Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
1977. február 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 HARMINC ÉVE TÖRTÉNT Az MKP megyei értekezlete EGY ÚJ GYÁR BÖLCSŐJÉNÉL Vezető poszton Csak elismeréssel lehet szólni azokról, akik képesek voltak elhitetni Baráth Pálnéval, ezzel a törékeny, halk szavú, figyelmes asszonnyal, hogy most ebben a gyárban van rá szükség. Képzelem, torkában doboghatott a szíve, amikor kinevezték a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyára személyzeti vezetőjének. A szabolcsi kommunisták második megyei konferenciája harminc évvel ezelőtt, 1947. február 22-én ült össze Nyíregyházán. A konferencián a megye 22 ezer főnyi párttagját 278 küldött képviselte. A küldöttek közül 141 földműves, 47 ipari munkás, 32 értelmiségi volt. Az első nap hangzott el a központi kiküldött politikai beszámolója az ország általános helyzetéről. A második nap Gyenge Károly megyei titkár terjesztette elő a párt- bizottság munkájáról szóló referátumot. A beszámoló számot adott a megye politikai-gazdasági helyzetéről, a pártszervezetek munkájáról, fejlődéséről. Hangsúlyozta: „Az első konferencia (1946 február) óta eltelt >dő alatt állandó harcot folytattak a vármegye 75 ezer újgazdájáért és a megye -dolgozóiért.” Ezek közé tartozott többek között: a föld megvédéséért vívott harc, a termelési bizottságok segítése a mezőgazdasági termelés növelése érdekében, és nem utolsósorban a közigazgatás megtisztításáért folyó küzdelem. A párt célja az volt, hogy a néphez közelálló, demokratikusan gondolkodó egyének kerüljenek a köz- igazgatás élére. Az akció során 9 járási főjegyzőt és 94 községi jegyzőt távolítottak el. A konferencia ezt a demokratikus erők jelentős győzelmeként könyvelte el. Nagy hangsúlyt kapott a politikai tömegmunka. A referátum és a felszólalások igen eredményesnek ítélték meg az MKP III. kongresszusa tiszteletére indított verseny során kibontakozott falujáró mozgalmat, a pártszervezetek által végzett úgynevezett aprómunkát. A kongresszusi verseny alatt többek között 55 kutat, 20 iskolát, 2 községházát hoztak rendbe, 250 népgyűlést tartottak, valamint 21 új párthelyiséget létesítettek. Kiemelkedő teljesítményként értékelte a beszámoló a baktalórántházi tüdőszanatórium létrehozását. Nem szükséges külön ecsetelni, hogy mit jelentett ez akkor a tbc-től oly sokat szenvedett szabolcsi népnek. A falujáró mozgalom politikai szempontból is rendkívül hasznos volt. A falujárók megismerték a falusi lakosság problémáit, segítették a dolgozó parasztság osztályharcát, a falusi lakosság pedig mégismerte a kommunista munkásokat, s ez elősegítette a munkás-paraszt szövetség erősödését. ÍV agy teret szentelt a kon- ferencia a pártszervezetek szervezeti és politikai élete fejlődésének. A beszámolóban közölt adatok szerint a pártszervezetek száma egy év alatt 64-gyel — 118-ról 182-re — a tagoké pedig több mint 10 000-rei — 12 000-ről 22 500-ra — növekedett. Sokat jelentett, hogy az MKP 1945 augusztusában áttért a tagtoborzásra és ez a munka 1946-ban, a kongresszusi verseny idején fokozódott. A referátum ismertette, egy év alatt a megyében 568 népgyűlést, a Szabad Föld — téli esték — keretében 340 előadást tartottak, 125 szemináriumot szerveztek és 9 különböző témájú röplapot adtak ki. A számok tükrözik azt a nagyméretű propagandamunkát, amelyet a párt a tömegek megnyerése, felvilágosítása és nem utolsósorban nevelése érdekében tett. A konferencia figyelmeztetett a párt keretein kívül álló tömegek, különösen az új gazdák, az asszonyok és a fiatalok megnyerésének fontosságára, a politikai felvilágosításra, az aprómunkára. Harcot hirdetett a politikai munkában jelentkező fogyatékosságok ellen. Erre annál is inkább szükség volt, mert a reakciós erők még korántsem szenvedtek teljes vereséget. A koalíciós pártok szere- pével, tevékenységével foglalkozva a konferencia értékelte az együttműködés alakulását. A pártok közötti viszony javult, de még sok az ütközési pont, amit a jobboldali személyek okoznak — állapították meg. örvendetes viszont — hangsúlyozták —, hogy a kisgazdapárti tagok közül egyre többen eljárnak a kommunista pártnapokra, gyűlésekre. A képviselőtestületekben sok helyen a kommunista párt javaslatait támogatják. A huszonöt felszólaló küldött ezek mellett tett hitet, ígérte, hogy hazamenve minden erővel a konferencia határozatainak végrehajtásán fog munkálkodni. A szót tett követte és márciusban a megyei titkár már a pártszervezeti élet javulásáról adhatott számot. Ebben a néhány sorban természetesen csupán vázlatos képet lehet adni egy megyei konferencia sokszínűén árnyalt tartalmáról. De talán ez is érzékelteti, hogy ez az értekezlet is formálója volt kora viszonyainak. Nem tudom, hol lehet nagyobb felelőssége a személyzeti vezetőnek: egy régi, „beállt” gyárban, vagy egy újban, amely most épül is, termel is, képezni kell munkásokat, vezetőket, kialakítani azt a gárdát, amelyre a jövő épülhet. Nemrégiben meglátogatta a mátészalkai gyárat a miniszterhelyettes. Ezt mondta: „Ha elkészül, ez lesz Közép-Európa legszebb konfekcióüzeme.” Készülnek az augusztus 20-i avatásra. Nem tudom, hallottak-e már olyan gyárról, amelyet fodrászüzlettel terveztek? Nos ez ilyen. Légkondicionálók, pihenőteraszok, szökőkút. Most formálódik neves szobrász keze alatt a szövőnő modern szobra is, melyet ott állítanak fel a gyár udvarán. Nők gyára Hatszázötvenen dolgoznak most itt. Kilencven százalékuk nő. Az átlagéletkor huszonhárom év. így már érthető a fodrászüzlet szerepe, s az is, hogy itt a vezető posztok jó részét nők töltik be. Közöttük az egyik Baráthné, aki gyáralapító is, szervező is, aki rengeteget vállal, sokat dolgozik, s mindezt olyan észrevétlenül, hogy csodálják munkatársai. A szomszédos üzemből, a MOM-ból került ide. Oda pedig a főzőkanáltól. Fájó szívvel vált meg munkatársaitól, az üzemtől, de jött, mert a kötelesség ide szólította. „Igazán nagy megtiszteltetés, és oly sok öröm ér egyszerre, alig tudom elviselni.” Kovács Béláné, a párttitkár mondja róla: „Azt hiszem, Ildikó személyzetisnek született.” Felsőfokban beszélnek róla. Takács Mária, a gyár helyettes vezetője: „Ez év január 15-étől dolgozom Ildikóval. Pestről kerültem ide, alig ismertem valakit. Azt csodálom, hogyan tudja előteremteni mindig a megfelelő posztra azt az embert, akire nekünk szükségünk van.” Érzi, bár nem mondja, nagy felelősség van rajta azért, hogy milyen lesz a most alakuló törzsgárda, s megfelelő vezetők kerüljenek minden posztra. Talpalt raktárvezetőért, osztályvezetőért, soksok munkást vett fel. „Hatvan különböző vezető beosztású dolgozót kell sürgősen előteremtenie, de már harminc megvan” — mondja örömmel Takács Mária. „Sokszor nem is tudunk róla, csak jönnek az emberek. Hihetetlen egyszerűséggel, s halkszavúsággal dolgozik. Szinte észre sem vesszük.” Tanítani — még kevesebbért is Hajtja magát. „Én már csak akkor nyugszom meg, ha a szép gyárunk (készen lesz, és minden ember a megfelelő helyén dolgozik.” Felsóhajt, mintha már túl lenne a nehezén. Intézkedik. Bemutatja a fiatal főmérnököt, az szb-titkárt, s elnézést kér, hogy így fogad. Ideiglenes fabarakkiroda. Két helyiség. Ebben dolgozik a gyár „vezérkara”, a vezető, a helyettes, a főmérnök, ő és mások. Két telepe és egy tanműhelye van a gyárnak. Itt képezik a holnap szakmunkásait. Közülük „emelik” ki a betanítókat is. És ez nem könnyű. Kovács Béláné, a párttitkár a tanműhely vezetője is. Kérte, adjanak neki sürgősen betanítókat a jól dolgozók közül. így került Öhis Katalin, Kecskés Mária és Velicskó Zsuzsa ideiglenesen, kevesebb fizetéssel a gép mellől betanítónak. Baráthné: „Meg kellett értetnem a gyerekekkel, hogy ez az ő megbecsülésüket jelenti, még akkoí- is, ha egyelőre kevesebbet keresnek.” Óbis Katalin: „A gépen teljesítményben dolgoztunk, és megvolt a havi 2100—2700 is. Most Filep János Á munkapad mellett A tiszavasvári Vasvári Pál Tsz esztergályosa Szabó Sándor. Találékonysággal, ügyes kézzel készíti el a nehezen, vagy sokszor egyáltalán nem kapható fontos gépalkatrészeket. (Hammel József felvétele) S zámomra ez a nap többet jelentett, mint a többi — össze sem le. hét hasonlítani más napokkal: egyszerűen nincs összehasonlítási alap. Előző éjszaka keveset aludtam. így hát tudtam, hogy itt kell marad, nőm. Kimerült voltam, de néha a fáradtság is élénkíti, ösztönzi az embert. Arra kényszerített, hogy töltsem meg üzemanyagtartályomat, és rám parancsolt, hogy megállítsak és felvegyek egy négert, aki fáradt léptekkel bandukolt a betonút mellett húzódó fűcsíkon. Csak habozva fogadta el ajánlató, mat, és csak azért tett eleget kérésemnek, mert nem tudott ellenállni. A mezőgazda- sági munkások ütött-kopott ruhája volt rajta és egy ősrégi puplinkabát, melyet az idő és használat tükörsimára fényesített. Arca kávészínű volt, és milliónyi apró ránc szántotta összevissza. Alsó szemhéja olyan vörös, mint egy vérebé. Bütykös, ki. száradt cseresznyeághoz ha. sonlatos kezét ölébe rejtette, * 75 éve, 1902. február 27-én született John Steinbeck. és úgy tűnt, mintha egész testével be akarna süllyedni az ülésbe és a lehető legkis- sebbre összezsugorodni. Nem nézett rám. Mintha semmire sem nézett volna. De aztán mégis csak megszólalt: — Harap a kutya, kapitány úr? John Steinbeck * — Nem, nagyon barátságos. Hosszú szünet után megkérdeztem : — Hogy megy a sora? — Jól, nagyon jól. kapitány úr. — Mi a véleménye mindarról, ami itt mostanában történik? Nem válaszolt. — Az iskoláról beszélek és az ülősztrájkról. — Semmit sem tudok ezek. ről a dolgokról kapitány úr. — Farmon dolgozik? — Gyapotszedő vagyok, uram. — Meg lehet belőle élni? — Egészen jól megy a sorom, kapitány úr. Hallgatagon hajtottunk felfelé a folyó mentén. A trópusi fű meg a fák kiszáradtak, és kegyetlen északi fagy siralmasan megtépázta őket. Egy kis idő múlva megszólaltam. Sokkal inkább magamnak mondtam, mint ne. ki. — Végül is. miért bízna maga bennem? A kérdés csapda, és a felelet az egyik lába benne. Eszembe jutott egy jelenet — New Yorkban történt —, és éppen el akartam neki mesélni,, de amikor észrevettem szemem sarkából, hogy egész messze húzódott tőlem és az ajtóhoz simult, letettem szándékomról. De az emlék nagyon élő volt. Egy kis manhattani téglaházban laktam, és mivel akkoriban éppen fizetőképes voltam, felfogadtam egy négert. Az utca túlsó oldalán, a sarkon volt egy bár. Egy téli estén, járdánkat jég borította. éppen az ablaknál álltam, és kifelé bámultam, mikor észrevettem, hogy a bárból egy részeg nő támolyog kifelé. Az asszony megcsúszott a jégen, és elesett. Megpróbált feltápászkodni, de megint le. huppant a jégre, és ott maradt fekve, miközben részegen jajgatott. Éppen abban a pillanatban fordult be a sarkon a nálam dolgozó néger. Látta az asszonyt és gyorsan átment a másik oldalra. A lehető legnagyobb ívben elkerülte. Amikor megérkezett, ezt mondtam: — Láttam, meglógott. Miért nem segített annak az asszonynak? — Nézze uram. a nő részeg volt, én meg néger vagyok. Ha hozzányúlok, megeshet, elkezd sikoltozni, hogy megerőszakoltam, tömeg vesz körül, és akkor ki fog nekem hinni? — Gyorsan átgondolta az egészet, ha ilyen hamar meglógott. — Ö nem, uram — mondta. — Régóta gyakorló néger vagyok én már. És itt, a kocsiban, bolond fejjel, megpróbáltam szétrombolni egy élet tapasztalatát. — Nem kérdezek magától többet — mondtam. De a néger nyugtalanul fészkelődött. — Tegyen le itt, legyen szives, kapitány úr. Itt lakom a közelben. Kiengedtem a kocsiból, és a visszapillantó tükörből láttam, hogy tovább vonszolja magát az útszélen. Nem lakott a közelben, de a gyaloglás biztonságosabb volt, mint a velem való utazás. Balassa Klára fordítása Csatangolások Charleyval (RÉSZLET) J fixünk van és sokkal kevesebb. Nem mondta Ildikó néni, hogy ez kötelező, de olyan kedves volt, megérttette velünk, hogy a gyár jövőjéről van szó. Vállaltuk.” Akikkel tervei vannak Tervei vannak ezekkel a lányokkal a személyzetisnek, a vezetőknek. „Azt szeretnénk — mondja Baráthné — ha a gyár vezető gárdája is innen kerülne ki.” Ö már gondol a törzsgárdárá. És már alakul a fiatal vezérkar körül egy fiatal vezetői szakgárda is. Közülük többet Ildikó „néni” kutatott fel, s szerettette meg velük ezt az alakuló-formálódó kollektívát. Szűcs Mária üzemmérnök. „Tizenegy esztendeje jártam Nagyecsedre a gimnáziumba, ahol gyakorlati foglalkozást vezettem. Igaz, hogy most sokkal kevesebbet keresek, de Ildikó szép jövőt vázolt előttem. Bízom benne, hogy így is lesz. S végre a szakmámban dolgozhatom.” Most konfekciószervező. „Tervünk van Szűcs Marikával” — jegyzi meg halkan Baráthné. „És sok fiatallal. Néha a szerencse is segít, örülök, hogy ilyen lányok kerülnek az új gyárba, s vezetők lehetnek belőlük.” örül minden apró sikernek. Furcsa, de arról mesél, hogy őket annak idején jól segítette az adminisztrációs létszámstop. Amikor ide került, több mint harminc lány részére szervezte meg a szakközépiskolai képzést. „Kiválasztottam a legjobb dolgozókat, s rábeszéltem őket, ne gimnáziumba, hanem szak- középiskolába menjenek.” így gyarapszik az érettségivel rendelkező szakmunkáslányok száma. „És tudja, hogy sokan közülük a szalagon maradtak, nem kell nékik íróasztal?! Van szakmájuk és középiskolájuk. És, akik tovább bírják, elküldjük őket főiskolára, egyetemre is.” ...és két gyermek édesanyja A párttitkárasszony hosszú ideig hallgatott, míg aztán megszólalt: „Ildikó, te sok mindent mondtál, de magadról elhallgatsz mindent! Képzelje, még nem is dolgozott itt, amikor már a pártszervezet munkáját segítette. A MOM-ban dolgozott, de itt „élt” velünk. És a legnehezebb időben, amikor a legtöbb munka volt.” Kovácsné beteg lett. Ildikó patronálta a pártvezetőséget. „Fél évig voltam beteg. Már azt _ hittem, lábra sem tudok állni. Olyan depresszióba kerültem, hogy elment még az élettől is a kedvem. Ildikó öntött belém lelket. Ezt soha nem felejtem el.” Baráth Pál- né hallgatja, majd halkan megszólal: „Ez volt az első felejthetetlen sikerélményem, hogy Zsóka rendbejött.” Ha azt kérdeznék tőlem, milyen a jó személyzeti vezető, azt válaszolnám: olyan, mint Baráth Pálné. Csendben, szerényen dolgozik, mégis mindenki érzi közelségét, nyugalmát, humanizmusát. S emellett ő a mátészalkai városi népfrontbizottság alel- nöke, a városi nőbizottság elnöke és két gyermek édesanyja. Azon tűnődöm, honnan van ennyi energia ebben a törékeny asszonyban? Farkas Kálmán
