Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. február 13. o A TEHETSEQ MŰHELYE Szabolcs az irodalom vérkeringésében ÚTKERESŐ DOMBRÁDIAK Lehet-e szerződni a szabad MEGALAKULT a Magyar írók Szövetsége kelet-magyarországi csoportja, Békés. Hajdú. Bihar és Szabolcs-Szatmár megyei tagozattal. ♦Egyetlen mondatban így foglalhatnánk össze az elmúlt napok egyik jeles kulturális eseményét. Ebből a hírből azonban első hal- lásra-olvasásra csupán annyit fedezhetnénk fel, hogy valamiféle szervezet tömöríti majd a „végeken” élődolgozó írókat, költőket. Többet veszünk ész. re, ha a tagozatokat vesszük sorra. Debrecenben eddig is működött írócsoport. Békés és Szabolcs-Szatmár most csatlakozik. S ez már másféle értelmezésre ad lehetőséget, amelyhez dr. Katona Béla főiskolai docens, tői, a szabolcsi tagozat vezetőjétől kaptunk segítséget. Milyen előzmények után, milyen feltételek mellett jött létre ez a tagozat, mit is jelent, mit tartogat és mit ígér Szabolcs-Szatmár bekapcsolódása a magyar irodalom országos vérkeringésébe ? Érdemes kiragadnunk néhány nevet a magyar írók sorából — Bessenyei, Móricz, Krúdy _ látjuk, kiket ringatott itt a magyar irodalom bölcsője. Katona Béla „kiröpítő fészeknek” nevezi Szabolcs megyét. Vácit, Galambost emlegetve. Nem véletlen, hogy a közelmúltra és a jelenre utal. mert ritka kivételtől eltekintve a felszabadulás utáni években sem eresztettek itt gyökeret a művészek, legtöbbjüket — más megyék szülötteihez hasonlóan — a főváros vonzotta. Az irodalmi életben nem figyelhető meg például olyan ..decentralizáció”, amilyen a gazdasági életben. SZABOLCS-SZATMÁR most úgy kért és kapott szerepet ebben az életben, hogy keletmagyarországi csoport tagozataként az író- szövetség és a megye támogatásával irodalmi műhelyt és fórumot teremt a már ismert, vagy most beérkező íróknak, illetve a pálya elején álló, még szárnypróbálgató tehetségeknek. Azonnal felvetődhet a kérdés: szüksége van-e a tehetségnek efféle műhelyre, fórumra? Ha minden kezdő író homlokán ott lenne a tehetség bélyege — bizonyára nem. Közismert azonban a kritikusok véleménye, amely szerint hazánkban minden második ember „költő”, illetve az szeretne lenni, s ennek Sumonyi Zoltán: Á nyírbátori psalmus Ugyan, miféle szerzet volt e Vég Mihály?! Mit tudhatott e tőzsér-békebíró?! Költő volt? Hát költő egyáltalában sutácska rímeit ki összehordja, í tercel csak unosan Szent Dávid hegedűsnek?! Költő volt? Mint Balassi, Vörösmarty? Illene fújnunk tán dedósán életét? Anyja Hruz Mária? Anyja Böcze Borcsa? Jött a régi csonka toronytól? jött az értől? Megölte a vaddisznó-kan? Tarkóján géppisztoly-cső? S ha tudhatnánk is, kéne tudni róla?! Több volt ö, mint a többi prédikátor ki döccenö, rag-rímes versbe szedte példálózván a Bibliát? — Alig hiszem! Mégis, mit tudhatott a jámbor kecskeméti, hogy úgy repíti négyszáz év után is — testestől szinte, mint az égbeszálló Krisztus! — a karmestert, a kórust, a szószékről a szólistát, s megannyi hangszerével föl a zenekart, hogy átgyömöszkölődvén kő-ráps-hálós mennyezetén a csúcsíves falaknak, már itt lebegnek Nyírbátor egén!? S nyomukban hány ezer?! A hallgatóság! Hogy mint rakéták támpillérei a sistergő, indító pillanatban megremegnek és méltóságos ívben majd felgyorsulva s döngve földre dőlnek, — aképpen szinte földre omlanak a sárkány fog-címeres oszlopok! Mégis hát mit tudott? Hiszen hány költő, hány vers volt még erre képes? — Egy kézen összeszámolom! Na persze, szólhatnánk itt közbe nyomban, hogy véletlen, s szerencse közrejátszott: mert kecskeméti, mint a Nagy Zenész, s a Véletlen Szerencse éppen az, hogy nem véletlenül választja éppen őt! halványabb már mint szentjánosbogár lapító fénye, — míg ez lángol itt! De lángolna-e önmagában is?! Csupán a vers? Az ének, s zene nélkül? De sőt, egyáltalán tudnánk-e róla még? Mert én ezt sem hiszem! Bizony nem! Nem hiszem! megfelelően a szerkesztőségekbe kosárszám. ra érkeznek a jó és rossz írások. Könnyebb feladat a dilettánsok elutasítása, a nehezebb az, hogy felfedezzék, felkarolják és bátorítsák az igazi tehetségeket. Ez az egyik feladat, amire a tagozat vállalkozik. A még ismeretlen ígéretek felfedezésére tehetségkutató pályázatok meghirdetését tervezik, ezzel azt a célt is szeretnék elérni, hogy a bővebb költői termés mellett a próza, ezen belül is a novella, a műfordítás, és a kritika apadozó forrásait felfedezzék, színesebbé, gazdagabbá válhat megyénk irodalmi élete, ha ezeket a ma még „rejtőzködő” tehetséges prózaírókat bátorítják. A tehetségkutató pályázat mellett egy másik megyei pályázatot is terveznek, ez a már ismert írók méltó szereplésére ad alkalmat. Bizonyára jó célt szolgál majd a megyei tanács támogatása,—ha ezeket a pályázatokat segíti. EZ A FORMA azonban csak egy része az egy-másfél hónap múlva meginduló munkának. A tagozat tevékenységének legfontosabb célja az lesz, hogy a megyei könyvtárban — itt lesz a csoport találkozóhelye — valóságos műhelymunka kezdődjék, irodalmi vitákkal, a kéziratok bemutatásával, szigorú kritikákkal. a tehetségesek bátorításával, a művek elemzésével, továbbá olyan fórumokkal, amelyeken írókat, irodalomtörténészeket látnak vendégül a szakmai ismeretek bővítésére, valamint megyei és városi vezetőket — segítségükkel kitekinteni a megye társadalmi, gazdasági életére. Szabolcs-Szatmárban egyetlen tagja van az írószövetségnek, Ratkó József, József Attiláéi jas költő. Ezért nem véletlen, hogy voltak akik aggodalommal néztek e tagozat indítása elé; lesz-e elegendő utánpótlás, nem volt- e korai a döntés? Katona Béla a legutóbbi évek új tehetségeinek „rajzását” említette válaszként, akikben látják az ígéretet felzárkózni a kötetes költőkhöz. Éppen a feltételek miatt érdemes kitérni arra: ki lehet tagja ennek a csoportnak? Az elbírálás ugyanis liberálisabb, mint az írószövetségi tagságé. A szabály szerint olyan költők, írók, kritikusok és műfordítók jelentkezését fogadják el, akik irodalmi alkotással legalább egy éven belül jelentkeztek országos lapokban. (E kategóriába sorolták az irodalmi folyóiratokat, az országos napilapokat, valamint azokat az úgynevezett képes hetilapokat, amelyek rendszeresen közölnek kulturális mellékletet.) A FELVÉTEL után a tagozat támogatásával a rendszeres publikációra nagyobb lesz a lehetőség. Azt tervezik ugyanis, hogy meghatározott időközönként antológiába gyűjtik a termés javát, ezzel gazdagítva a megye irodalmi életét. Ezt a gazdagítást szolgálja az is, hogy a megyei lapok, a rádió és a folyóiratok — például az Alföld és a Szabolcs- Szatmári Szemle — szerkesztőségéhez a tagozat közvetítésével csak a valóban értékes művek juthatnak el. Néhány hét múlva megkezdi működését a tagozat, hogy felkészüljön első szereplésére, a költészet napi bemutatkozására. Ehhez a munkához még annyit teszünk hozzá, hogy a leendő tagokon kívül az irodalombarát érdeklődőket is szívesen látják műhelyükben. Baraksó Erzsébet A mátészalkai zeneiskola termeiből nappal trombiták, pisztonok hangjai hallatszanak. Ezt már megszokták a járókelők, de csütörtök esténként a tiszta női és férfihangok hallatán a kivilágított ablakra fordítják tekintetüket az arra sétálók. A nagyteremben Erdős Jenő karvezető és a közel hatvan tagú énekkar a „Viva la musi- ca” könnyű dallamaival kezdi a próbát, majd sor kerül a több szólamú kórusművek gyakorlására. A próba szünetében az énekkar vezetője elmondta: az 1957/58-as tan tervben a Hősök terei iskola nevelői elhatározták, hogy a többi iskolával közösen pedagógus-énekkart alakítanak. A kórus még abban a tanévben bemutatkozott a szálkái közönség előtt, s a következő évben már részt vettek Nyíregyházán az országos munkás-paraszt találkozón. Az akkori tanítók, tanárok komoly elhatározását az is mutatja, hogy az alapító tagok közül Balogh Lajosné, Tempfli József né, Kiss Jenő és Erdős Jenő ma is énekelnek. 1968-ban a kórus munkájába bevonták a járás pedagógusait is és felvették a járásiAmikor tizenöt évvel ezelőtt kinevezték a dombrádi művelődési ház első függetlenített igazgatóját, eszébe sem jutott, hogy a közönséget toborozni kellene. Esténként telt ház várta az előadásokat, megkezdték az első művészeti csoportok, szakkörök szervezését. „Császár voltam a faluban — emlékezett vissza a hőskorra Veress Sándor — tévém volt, nagyterem, mozigépem.” Néhány év kel. lett csupán, s mindez elveszítette varázsát. A tévé ezt a közönséget is „megtizedelte”, kevesebb lett a színházi előadás, s a fiatalok, nak is csak kisebb része szokott be a művelődési házba, a nagyobb rész a szomszédos falatozót vagy a presszót választotta. Nagyobb bánata nem is lehet az igazi népművelőnek. mint ha üresen tátonganak a termek, szobák, ahol pezsgő életet is teremthetnének. Miért üresek a művelődési házak ? — sokan próbáltak választ adni a kérdésre. Dombrádon úgy álltak be a választ keresők sorába, hogy egyben kísérletezni is kezdtek a művelődés korszerű formáival. Egységes szemléiéi Abból indultak ki. hogy a legfontosabb a „kritikus” korosztály, a nyolcadik osztályból kikerülő fiatalok művelődési igényének ébrentartása, elmélyítése. Másik céljuk, hogy a nagyközségben egy átfedések nélküli egységes közművelődési szemlélet alakuljon ki, s végül a harmadik, hogy a legkülönbözőbb korosztályok és érdeklődési körök szerint megfeleljenek a programok az igényeknek. így jött létre a szocialista szerződés a nagyközség kulturális intézményei, tehát az iskola és a művelődési ház között, a mozi a könyvtár és az ÁFÉSZ ifjúsági klubjának közreműködésével, amelyet Laczai György, az altalános iskola igazgatója, Csáki Menyhért, a művelődési ház igazgatója és Tátrai Mihály, a nagyközségi tanács szakigazgatási szervének vezetője írt alá. Lehet-e. érdemes-e szerződést kötni művelődési igények felkeltéséről, elmélyítéséről, a szabad idő hasznos eltöltéséhez nyújtható segítségről? — erről érdeklődtünk Dombrádon. Közben arra is választ kaptunk, mit is jelent az egységes közművelődési szemlélet — hétköznapi nyelven. Közös tervek Ebben a községben azt jelenti, hogy a kulturális intézmények egymás eredményeire, tapasztalataira támaszkodva közösen tervezik hasonló feladataikat — s ez nem sérti az intézmények önállóságát,-hiszen funkciójuk más és más. Mit ad ehhez az iskola? Elsősorban a pedagógusok munkáját, akik vállalják a művelődési házban működő művészeti csoportok és szakkörök szakszerű vezetését. A pedagógusok ugyanis szerencsésebb helyzetben vannak a népművelőknél, gyakrabban találkozvárosi pedagóguskórus nevet. A járásból több mint ötven vidéki és közel 20 helybeli tanító volt a kórus tagja. Az énekkarnak nagyon sokat segítettek a termelőszövetkezetek. Gépjárműveket bocsátottak a Mátészalkára bejáró énekkari tagok rendelkezésére. Leghosszabb ideig a nagyecsedi, mérki és szamosszegi szövetkezetek segítettek. Ma sem könnyű a bejárás, sokan vonattal, busszal vagy jobb esetben saját kocsival érkeznek a próbákra minden csütörtökön. A kórus tagjai közül többen bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Bahán Lászióné Fábián. házáról érkezett és elmondja, hogy a helyi énekkarnak is a tagja, amelyet a férje vezet, ö nemcsak énekel, hanem Nyírcsaholyban már több éve vezeti az ottani énekkart. Dani István Vajáról érkezett. Több mint tíz éve ő is kórusvezető. A községben hagyománya van a kórusmuzsikának. Ezt mutatja, hogy Vaja országos minősítő versenyek színhelye. Vége a szünetnek, előkerülnek a kották, de a hangvilla sem hiányzik. Néhány mély lélegzet és felcsendülnek Kodály, Sosztakovics, nak a szülőkkel, a művelődési ház leendő vendégeivel pedig éppen naponta. Pedagógusok vezetik a kézimunka szakkört, ahol az utóbbi években már kiállításra alkalmas hímzések készültek. Míg az asszonyok öltö- getnek, próbál a pávakör és a citerazenekar, így a férjek szabad idejéről is „gondoskodnak”. Sikeresen működik a kertbarát kör, a felnőttek sakk-köre, a KISZ-fiatalok tánccsoportja, a társadalmi ünnepségeken és eseményeken fellépő énekkar. Iskolás gyerekek vállalták a művelődési ház udvarának és parkjának rendbentartá- sát. A községi társadalmi ünnepségeken a gyermekcsoportok adnak műsort. Az iskola ezenkívül hozzájárul az olvasótábor és a művelődési ház sportversenyei feltételeinek megteremtéséhez. Hit ad a művelődési ház? S mit ad a művelődési ház? Helyet, ha szükséges a nagyobb iskolai rendezvényekhez. A nagyközséghez tartozó tiszakanyári művelődési házban ,•,tornatermet” az iskolai testnevelési órákhoz. A kulturális programok egész sorát, azzal a céllal, hogy a nyolcadik osztályt befejező fiatalok csak az iskolának mondjanak búcsút, a művelődési házban legyenek továbbra is rendszeres látogatók. Általános iskolások kedvéért szervezték a népszokásokat és népi hagyományokat gyűjtő és feldolgozó népi játék-kört, a felső tagozatos rajz szakkört, iletve a TIT támogatásával a kis matematikusok baráti körét. A nyolcadik osztályosokat rendszeresen vendégül látják az ÁFÉSZ ifjúsági klubjának foglalkozásain, ahol sikerült kulturált, szeszmentes szórakozóhelyet kialakítani. Gyakoriak az író-olvasó találkozók — külön a fiatalabb korosztálynak — és az ankétok, ezen kívül az olvasás és a könyvek megszerettetése érdekében az iskolai irodalomórák egy részét is a könyvtárban tartják. Mivel a szakkörök, klubok és rendhagyó órák csak a gyerekek egy kisebb körét foglalkoztatják, rendszeresek a színházi és mozielőadások. A mozi külön ifjúsági előadásokat tart. a Déryné Színház pedig gyermek- és ifjúsági darabjaival látogat a községbe. Követendő út Nem világraszóló a dombrádiak kezdeményezése, de nem csekélység. Különösen, ha arra gondolunk, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium legújabb irányelvei a korszerű közművelődésnek éppen ezt az útját ajánlják követésre. Sok községben úgy épülnek az új kulturális intézmények, hogy egy épületen belül kap helyet az iskola, a művelődési ház, a könyvtár. Másutt ezeknek az intézményeknek a közös igazgatásával kísérleteznek. Dombrádon egy harmadik utat választottak, mert adott körülményeiknek ez felelt meg a legjobban. Eddig úgy látszik, ezt az utat érdemes járni, esetleg követni is. B. E. Bárdos kórusművei. Évente négy-öt új művet tanulnak és nyolc-tíz fellépésük van. Közel háromnegyedórás gyakorlás után folytatjuk a beszélgetést az eddig elért eredményekről és a jubileumi év programjáról Erdős Jenővel: — Első komolyabb eredményünket Vaján értük el. 1970-ben a IV. Országos Minősítő Hangversenyen ezüst koszorús diplomát nyer. tünk. Három évvel később ugyanitt szintén másodikok lettünk, közben énekeltünk Debrecenben, Nyíregyházán, Tiszavasváriban, Kisvárdán és Sopronban. A Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvénysorozat állandó szereplői voltunk eddig. — A legmagasabb elismerést 1974-ben kaptuk éppen a megyeszékhelyen: az Országos Minősítő Hangversenyen arany koszorús fokozatot értünk eL Néhány hónappal később a debreceni kóruspódiumon a Magyar Rádió hangfelvételeket készített velünk. — Többször jártunk a testvéri Szovjetunióban, baráti kapcsolatunk van a beregszászi tar.ítóénekkarral. 1971-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén a város és a mi vendégeink voltak. — Az 1977-es év programja a jubileum jegyében folyik majd. önálló műsort adunk a hagyományos dalos tavasz rendezvénysorozatban, találkozunk a járás énekkaraival. — Utoljára említem, de talán a legjelentősebbek egyike, hogy Budapesten is fogunk énekelni valamelyik múzeumban — már az értesítés is megérkezett — természetesen önálló műsorral. Zsoldos Barnabás Húsz éve énekelnek A mátészalkai pedagóguskórus aranykoszorúja KM
