Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-26 / 48. szám

1977. február 26. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskcrla -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA „Megmondlak apának!” T anítói pályafutásom alatt számos „elvált szülők gyer­meke” járt hozzám. Szinte minden esztendőben akadt olyan eset is, amikor maga a válás is a tanév ideje alatt történt. Alkalmam volt megfigyelni a sok kis semmibe bámuló, sebzett lelkű gyermeket, akik körül szét­esett a családi fészek, s akik bizony nehezen vészelték át a kritikus napokat, heteket. Sok édesanya, apa tőlem kért tanácsot, mit tegyen, mi­előtt elválik. Minden esetben szerettem volna egyengetni, békítgetni a házasfeleket a gyermek érdekében. Beszéltem külön az édesanyával, külön az édesapával, de néhány eset kivételével: hiába. Meggyőztek, hogy a napi zsörtölődés, meg nem értés, a hangos veszekedések, a békétlenség lég­köre károsabb a gyermekre nézve, mint a csendes válás. így hitték. És én mégis úgy láttam, hogy a legtöbb gyermek megsínylette azt, hogy az egyik szülőjétől elsza­kadt. Ha okosan gondolkozók és a gyermek érdekét szem előtt tartók a szülők, akkor ez a sérülés csak átmeneti. Nehezen heveri ki viszont a megrázkódtatást a gyermek ott, ahol továbbra is két tűz között lebeg, s az elvált felek a gyermek nevelésének, fejlődésének szempontjait félre, dobva, előtte is szidják egymást, vele üzengetnek, megaka. dályozzák a láthatását stb. stb. Mindig nehezebb helyzete van annak, akinél a gyer­mek él. Nála zajlanak a hétköznapi események, a betegség, a gond, a leckék ellenőrzése. A másik fél 2—3 hetenként kap egy ünneplőbe öltözött gyermeket fél-egy napra. így van ez Péteréknél, akit az édesanyja szigorúan nevel. Na­ponta ellenőrzi az iskolai munkáit, az ellenőrző könyvét. Dicséri is, de ha kell megbünteti. Nem válogathat, meg kell ennie mindent. A sok tiltás, szidás közben bizony gyakran hallja a gyermek: „Kényeskedsz. mint az apád!”, vagy „Olyan lusta leszel, mint apád!” Máskor meg a gondokkal küzdő asszony így tör ki: „Igazán vehetne apád új táskát neked!” Apád így... apád úgy... hallja a gyermek és ami. kor eljön a vasárnap, egésznap csak jó szót kap az apjá­tól... Vendéglőben ebédelnek, ott azt rendelhet amit szeret és azért sem szidják meg sem apu, sem az új felesége, ha valamit otthagy a tányéron. Nem beszélnek az iskoláról, intőről. Csoda-e, ha a következő héten nem tetszik Péter­nek a kötelesség, a korán kelés, a sietés, a tanulás, az ott­honi segítés. S amikor az édesanyja valamiért erősebben rá­szól, hamar ott a fenyegető válasz „Vasárnap megmondlak apának!” És mennyire fáj ez az anyának aki elveszítette a férjét, és most úgy érzi. hiába ítélte neki a bíróság a fiát, el­veszíti őt is ... A tanulság? Ha már az elválás elkerülhetetlen volt, legalább a gyermek nevelését végezzék a szülők továbbra is közös egyetértésben... Fejtörő — Én tudom tanító néni!... (MTI foto Benkő Imre felvétele) Mesélj még nekem! Néhány évvel ezelőtt, ami. kor még Peti egészen kisfiú volt, a nagymama minden es. te leült az ágya szélére és mesét mondott. Tündérekről, sárkányokról, csillagokról, bo. szorkányokról, királykis­asszonyokról, vitézekről. Peti tágra nyílt szemekkel hall­gatta, gondolatban követte a nagymama meséit. Harcolt a sárkánnyal, fent járt a csilla­gokban, örült, ha a vitéz le­győzte a sárkányt. Mikor a nagymama ajkáról elfogyott a történet, Peti kér­lelte: — Nagymamám, me­sélj még nekem! Múlt az idő. A napok egy­más sarkába léptek, az évek hosszú kamaszt nyújtottak Petiből. Az orra alól előtöre- kedő pelyhek arról, beszéltek, hogy Petiből fiatalember lett. Gépésztechnikumban tanult, de minden érdekelte, ami a technika vívmányaival össze­függőt, a gépek, az elektro­mosság, az űrhajózás, elektro. nika. Az idő múlása nagymamát mind jobban megtörte. Kicsi alakja még kisebb lett, arcá­nak ráncait egyre mélyebbre szántotta az idő. Léptei bi­zonytalanná váltak, s este mind hamarabb kívánkozott ágyába pihenni. Csak egy ma. radt a régi a nagymamából: fiatalosan csillogó szürke szeme. Ügy repdesett tekinte­te villámgyorsan ide-oda, mint a kalitkába zárt madár­ka. Nagymamát minden érde­kelte. Kérdezgetett, mint a kicsi gyermek. A család tag­jai bizony sokszor türelmet­lenül válaszoltak a sok-sok kérdésre. Csak Peti, Péter ér­tette meg a nagymamát. Esténként odaült az ágyá­hoz. és mesélt. Gépekről, vil­lamosságról, csodálatos űrha­jókról, elektromos masinák­ról. A nagymama tágranyílt szemekkel hallgatta. Gondo­latban elkalandozott Péterrel a technika birodalmába; ro­hantak együtt szélsebesen. Olyan jó volt száguldania Pé­terrel. Elfelejtette, hogy öreg már, s hogy fájós lábaival még a sarki közértbe is ne­hezen csoszog le. Üjra fiatal volt teste-lelke, szemeit csil­logva kapcsolta Péter lelkes szemeibe. Szomjasan leste a szavakat unokája ajkáról. Mikor Péter ajkáról elfo­gyott a történet. így kérlelte: — Petikém, mesélj még ne­kem! Fási Katalin kis matematikusoknak 1. Válasszatok ki az alábbi egy szám legyen. Mely szá- 5x5-ös táblázatból 5 számot mok választása esetén lesz az úgy, hogy minden sorból és öt szám összege a lehető leg- minden oszlopból pontosan nagyobb? 1 2 3 4 5 11 12 13 14 15 21 22 23 24 25 31 32 33 34 35 41 42 43 44 45 2. Pista, Kati és Jancsi bé­lyeget gyűjtenek. A követke­zőket mondták el ezzel kap. csolatban: Pista: Hármunknak össze­sen 348 bélyege van. Kati: Mindegyikünknek pá­ratlan számú bélyege van, s nekem kétszer annyi, mint Pistának. Milyen adatot adjon meg Jancsi ahhoz, hogy mi is ki tudjuk találni, kinek hány bélyege van? A február 12-én közölt fej. törő helyes megfejtése: 1. Jelenleg a C-vel jelzett fán van, és az A-ról indult reggel. 2. Az eredmény 3:1 lett. Két középkezdés nem gól mi­att volt. Kis téli rapszódia Az erkélyünkön madáretető; Barkácsmunka; én és a fiam Eszkábáltuk a Tél közeledtén, Lakmároznak a cinkék boldogan! Nézzük, nem félnek, tudják: a közelben Nincsen gonosz csúzli, csapda, tőr, S jólesik a csikorgó hidegben A dióbél és szalonnabőr. Nagyapánál üres a fecskefészek, Elment minden kis világutazó. Most valahol Dél-Afrikában Várják, hogy itt elolvadjon a hó. Tavasszal tudom, hogy visszajönnek Életük ősi parancsa szerint; Cikáznak fenn, a kék magasban S új fiókákat nevelnek megint. Gyertek fiúk — ahogyan megfogadtuk — Sálat, bakancsot, pulóvert elő! Meglessük a telet Hűvösvölgyben, Amikor a Nagyrét — hómező. Fölkeressük a sziklás katlan mélyét S a kicsi tisztást; hegyen-völgy ön át Emlékeztek? — itt mindig megpihentünk S faltuk, faltuk (hátizsákból persze) A sok finom elemózsiát. Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Te, né­metül. 7. Lekvárszerűség.. 8. Puha fém. 9. Enikő bece­neve. 11. ÉKY. 12. Elemei­re szétszed. 14. Miskolci hegy. 16. Megfejtendő. 18. Háziállat. 20. Svájci ős­kanton. 21. Tiltás. 22. Ró­mai 102. 24. Csomó. 25. Sze­mélyéért (—’). 27. Mérge. 28. Ének. 29. Személyiséged. Függőleges: 1. Szálloda Miskolc-Ta. polcán. 2. Soós János. 3. Lóeledel. 4. Belügyminisz­térium rövidítése. 5. Ravasz­di. 6. Megfejtendő. 10. Fe­hérnemű. 11. Női név. 13. Egymást követő két betű a magyar ABC-ben. 14. ... Baba és a negyven rabló. 15. Megfejtendő. 17. Szat­mári község Csenger köze. lében. 19. Igazságot szolgál­tató személy. 21. Vissza: e haza. 23. E helyen. 24. Vét­ség, gonosztett. 26. Elad egy. nemű betűi. 27. Kiejtett ’ mássalhangzó. Megfejtendő: Négy alföldi város neve (vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: MÁ­TÉSZALKA — SÓSTÓ — KISVÁRD A. Könyvjutalom: Jakucska József és Szabolcsi Timde Nyíregyháza, Móricz Juli­anna Tunyogmatolcs, Má- tyus Anikó Mánd, Barta Sándor Tuzsér, Rostás Adél Vámosatya, Tar Béla Magy és Czető Magdolna Kisvár- da. Csak levelezőlapon be. küldött helyes megfejtése­ket veszünk figyelembe. Papp László posta I dős kezek rótták a so­rokat a levélben, melyet nemrégiben a megyei úttörőelnökség ka­pott Jánkmajtisról. özvegy Ster Józsefné írta. Azt a nagy segítséget köszöni meg, melyet a jánkmajtisi út­törőktől kap! Október 27- től nap mint nap bekopog­nak hozzá ötödikes és hato­dikos pajtások, akik vállal­ták: segítenek a ház körül Ster néninek, mert beteg, nehezen tud járni. A paj­tások közül 19-et név sze­rint is felsorol levelében, hét úttörőről pedig megírja: ők mindennap elmennek hozzá. A megyei úttörőel­nök külön levélben szólt a jánkmajtisi pajtásokhoz, megdicsérve őket timuri tettükért, igazi úttörőhöz méltó cselekedetükért. Arra kéri a pajtásokat: látogas­sák meg betegsége után is Ster nénit — és ha hasonló idős, beteg ember van még a községben, annak is nyújt­sanak segítséget. Azokat a pajtásokat, akik a legtöbbet segítettek, név szerinti di­cséretben részesítették! Pajtások! Ez a szép tett önmagáért beszél, a jánk­majtisi pajtások rászolgál­tak a dicséretre. Azt kérjük tőletek az Uttörőpostán ke­resztül is: kövessétek példá­jukat. Nincs olyan falu, ahol ne élne segítségre szoruló, beteg, idős ember — aki na­gyon szívesen venné a tá­mogatást, az apróbb-na- gyobb segítséget, a bevá­sárlást, a takarítást, a tü­zelő behordását. De még a segítségnél is többet jelen­tene számára a vidámságo­tok, az éneketek, a jóked­vetek! Tudósítsátok az Ut- törőpostát az ilyen tettek­ről! Több jól sikerült farsangi rendezvényről számoltak be a pajtások. Február 19-én az ököritófülpösi úttörők a szülői munkaközösség segít­ségével farsangi mulatságot tartottak. Az ököritófülpö- siek levelében még egy fon­tos dologról is olvashattunk: úttörőszoba épül. Társadal­mi segítséggel készül a ré­gen hiányolt szoba: a hely­beli kisiparosok és a szülők társadalmi munkája igen sokat jelent. 470 úttörő és kisdobos veszi birtokába a gyermeknapon az úttörőszo­bát. A tornyospálcai úttörők február 27-én, vasárnap dél­után rendezik farsangi bál­jukat: a kulturális szemle legjobbjai adnak műsort, majd a jelmezek felvonulá­sa következik. Utána zene, tánc, végül pedig a legötle­tesebb jelmezek gazdáit megjutalmazzák. Teczák Péter harmadikos máriapócsi kisdobos arról tudósított: a helybeli „öre­gek otthonában” műsort ad­tak a pajtások az idős em­bereknek, akik igen jól szó­rakoztak. V égül egy tarpai hír­adás. Guti Valéria őrsvezető egy rajfog­lalkozásról számol be. A névadó, József Attila tisz­teletére rendeztek vetélke­dőt. Először az irodalmi szakkörös pajtások elmond­ták a költő néhány versét, majd a kérdésekre és vála­szokra kerül sor. Minden jó válaszért egy-egy babér­levél volt a jutalom. Ebből végül emlékkoszorút készí­tettek a versenyzők. Úttörő-

Next

/
Thumbnails
Contents