Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

1977. február 5. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Á család és az iskola követei T izenhat nyíregyházi iskola szülői munkaközössé­geinek (SZMK) elnökeit hívta meg a városi ta­nács művelődésügyi osztálya és a Hazafias Nép­front városi bizottsága, hogy a család és az iskola kap­csolatainak alakulásáról, a legfontosabb teendőkről be­számoljanak, vitatkozzanak. A jól sikerült rendez­vényen kezdő, még tapasztalatlan SZMK-elnökök ér­deklődtek a gyakorlottaktól, kipróbált módszerek ta­láltak új gazdára, jó és rossz tapasztalatokat adtak- vettek, cseréltek. Erdélyi Tamásnak, a 4. számú iskola SZMK-elnö- kének három gyermeke jár ebbe az iskolába. Ismeri a legkülönbözőbb korosztályokkal kapcsolatos szülői fel­adatokat. Először a szülői értekezletek és a fogadóórák tapasztalatairól beszélt. Az SZMK képviselője részt vesz ezeken, s arra biztatja a szülőket, hogy ne csak az osztályzatokról érdeklődjenek. Legyenek kíváncsiak a gyermek munkájára, közösségi életére, szellemi, erköl­csi, világnézeti fejlődésére, s a többiek, az osztály, az iskola életére is. Ismertette újításukat, a levelesládát. Itt helyezik el a szülők érdeklődő, vagy tájékoztató leveleiket, ha nincs idejük a pedagógust megkeresni, vagy közérdekű a közlendőjük. Még nem bővelkednek a levelekben, de a tapasztalatok már azt mutatják, ez a megoldás hasz­nos lesz. Évek óta alkalma volt megfigyelni, hogy a családok­ban a nevelés inkább az anyára marad, erre következ­tet az anyukák nagyobb többségéből a szülői értekez­leteken. Az apák szerepére azért figyelmeztetett, jogo­san, mert semmilyen anyai törődés, jó szándék azt nem helyettesítheti. Váradi Lajosné a 3. számú iskola szülőinek nevé­ben másfajta gondokról, mostoha körülményeikről szá­molt be. Az iskola korszerűsítéséhez kérte az illetéke­sek segítségét. A szülők dicséretére elmondta, hogy már eddig is megtették, amit tehettek. Küldték a gyúj- tóst, ha nem volt fűtője az iskolának, sőt maguk jár­tak begyújtani. Udvaruk kicsi, sportfoglalkozásra nincs módjuk. Ezért keresik most az Egy üzem — egy iskola mozgajom lehetőségeit. Olyan patronáló üzemet keres­nek, ahol a gyerekek gyors és konkrét segítséget kap­hatnak. Nem az udvar, hanem a tanterem a legnagyobb gondja a 14-es iskolának. Erről szólt Szokol Andrásné. Nem jutott hely az úttörőfoglalkozásoknak. Tavaly a Kisteleki-újkert lakóházai alakultak át sorra „úttörő­házzá”, az őrsgyűléseket a nagyszobában tartották. A hely mellett így szülői felügyeletet is kaptak, sőt, a szülők is láthatták, mivel foglalkozik gyermekük az út­törőcsapatban. Serdülő gyermekek egészségügyi-szexuális felvilá­gosításával foglalkozó nyomtatványok, prospektusok beszerzésével bízták meg Kaposvári Károlvt, a 2-es is­kola szülői munkaközösségének elnökét. Mint mondta, azért, mert kényelmesebb a szülőnek, ha a kényes kér­désekre ezzel válaszol érdeklődő gyermekének. A vitá­ban derült ki, hogy sok szülő másként vélekedik. Nem bízza prospektusokra ezt a szülői feladatot, hanem a személyes beszélgetésekben, a szó közvetlenségében hisz. Ismét más tapasztalatokat adott tovább a 13. iskola SZMK-elnöke, Fehér László. A guszevi iskolában ebben a tanévben sok pedagógiai feladathoz adnak segítséget a szülők. A világnézeti nevelés eredményességének méréséhez — a szintfelmérő vizsgálatokban való részt- vétellel. A tankötelezettségi törvény végrehajtásához — hogy senki ne maradjon ki — a hatévesek összeírásá­val. A pályaválasztáshoz az iskolát környező üzemek­ben' szervezendő gyárlátogatásokkal. Részt vesznek a szülők a veszélyeztetett gyermekek érdekében készülő környezettanulmányok készítésénél, ez már ifjúságvé­delmi munka. Ebben a tanévben ismét megérkezett az iskolákhoz és a szülői munkaközösségekhez a Hazafias Népfront Országos Tanácsának levele. Arra kérik a munkakö­zösségeket; segítsenek az oktató-nevelő munka céljai­nak megvalósításában az iskolának. A szülői munkakö­zösségek az iskola legfontosabb nevelő partnerei. A munkaközösségekben önként vállalt munka szép peda­gógiai feladata a szülőnek. E közösségek tagjai a kö­vetek a család és az iskola között. Ezért figyelemre méltó, hogy az első ilyen tanácskozáson részt vett szü­lők e tapasztalatcsere folytatását kérték. (baraksó) Róka néne vacsorája V olt egyszer egy kerek erdő, olyan sűrű lom­bos féle, abban lakott Róka néne. Elunta már a tü­csökszedést, a gyíkkergetést meg a vadalma rágcsálását. Jobb falatokra vágyott va­csorára. Amint erre-arra tekergeti, három kis nyulat látott, a dombszélen ültek. Odaszólt nekik mézes-mázos kedves­séggel : — Ejnye, bejnye, rontom- bontom, megfáztok a nyirkos dombon. Gyertek velem a tanyámra, jót főzök ma va­csorára, lesz friss borsó, édes répa, paszuly, retek, veres cékla és káposzta, leveles, attól ízes a leves! Még a szájuk szélét is megnyalogatták a nyúlgye- rekek, amint ezt hallgatták, de amikor Róka néne köze­lebb lépett hozzájuk, felug­rottak, és beszaladtak a domb mögötti tanyájukba, és onnan kiáltoztak vissza: — Ismerünk már, Róka néne. a fogadra nyúlhús ké­ne! Hordd el magad, állj to­vább, edd magad a vacsorát! Róka néne dühösen vak- kantott néhányat, aztán to- vábbállt, mert a távoli fá­kon éppen versenyt fütyül­tek a rigók, és jó gondolata támadt. Ha a nyúlhúst nem eheti, egy rigó is jó lesz ne­ki. Odament a fához, és fel­szólt a legbegyesebb rigóhoz: — Uccu, madár, szállj ide, pletykát mondok izibe! De csak súgva rebegem, hogy ne hallja senki sem. Nagy dolog­ról lesz a szó, el ne áruld, kis rigó! De a rigóasszonyságnak is volt esze, és azt felelte ne­vetve: — Nem hiszünk már töb­bé néked, ismerjük a róka­népet! Ha kedves a szava is, a szándéka mind hamis! Ám ha nincsen vacsorád, ott egy bokor, nézz alá, meglelhetsz egy pár tojást, icipicit, sem­mi mást! Róka néne bekukkantott a bokorba, hát csakugyan ta­lált néhány tojást, de oly pi­ciket, aminőket még sose lá­tott. Már éppen kapott utá­nuk, amikor megzörrent a fű, és egy nagy kígyó ron­tott elő. Dühösen sziszegett a meglepett ravaszdira: — Hej, ebadta Róka néne, gonosz tolvaj, megvagy vég­re! Fényes nappal, késő est­ben nem hiába állok lesben: ki az, aki meglop engem? Most már tudom: te vagy magad, s elveszem az étvá­gyadat! Azzal hirtelen belemart Róka néne orrába, mégpe­dig alaposan, őkelme pedig vonítva szaladt tova. amerre látott, a rigók meg fütyültek és kacagtak, nagyon jól mu­lattak. Zsombok Zoltán IliliBIHlMil Évezredes légiposta Telefon, távíró, gyors köz­lekedési eszközök híján az ókori levélváltás iszonyú las­san mehetett — gondoljuk mai fejjel. Ebben van is igazság, hiszen a futó, vagy lovon vágtázó futárok telje­sítménye nem mérhető a mai hírközlő eszközök gyorsasá­gához. Akadtak azonban eb­ben a „postaszolgálatban” is feljegyzésre méltó esetek. Az ókori Görögországban nem egyszer az olimpiai já­tékok hosszútávfutó számai­nak győztesét bízták meg fu­társzolgálattal: egyikük, Phi- lippidész állítólag 200 kilo­métert volt képes megtenni 24 óra alatti A római lovas­futárok szolgálata is bámu­latra méltó, bizonyos távol­ságra egymástól állomásokat létesítettek, itt friss lovakat kapott a futár, s tovább vág­tázhatott a birodalom köz­mondásosan pompás útjain. A perzsa világbirodalom alapítója, Kürosz (i. e. 559— 528) hasonló állomásrend­szert állíttatott fel. Pihent futárok várakoztak éjjel­nappal, hogy érkező társuk­tól átvegyék a küldeményt. Korabeli feljegyzések szerint egy ízben a lovas staféta hat nap alatt juttatott el egy fontos levelet 2300 kilométer távolságra! A futárok persze állandó veszélyben forogtak, hiszen kidőlhettek, elfoghatták őket — meg aztán héha (határ menti ellenséges betörés ese­tén) még ez a gyorsaság is kevés lehetett. Mi volt hát a megoldás? Egyiptomban már ötezer évvel ezelőtt rájöttek, hogy megfelelően kitenyésztett ga­lambok útján üzeneteket le­het továbbítani. Dzsószer fá­raó (i. e. 2600—2550) légipos­tája olyan jól működött, hogy békeidőben magánem­berek is igénybe vették. Ga- lambposta-állomásokat léte­sítettek, ahol összegyűjtötték a különböző irányból érke­zett leveleket és a megfelelő helyre együttesen továbbítot­ták azokat a következő „ga­lambjárattal”. Időszámítá­sunk első éveiből maradt fenn a feljegyzés, mely sze­rint az Aigina szigetéről szár­mazó Fauroszthenész ga­lambpostával jelentette haza olimpiai győzelmét. Két fenyő Két fenyő a domb tetején oly szépek, mint a zöld re­mény. A távol oly határtalan, s úgy ragyognak, mint az arany. Egyik sudár, másik kicsi, egyik bátyó, másik hu­gi. Kis bátyuska így szól egyszer s szava olyan forrón zeng fel. — Ö, ha én már nagy le hetnék, enyém lesz a végte lenség. Egyéb vágyam nincs énnekem, utazni a nagy ten­geren, árboc lennék, hosszú, délceg, nem lenne nálam me­részebb. Tenger vize átölelne, és utaznék messze, messze, csodás szép partok várnának Nem érzek én egyéb vágyat. S így szól hugi, a kedves­ke: — Az én szivem mást sze­retne. Csillagfény az éjsza­kában átölelne engem lágyan. Egy szép csillag az ormomra szállna halkan és csillogva. Ezüst és arany ruhában szi­porkáznék én pompásan. Gyerekek vennének körül, s mind úgy ugrál, mind úgy örül. Sok, sok ajándék alat­tam, ólomkatonák dobozban, alvó baba, szép hintaló, mind-mind gyermekeknek való. S kívánságuk teljesedett, bátyó hajó árboca lett. Akis fenyő meg csillogva tündök­lő szép karácsonyfa. Az okos hollók A holló majd elepedt a szomjúságtól. Forrás, vagy patak sehol. Nagynehezen felfedezett egy kőkorsót, amelyből a földmívesek ol­tották el a szomjukat. A holló szólt a barátjának, egy másik hollónak. — Te nem vagy szomjas? — De igen, éget a nap és rettenetes szomjas vagyok. — Gyere, ott egy kőkorsó. Igyunk. Odarepültek, de a kőkor­sónak szűk volt a nyaka és a víz is mélyen volt. — No, most mit csinál­junk? De kitalálták. Kovaköveket láttak ott. S a köveket bele- hajigálták a korsó vizébe. S minden kődobásra kiloccsant a víz. S el tudták oltani a szomjukat. — Nem hiába, hogy bölcs­nek és okosnak tart bennün­ket a világ — mondták. S elégedetten távoztak. Németből átdolgozta: Úttörő­posta J ól sikerült rajfoglalko­zásról számolt be az Üttörőpostának Magú­ra Ildikó, a nyíregyházi 2. számú gyakorlóiskola Móra rajából, a Vidámság őrs ve­zetője. A rajfoglalkozás fő témája az úttörőélet törvé­nyeinek 12 pontja volt. Há­rom őrs versenyzett egymás- sel ezek ismeretéből, ezek­hez kapcsolódó feladatokból. Emellett a raj névadójával, valamint Nyíregyháza és a megye történetével kapcsola­tos kérdések is szerepeltek a versenyen. A versengésben a Süni ' őrs bizonyult a leg­jobbnak. Befejezésként Bod- zay Tamás Morse-jelekkel közölte társaival a záróüze­netet, a 8. pontot: „Az úttörő igaz, hű barát!” A TiszavasVári Kabay Já­nos Általános Iskola régi kapcsolatban áll a nagyköz­ség világhírű üzemével, az Alkaloidával. Január 30-án közös rendezvényt tartottak: az iskola volt növendékére, névadójára, a gyár alapító­jára, Kabay Jánosra, a híres vegyészre emlékeztek. A gyár ebédlőjében rendezett vetélkedőn áz úttörők Kabay János életével, munkásságá­val, az Alkaloida fejlődésével kapcsolatos kérdésekre vála­szoltak. Előtte megkoszorúz­ták az iskolai emléktáblát és a gyárban található szobrot. A Nyíregyházi Kisegítő Is­kola Makarenko úttörőcsa­pata ismét elküdte Híradóját. A január számban hírt ad­nak a próbalapok félévi érté­keléséről, valamint színes be­számolókat közölnek a szün­idő eseményeiről. Érdekes rendezvényt tartottak janu­árban az^-iskolában: a nyol­cadik B. osztály „Ki mit tud”-ot rendezett. Táncdalo­kat énekeltek, szavaltak, bű­vészmutatványokat adtak elő a pajtások. Az első Rékási Erzsébet lett — Jójsef Atti­la „Gyermek lettéi újra” cí­mű versét szavalta el. A má­sodik Lakatos Erzsébet (tánc­dal), a harmadik Ványi Ist­ván és Szekeres András (kár-, tyatrükkök). Végül a Híradó­ban a második félévi tantár­gyi vetélkedőt hirdetik meg az iskola tanulói -számára. TÖRD A FEJED Vízszintes: 1. Szállítható, kézi- (pld. vetítőgép). 6. Olasz folyó. 7. Épület. 8. Keresztül. 9. Áraszt. 11. Névelővel, há­ziállat. 12. Retten, hirtelen felébred. 14. Brom, oxigén, bőr vegyjele. 16. Megfejten­dő. 18. A szárazföldi közle­kedés egyik alapfeltétele. 20. Részben cézár! 21. Talmi. 22. Gyom. 24. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 25. Igen rossz kívánság. 27. Az előbbi betűi keverve. 28. Máz-, zománcféleség. 29. ...-durr. Függőleges: 1. Hazai. 2. Ruha egyne­mű betűi. 3. Megfejtendő. 4. .... a csodák csodája (film). 5. Halásznak vele (—’). 6. Megfejtendő. 10. Község So. mogy megyében. 11. Meny­asszony. 13. Hónaprövidítés. 14. Némán bogoz! 15. Meg­fejtendő. 17. Levegő. 19. Dunántúli város, de becé­zett apa is. 21. Ásványola­jat forgalmazó vállalatunk rövidített neve. 23. Ilyen szó az, ami panaszként hat. 24. ... csiga (exportáljuk is). 26. Kettőzött mássalhangzó. 27. Kiss Dániel. Megfejtendő: Európai népek (vízszintes 16., függőleges 3., 6., 15.). Múlt heti megfejtés: — PRÁGA — BUKA­REST — BERLIN — Könyvjutalomban része­sültek: Mozga Béla Kisvárda, Kovács András Mándok, Bakos Betty Nyírmeggyes, Márton Mária Fehérgyar­mat, Vadas Erzsébet, Vin- cze Gizella Ópályi és Bu- hály Ferenc Nyíregyháza.

Next

/
Thumbnails
Contents