterki Lajos beszámolóját jóvá­hagyólag tudomásul vette. Interpelláció Baráth Endre (Pest m.) a váci járási pártbizottság első titkára a közlekedés- és pos­taügyi miniszterhez interpel­lált: a Börzsöny-hegység tér­ségében hogyan lehetne javí­tani a tv-vételi lehetőségeket. Dr. Ábrahám Kálmán ál­lamtitkár válaszában el­mondta, hogy 1978. végéig át­adják a balassagyarmati, az esztergomi valamint a perö­csényi átjátszó adókat, ame­lyekkel javul a vétel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sikerül minden fehér foltot eltüntetni a vételi le­hetőségek térképéről. A vá­laszt a képviselő, az ország- gyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés tavaszi ülésszaka Apró Antal zár­szavával ért véget. Harcosiévtizedek' PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A bőripari munkások vezetőségének újraválasztása után vezetőségi tagok lettek: Holes János, Friderikusz Sándor, Szabó János, Vass Sándor, Horváth József, Szabó Sándor, később Kondor Sándor és Hegedűs elvtársak. A szervezet létszáma ingadozó volt, mert sokan holt szezon idején hazamentek a falujukba, csak szezon kezdetén jöttek vissza, szervezésüket mindig újra kellett kezdeni. A bőripari szakszervezet köz­pontja részéről Hubai János vezetőségi tag volt jelen, negyedévenként látogatta a szervezetet. A párt politikájával kapcsolatban sok vitánk volt vele, a szocializmusba való békés belenövés híve volt. Szabóipari szakszervezet. A régi, befolyásos, tapasztalt vezetőségi tagok elhelyez­kedési nehézségek miatt kénytelenek voltak kisipari engedélyt váltani. A megmaradt vezetőségi tagok, Séráné, Tomasovszki elvtársak nem tudtak új lendületet adni a moz­galomnak. A javulás akkor következett be, amikor Takács István, Perl Margit és Kondor József kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba. Takács Istvánt Pál Ferenc, Kondor Józsefet pedig Takács István szervezte be. Perl Margitot Tóth Mária szervezte be. Takács és Kondor a vásári szabómunkások körében rendelkezett be­folyással és ott volt tekintélyük, míg Perl Margitnak a női szabók körében volt nagy ismeretsége. Hárman meg tudták mozgatni a szakma dolgozóit, sikeres bérjavító meg­mozdulásokat értek el. Földmunkások szakszervezete. A földmunkásoknak ebben az időben szakmai szer­vezetük nem volt. A szociáldemokrata párton belül volt egy földmunkás csoport. Ez nagyrészt az ínségmunkán dolgozó, szakképzettség nélküli munkásokból tevődött ki. Kevés volt a kubikos. A legnagyobb akadály a vezető réteg hiánya volt. Tóth Mihály, Garaiék, Hovánék alkalmasak lettek volna, de nem a városban, hanem Rozs­réten laktak. Márpedig a szervezet megköveteli, hogy a tagjai bármikor elérhetők legyenek. Pásztor József Nyíregyházán lakott, de ő nem tudta a különböző nézeteket és érdekeket közös nevezőre hozni. Ezért több alkalommal lehívtuk Takács József elvtársat a Földmunkások Országos Titkárságától, hogy gyűléseket tartson. Míg 1935 végén aztán kialakult egy olyan csoport, amely alkalmas volt az önálló szakmai szer­vezet vezetésére. A munkásotthon igazgatósága is újjáalakult. Igazgatóság tagjai lettek: Kupfer- schmiedt András, Pál Ferenc, Gyureskó Mihály, Egri Sándor, Brüll Ferenc, Vajda László, Schön Herman. Az utóbbi kettő könyvelő volt. A Munkás Dalkör vezetőségi tagjai lettek: Major András, Fekete István, Augusz- tinyi József, Pál Ferenc, Jancsó József, Haja Ferenc. A dalkör karmestere Timár Samu lett. Újjászerveződött a nőbizottság is, tagjai lettek: Várallyay Jenöné, Egri Sándorné, Somogyi Gyuláné, Jakabovits Jánosné, Krebsz Sándorné, Fekete Istvánné, Tóth Mária, Laskai Kálmánná, Perl Margit, Czinkovszki Mártonná. Részt vettek a szervező mun­kában, a kulturális rendezvények előkészítésében, a teadélutánok lebonyolításában. 1932 telén két szavalókórus-anyagot kaptunk Pestről, az egyik a „Plakát”, a másik Petőfi-vers, a „Feltámadott a tenger...”, Várallyay Jenő ezen kívül feldolgozta kó­rusra Ady Endre „Csák Máté földjén” és Várnai Zseni „Katonafiamhoz” című ver­seit. A verseket a kórussal Fekete István tanította be. A kórus tagjai voltak: Várallyay Jenőné, Krebsz Sándorné, Jakabovits Jánosné, Fekete Irén, Perl Margit, Losonczi Károly, Smiedt Mihály, Takács László, Jancsó József, Friderikusz Sándor, Kocsik András, Pál Ferenc, Pintér András, Szabó János, Mikula Mihály. Bámulatos gyorsa­sággal, egy hónap alatt betanulták a verseket, hetenként háromszori próbával. A kó­rus egy teadélutánon lépett fel először. Nagy sikere volt. Lélektani hatása felülmúlta a dalárdáét. Pattogó ritmusával gyújtott, tüzelt. Ügy gondoltuk, itt az ideje, hogy be­jelentsük a rendőrségnek és működési engedélyt kérjünk rá. Szervezetileg a Munkás Dalkör vezetősége alá rendeltük, és rendszeresen be akartuk iktatni gyűlések, ünnepi értekezletek elé és utána, kezdés, illetve befejezésként. A rendőrség a kórus műkö­dését betiltotta azzal az indokkal, hogy a kórusok ügye országosan rendezetlen, alap­szabállyal nem rendelkeznek, a belügyminiszter működésükről még nem intézkedett. Így csak' olyan gyűléseken vagy rendezvényeken léphetünk fel, amely a rendőrségnek nincs bejelentve. . Erdőhegyi Lajos főispánt 1932 végén a kormány felmentette főispáni tisztsége alól, és utódjául Mikecz Ödönt nevezte ki. A pártvezetőség úgy határozott, hogy „tisz­telgő látogatást” tesz a főispánnál. Erre az alkalomra memorandumot szerkesztett, amely a következőket tartalmazta: 1. Követeljük a kormány lemondását, új választások kiírását; 2. az általános, egyenlő és titkos választójog megadását; 3. a Szovjetunió diplomáciai elismerését, széles körű kereskedelmi kapcsolat lé­tesítését, amely hozzájárul a munkanélküliség csökkenéséhez; 4. a párt vidéki szervezeteinek szabad működését.

Next

/
Thumbnails
Contents