Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-11 / 35. szám

1977. február 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az egyesítés közös érdek A tizedik gyáregység Fejlesztésre háromszázhúszmillió JANUÁR ELSEJÉVEL A MEGYEI TANÁCS­HOZ TARTOZÓ NYÍREGYHÁZI VASSZERKE­ZETI ÉS GÉPIPARI VÁLLALAT NYÍREGYHÁZI ÉS BALKÁNYI ÁRUTERMELŐ ÜZEMÉT ÁTVET­TE A BUDAPESTI FÉMMUNKÁS VÁLLALAT. A VÁLLALAT A KŐVETKEZŐ ÉVEKBEN 800 SZA- BOLCS-SZATMÄRI EMBERNEK TEREMT ÜJ MUNKALEHETŐSÉGET, S A NYÍREGYHÁZI ÉS A BALKÁNYI ÜZEM FEJLESZTÉSÉRE 320 MIL­LIÓ FORINTOT KÖLTENEK. A VAGÉP SZOL­GÁLTATÓRÉSZLEGE NEM SZŰNT MEG, SŐT: FEJLESZTÉSNEK NÉZ ELÉBE. Értekezgetők A TITÁSZ előre értesítet­te a nagyhalászi zsákgyárat, hogy pár órás áramszünet várható. A gyáriak ezért úgy szervezték át a műsza­kokat, hogy a kieső időben megtartották a termelési tanácskozást, amelyen fon­tos, átszervezéssel kapcso­latos témát beszéltek meg az emberekkel. Az új év indításával kap­csolatos termelési, beszer­zési, ellátási feladatok meg­beszélésére a sikeres évin- . dítás miatt mindenütt szük­ség van. Ám kérdés, néhol nem viszik-e túlzásba, nem rabolnak-e el a százezreket érő munkanapokból sok-sok órát azzal, hogy különböző tanácskozásokra sietnek a vezetők és a dolgozók? Van, ahol radikálisan in­tézkedtek, s meghatározták, milyen tanácskozásokat mi­kor és kiknek bevonásával tarthatnak. Ehhez az is szükséges volt, hogy a ve­zetők gyakrabban és többet időzzenek a termelő üze­mekben, s a felvetődő gon­dokat ott és azonnal beszél­jék meg a dolgozókkal. Egy­re gyakrabban megtörténik, hogy országos tanácskozá­sokat, szakmai megbeszélé­seket késő délután, vagy szombatokon tartanak ép­pen a munkaidő jobb ki­használása miatt. Nem he­lyeselhető az a gyakorlat, amikor a termelőegységek stencílezett papírhalmazzal árasztják el a dolgozókat, s így ismertetik a soron kö­vetkező tennivalókat, kér­nek véleményt. Mert a pa­pírrengeteg elolvasása gyakran elmarad, ezért vi­tatkozni, javaslatot adni sem lehet az összehívott fó­rumon. Ugyancsak az időt rabolja a hosszú, nem lé- nyegretörő, magyarázkodó beszámoló is. Nem kívánjuk, hogy a jö­vőben az áramszünetek ad­janak helyet a tanácskozá­soknak, de számtalan olyan alkalom adódik a munka során, amikor időveszteség nélkül is megbeszélhetők a közös ügyek. Most ugyan felhívták az orvosok a fi­gyelmet, hogy a gyorsan terjedő influenza miatt le­hetőleg kevesebb értekez­letet tartsanak, de úgy érezzük, ettől függetlenül érdemes odafigyelni ilyen apróságnak tűnő dolgokra, akár terjed az influenza, akár nem. B. 3. Az átadott árutermelő üze­mek hivatalos neve így hang­zik: Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyára. A válla­latnak ez a tizedik gyára az országban. A budapestiek lel­tározás után folyamatosan átveszik, illetve megvásárol­ják a két üzem álló- és for­góeszközeit. A munkások és az adminisztratív dolgozók nagyobb része már elsejétől a budapesti vállalathoz tarto­zik. Január közepén a válla­lat központja új munkaruhá­val látta el a fizikai dolgozó­kat. Bár a ruhák világos szí­nűek é6 szokatlanok, remél­hetőleg hamarosan megszo­kottak lesznek, hiszen a vál­lalat többi kilenc gyárában ilyen és egységes formaruhát viselnek. Az átmeneti nehéz­ségek azonban nem csupán a külsőségekben mutatkoznak meg. Ezekben a napokban még több ember hovatarto­zásáról kell dönteni. Szüksé­ges tisztázni, hogy a tmk-sok és az adminisztratív dolgo­zók egy része melyik válla­lathoz tartozzék. A döntésinél figyelembe veszik az embe­rek kötődését, természetesen az egyéni érdekeket a köz­érdek alá rendelik. Bővülő profil Az egyesítést az tette lehe­tővé és szükségessé, hogy a két vállalat termelőüzemének hasonló volt a profilja. A nyíregyházi és a balkányi üzem régi profilja megma­rad, továbbra is gyártanak vázszerkezeteket mezőgaz­dasági építkezésekhez. Az át­meneti hónapokban a mű­szakiak és a munkások tulaj­donképpen a régi munkáju­kat folytatják. A beruházások megvalósításával, a fejlesz­téssel párhuzamosan azonban bővül a profil, változik a technológia. Nagy mennyisé­gű fémzsalu és nyílászáró szerkezet gyártására térnek át. A vállalat ugyanis az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozik, és úgynevezett rend­szergazdája a könnyűszerke­zetes építési mód megvalósí­tásának. Ez az építési mód gyors és gazdaságos, alkal­mazását nagyban elősegítik megyénk műszaki és fizikai dolgozói. Az egyesítés tehát nemcsak megyei, hanem nép- gazdasági haszon is. A nyír­egyháziak és a balkányiak termékei nemcsak a megyé­ben, hanem az ország más te­rületén is gyorsabbá teszik az építkezéseket. Amikor majd teljes kapacitással termelnek az üzemek, évente 240 ezer négyzetméter „Dorog” típusú ablakszerkezetet állítanak elő. Ezt a mennyiséget kez­detben a hazai építőipar használja fel, később valuta- termelővé is válnak az üze­mek, mert termékeik egy ré­szét exportálják. Egyedülálló technológia A vállalat megyénkbe te­lepíti a francia BATYMETAL típusú alagútzsalu és a me­zőgazdasági tetőszerkezetek gyártását is. Az új technoló­giához tartozik majd a fé­mek hidegen történő henger­lése, s ez a módszer egyelő­re egyedülálló lesz megyénk­ben. A változások természe­tesen mind a műszaki, mind a fizikai dolgozóktól új isme­reteket követelinek. A kép­zésről, az átképzésről időben gondoskodnak az illetékesek. Több év telik el, míg a ter­vezett létszám kialakul, amíg megindul a nagyüzemi terme­lés, s a termékek „betörhet­nek” a külföldi piacra. A munkások többsége betanított lesz, más munkakörből kerül a vasasok közé, egy részük az ingázást hagyja abba. Ne­héz feladatok előtt állnak a vezetők, a középvezetők és fontos feladatok várnak a munkásokra is. Nekik kell befogadni, s a termelőmunka mellett különböző dolgokra megtanítani azt a nyolcszáz embert, akik közül még szin­te senkit sem ismernek. A konkrét, a részletes tervek csak most készül­nek. A felsorolt és a fel nem sorolt elképzelések azonban önmagukban is biztatóak. Bíztatást jelent­het a munkásoknak, hogy évi 4,5 százalékos bér­emelést irányoztak elő számukra. A vállalat tizedik gyárának tágabb értelemben vett haszna százalé­kokkal ki sem fejezhető. Nábrádi Lajos Egy gazdag élet Szarvas Ernőt, a munkásmozgalom régi harcosát 75. születésnapja alkalmából csütörtökön Nyíregyházán dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte és átadta az ünnepeltnek a megyei pártbi­zottság ajándékát. E H bensőséges születés­ül napi megemlékezésen Hegy gazdag életút, öt­ven év küzdelmes eseményei elevenedtek meg. Honnan is indult a hétgyermekes mun­káscsaládból származó Szarvas Ernő? Ernő bácsi — mert így hívják őt megyeszerte — így kezdte a születésnapi felkö­szöntőt a megyei pártbizott­ság titkára is — a győri vagongyárban kezdte a mun­káséletet, ahol apja asztalos­segédként dolgozott. Ö laka­tosinas lett, tizenhatban sza­badult, tizenhétben már szervezett munkás. Bekerült egy olyan munkásközösség­be, amely igyekezett túllátni a gyárkapun. Nem született ő sem for­radalmárnak. A történelem, az események és természete­sen saját tenniakarása, a nehéz helyben való helytál­lás élménye hajtotta a fia­tal munkást. Kedvenc mon­dását sokan ismerik: „Csi­nálni köllett, nemcsak be­szélni.” Tizenkilencbén ő is egyik alapító tagja a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetségnek. Fegyverrel a kézben a győri Vörösház őrségében találják a gyorsan változó ese­mények. Itt beszélt Szamu­ely Tiborral, egyikeként azoknak, akik a nagy forra­dalmárt utoljára látták — életben. „Szamuely Tibor azt kérte, ne adjuk ki a fegyvert a ke­zünkből. Addig nem lehet nagy baj, amíg a munkások fel vannak fegyverkezve...” — emlékezik a szavakra. A vörös zászlóalj, amelyhez Szarvas Ernő is tartozott, már nem ért ki a frontra. Győzött a túlerő. Követke­zett a fehér terror. A legbátrabbak azonban nem tették le a fegyvert, így Szarvas Ernő sem. Még ak­kor is, ha ez a fegyver az adott körülmények között röpirat volt, amit terjeszteni kellett a munkások között, megtörni a csüggedést. „Huszonháromban a párt májusi röpiratát akartuk el­juttatni az emberekhez. Ezt kaptuk feladatul az illegális központtól. Lebuktunk. Sok kommunistával együtt én is a fővárosi Zrínyi utcai főka­pitányságra kerültem. Itt ismertem meg, mi az a far­kasgúzs ... amikor az ember kezét, lábát összekötik, és jön a bikacsök...” Harmincötén voltak egy cellában. Egy évig kínozták őket, veréssel, ijesztéssel, zsarolással. Huszonnégyben a per idején volt a béketárgya­lás, a szerződések ratifikálá­sa. Talán ez is közrejátszott, hogy valamivel szalonképe­sebben kellett a fehér terror embereinek intézni a kom­munistaellenes pereket. így mindenki a saját megyéjébe került, ott ítélkeztek felet­tük. Szarvas Ernő másfélévi fogházat kapott. Kiszabadu­lása után nem kaphatott munkát a vagongyárban. Fe­ketelistára került. „Itthon nagy a veszély, külföldre kellene menni — ezt tanácsolták a párt veze­tői, akikkel a kapcsolatot tartottuk. így kerültem Bécsbe, itt nem kaptam munkát. Azt mondták, Fran­ciaországban sok magyar munkás letelepedett, ott szükség van ránk... De ott sem tudtam elhelyezkedni. Belgiumban sem. Német­országban kötöttem ki. A né­met elvtársak elláttak hamis papírokkal, az új nevem Eduárd Kraff lett.” Itt kezdődött, vagy inkább folytatódott a kalandos élet­út, melyet egyáltalán nem a kalandkeresés vezetett, ha­nem a tenni akarás a munká­sokért, a jövőért. Tíz évig dolgozott Szarvas Ernő a Német Kommunista Párt tagjaként illegalitásban. Eb­ből öt évig a Wuppertelben lévő műselyemgyárban, mint lakatos. Talán kötetekre rúgnának az ehhez fűződő élmények, ha lenne ideje el­mondani, megírni... „A Reichstag felgyújtása után órákkal már letartóz­tattak bennünket. Bürger- moórba vittek, a 12-es kon­centrációs táborba. Később Buchenwaldba vittek ben­nünket. Nem sokkal az oda- érkezésünk előtt gyilkolták meg Ernst Thälmannt, a Német Kommunista Párt vezetőjét, a német nép nagy fiát. Mi erről csak később értesültünk.” Az Elbánál, az egyik utol­sóként felszabadult koncent­rációs táborban érte a nagy nap. Kórházba vitték. Amint lehetett, indult haza. 45 ok­tóberében már a sok éve nem látott győri vagongyár­Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyá­rában az idén több mint 55 millió forint értékben gyártanak szerelvényeket. exportmegrendelésre. Fazekas János az ammoniákszelepházak zárfedelét esztergálja. (Elek Emil felvétele) A szakmunkás- tanulók vetélkedőin A „Szakma kiváló tanuló­ja” verseny és más tantárgyi vetélkedők megyei . döntőit több szakmából és tantárgy­ból a nyíregyházi 110-es szak­munkásképzőben rendezték meg az elmúlt napokban. A megyei próbán 7 szakmun­kásképző fiataljai adtak szá­mot felkészültségükről. Tíz szakmában 82 tanuló rajtolt a „Szakma kiváló tanulója” címért, öt tantárgy tanulmá­nyi versenyében pedig 64 diák mérte Ö6sze tudását. Legeredményesebben a 110- es szakmunkásképző fiataljai szerepeltek: hét szakmában és négy tantárgyban szerez­tek győzelmet. A megyei ve­télkedő győztesei a március 10 és 17 között lezajló orszá­gos döntőkön állnak ismét rajthoz — ezúttal Szabolcs színeiben. ban folytatja a munkát, mint üzemlakatos. Részt vett a gyár államosításában. Negyvenkilencben ismét az első vonalba kerül, az akkor létesítendő gépállomás szer­vezésével bízták meg a szá­mára akkor távoli Szabolcs­ban. „Aztán azt mondták, rosz- szak az utak Szabolcsban. Csináljunk valamit. Az út­fenntartó vállalat igazgató­ja lettem. Hatvanegyben mentem nyugdíjba...” Itt, illetlenül, de félbe kel­lett szakítani Ernő bácsit. Mert nem ment ő nyugdíjba a valóságban. Azóta is fárad­hatatlan, ott volt a 70-es ár­víznél, az újjáépítésnél, ma is munkásőr, a megyei párt- bizottság tagja, a jósavárosi kerületi pártszervezet veze­tőségének tagja. A napokban is ügyes-bajos gondokat intézgetett, eredménnyel. »^szinte töprengéssel mond- [ I J ja, szinte önmagának, talán többet is lehetett volna tenni az ötven év alatt. „Dehát ennyire futotta.” S boldogan mondja, jólesik, hogy nem felejtették el a német városban. A napokban kapott levelet a régi kommu­nista sejt egykori emberei­től. „Emlékszünk rád” — ír­ták. Ez is születésnapi aján­dék. P. G. Puding­alma C sak bámultam a lakko. zott aranyszínű fém. dobozok sokaságát a Nyíregyházi Konzervgyár milliós értékeket őrző raktá­rában. itt készítik a dobozo­kat is, itt töltik meg puding­almával, s küldik a nyugati piacra. A gyár dolgozói a 65 milliméternél nagyobb átmé. rőjű. egészséges jonatánból készítik a pudingot. Kézzel szeletelik. Egy-egy almát 6- 8 szeletre vágnak. héját, magházát eltávolítják, s az almaszeleteket ionmentes (sótlan víz) lébe helyezik. Ebben tárolják másfél-két órányit, majd a gépre kerül­nek, s 3 és félliteres lakko­zott aranyozott színű fémdo. bozokba töltik. Jó üzlet a nyíregyházi gyárnak, s legalább ilyen a magyar népgazdaságnak. A Konzervipari Tröszt a Nyír­egyházi Konzervgyárnak a pudingalma kilójáért 15 fo­rint 63 fillért fizet. Az elmúlt esztendőben a nyíregyháziak ebből a valóban aranyat érő pudingalmából 1200 tonná­nyit gyártottak. Tervük sze­rint ez évben hasonló meny- nyiség kerül a fémdobozok­ba. Ha gépet kapnak, — már pedig kilátás van rá — akkor évente legalább 2300-2400 tonna pudingalmát gyártanak tőkés exportra. Ennek érde­kében nyújtottak be pályáza­tot gépvásárlási hitelre. Igaz, ez a gép 27 millióba kerül, de néhány év alatt busásan megtérül az ára. Sláger a nyugati piacon a Nyíregyházi Konzervgyár pudingalmája. Nem tudnak belőle annyit gyártani, amennyire szükség van. Is­meretes. hogy évente mennyi alma terem Szabolcsban. Ésszerűbb feldolgozással, al­maié és almasűrítmények ké­szítésével tovább lehetne nö­velni tőkés exportunkat. F. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents