Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-02 / 27. szám
1977. február 2. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Á tervek aranyfedezete Gondolatok egy tanácskozás nyomán A z elmúlt hetekben járási-váro6i pártbizottsági üléseken, gazdaságpolitikai tanácskozásokon megyeszerte megvitatták az idei gazdasági tennivalókat. A nyíregyházi járásban tanúja voltam, miként ötvöződtek a központi tervek a helyi elgondolásokkal, hogyan alakultak az egységes cselekvést meghatározó állásfoglalások. Jó érzés volt hallani, amint az előadói emelvényről milliárdokban összegezték a nagy hagyományú mezőgazdasági járás ipari termelését. Dicsérő szavak, bíráló megjegyzések váltották egymást: kinek-kinek érdeme szerint. Tervfegyelem, munkaidőelemzés, munkássá válás, több műszakcs termelés, exporttervteljesítés — ezek a jól ismert fogalmak itt nemcsak elhangzottak, hanem a széksorokból vissza is igazolódtak. A felszólalók múlt évről hozott példái — az 1977-es tervek mintegy fedezete volt. Érezni lehetett a megfogalmazásokból: amit ígértek, *azt bizton valóra is váltják. Nem lehetett másra gondoni, amikor a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár szakszervezeti titkára elmondta: terven felül eddig 20 milliós túlteljesítést vállaltak a szocialista brigádok. Ám ezzel sem elégedettek, tovább vizsgálják, hol van még tartalék. Mi adja a hitelét ennek a hatalmas összegnek? Az, hogy a múlt évben is minden pluszt a termelékenység növelésével értek el, ugyanannyi dolgozóval 18 százalékkal többet termeltek, mint az előző évben. Vagy ki kételkedhetne a Ven- csellői Vegyesipari Szövetkezet elnökének szavaiban, amikor azt ígérte: az idei exporttervüket megkétszerezik, hiszen a múlt évben is 90 százalékkal többet szállítottak külföldre a tervezettnél. Az új üzemek vezetői nyilván nem szólhattak ilyen eredményekről, de ők sem tartottak „panasznapot”. Azt kutatták, mit lehet és mit kell tenni a tervek teljesítéséért saját portájukon. Az összegzett tapasztalatokból, az élenjáró példákból bőven meríthettek. Elhangzott: nem várnak Budapestről és más megyékből szakembereket Azt latolgatták, hogyan lehet a legjobb munkásokat továbbképezni, hogy szakmunkásokká váljanak, az érettségizett dolgozókat pedig felsőbb iskolába küldeni, hogy megoldják a szakemberhiányt. Felelősség és szakértelem sugárzott a baktalórántházi termelőszövetkezet fiatal elnökének szavaiból. Arról beszélt: náluk a technológiai fegyelem megsértése büntetéssel jár. Az a tíz évvel ezelőtti Baktaló- rántháza jutott eszembe, ahol akkoriban az elnöknek és az agronómusnak a legfontosabb napi munkája azzal kezdődött: van-e, aki a lovakat befogja? Ma tíz százalékot vonnak le a béréből annak az agronómusnak, akinek a területén nem megfelelően kezelik az istállótrágyát, vagy nem az előírás szerint tárolják a műtrágyát. Ez a termelőszövetkezet annyi paradicsom termelésére vállalkozik — olyan magas szintű kooperációba fogott —, hogy a Nyíregyházi Konzervgyárban egy lévonalat önállóan lát el nyersanyaggal. A tavalyi aktívák egyik jelentős kérdése az is volt, hogy a közös gazdaság milyen segítséget nyújt a termelőszövetkezet háztáji gazdálkodásához Egy év — különösen az állattenyésztésben — nem nagy idő, mégis arról adhattak számot ezen az aktíván: az idén már a járás mintegy 13 ezer darab hízott sertéssel többet ad, mint a múlt évben. Több jó kezdeményezés közül is kiemelkedő a nyíribronyi kis termelő- szövetkezet példája, ahol száz anyakocát adtak ki a háztáji termelőknek. A fejlődés mindig újabb gondokat is szül. A nők tömeges munkába állása, a jövedelmek növekedése egyik évről a másikra megváltoztatta a családok életmódját. Ugrásszerűen nőtt az igény a közétkeztetés és egyéb szolgáltatások iránt. A nyíregyházi járásban az elmúlt években több ezer olyan asszony jutott munkához, aki nem csak maga, de családja számára is igényli az üzemi konyhát, a gyermekélelmezést. Szóltak is róla: hatványozottan szükséges lenne a nők munkáját könnyítő, javító és egyéb szolgáltatások szélesítése. Arról is, hogy elgondolkoztató, mindezek ellenére a múlt évben sem használták fel a járásban az erre a célra tervezett összeget. E gy jó hangulatú tanácskozásból korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Azt azonban meg lehet állapítani: az eltöltött órák akár százmilliókban is realizálódhatnak, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai határozatának egységes értelmezéséről, az egységes végrehajtáshoz szükséges tennivalók jó meghatározásáról. Csikós Balázs em is olyan régen még szakszövetkezetben dolgoztak Bökönyben. Ma már a Kossuth Termelő- szövetkezet tagsága műveli a község 2200 hektárnyi szántóföldjét. Mégpedig kizárólag gépekkel. A szövetkezetben egyetlen lovat sem lehet találni. Helyettük húsz erőgép, kombájnok és más járművek „húzzák az igát”. A műhelyekben 19 szakmunkás ápolja a gépeket, „patkolja” a lóerőt. Végzik a téli gépjavítást. A központi műhelyben, — ha egyáltalán megfelel ez a fészer, és a hozzá épített, deszkával lekerített helyiségek a műhely fogalmának — szűkösen vannak. Hogy a gondokon enyhítsenek, ideiglenesen kibérelték a község központjában lévő buszgarázst. Három szakmunkás szorgoskodik itt. A hatalmas csarnokban hevenyészve felállított bakokon két vontató pótkocsi. Ezeknek az általános javítását végzik. A fiatal szakemberek nyakig olajosak. Csak a szemük fehérje villan ki fekete arcukból. — Aki termelőszövetkezetbe jön dolgozni, annak vállalnia kell a mostoha munkakörülményeket is — mondja önmagát vigasztalva az egyik legképzettebb szakmunkás, Oláh János autómotor szerelő. — Itt univerzális munkát kell végezni. Én sem csak az autó motorjaival, féktuskóival foglalkoM * mm Lőerő- patkotok zom. Ha kell, akár ekevasat is élezek. Most éppen géplakatos munkát végzünk. Oláh János Geszterédről jár át dolgozni. Most hozta tető alá családi házát. Szereti a gépeket. Érettségi után sem ült a babérjain. Ebben az évben fejezi be a gépipari technikumot. — Én hegesztő vagyok, — folytatja a beszélgetést Lakatos László, — de ilyen munkával az időmet nem tudnám hasznosítani. Elvégzek mindent, amit a műhelyfőnök rám bíz. Most ezek a pótkocsik vannak soron. Csak akkor adjuk ki őket á kezeink közül, ha már teljesen üzembiztosak. — Mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás-bizonyítványom van. — mondja az elmúlt évben végzett fiatalember, Berki György. — Az iskolában mindent nem tanulhattunk meg. Ha tudom, csinálom, ha nem bírok egy- egy bonyolultabb feladattal, megkérdezem a tapasztaltabbaktól. Erre mifelénk az a mondás járja, hogy „a jó pap is holtig tanul”. Ez a változó technika korában a szerelőnek sem válik kárára. Cseng-bong a vas ütéseik nyomán. Kalapácsokkal, vonalzóegyenesre formálják a nemrég még törött, eldeformálódott vonórúdakat. Hogy valamelyest enyhítsék a műhely hidegét, egy vashordót kályhává alakítottak át. Ez a közelben perzsel, de mesz- szebb alig melegít. Ám ez a fiatalokat nem zavarja. Pedig elgondolkodtató, hogy vajon balesetvédelmi szempontból a kocsikat-tartó bakok. a ferdén döntött hegesz- tőaparát, általában a műhelyben uralkodó „rend”, és körülmények megfelelnek-e a munkavédelmi követelményeknek?! T ehergépkocsi érkezik, Oláh Jánost, a központi műhelybe viszik. Ott sürgős, igazi autószerelőnek való munka várja. Két társa új munka után néz, hogy amíg alkalmi vezetőjük távol van, addig se tétlenkedjenek. Sigér Imre Automatikus csomagológépen töltik a mosóport a nyírbátori növényolajipari vállalat mosószer üzemében. A Mátészalkai Építőszerelő és Szakipari Szövetkezet fazekas és kályhás részlegében különböző égetett agyag tárgyak készülnek. Farkas László csibeitatót formál a korong mellett. (Hammel József felvételei) A nyereségnövelés útja Több műszak -több pénz Az Öntödei Vállalat kis- várdai gyáregységében egy év tapasztalatai után egyöntetű a munkások és a vezetők véleménye: érdemes viselni az éjszaka terheit, mert a boríték és a pénztárca is nehezebb. Meichi Mátyás, a gyáregység vezetője: kán I-ben is rátértek a két- műszakos termelésre. Az intézkedés minimális létszám- bővítéssel jár. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért nem térnek át valamennyi üzemrészben máris a két, vagy három műszakra? Búza Barna, a szervezési osztály vezetője: rekekre. Jó a közlekedés, az éjszakai műszakból már fél hétre hazaérek Jékére. A műszak alatt főzhetünk kávét, de különben sem aludhatunk el, mert a gép diktálja az egyenletes tempót. A 10 százalékos éjszakai pótdíjat kevésnek tartom, de elé. gedett vagyok, mert a fizetésem másfél év alatt 600 forinttal emelkedett. — Vétek lenne, ha a drága nyugati gépet nem használnánk ki maximálisan. Hihető a következő számadat: a disamatic üzemben tavaly 346 százalékkal termeltünk többet, mint 1975-ben. A satuüzemben is áttértünk a kétműszakos termelésre, így gyáregységszinten 23 százalékkal termeltünk többet. Nyereségtervünket 138 százalékra teljesítettük. Még kevesebb selejt Az évekig veszteséges válla, lat nyereséges lett, nem látni már a folyosókon embereket, akik a munkakönyvüket követelik. Mindez főleg a jó munkaszervezésnek és a műszakok szaporításának köszönhető. A kedvvel végzett munka eredménye a minőség javulása. Igazoljuk ezt két számadattal: tavaly előtt a termékek 32,8 százaléka, tavaly 12,9 százalék volt selejt. Jelentős változás ez, persze a folyamatos fejlődéshez el-r engedhetetlen a selejt továb-| bi csökkentése. Az eredményekhez a szervezés és a köz- gazdasági számítások mellett arra volt szükség, hogy jobb munkafeltételeket teremtsenek. A vezetők kérésére év közben is módosították a Volán menetrendjét, hogy a műszakba járóknak minimális legyen a kiesett idejük. Ha felenged a fagy, máris kezdik építeni a korszerű szociális létesítményt, s ami a pénzt illeti: az idén a tavalyihoz hasonlóan 6 százalékos lesz a béremelés. Az itteniek bérét főleg azért emelik ilyen arányban, mert rátértek a több műszakos termelésre. Nagy a kereslet A jövő megalapozására utal, hogy az idén 20 millió forint értékben termelnek az NSZK-nak, s keresik a nyugati export további növelésének lehetőségét. A második fél évben az úgynevezett Vul. — A végső célunk, hogy mindenütt három műszakban termeljünk. A változásnak azonban anyagi és technológiai feltételei is vannak. Az anyagi feltételeket csak folyamatosan tudjuk megteremteni. Meg kell keresnünk, fel kell mérnünk az igényeket, hiszen a gyors növekedés esetleg a mi raktárainkat tenné zsúfolttá. Persze, ettől még nem tartunk, mert termékeink iránt nagy a kereslet, erre az évre is lekötötték a kapacitásunkat. Szükség van a dolgozók fokozatos felkészítésére is. hiszen tavaly is akadt néhány ember, akit meglepett a bejelentés, s ezek az emberek nem vállalták a több műszakot, inkább kérték a munkakönyvüket. Plusz 600 forint Zsenyei Mihályné betanított munkás megértéssel fogadta a bejelentést. — Anyósom vigyáz a gyeMatyi István öntő szakmunkás: — Cseppet sem keserít el, hogy a második fél évtől két műszakban kell dolgoznom. A feleségem a szomszéd üzemrészben most is három műszakban termel, és nem panaszkodik. A mi munkahelyünkön nappal is ég a villany, talán észre sem vesz- szük majd a sötétedést S különben is: aki szereti szakmáját, annak mindegy, hogy mikor műveli. Miklós József, a hidegüzem főművezetője: — 30-40 éves gépeken is termelhetünk több műszakban, ha van munkakedv és jók az anyagi feltételek. Végül idézzük a gyáregységvezető szavait: „Nem az éjszakai pótdíjat, hanem a nyereséget és a munkások jövedelmét akarjuk növelni”. Ezekhez a növekedésekhez megvannak a feltételek. Nábrádi Lajos Milyen a lábbeliellátás ? Népi ellenőri vizsgálat kezdődik A lakosság lábbeliellátásával kapcsolatban — az elmúlt két évet felölelően — vizsgálatot végez a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A helyszíni felmérésre a fővárosban és hét megyében márciusban kerül sor. A témával kapcsolatban korábban próbavizsgálatot tartott a népi ellenőrzés. Megállapítható volt, hogy évek óta sok a panasz a lábbelik választékára és minőségére. A kereskedelem nem mindig rendel megfelelő körültekintéssel, a lakosság keresletéhez igazodva, s az ipar sem gyárt mindig a kereskedelem igényeinek megfelelően. Gyakran szállítanak rossz minősé, gű lábbeliket, és sok a figyelmetlen csomagolásból eredő panasz. A fogyasztói reklamációk száma az utóbbi évek_ ben nem csökkent, a forgalom mintegy 5-6 százalékát teszi ki. Az árukínálat több vonatkozásban nem találkozik a kereslettel. Az ipar és a kereskedelem kapcsolatában több tervszerűtlen elem tapasztalható. A mostani vizsgálat arra irányul, hogy a lábbelik kínálata árban, mennyiségi és minőségi összetétel szerint megfelel-e a lakosság keresletének. Kiterjed arra is, hogy a kereskedelem helyesen méri-e fel a várható keresletet és megfelelő módon közvetíti-e az iparvállalatoknak, azok pedig hogyan teljesítik a kereskedelem megrendeléseit mennyiségben, összetételben és határidőben.
