Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-17 / 64. szám
4 KÉLET-MAGYARORSZÁG 1977. március 17. Meggyilkolták Kárnál Dzsumblattot Ismeretlen fegyveresek kedden délután, a Beiruttöt délkeletre húzódó hegyvidéken, Kfarhim város közelében tőrbe csalták és meggyilkolták Kamat Dzsumblattot. a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökét. Agyonlőtték a politikus gépkocsivezetőjét és a vele együtt utazó testőrét is. A bűntett színhelyének környékén riadókészültségbe helyezték a Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erőket. A tettesek kézrekeritésére széles körű nyomozás kezdődött. Kama! Dzsumblatt 1917- ben született Tanulmányait Párizsban és Beirutban végezte el. 1942-ben szerzett jogi diplomát. Fiatalon kapcsolódott be a politikai életbe. 1943-ban választották meg először parlamenti képviselővé Három évvel később gazdasági és földművelésügyi miniszterré nevezték ki. 1949- ben ő alapította meg a Libanoni Haladó Szocialista Pártot. Azóta ő töltötte be a párt elnökének tisztét. 1952-ben aktív szerepet vállalt az akkori köztársasági elnök bukásához vezetett ellenzéki tevékenységben. 1965- ben megalakította a baloldali frontot, amely az általa vezetett pártot, továbbá a Libanoni Kommunista Pártot és más haladó politikai tömörüléseket egyesített. Az 1967-es arab—izraeli háború után odaadóan támogatta a palesztinai ellenállási mozgalmat. A libanoni baloldal természetes szövetségesét látta benne. Kedden éjfélkor lezárult a nevezési határidő a francia községtanácsi választások má_ sodik fordulójára, amelyen jövő vasárnap ott is megszületik a döntés, ahol 13-án egyik jelöltlista sem szerezte meg az abszolút többséget. Mind a baloldal, mind a kormánytöbbség egységesen veszi fel a küzdelmet azokban a városokban és községekben is, ahol az első fordulóban különböző erőik nem tudtak megegyezni és külön-külön indultak. Az összefogás szabálya mindkét oldalon az, hogy a 30 ezer lakoson felüli városokban az azonos táborhoz tartozó listák közül a gyengébben szereplő visszalép és azokat, akiknek szavazatát megszerezte az első fordulóban, a második forPályafutása alatt többször volt miniszter. így mint akkori belügyminiszter, ő kapott megbízást a libanoni— palesztinai kapcsolatokat szabályozó 1969. évi kairói megállapodás végrehajtására. 1970-ben Lenin-renddel, 1972-ben pedig a népek közötti béke megszilárdításában szerzett érdemeiért Lenin- békedíjjal tüntették ki. A libanoni polgárháború idején, az ország haladó erői és palesztinai szövetségeseik élére állt. Pártjának fegyveresei a haladó erők soraiban harcoltak a jobboldali konzervatív elemek ellen. Gazdasági és szociális reformokért szállt síkra, s — mint az AP írta — a pártokra szakadt, széthúzó libanoni társadalom egyesítésére „egyetlen válaszként a szocializmust tette magáévá”. A libanoni haladó baloldali erők Dzsumblatt személyében kimagasló vezetőt, gazdag tapasztalatokkal rendelkező politikust vesztettek el. dulóban a versenyben maradó jelöltek támogatására szólítja fel. A kisebb városokban közös listát alakítottak a tegnapi riválisok. * A baloldalon figyelmet érdemel Charles Fitermannak, az FKP PB tagjának rádió- nyilatkozata az első forduló eredményeiről. Az FKP becslése szerint (a belügyminisztérium hivatalos listáját a francia politikai megfigyelők általában nem tekintik mérvadónak még a jobboldalon sem). A baloldal szavazatainak aránya valamivel meghaladja az 50 százalékot. Fiterman hangsúlyozta, hogy a három pártnak mindent meg kell tennie a baloldali egység erőinek sikeréért, tekintetttel a soron következő parlamenti választásokra. Választások Indiában Az első, még nem végleges jelentések szerint elég nagy részvétel mellett bonyolítót, ták le szerdán az alsóházi választásokat az Indiai Köztársaság területének nagy részén. A Lók Szabha, a népi kamara 542 mandátuma közül eddig háromszáznak a sorsáról döntöttek, s megkez. dődött a szavazás további 52 választókerületben is. A szakaszos — csütörtökön szünetelő, aztán péntek és vasárnap között ismét folytatódó — szavazás kezdőnapján szerdán szinte az egész szubkontinensen rekkenő hőség volt. A szavazás mindenütt rendben és fegyelmezetten folyt, kivéve Calcutta városát, ahol petárdás tüntetők próbálták megzavarni a rendgt. Palesztin kongresszus A Palesztin Nemzeti Tanács Kairóban ülésező XIII. kongresszusa szerdán a PFSZ VB politikai jelentésének vitájával folytatta munFaruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője, az ülés után úgy nyilatkozott, hogy a PFSZ nem szándékozik elismerni Izraelt és nem hajlandó lemondani a fegyveres harcról akkor sem, ha a Jordán folyó nyugati partján létrejön a Palesztin állam. A PFSZ „külügymi- nisztere” közölte, hogy a genfi konferencián való palesztin részvétel ügyében hétfőn elhangzott felszólalása a kon. ferencia küldöttei egy csoportjának nemtetszését váltotta ki. Mint politikai megfigyelők jelezték, a tárgyalásos rendezést ellenző, „elutasítási front” küldöttei aktív propagandát fejtenek ki a részvevők körében a PFSZ által képviselt mérsékelt álláspont elvetése érdekében. A Georg Habbas vezette négy palesztin gerillaszervezetet tömörítő front képviselői nemcsak a genfi konferencián való részvétel kérdésében he. lyezkednek szembe a PFSZ- szel. de a tanácskozáson támadták Arafatot amiatt is. hogy a közelmúltban kísérletet tett Jordánia és a PFSZ kapcsolatainak rendezésére. Franciaország: Vasárnap — második menet NDK—'magyar gazdasági kapcsolatok Egyenrangú társak, | mm | mm mm If# mm f kölcsönös elonyok A résztvevők többsége nem találta meg a helyes választ a berlini Magyar Kultúra Háza havonként sorra kerülő ifjúsági vetélkedőinek egyik kérdésére: „Milyen összeget tett ki 1975-ben a Magyarország és az NDK külkereskedelmi forgalom? 1,5 milliárd márkát? 2,8 milliárd márkát? 4 millió márkát?” A hazánk ismeretéből versenyző berlini fiatalok legnagyobb része úgy vélte, hogy a második változat a helyes ... Három-négy évvel azelőtt még nem tévedtek volna azok, akik 2,8 milliárd mellé tettek volna keresztet a versenylapon. 1975-re vonatkozóan azonban már 4 milliárd márka a találat, a két ország közötti külkereskedelmi forgalom ebben az évben érte el ezt a határt, az 1 milliárd rubelt. S tavaly is tovább növekedett a forgalom, amelynek növekedési üteme 1971—1975. között évente 20 százalékot tett ki. Vagyis: a növekedés jóval felülmúlta azt az ütemet, amellyel mindkét ország egész külkereskedelmi forgalma emelkedett, s valamennyi partnere közül az NDK és Magyarország egymással'emelte a legnagyobb mértékben a forgalmat. Az idén 10 százalékos emelkedéssel számolnak, s ez azt jelenti, hogy — kiegyensúlyozott mérleggel — 1,2 milliárd rubel lesz a forgalom. Fontos, nemcsak a külkereskedelem, hanem az egész magyar gazdaság számára sok mindent megmagyarázó tény, hogy a Szovjetunió után az NDK a legnagyobb kereskedelmi partnere hazánknak A magyar külkereskedelemben a hatvanas évek végére került az NDK a második helyre. Az egész forgalom több, mint tíz százalékát ezzel a fejlett iparral rendelkező szocialista országgal bonyolítjuk le. A forgalom az NDK-val nagyobb, mint Angliával, Franciaországgal és Olaszországgal együttvéve. A MAGYAR-NDK GAZDASÁGI külkereskedelmi Az NDK külkereskedelmi statisztikájában a magyar partner az ötödik helyen áll, s az egész külkereskedelem 5—5,5 százalékát teszi ki. A forgalom az utóbbi tíz esztendőben nőtt meg eny- nyire, s alaposan felülmúlta azokat a megállapodásokat, amelyeket a két ország annakidején az 1966—1970-i, illetőleg az 1971—1975-i tervidőszakra kötött. Ez a „túllépés” mindkét ország számára sok hasznot, eredményt hozott, s egyben bizonyítékát szolgáltatta, hogy a két ország népgazdaságának fejlődési foka, struktúrája milyen kitűnő lehetőséget nyújt a kölcsönösen előnyös együttműködésre. Mindkét ~ ország érdekeit szolgálja az a törekvés, hogy szakosítási és kooperációs szerződések alapján egymás fontos, különösen fejlett iparágai számára megteremtsék a termeléshez és fejlesztéshez szükséges biztonságot. A szállításoknak már csaknem 30 százalékát olyan termékek teszik ki, amelyeket szakosítási, illetőleg kooperációs szerződések alapján szállít a két ország. A leglátványosabb a járműprogram. Ika- rus-buszok bonyolítják le csaknem teljesen az NDK közúti tömegközlekedést, a magyar utakon pedig a népszerű NDK-beli Wartburg és Trabant személygépkocsik, teherautók, furgonok közlekednek tízezrével. Rendkívül sok előnyt nyújt a mezőgazdasági gépgyártásban kialakult együttműködés is. A magyar élelmiszercikkek persze továbbra is eljutnak -az NDK- ba, fontos szerepet töltvén be a lakosság ellátásában. A következő 5 éves időszakra ugyancsak hosszú lejáratú egyezményt kötött a két ország. E szerint 1976 és 1980 között 4,9 milliárd rubel értékű árut vesz, illetőleg ad el egymásnak-egymástól a két szocialista ország, ami az előző 5 év forgalmát 50 szá- . zalékkal haladja majd meg, A fogyasztási cikkek forgalma is jobban növekszik, mint eddig: az NDK-ban gyártott, jól ismert függönyök, bútorok, szőnyegek, harisnyák, kötöttáruk, porcelán, játékok, csillárok, varrógépek mellett kályhák és tűzhelyek, tapéták, automata mosógépek, tv-készülékek, elektromos háztartási készülékek kerültek vagy kerülnek a magyar üzletekbe. A két ország külkereskedői — országaik gazdaságának, iparának fejlődésére támaszkodva — egyre rugalmasabban és hatékonyábban használják ki a gazdaság és a lakosság számára azokat az előnyöket, amelyeket az együttműködés kínál. Mindez része a KGST komplex programja fokozatos megvalósításának, az egész szocialista gazdasági közösség erősítésének. Berlin, 1977. március. Pintér István HafCMBirtStleki I PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A gazdasági válság hatására a szakmai és pártszervezetnél fluktuáció keletkezik. Sokan elmennek más városokba munkát keresni, de jönnek helyettük újak. így kapcsolódik a munkásmozgalomba Losonczi (Ling) Károly, Hekrnan és. Hekmanné, ra- kamazi születésűek, akik Leffler Györggyel állottak kapcsolatban, Losonczi és Hekrnan asztalosok, Hekmanné bútorfényező. Ebben az időben kapcsolódik be a mozgalomba Mezei Tibor is. Apja vízvezeték-szerelő kisiparos, Mezei Tibort az apja kiküldte Bécs- be, műszaki főiskolára. A gazdasági válság miatt iskoláit nem tudta befejezni, nem bírták a tanítás költségeit, haza kellett jönnie. A bécsi iskolán ismerkedett meg a munkásmozgalommal. Hazajövetele után Karóczi István és Deák László behozták a munkásotthonba. Belép a szociáldemokrata pártba. Mind a négyen bekapcsolódnak a mozgalomba, Várallyay Jenő rendszeresen foglalkozik velük. Ebben az időben politikai vitadélutánok folynak a munkásotthonban. A vita anyaga marxista közgazdaságtan, materializmus, dialektika, továbbá Lassalle és Bernstein nézeteinek ismertetése. A vitadélutánok érdekesek, jók, alkalmasak arra, hogy a hallgatókban felkeltsék az érdeklődést az elméleti kérdések iránt. Ez nem könnyű, mert az elvtársak nagy részénél az alapfogalmaknál kell kezdeni az oktatást. De a szorgalom és a tanulni akarás vágya él az elvtársakban és átrágják magukat az iskolázatlanság sötét burkán. A vitákat dr. Baráth Ferenc és Várallyay Jenő vezetik és irányítják. Az ínségmunkások között erőteljes propagandatevékenység indult: meg. A Rozsréti szőlőből Tóth Mihály, Hován és a Garai testvérek emelkednek ki, Nyírszőlősről Pazár Lajos csoportja végez erőteljes agítációt, Nyíregyházáról Pál Ferenc, Pásztor József, Egri Sándor, Danyi Péter és Mazák elvtársak szervezik a munkásokat. A gyűlésekre sokan jönnek el, és többen a pártba is belépnek. Az ősz folyamán jól sikerült, forró hangulatú népgyűlést tartottunk a munkás- otthon udvarán. A gyűlés előadója dr. Györki Imre szociáldemokrata képviselő volt Debrecenből. Széles körű propagandát fejtettünk ki a gyűlés érdekében, amelyen több száz ember jelent meg. Az udvarban nem fértek el, az utcán is állottak, A gyűlés tárgya a kül- és belpolitikai helyzet, a munkanélküliség volt, A rendőrtiszt harapós kedvében volt, többször félbeszakították az előadót. A gyűlés feloszlatásával fenyegetőzött. A tömeg hangulata fenyegető volt. A tömeg úgy körülvette a rendőrtisztet és az előadót, hogy ha felbomlik a rend, onnan nincs menekvés. A rendőrtiszt felismerte a helyzetet és igyekezett mérsékelni magát. A jövőben gondosan ügyelt a rendőrség arra, hogy az előadói asztal elhelyezése miatt a tömeg ne kerülhessen a hátuk mögé. Ősszel megkezdődtek a szakszervezetek vezetőségeinek újraválasztásai. A vasasszakszervezet vezetőségének újjáválasztott tagjai lettek: Ócskái György, Horváth József, Krebsz Sándor, Karóczi István, Kupferschmiedt András, Deák László, Beviz István, Mikula Mihály, Tarcali Mihály, Baranyai József, Pintér András, Buckó József elvtársak. A vasas központ részéről Smarilla vett részt a vezetőségválasztő taggyűlésen. Felvetettük a központnak, hogy a megyében sok munkanélküli vasmunkás van. Kértük, adjanak nekik olcsó munkanélküli bélyeget, amely segélyre nem jogosít, de a folyamatos tagságot fenn tudja tartani vele a munkanélküli vasmunkás. Smarilla a javaslatot elutasította azzal, hogy a munkanélküli helyzetéből kifolyólag izgága, hajlamos a szélsőségekre. Ezek megbontják a szervezet egységét, ilyenre szükségük nincs Ennek következtében a szakmai szervezkedés a vasasoknál elakadt. Munkanélkülivé vált tagjaink támadták a központot, mondván, hogy addig van szükség rájuk, amíg keresnek és fizetni tudják a magas tagdíjat. A nyomdászszakszervezetnél is megválasztották a vezetőség tagjait. A vezetőségbe kerültek: Fazekas János, Schmidt Mihály, Nagy István, Frick György, Friderikusz András, Heizler Jenő, Seres János. Sztankovjánszki Lajos. Goldstein. A későbbi években Murczkó Károly, Friedmann és Bernáth György elvtársak, A nyomdászszakszervezet részéről Brwmiller László elvtárs vett részt a vezetőségválasztó taggyűlésen, felhívta figyelmüket, hogy az érdekvédelmi feladatok mellett fejtsenek ki aktív politikai tevékenységet. Az építőmunkásoknál az újraválasztott vezetőség tagjai lettek: Egri Sándor, Jenei György, Somogyi Gyula, Gyureskó Mihály, Pál Ferenc, Augusztinyi József, Palotai Pál, Mákhel Sándor, Dankó András, Danyi Péter, Jancsó József. Kiszely Mihály, Soly- mosi Mihály. A vezetőségválasztó taggyűlésen Debrecenből részt vett Páll József elvtárs, az építőmunkás-szakszervezet vezetőségének tagja. Elhatározták, hogy küldöttséggel keresik fel a polgármestert, helyzetük orvoslására intézkedést kérnek. A közmunkák kiadásánál a polgármester hasson oda, hogy elsősorban helybeli munkásokat alkalmazzanak. A famunkások szakszervezetének vezetősége is űjraválasztődott. Tagjaj lettek: Kovacsics Gyula, Fekete István, Korbély János, Major András, Szelkó István, Mike József, Ling Károly, Smiedt Mihály (kárpitos). A későbbi években Oláh Lajos, Lajtai Endre és Barczi Gyula. A famunkások budapesti központja részéről Sávoli János volt jelen, aki a szervezeti élet kiterjesztését jelölte meg az új vezetőség feladatául, mégpedig minden műhelyre. Az élelmezési munkások újjáválasztott tagjai lettek: Pápai József, Viroszt András, Szikora József, Bozsó László, Tímár József, Ároki László, Gubányi és Skolnyik elvtársak, A szervezet stabil Volt, nem Idényjellegű, így nem volt náluk létszámingadozás. Fő feladatuk volt: ha új emberek jöttek munkavállalóként, azokat bekapcsolták a szervezeti életbe,
