Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-04 / 29. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 4. Berlinben tárgyal a lengyel külügyminiszter Ausztráliai villanások (3.) Egy tanulságos séta Canberrában egymás szomszédságában találhatók a legfontosabb kormányhivata­lok. Amikor a parlament épületéből a kül­ügyminisztériumba igyekeztünk, a kelle­mes séta alig néhány percig tartott. Kísé­rőm, a helyi tájékoztató szolgálat készséges tisztviselő­je közben ironikusan megjegyezte: utunkat a föld alatt is megtehettük volna. Talán metró épül? Nem, még a koreai háború idején, a hidegháború és a nemzetközi feszültség betonba öntött jelképeként, atombiztos óvó­helyeket és összekötő folyosókat létesítettek a kor­mányzati központ alatt. Ekkor hallom a következő, iró­niától ugyancsak nem mentes véleményt: „Ennek ter­mészetesen több, mint két évtizede. Maradjunk talán annyiban, hogy atombiztosnak mondható, ha nem rob­ban ki az atomháború...” Félelem Ecevittö! H úsz hónap óta, amióta Törökországban az igazság párt vezére Sü. leyman Demirel három kis párt bevonásával koaliciós kormányt alakított, e kabinet helyzete mindig is bizonyta­lan volt. Elődjével, a Bülent Ecevit vezette — s jelenleg ellenzékben levő — köztársa­sági néppárttal Demireléknak eddig is sok, elsősorban az ország alapvető problémáival kapcsolatos vitatémájuk volt. Mostanában egy újabb sú­lyos gond kelt nyugtalansá­got: arról az erőszakhullám­ról van szó. amely a külön­féle politikai csoportokhoz tartozó diákok összetűzései nyomán a múlt hónapban 27 halálos áldozatot szedett! (A jelenlegi kormány hatalom­ra kerülése óta összesen 160- an vesztették életüket a diák. incidensekben.) A közismerten nem kesz­tyűs kezű török rendőrség is rosszul vizsgázott, mert nem tudta felkutatni-elvágni az illegális fegyverkereskede­lem külföldről kiinduló csa­tornáit. S ha a diákáldozatok­hoz hozzáadjuk azokat is, amelyeket a különböző, ille­galitásban működő szélsősé­ges politikai csoportok — ilyen például a török felsza- badítási hadsereg — terrorja szedett, akkor érthetővé vá­lik a közaggodalom fokozó­dása. Ennek adott hangot az el­lenzék vezére, Bülent Ecevit, amikor a minap lemondásra szólította fel Demirelt, azt követelvén, hogy az október­ben esedékes parlamenti vá­lasztásokig egy ideiglenes, a jelenleginél azonban erélye­sebb kormány vegye át a gyeplőt. Nyilvánvaló, hogy Ecevit követelése mögött pártérdek is megbuvik: a ked_ vezőbb számára ugyanis, ha a választási kampányban nem igazságpárti főriváhsa, Oe- mirel, hanem egy „hivatal­nokkormány” vezeti az ügye­ket. Több kis párt is támo­gatja Ecevitet. mert attól tart. hogy a közbiztonság további romlása ürügyet szolgáltat a hadseregnek a beavatkozás­hoz. Mindenki emlékszik még arra, hogy a tábornokok 1970. ben éppen a terrorizmusra való hivatkozással kivették a hatalmat a polgári politiku­sok — történetesen Demirel és társai — kezéből s katonai kormányzatot vezettek be. A szovjet-azerbajdzsáni Medzsid Agajevet a falubeli­ek alig tudták rávenni, hogy menjen nyugdíjba, mikor már 120 évet töltött el mun­kában. A 142 éves pásztor nem sokáig maradt otthon: újra munkába állt. Mint mondta: nem a fizetésért, hanem azért, mert megunta a semmittevést. Agajev szerint földije, Sirali Miszlimov is abba halt bele 168 éves ko­rában — és ő szeretné meg­javítani Miszlomov rekord­ját. A Szovjetunióban jelenleg mintegy 20 ezer 100 éves, vagy annál idősebb ember él. A gerontológusok azt próbál­ják kideríteni, mi a titka az Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter Oskar Fischernek, a Német Demok­ratikus Köztársaság külügy­miniszterének meghívására csütörtökön kétnapos hivata­los látogatásra Berlinbe ér­kezett. A lengyel diplomácia vezetője — aki december óta tölti be ezt a tisztséget — megkezdte megbeszéléseit az NDK külügyminiszterével. Emil Wojtaszek Oskar Fische. ren kívül az NDK más vezető személyiségeivel is találkozik. Amir Abbasz Hoveida irá­ni kormányfő csütörtökön kétnapos hivatalos látogatás­ra Madridba érkezett. A re­pülőtéren Adolfo Suárez spanyol miniszterelnök és kormányának több tagja fo­gadta az iráni vendéget. Érkezésekor Hoveida kö­zölte az újságírókkal, hogy János Károly királlyal, Suá- rezzel és spanyol miniszte­rekkel folytatandó tárgyalá­sain főként a két ország ke­Az SZKP Központi Bizott­sága határozatot fogadott el az OSZSZSZK lakosságának nyújtott szolgáltatások javí­tásáról. A dokumentum egye. bek között hangsúlyozza: Az utóbbi években a Szov­jetunióban valóságos új nép- gazdasági ágazat jött létre: a lakossági szolgáltató vállala­tok csaknem 2,5 millió dol­gozót foglalkoztatnak. Az ága­zat forgalma 1977-ben eléri a 6,3 milliárd rubelt. Az SZKP Központi Bizott­sága ennek ellenére úgy véli, hogy az OSZSZSZK vállala­tai által nyújtott szolgáltatá­sok színvonala elmarad a kö­vetelményektől. ilyen hosszú életnek. Milyen esélyeink vannak az emberi élet meghosszabbítására? Vlagyimir Frolkisz profesz- szor, a kijevi gerontológiai intézet munkatársa fogal­mazta meg a nagyon népsze­rűvé vált, úgynevezett adap­tációs-szabályozott öregedés elméletét. Eszerint az örege­dés nemcsak a szervezet funkcióinak elhalása, hanem a folyamatot enyhítő fontos alkalmazkodási mechaniz­musok kialakulása is. S minél nyilvánvalóbban je­lentkeznek ezek a mechaniz­musok, annál több az esé­lyünk a hosszú életre. Ezeket tanulmányozva a szovjet tudósok fontos felfe­Az NDK—lengyel megbe­szélések témái: a két ország politikai és gazdasági kap­csolatainak értékelése és az együttműködés továbbfej lesz. tése, valamint időszerű nem­zetközi kérdések különös te­kintettel a helsinki konfe­rencia döntéseinek végrehaj­tását értékelő belgrádi érte­kezletek előkészületeire, ami­nek mind az NDK, mind pe­dig Lengyelország megkülön. böztett jelentőséget tulajdo­nit. reskedelrni kapcsolatairól, ezen belül az olajjal és az energiával kapcsolatos kér­désekről lesz szó. János Károly király a hét eleje óta több magas rangú katonatiszttel tárgyalt. Fo­gadta többek között Carlos Iniesta Canó altábornagyot, a csendőrség volt főparancsno­kát, és Del Bosch tábornokot, a jobboldali tisztek egyik ve­zéralakját is. A központi bizottság szük­ségesnek tartja a szolgálta­tással kapcsolatos igények tel­jesebb kielégítését, a minő­ség gyökeres megjavítását. Javasplja, hogy a köztársasá­gi kommunista pártok köz­ponti bizottságai, az SZKP területi és kerületi bizottsá­gai, a szövetségi és autonom köztársaságok minisztertaná­csai és területi tanácsai, az illetékes minisztériumok és hivatalok vizsgálják meg a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdéseket, dol­gozzák ki és valósítsák meg a szolgáltatások lényeges ja­vításához szükséges intézke­déseket. Tikjabanda azerbajdzsán falu legidősebb embere, a 142 éves Medzsid Agajev (bal oldalt) egy falubelijével. dezésre jutottak. Kiderült, hogy ha az anyagcsere egyik természetes termékét, boros­tyánkősavat juttatunk a szervezetbe, az az idős kor­ban rendben tartja a szövet­cserét és általános erősítő­ként is hat. Vlagyimir Gyilman pro­fesszor Leningrádból a korai halál okát abban látja, hogy öreg korban bizonyos szervek túlságosan „aktívan” működ­nek. Véleménye szerint ezek­nek a fokozott aktivitására szükség van, amíg a szerve­zet növekszik, de amint a nö­vekedés megáll, e szervek te­vékenysége a belső egyensúly megbomlásához vezet, a hasznos anyag pedig károssá válik. A növekedés és a sejt­szaporodás elképzelhetetlen például koleszterin nélkül, de ez az idős korban érelmesze­sedést, a véredények patolo­gikus elváltozását idézi elő. A hosszú életet megéltek közt híres az angol Thomas Parre esete, aki egészséges paraszti életmódján 152 évet élt meg. Amikor pedig meg­hívták a királyi udvarba, a túlságosan bőséges koszttól és a sok italtól megbetege­dett és meghalt. A hosszú élet világrekord­ját Li Csung-jün tartotta, aki — úgy mondják — 252 évig élt és élete utolsó nap­jáig dolgozott, s gyógyfüve­ket szedett az erdőkben és a hegyekben. Alekszandr Nadzsarov A VILÁG VÉGÉN? Az ausztrál külpolitika ellentmondásokban nem szűkölködő története termé­szetesen ma sem zárult le. Az -jtödik kontinens igen sokáig az elszigeteltség elő­nyös és hátrányos helyzeté­ben élt. A „világ végén”- hangulatot táplálhatta, hogy a nemzetközi esemé­nyek hírei is megkésve, fo­gyatékosán érkeztek. A má­sodik világháború idején azonban valóságos bizton­sági sokkot robbantott ki, hogy az északi Darwint ja­pán repülőgépek bombázták és Sydney körül megjelent három ellenséges tenger­alattjáró. Az országnak ak­kor mindössze hatmillió la­kosa volt, szinte kínálta magát az új-gineai dzsun- gelekben előrenyomuló fa­siszta erőknek. Nagy-Bri- tannia saját ügyeivel volt elfoglalva, különben is meggyengült; az ausztrálok új patrónusként tehát az . Egyesült Államokhoz for­dultak. Washington segített, azu­tán benyújtotta a számlát Ausztráliát a hidegháborús gépezethez láncolta. A távo­li kontinens jobboldali, konzervatív-liberális kor­mányai ehhez a maguk ré­széről is hozzájárultak. Ausztráliát sorra bevonták a különféle katonai szerző­désekbe és blokkokba, az ANZUS-tól a SEATO-ig. (Az első az USA, Ausztrália és Uj-Zéland hármas szö­vetsége, a második nyolc tagja között ugyancsak ott volt Canberra) Ausztrália részt vett az Egyesült Álla­mok vietnami kalandjában is, bevezették a „halállot­tót”. Ez annyit jelentett, hogy a sorköteles fiatalok közül sorshúzással válasz­tották ki azokat, akiket Dél-Vietnamba küldtek. Johnson amerikai elnök nagy eszkalációja idején a jobboldali ausztrál vezetés kiadta a jelszót: „Örökre LBJ-vel!” Annál kínosabb volt, hogy Lyndon Baines Johnson belebukott a viet­nami háborúba. Az elége­detlenség nőtt, a változás iránti igény fokozódott, s ha megkésve is, de bekövet­kezett. Az 1972 decemberé­ben tartott választásokon a Gough Whitlan vezette munkáspárt megtörte a li­berálisok huszonhárom évig tartott politikai egyedural­mát. BELSŐ BAJOK kult világméretű törekvé­sek folyamatába. Az auszt­ráliai csapatokat vissza­vonták Délkelet-Ázsiából, lazítottak a káros tömbfüg­gőségeken, javult a kapcso­lat a környező ázsiai orszá­gokkal. Erre az időszakra esik a szocialista közösség és Ausztrália közötti vi­szony határozott megjavu- lása is. Az új külpolitikai irányzatot nagy tömegtá­mogatás kísérte, de a mun­káspárt belpolitikájával kapcsolatosan már heve­sebb viták keletkeztek. Nem a szándékkal volt baj, hanem inkább az ütemmel. Rövid idő alatt ötvenkét kormánybizottság foglalko­zott a valóban sürgető kér­désekkel és száznegyven törvényt terjesztettek a parlament elé. A társada­lombiztosítás kiterjesztése, az oktatásügyi reform (és sorolhatnám a példákat) mind-mind pénzbe került, s éppen erre az időszakra ju­tott a tőkés világgazdaság megingása, amely az ötödik kontinenst is érzékenyen érintette. Az infláció rátája egyre jobban emelkedett, kétszámjegyű lett, elérte az évi 18 százalékot. Közben az exportnehézségek, a ki­éleződött tőkés konkurran- ciaharc, valamint a multi­nacionális vállalkozások „visszaütése” gazdasági pangást keltett, a munka- nélküliek száma a 300 ezer­hez közeledett. A konzervatív erők elér­kezettnek látták az időt az ellentámadásra. 1975 őszén a szenátusban „blokád” alá vették a költségvetést és alkotmányjogi szabotázzsal megbénították a kormány munkáját. A kormánytiszt­viselők nem kaptak fizetést, nem kézbesítették a nyugdí­jakat és állami juttatásokat, a diplomaták saját költsé­mány a szakszervezetekkel együtt kibontakozást kere­sett, bekövetkezett egy „al­kotmányos puccs” is, a fő­kormányzó — az angol ki­rálynő nevében — feloszlat­ta a választott parlamen­tet. (Egyébként akkor már folytak az előkészületek, hogy Ausztrália formailag is elszakadjon a brit koro­nától.) FÜSTBEMENT ÍGÉRETEK Az 1975 decemberében megtartott újabb választá­sokon — a gazdasági zűrza­vart kihasználva — a szél­sőséges demagógiát és kor­látlan ígéreteket felvonul­tató konzervatívok győztek. Azóta Malcolm Fraser áll a Canberrái csúcson, mint kormányfő. Eltelt jó egy esztendő s az ígéretekből nem sok valósult meg. Az infláció legfeljebb rövid időre mérséklődött, a mun­kanélküliség nem csökkent s kénytelenek voltak alapo­san leértékelni az ausztrá­liai dollárt. Viszály fenye­get Japánnal (marhahús- és halháború!) s a hangzatos Kenguru—2 elnevezésű csendes-óceáni hadgyakor­latokon, az Egyesült Álla­mok oldalán, ismét részt vesznek ausztráliai egysé­gek is. Ilyen körülmények között robbant ki a múlt év végén Ausztrália eddigi leg­nagyobb sztrájkja, 2 és fél millió dolgozó részvételével. Az ausztráliai sajátossár gokhoz és érdekességekhez ezért hozzátartozik az ötö­dik kontinens harca ki­egyensúlyozott jövőjéért. Mert a „világ vége” közel került, huszonkét óra a re­pülőút, távtárcsázással hív­ható Európából, s a mes­terséges holdak segítségével akár élő televíziós közvetí­tés érkezhet a versengő vá­rosokból. Réti Ervin SPANYOLORSZÁG János király katonai vezetőkkel tárgyal SZOVJET ÉLET .* Meddig élhet az ember? A szakértők szerint már ma megvan a tudományos alap ah­hoz, hogy az emberi életkor elérje a 100—120 évet. De még egyetlen gerontológus tudós nem élt meg ennyit. Tovább javítják a Szovjetunióban a lakossági szolgáltatást Az új Canberrái vezetés gyors ütemben igyekezett bekapcsolódni a békés egy­más mellett élésért kiala­gükön politizáltak. S mi­közben a munkáspárti kor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents