Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 9. Napi külpolitikai kommentár Vendégek az olajfák alatt Még a politikában nem különösebben járatos érdeklődők­nek is íeltűnik, hogy a Közel-Keleten „van valami”. Az olaj­fák alatti luxusszállodákban és kormányfői vagy éppen ál­lamfői rezidenciákon messziről érkezett neves vendégek a szó szoros értelmében egymásnak adják a kilincset. Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár Beirutban tárgyal és Ammanba készül, Washingtonban gőzerővel folyik Cyrus Vance külügyminiszter február 14-én kezdődő közel-keleti kőrútjának előkészítése, Hans-Dietrich Genscher pedig el is indult, hogy felkeresse a közel-keleti „frontországokat”. Mi a szokatlan élénkség oka? Az egyik ok feltétlenül az, hogy minden jel szerint érik a térséggel kapcsolatos genfi békekonferencia felújítása. Mi­vel jelenleg egyértelműen és vitathatatlanul a Közel-Kelet a földkerekség első számú veszélygóca, érthető, hogy mind a világszervezet, mind az országok egész sora szívesen tenne valamit a rendeslésért. Mármint a számára megfelelő rende­zésért. Vancenak és Genschernek ezeken az általános motívumo­kon kívül megvannak a saját személyes szempontjaik is. Az Egyesült Államok új külügyminisztere már első megnyilatko­zásaiban érzékeltette: Carter kabinetje azonnal, haladék nél­kül nekilát, hogy a Közel-Keleten egy olyan kissingeri „ren­dezést” érjen el, amely minden vonatkozásban — Washing­tonnak kedvez. Ez egyben azt is jelenti, hogy az új külügyminiszter máris megkezdi különös kötéltáncát az amerikai Izrael- hobby és az utóbbi időben Egyiptommal, Szaúd-Arábiával és más arab országokkal kialakított „méltányossági” politika között. Ami Genschert illeti, 6 a személyével és kormányával kapcsolatos propagandagesztuson túl egyfajta közös piaci missziót is teljesít. Á' szervezet brüsszeli főhadiszállásán ugyanis döntés született, hogy a jövőben Nyugat-Európa is megpróbál részt vállalni a közel-keleti konfliktus rendezésé­ben. Aligha véletlen, hogy Ezzedin Kalak, a Palesztinái Fel- szabadítási Front egyik szóvivője éppen a bonni külügymi­niszter indulása napján ismételte meg: a PFSZ helye-li a brüsszeli döntést. A közel-keleti körkép szerves része az a hír. is, amely szerint március elejére Kairóba összehívták a palesztinok emigráns parlamentjét, a nemzeti tanácsot. Nem titok, hogy egyes nyugati és arab körökben a fontosnak ígérkező ülésen „belső jobbratolódást” várnak — méghozzá nem is tétlenül... (h. e.) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének ülése Nyikolaj Podgornij elnök­letével kedden a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nöksége. A tanácskozáson a Szovjetunió belső életével összefüggő kérdéseket vitat­ták meg. A Legfelsőbb Tanács el­nöksége megállapította, hogy az utóbbi időben a kormány- szervek, intézmények, szerve­zetek és vállalatok konkrét és hatékony intézkedéseket hoztak az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósítása ér­dekében. Leanyid Brezsnyev felhívásának megfelelően ja­vult az államapparátus munkastílusa, tökéletesedtek munkamódszerei. Az SZKP KB főtitkára, mint emlékeze­tes, figyelmeztetett arra, hogy minden intézménynél jószán- dékúan és kellő figyelemmel kelj kezelni az állampolgá­rok ügyeit, figyelembe kell venni javaslataikat, észrevé­teleiket és panaszaikat. A Legfelsőbb Tanács elnök­ségének ülésén ajánlásokat hoztak, amelyek hozzájárul­nak a javaslatok, észrevéte­lek és panaszok feldolgozá­sának javításához. Az elnök­ség megállapította, hogy a XXV. kongresszus célkitűzé­seinek megfelelően a Szovjet­unióban tovább erősödött a szocialista törvényesség és a jogrend. Hz Indiai Nemzeti Kongresszus Párt felhívása Kedden Uj-Delhiben nyil­vánosságra hozták az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt választási felhívását. Az elmúlt években a nép támogatásával pártunk több probléma megoldásában je­lentős eredményt ért el — hangoztatja a felhívás. A kormány sikeresen megfé­kezte az áremelkedést. Az ipari termelés 5,7 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 6,5 százalékkal riövekedett. Ta­valy az országban rekord ga­bonatermés volt, 120 millió tonna gabonát takarítottak be. A kormány intézkedései a gazdasági fejlődés biztosí­tásán túl lehetőséget nyújta­nak a társadalmi igazságta­lanságok megszüntetésére is. Az Indiai Nemzeti Kong­resszus Párt ugyanakkor el­ismeri, hogy nem valósította meg minden célkitűzését. A párt legfontosabb célként tűzte ki a szegénység, egyen­lőtlenség, társadalmi igazság­talanság felszámolását az or­szág egységének és szilárdsá­gának biztosítását, az ipari és mezőgazdasági termelés nö­velését. Emellett megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítani a városok és falvak el­maradt és szegény lakói anyagi és kulturális szintjé­nek emelésére, hogy biztosít­sák számukra lakóházak épí­tését, a munkalehetőséget, or­vosi ellátást és oktatást. Külpolitikai területen az In­diai Nemzeti Kongresszus Párt továbbra is a független­ség, a minden országgal való béke és együttműködés irány­vonalát követi, síkraszáll a világbéke megszilárdításáért, minden nép haladásáért és biztonságáért. Portugál helyzetkép Portugáliában fokozódó szo­ciális feszültség jelei tapasz­talhatók a fizetésemelést messze felülmúló áremelke­dés miatt, továbbá azért, mert a munkáltatók halogat­ják a kollektív szerződések megkötéséről folytatott tár­gyalásokat. (Lisszabonban ta­valy 29,4 százalékkal emel­kedtek az élelmiszerárak.) A lisszaboni kikötő mun­kásai kedden felfüggesztették a túlórázást, tekintettel ar­ra, hogy nem tudtak megál­lapodni a munkaügyi minisz­tériummal a túlóráért járó bérben. „Hánykolódik, de nem süllyed el.” Ez a jelszó szerepel latin nyelven Párizs városának címerén. Elsüllyedésről valóban nincs szó. Párizs városának hajója azonban oly mértékben hánykolódik, hogy inog belé Franciaország egész belpolitikai élete is. Valójában: a párizsi polgár­mester-választás körüli vihar csak egyik megjelenési formája a fran­cia belpolitika válságának. E válság alapvetően társadalmi-gazdasági jellegű. A párizsi csata TELEX... PRÁGA Gustáv Husák Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke kedden fogadta Emil Wojtaszek len­gyel külügyminisztert, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Csehszlovákiá­ban. RÓMA Kétórás országos általános sztrájkot határozott el ked­den a CGIL—CISL—UIL szakszervezeti csúcsszövetség titkársága, tiltakozásul az Andreotti-kormány legutóbbi intézkedései ellen. A kor­mány a múlt héten a szak- szervezetek és a munkáltatók termelési költségekre vonat­kozó megállapodásaként tör­vényerejű rendelettel újabb intézkedéseket hozott a ter­melési költségek csökkenté­sére, miután a megállapodás nem eredményezett olyan mértékű csökkentést, mint ahogy ezt a kormány szüksé­gesnek tartotta. 1400 milliárd líra értékben az állami költ­ségvetésre hárította a válla­latokat terhelő társadalom­biztosítási költségek egy ré­szét. Fedezetképpen pedig felemelte a forgalmi adókat. A szakszervezetek ezzel nem értenek egyet. Tiltakoznak azért is, mert a kormány meg kívánja állítani a vállalati bértárgyalásokat. MADRID Több, mint fél év múlt el azóta, hogy Spanyolország­ban nyilvánosságra hozták a politikai foglyok számára amnesztiát kilátásba helyező királyi dekrétumot. Caraban- chel és más spanyol városok börtöneiben azonban még mindig mintegy 200 hazafi sínylődik, akiket a francoiz- mus idején ítéltek el politikai meggyőződésük miatt. Az utóbbi napokban újult erő­vel hallatta hangját a spanyol haladó közvélemény és több baloldali politikai szervezet, követelve az összes politikai foglyok szabadon bocsátását. Madridban, Bilbaóban, Mala­gában, Barcelonában és az ország más városaiban tünte­téseket, gyűléseket rendeztek ennek a követelésnek a tá­mogatására. LONDON Egy volt protestáns unio- nista parlamenti képviselő nyilvánosságra hozta, hogy leszerelt katonákból „titkos hadsereg” alakult Észak-Ir- országban „az ideiglenes IRA szétzúzására”. John McQua- de állítása szerint már több, mint 500 kiszolgált katona je­lentkezett a titkos hadsereg­be és felállították a területi parancsnokságokat is. Franciaországot egy kife­jezetten jobboldali többség kormányozza. E többség kül­politikájának — még a De Gaulle-korszak maradvá­nyaképpen — van számos pozitív jellemvonása. Belpo- litikailag azonban ez a kor­mányzat kifejezetten a mo­nopoltőke és a francia nagy­burzsoázia érdekeit képvise­li. A parlamenti többségnek két oszlopa: a Giscard d’Es- taing köztársasági elnök ve­zetése alatt álló független köztársasági párt, illetve a régi gaulle-ista párt, az UDR utóda, amely nemrégiben ne­vet és ezzel kezdőbetűket vál­toztatott: RPR rövidítéssel jelentkezik. A lényeg azon­ban azonos maradt és azo­nos a párt vezetője is: Chi­rac, volt miniszterelnök. Jelenleg senki sem tudja megmondani: a két nagypol­gári párt valóban rendelke­zik-e többséggel az -ország­ban. Hiszen már 1974 máju­sában, az elnökválasztáson is csak rendkívül szerény több­séggel sikerült megelőznie a közös program alapján tevé­kenykedő francia baloldalt. A baloldal két legjelentősebb pártja a Francia Kommunis­ta Párt és a Mitterrand veze­tése alatt álló szocialista párt. Lemorzsolódott kormánytöbbség Általános vélemény sze­rint ez a szerény kormány- többség az eltelt három esz­tendőben szükségszerűen le­morzsolódott, miután a gaz­dasági nehézségek és minde­nekelőtt az infláció egyre fokozták az elégedetlenséget. Ugyanakkor a Giscard által meghirdetett reformokból (például a tőkések adójának emeléséből) a gyakorlatban semmi sem lett. Ezért már tavaly ősz óta aggodalommal tekintett a kormány a már­cius 13-án és 20-án esedékes községtanácsi, választások felé. A parlamenti erőviszo­nyokat nem változtatják meg ugyan és így kormányválto­zással sem járnak, de egyér­telműen lemérik az ország politikai hőmérsékletét. A jobboldal aggodalma ak­kor alakult át válsággá, ami­kor Giscard d’Estaing köz- társasági elnök szakított Chi­rac miniszterelnökkel. A szakítás eredményeképpen Franciaország új miniszter- elnököt kapott Barre szeméi lyében. Chirac pedig meg­kezdte a maga hatalmi bázi­sának kiépítését. Arra a- tényre támaszkodott, hogy a parlamentben az általa veze­tett RPR körülbelül kétszer annyi mandátummal rendel­kezik, mint Giscard független köztársasági pártja. Chirac végső célja vitathatatlanul a köztársasági elnökség, az Elysée-palota. Ott azonban elvben csak 1981-ben lesz üresedés, miután a francia köztársasági elnököt hét esz­tendőre választják. Ezért Chirac januárban látványos lépésre szánta el magát. Látványos összecsapás A márciusi községtanácsi választások egyik döntő és mindenképpen leglátványo­sabb összecsapása a Párizs polgármesteri tisztségéért ví­vott küzdelem. Giscard és pártja számára sorsdöntő fontosságú, hogy saját embe­rét tudja a főváros élén. A köztársasági elnök jelöltje D’Ornano iparügyi minisz­ter, Giscard pártjának egyik vezetője. A köztársasági el­nök abban a hitben élt, bogy jelöltjét majd az egész kor­mánytöbbség támogatja, s így az győzelmi eséllyel in­dul Párizsban a baloldal em­berével szemben. Ekkor rob­bant az az esemény, amelyet a francia politikában azóta is „Chirac-bombának” nevez­nek. Az RPR vezetője, a volt miniszterelnök közölte, hogy ő is jelölteti magát párizsi polgármesternek. Ezzel Chi­rac kettészakította a kor­mánytöbbséget, hiszen nyil­vánvaló volt, hogy ez nyílt kihívás a köztársasági elnök­kel szemben, s a szemben ál­lást aligha lehet a további­akban csak Párizsra korlá­tozni. A francia politika balolda­lán ugyanakkor továbbra is érvényben van a kommunis­ták és szocialisták együttmű­ködését alapvetően biztosító közös program. Ez természe-- tesen nem jelenti azt, hogy lényeges részletkérdésekben ne lennének sokszor éles vi­ták a kommunisták és szo­cialisták között. Ilyen nézet- különbség osztja meg jelen­leg a két pártot a Giscard— Chirac-párharc értékelésé­vel kapcsolatban is. Nagyszabású manőver A jelek szerint a francia szocialisták úgy vélik, hogy a Giscard és Chirac közötti ellentét túlmegy a taktikai különbségeken. Szerintük Giscard és pártja „jobboldali reformista”, míg Chirac és az RPR egy sokkal kemé­nyebb, a monopóliumok ér­dekeit egyértelműbben kép­viselő politika letéteménye­se. A francia kommunisták nem látnak lényegbevágó, alapvető különbséget a jobb­oldali kormánytöbbség két pártja között. A francia mo­nopoltőke és a nagyburzsoá­zia szerintük jelenleg azért tűri el ezt a szakadást, hogy az 1978-ban esedékes nem­zetgyűlési választásokon le­gyen egy „váltó párt” a füg­getlen köztársaságiakkal szemben, ha addig a gazda­sági és társadalmi nehézsé­gek miatt Giscard helyzete tovább gyengülne. A kommunista, értékelés szerint tehát a Giscard—Chi- rac-párharcot alapvetően egy nagyszabású manőver ré­szének kell tekinteni még akkor is, ha a két párt és a két államférfi között vannak tényleges politikai és szemé­lyi ellentétek. Harcban az energiaforrásokért Olajláz Alaszkában A tervek szerint ez év kö­zepén befejeződik az építés és megkezdi a működését az alaszkai kőolajvezeték. 80 év­vel az „aranyláz” után az „energialáz”, a gyors meggaz. dagodás reménye vonzotta északra a legkülönbözőbb foglalkozású embereket, mun. kanélkülieket és kalandoro­kat egyaránt. Sok éves halo­gatás után 1975-ben kezdték meg a vezeték építését, mi­után az Egyesült Államok kongresszusa — 1973-ban az energiaválság kényszerítő kö_ rülményei között — határo­zatot hozott a munkálatok megkezdéséről. Az olajkutatás 1944-ben kezdődött Alaszkában. Az Egyesült Államok haditenge­részete Dél. és Nyugat. Alaszkában eredményes olaj­kutatást folytatott. 1959-ben a British Petróleum szakembe­rei a Brokks-hegységtől északra elterülő területeken kezdtek kutatásokat. 1963. február 15-én az amerikai ATLANTIC RICKFIELD kő. olajvállalat „kincskeresői” Prudhone Bay területén 2700 méter mélységben felfedez­ték az Egyesült Államok olaj- tartalékainak 25 százalékát rejtő alaszkai kőolajmezőt. Miután a jégtörővé alakított olajszállító hajók könnyen a tenger jégbirodalmának fog. lyává váltak, az olajtermelés­ben érdekelt vállalatok elha­tározták az olajvezeték meg­építését. A zavartalan olajszállítás érdekében 1970-ben nyolc vállalat létrehozta az Alaska Pipeline Service Company-t, a cég 10 milliárd dollárt for­dított a vezeték megvalósítá­sára. A 20. század nagy „ka­landjában” 20 ezer ember vesz részt, az építést nyáron a szúnyoginvázió, télen a —60 Celsius fokos hőmérséklet ne­hezíti. A csővezeték 1285 km hosszú, 122 cm átmérőjű, évi 60 millió tonna kapacitású. A csőkígyó kétharmad részét a föld felett 120 cm magas osz­lopokra helyezik el. másutt a talajba süllyesztik. Az Alasz­kai-hegység földrengéseknek kitett övezetében az olajveze­ték különleges tartókon áll, amelyek a pusztító rengések, nek is ellenállnak. É Kőolajmező ú Foldgázmezö j ^praIy Horse ^Kikötő A csővezeték munkálatai­nak megkezdése előtt a Ykon folyótól északra 20 hidat, 640 km utat és 29 építőtelepet, valamint számos repülőteret létesítettek a munkák előse­gítésére. A tervek szerint az alaszkai olajjal az USA többi államának energiaéhségét kí­vánják csökkenteni. A nyuga. ti parton a földgázra való át­térés az előzetes becslések szerint 40 ezer tonna feles­leget eredményez, amit a Pa. nama-csatomán keresztül és Dél-Amerika megkerülésé­vel a keleti-parton kívánnak felhasználni. De felmerült olyan terv is, hogy a nyuga­ti-part olajfeleslegét esetleg Japánban értékesítsék. Ä Magyarországnál több mint tizenötször nagyobb 1,5 millió négyzetkilométer terü­letű, 330 0Ó0 lakosú Alaszka számára a kőolajkitermelés történelmi fordulópont. Meg­változtatja az 1867-ben Orosz, országtól 7,2 millió dollárért megvásárolt ország arculatát, ahol a kőolajon és a földgá­zon kívül jelentős higany-, króm-, nikkel-, cink- és szán- készlet Is található. Tankhajó út Panama-csatorna

Next

/
Thumbnails
Contents