Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET Az üzemek nem vállalják... Hol szerepelnek megyénk képzőművészei? Az utóbbi években örven­detesen élénkülni kezdett megyénk képzőművészeti élete — megnövekedett a ki­állítások száma, változato­sabbak is a tárlatok, a mű­vészi színvonal is kevesebb kívánnivalót hagy maga után. Ugyanakkor gyarapszik a megyénkben élő és alkotó hi­vatásos képzőművészek tábo­ra — immár kilenc művé­szünk van, aki a Képzőmű­vészeti Alap tagja. Több kép­zőművészeti pályázatot is meghirdettek a megyében az utóbbi időben, s alkotóink jó néhány országos pályázaton é6 kiállításon is részt vet­tek. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy min­den a legnagyobb rendben van, hogy pezsgő művészeti élete van Szabolcs-Szatmár- nak, s hogy minden váro­sunk, községünk, üzemünk egyformán kiveszi részét a képzőművészeti kultúra ter­jesztéséből ... Pályázatok pályázók nélkül A megyei tanács által meg­hirdetett pályázatok (1975- ben) lehangoló tapasztala­tokkal zárultak: a tanácsok megalakulásának 25. évfor­dulójára hirdetett pályázatra például egyetlen munka sem érkezett... A felszabadulási évfordulóra és a „Szabolcs- Szatmár megyéért” oklevél tervezésére kiírt pályázat sem zárult a várható ered­ménnyel. Tavaly ellenben si­keresnek bizonyult a Nyír­egyháza megyeszékhellyé vá­lásának 100. évfordulójára kiírt pályázat: a városi ta­nács három művész alkotá­sait díjazta. Hivatásos képzőművésze­ink 1976-ban több kollektív kiállításon is szerepeltek munkáikkal: a/, „őszi tárla­ton”, a megyeszékhelyi cente­nárium kiállításán, egy tíz helyen bemutatott tanyai vándorkiállításon. Több mű­vészünk részt vett az V. or­szágos nyári tárlaton, vala­mint a sóstói nemzetközi mü- vésztelep kiállításán. Egyéni szerepléseik során alkotásaik több más megyei tárlatra, országos kiállításra eljutottak — megyénkben több egyéni kiállítást is rendeztek. Né­hány példa: Berecz András Nyíregyházán, Kisvárdán, Fehérgyarmaton mutatta be műveit. Huszár István Nyír­egyházán, Rakamazon, Zá­honyban, Kerülő Ferenc Ke- meesén, Lakatos József Nyír­bátorban, Tóth Sándor Ti- szavasváriban. A megyén kí­vül is volt több egyéni tár­latuk. Csak a tanácsok vásárolnak A közös és egyéni kiállítá­sokon vásárolni is lehet a be­mutatott képzőművészeti al­kotásokból. Erre több alka­lommal sor került — de ér­demes megemlíteni: szinte kizárólag a tanácsok vásá­rolnak képeket. A megyei ta­nács például az elmúlt két évben 163 ezer forint értékű műalkotást vásárolt művé­szeinktől — nem kizárólag a hivatásosoktól, hanem tehet­séges amatőröktől is, hogy ez­zel is ösztönözzék őket az al­kotásra. A vásárlások zöme a sóstói nemzetközi művész­telep kiállításán és az „őszi tárlaton” történt. Sajnos, hogy nem járt eredménnyel a felhívás: a megye üzemei időnként vásároljanak alko­tásokat megyénk művészei­től. Egyrészt a művészek anyagi támogatása érdekében, másrészt — s talán ez a lé­nyegesebb — nem közömbös, hogy értékes műalkotásokkal találkozik-e, mondjuk, az üzemi klubban a dolgozó ... A megyei üzemek sajnála­tos módon elzárkóznak nem­csak a vásárlásoktól, hanem a művészekkel való kapcso latteremté6 minden formája tói. 1976-ban a megyei ta­nács művelődési osztályának és a képzőművészeti szövet­ség területi szervezetének képviselői nyolc megyebeli nagyüzemet kerestek föl Céljuk az volt: az üzemek egy-egy képzőművésszel ke­rüljenek tartós kapcsolatba. A művész segítséget nyújt­hatna a dolgozók közötti mű­vészeti ismeretterjesztésben, művész-közönség találkozók rendezésében, sőt akár az üzem helyiségeinek ízléses berendezésében, díszítésében is ... Erre a kapcsolattartás­ra az ország több megyéjé­ben igen jó példák akadnak! A felkeresett szabolcs-szat- mári üzemek azonban nem vállalkoztak... Idei program 1977-ben a megyében is­mét több egyéni kiállításuk és közös tárlatuk lesz művé­szeinknek. Tavasszal rende­zik például a kétévenként sorra kerülő „Szabolcsi tár­latot”, ősszel a sóstói mű­vésztelep kiállítását. Emel­lett minden művész rendez egyéni tárlatot is megyénk több városában és községé­ben. A megye képzőművésze­ti kiállítási tervében több megyén kívüli művész be­mutatkozása is szerepel: ke- rámikusok, fafaragók, ipar­művészek, festők, szobrászok egyaránt vannak köztük. T. Gy. — Lányok és fiúk körbe ül­tünk. A bíró útnak indított egy kosarat, s azt mondta: Megy a kosár. Lány: — Mi megy benne? Bíró: — Egy lány és egv fiú. Lány: — Adj egyet belőle! Bíró: — Válassz! Ekkor a lány kimondta a neki legjobban tetsző fiú ne­vét. Ha kölcsönösen tetszet­tek egymásnak, akkor meg­csókolhatták egymást, de ha valaki a más kedvesét merte kérni, s az nem adta, akkor egy összetekert vászonkendő­vel alaposan elcsépelték a vakmerőt. Rég volt, amikor az ajaki Gaál Jánosné, Szakszón Györgyné, Hasulyó Mihályné és Peskó Jánosné maguk is részt vettek ezekben a játé­kokban. A családosoknak már nem illett ilyen mulatsá­gokon részt venni, meg aztán tíz éve is elmúlt, hogy meg­szűnt a fonóház. De azért, imikor róla mesélnek, egy- cettőre felpattannak a szék- •ől, bemutatják, hogyan kel­eti csinálni ezeket a népi já- ékokat. Jóízűen nevetnek ■gy-egy mókán, örömmel imlékeznek vissza a jeles na- >okra, aminek a fonóházak deje számított. A nótázásra na se kell őket biztatni. — Október végétől kezdve ártunk a fonóházba — idézi el Gaál Jánosné. Minden hé- en máshoz mentek az egy teában lakó fiatalok, tízen- zenhaton. Nagyon kevés legtelt orsót vittünk azon- an haza. A munkánál több Ajaki fonó­ház | volt a beszélgetés, játék, tré­fálkozás. A fiúk is be-bejöt- tek, s huncutságból kikapták kezünkből az orsót. Ilyenkor aztán kezdődött az alkudozás, hogy hány csókért válthat­juk ki. — Szívesen játszottunk kútba estemet is — folytatja Peskó Jánosné. Egy lány az ajtónál állt, háttal nekünk, s azt mondta: — Kútba estem. Ki húz ki? Ekkor megsúgta a bírónak, hogy ki húzza őt ki. Ha a fiú vállalkozott rá, akkor ő maradt a kútban, ha nem, akkor jól eldöngették. — így, farsang idején, di­vatos volt a maskarázás — emlékezik vissza Hasulyó Mihályné. Ez húshagyó ked­dig tartott, s csak páros na­pokon lehetett bábukat vin­ni, vagy beöltözni. Egy lány közülünk felöltözött cigány­lánynak, s valamennyien vele mentünk a másik fonóházba. Amikor odaért a menet, két lány bement előre, és az aj­tóban azt kérdezte: — Nem adnának két ci­gányasszonynak szállást? — De igen, csak jöjjenek — mondták a bentiek. Erre aztán a kintiek rázendítették: Gyere be rózsám, gyere be... Akkor a cigánylány beugrott fS visongatva táncba kezdett. A két utca lányai jól megtán­coltatták egymást, különösen a cigánylányt. A tánc végén cigányosan kéregetni kezdett, s énekelve elvonultunk. — Olykor a fiúk kecskének öltöztek fel. Az öltözék egy fejszéből, s egy gubából állt. A fejsze-kecske nyakába még csengőt is akasztottak. A fonóházba érve a lányokat ijesztgették a maskarák, gyakran a vetett ágy is össze­borult. Máskor a fiúk ké­ményseprőnek öltöztek fel, s a tisztítás ürügyén mindent összekentek. Olykor még a szénát' is kihúzogatták az ágyból — mondta Szakszón Györgyné. Jó alkalom volt a fonóház a párválasztásra is. A játé­kokban az egymást szeretők egymást választották. Az volt a szokás, hogy ha már későre járt, a fiú elköszönt, de előt­te titokban jelezte a lánynak, hogy menjen utána. Ha a lánynak is tetszett a legény, akkor egy idő után ő is el­köszönt. Sok szerelem és há­zasság szövődött a fonóban. Ma már nem fonnak az asszonyok, a sok kedves óra helye, a fonóház is emlék csupán. Visszasóhajtják azonban a közösségben, vi­dám hangulatban eltelő na­pokat. Az összetartozás igé­nye érleli bennük a gondola­tot, hogy új életre keltik a fonóházat. Kántor Éva MEGYÉNK TÄJAIN GESZTERED ^rCtven éve lesz május 4-én, hogy Balázs mW János bojtárgyerek a Nyíri-tag nevű egykori uradalmi majorság közelé­ben disznólegeltetés közben rábukkant az azóta világhírűvé vált honfoglalás kori arany- szablyára. Ez mindeddig a legrangosabb hon­foglalás kori leletünk. így vonult be az aranyszablyás Geszteréd a régészet világtör­ténetébe. Nevét azóta ismerik és jegyzik a földkerekség szakemberei. Háromezer lelkes kis település Szabolcs déli részén, Hajdú megye határán. Homok­dombok ölelik körül és zárják el a világtól. Vasúton meg sem közelíthető. Területe 29 négyzetkilométer. Múltjáról az 1300-as évek­től tesznek említést a történelmi feljegyzé­sek. Arról azonban hallgat a krónikás, meny­nyit szenvedett népe évszázadok alatt 8 földbirtokosától, ök uralkodtak hatezer hold föld és ezernyi cseléd, zsellér, napszámos fe­lett. Évszázadokig termelődött itt újjá a nyomor, de még élnek a tanúi, szenvedői, akik évtizedekig húzták az igát a földesurak birtokain. Ugari József 63 éves. ö így emlé­kezik: „Én a néhai dr. Gaál Elek örököse­inek gazdaságában voltam cseléd. Ott vol­tam kocsis már 16 évesen.” Rása Imre bácsi most 68 éves. „Én a Nyíri-tagban cseléd- kedtem. Tizenkét köböl évi terményért. Háromszor-hármas cselédlakásban éltünk.” Balogh József 69 éves. Hét évig cselédeske- dett a Nyíri-tagban, ö így emlékezik: „Elég savanyú világ volt. Sovány étel, má- lékenyér, olaj, paszuj, ruhátlanság. Ha erről beszélek most az unokáknak, megmosolyog­nak”. 4 falu egy-egy nádtetős háza, az itt-ott düledező kórókerítések, beépítetlen foghíjak, a gémeskutak a múltat idé­zik. A szép, rendezett porták, kőházak, a fürdőszobás lakások, a városias faluközpont tiszta pesszójával, szép, új óvodájával, kul- túrházával, a kertes tanácsháza, a modem kis üzletek a fejlődő Geszterédről beszél­nek. Harminc év alatt hatszáz lakásából há­romszázötven lakás épült újjá, kétszáz ke­rült felújításra, s több mint kétszázban a fürdőszobák csak arra várnak, hogy az idén „megnyomják” az elkészült vízmű „gomb­ját”. Nem is olyan régen még csak egyetlen fúrott kút adott jó vizet háromezer ember­nek. Most csapból ihat 92 óvodás és 420 is­kolás. Ellátják a közintézményeket. 54 mo­dem kút van a házaknál is. És Geszteréden épült meg hat község: Hajdúhadház, Téglás, Bököny, Érpatak, Újfehértó regionális víz­müve. Három és fél milliót kaptak rá a me­gyei tanácstól és az OVH-tól. A Geszterédről eljáró több mint félezer munkásember látogatásra invitálja falujába munkatársát, az idegeneket. Vajon mi néz­nivaló van egy ilyen kis községben? Ez a falu a nagykállói járás hasonló méretű községei sorában az elsők között van. An­nak idején a járásban elsőnek innen indult az azóta megyeivé terebélyesedett „Tedd szebbé községedet” mozgalom. Ebből sejthető, hogy nem kis részben társadalmi munkával épül, szépül Geszteréd. Ezt az akciókészsé­get, amelynek hasznaként például az idén is legalább 300 forintot kap csecsemőtől az aggastyánig minden lakójától a falu — ér­demes megmagyarázni. A szűkebb pátriáért való önzetlen cselekvés első számú serken­tője az a félezres munkásság, amely regge­lente elindul a buszokkal a Hajdúság és a Nyírség üzemeibe. Nemcsak dolgozni, hanem munkássá és még jobb munkássá válni, a másokért való szíves cselekvést, munkásmo­rált tanulni és hozni a szülőfaluba is. A felnőtt lakosság foglalkoztatottság szempontjából a következőképpen oszlik meg. Több mint 60 százalék a szakszövetke­zetben dolgozik. Az 1968-ban két szakcso­portból alakult Virágzó Föld közös vagyona állandóan növekszik. Jelenleg 1000 hold kö­zös területük van, amelyből 250 hold a gyü­mölcsös. Az összes vagyonuk értéke megha­ladja a 15 millió forintot. A lakosság többi része az iparban dolgozik. Félezer munkásból 200-an a Hajdú me­gyei Állami Építőipari Vállalatnál és a ház­gyárban dolgoznak. A Hajdúsági Iparmű­veknél 150-en, a többiek a KEMÉV-nél. a Balkányi Állami Gazdaságban keresik a kenyeret. S ezekről mondja Radócz József, a pártvezetőség titkára: „Még a kerítése is más annak, aki a városban kóstolja a jóíz­lést. A szabolcsi sajátosságként emlegetett ingázás ténye tehát, bár kényszerhelyzet, azért sok jót is hoz ide, amiből a család, a közösség, a község is profitál.” Geszteréd tizennégy utcájában tíz kilo­méter járda épült. A tanács adta az anya­got, a lakosság a munkát. Bujdosó Mihály tanácselnök: „Korábban a lányok, fiuk a kultúrházig csizmában jöttek be, a kútnál vagy az ismerősnél mostak lábat, s úgy húz­ták fel a divatos cipőt a tánchoz. Ma már nem kell félniök, nincs sár.” ott, ahol valaha még a szobákban is iß mécses .égett, most higanygőzlám­pák világítanak még az utcán is. Kiépült a nyolckilométeres villanyhálózat, s elkészült 1968-ban az új kultúrház is. öt­ezer kötetes könyvtára van. A művelődési ház igazgatója, Kovács László: „410 beirat­kozott olvasónk van, fotós, barkács szakkör, a környéken jó hírnévnek örvend a beat­zenekarunk, KISZ-tánccsoportunk, amely­nek a vezetője Jakabóczki István, a Virág­zó Föld agrármérnöke.” És működik zongo­raszakkör, ahol az egykori cselédek unokái ismerkednek Bartókkal, Beethovennel, a zene nagyjaival. Ide jár Sztányi Katika, Felföldi Ibolya, Urszuly Sándor bácsi uno­kái, a Törő gyerekek, őseik még zongorát sem láttak, nemhogy zenét tanultak volna. Épült a negyedik ötéves tervben új óvo­da is. Egymillió 700 ezerbe került. Ebből egymillió 300 ezer forint volt a társadalmi munka! Hogy csinálták? Bujdosó Mihály ta­nácselnök: „Valamit valamiért. Megkeres­tük azokat a vállalatokat, ahová innen sok dolgozó jár el. A HÁÉV-et, a HIM-et, a KEMÉV-et, s kértük segítsenek. Ha segíte­nek elhelyezzük dolgozóik gyerekeit. így történt.” Minden gyereknek van helye az óvodában Geszteréden. Hasonlóan oldották meg az iskolai napközis ellátást is. jrit tanyai település tartozik a geszteré- M9 di tanácshoz. Ezek közül három 200- 200 lelkes, s továbbfejlődik három: Nyíritanya, Lovastanya és Szállásföld. Élelmiszerboltokat nyitottak minden helyen, villannyal és telefonnal látták el őket. 1972- ben a lakosság széles körű bevonásával, a helyi gazdasági szervek és a kisiparosok társadalmi munkájával építették meg az öregek 20 személyes napközi otthonát, ahol a magukra maradt öregek térítésmentesen tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak. A község vezetői sok gondot fordítanak arra, hogy a lakosság szolgáltatási igényeit is kielégítsék. A közelmúltban készült el jó­részt társadalmi munkával a gázcseretelep, a férfi és a női fodrászüzlet, a zöldségbolt és működik a szövetkezet által üzemeltetett szolgálató bolt is. Építettek labdarúgópályát és városi mintára bitumenes kézilabdapályát, fűtő­olaj-tárolót. Ma már 350—400 háztartásban olajkályhával fűtenek. ehet-e ezek után azon csodálkozni, hogy ez a kis község vonzza az értel­miségieket? Geszteréden most csak­nem 100 értelmiségi dolgozik. Olyannyira megkötődtek, hogy például a pedagógusok­nak nyolcvan százaléka a faluban építkezik, a község segítségével. Az értelmiségiek a há­romezer geszterédi életének tevékeny formá­lói, alakítói. Sokat tesznek azért, hogy a fe­jekben is felépüljön egy új világ. Farkas Kálmán KM BSSBBiO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents