Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 25. Napi külpolitikai kommentár Ok az optimizmusra BIZTATÓ FEJLEMÉNY­KÉNT, válságnak a holtpont­ról való elmozdításaként ér­tékelték a ciprusi helyzet is­merői a február 12-én, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár elnökletével megtartott má­sodik Makariosz—Denktas találkozón elért elvi megál­lapodást. Mint ismeretes, Makariosz elnök és a török c-iprióták vezetője egyetér­tett abban, hogy március 21-i kezdettel fel kell újíta­ni a két közösség képviselői közötti — több mint egy éve szünetelő — tárgyalásokat, óvatos optimizmusra ad okot az, hogy ezúttal való­ban érdemi megbeszélésekre kerül sor, mert a partnerek a Makariosz és Denktas ál­tal elfogadott és írásban rög­zített irányelvek alapján fognak tárgyalni. Az új képlet öt alapelven nyugszik. Ezek: a Ciprusi Köztársaság függetlensége, az ország területi egysége, a görög—török föderáció, Cip­rus el nem kötelezett státu­sza, valamint annak elisme­rése, hogy a ciprusi problé­mának egészen a végleges rendezésig az ENSZ hatás­körében kell maradnia. A konkrét megoldás módozata­it a március végén Bécsben kezdődő tárgyalásokon fog­ják kidolgozni. Gyors siker­re azonban nem lehet szá­mítani, mert három kulcs­kérdésben még jelentős tá­volság választja el a tárgya­lópartnerek álláspontját. Vo­natkozik ez a szigetország területének megosztására, a megalakítandó központi kor­mányzat hatáskörére, vala­mint a szabad mozgás és le­telepedés jogára. A CIPRUSI KIBONTAKO­ZÁS lehetőségét árnyékolja, az, hogy a NATO, amely már a múltban is több kí­sérletet tett arra, hogy a szi­getországot vonzáskörébe vonja, ezúttal is szerepet igyekszik biztosítani magá­nak a válság megoldásában. Ezt szolgálta az amerikai el­nök különmegbízottjának Athénben, Ankarában és Ni­cosiában tett látogatása. Clark Clifford először „tájékozódó jellegűnek” minősítette út­ját, de Nicosiában már kije­lentette, hogy „Carter elnök kész közreműködni a cipru­si kérdés megoldásában”. Ez a közvetítési kísérlet arról tanúskodik, hogy a NATO és az USA csökkenteni szeretné az ENSZ szerepét és „családi ügyként” akarja kezelni a ciprusi kérdést. Épp ezért a bécsi tárgyalások sikere is azon múlik, hogy a két cip­rusi népközösség képviselői — a világszervezet támoga­tását felhasználva —, meny­nyire tudják magukat füg­getleníteni a NATO befolyá­sától. Carter sajtóértekezlete Megerősítette a CIA leleplezéséről szóló híreket Carter elnök szerdai wa­shingtoni sajtóértekezletén közvetetten megerősítette az amerikai sajtó leleplezéseit, hogy a CIA egy sor vezető külföldi politikust pénzel. Az értesülések közül „egye­sek tévesek”, mások bizo­nyos fokig pontosak” mon­dotta az elnök. Hozzátette, hogy a kérdéses akciókról elődje, Gerald Ford, vala­mint. a törvényhozás már ko­rábban is tudott. Azt állítot­ta, hogy a most elrendelt vizsgálat sem talált „tisztes­ségtelen vagy törvénysértő tevékenységet”. Carter a ti­toktartásra hivatkozva nem részletezte, mely külföldi ve­zető állott vagy áll a CIA zsoldjában. Az elnök szerint árthat a más országokhoz fűződő kapcsolatoknak, s az Egye­sült Államok biztonságának, ha a CIA tevékenysége nyil­vánosságra kerül. Carter elállt a választási kampányban tett ígéretétől, hogy legalább évi 5—7 mil­liárd dollárral csökkenti a katonai költségvetést. Arra hivatkozott, hogy nem lehet felmérni az infláció ütemét, sem pedig a „más országok részéről potenciálisan fenye­gető veszélyt”. További amerikai—kubai megbeszélésekre van szük­ség ahhoz, hogy „lényegi lé­pések” történjenek a két or­szág kapcsolataiban — mon­dotta az elnök. A nyitott kérdéseknek közvetítők út­ján való megtárgyalását nem utasította ugyan el, de elő­feltételnek minősítette „az emberi jogok” helyreállítását és annak szavatolását, hogy Kuba a jövőben ne nyújtson segítséget más országoknak, miként Angolában tette. Carter szerint az USA kész szerepet vállalni a ciprusi viszály rendezésében, „ha ezt az érdekelt felek igény­lik”. Köztudott, hogy az el­nök különmegbízottja éppen most tesz erőfeszítéseket a közvetítésre Amerika és a NATO görög- és törökországi érdekeinek szolgálatában. „Az emberi jogok” kérdé­sével foglalkozva Carter egyetemes igényűnek tüntet­te fel állásfoglalásait és ta­gadta, hogy azok egyoldalú­an a Szovjetunió ellen irá­nyulnak. Beismerte, hogy felelősség terheli az Egyesült Államo­kat, mert „szükségtelenül korlátozza a »más politikai nézeteket vallók«”, így a kommunisták beutazását. A CSKP hű a februári hagyatékához Alois Indra beszéde a győzelem évfordulóján Csehszlovákiában csütörtö­kön megemlékeztek a dolgo­zók 1948 februári győzelmé­nek 29. évfordulójáról. Prágában Gustáv Husák- kal, a CSKP KB első titká­rával élükön állami és párt­vezetők megkoszorúzták Kle- ment Gottwald emlékművét, majd a Fucik parkban lévő kongresszusi palotában nagy­gyűlést tartottak. Az ünnep­ségen Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagja, a csehszlovák szövetségi gyűlés .elnöke mondott beszédet. Alois Indra beszédének elején méltatta az 1948 febru- . árja óta a csehszlovák nép életében bekövetkezett kor­szakos változásokat, a szocia­lista építés mélyreható ered­ményeit. Rámutatott arra, hogy az utóbbi nyolc eszten­dő konkrét eredményei a bel- és külpolitikában külö­nösen bizonyították, a párt hű februári hagyatékához, őrzi és fejleszti azt a jelenlegi kö­vetelmények szerint. Kiemel­ve a szocialista demokrácia elmélyítésében elért eredmé­nyeket, aláhúzta: ezek a párt­nak abbeli meggyőződéséből születtek, hogy a szocializ­mus és a demokrácia egy­mást feltételezik, azokat szembeállítani nem lehet. Je­lenleg Csehszlovákiában száz­ezrek élnek rendszeresen a politika formálásának és a kritikának a jogával. A fele­lős állampolgári kritikát — ellentétben a legkülönbözőbb gúnyiratokkal — a szocializ­mus gyorsabb építésének óha­ja szövi át — mondotta. Részletesen foglalkozott a burzsoápropaganda hazug torzításaival, és rámutatott, az imperializmus nem szűnt meg a népek ellensége lenni, szüntelenül eszközöket keres, amelyekkel kárt okozhat a szocializmusnak. A csehszlo­vák nép jogának és köteles­ségének tartja a szocialista vívmányok védelmét, a lenini tanításokhoz való hűséget és munkatettei mellett eltörpül­nek, hiábavalóságra kárhoz­tatnak a kommunistaellenes kampányok irányítóinak és maroknyi hazai támogatóinak kísérletei. Kitért arra, hogy ma, ami­kor láthatóan aktivizálódnak a legreakciósabb erők, külö­nösen fontos a kommunisták és a haladó emberek nemzet­közi szolidaritásának erősíté­se. A CSKP ezután is hű ma­rad a proletár internaciona­lizmus elvéhez, Csehszlovákia tovább szilárdítja szövetségét a Szovjetunióval, a szocialis­ta közösség többi országával, ami mindig is fontos záloga volt Csehszlovákia népei fel- emelkedésének. MADRID Kommunista találkozója Enrico Berlinguer, az OKP, Georges Marchais, az FKP és Santiago Carrillo, az SKP főtitkára február 28-án és március 1-én megbeszélése­ket tart a spanyol főváros­ban — jelentették be az SKP köreiben. Az Olasz és a Fran­cia KP vezetője február 28- án érkezik Madridba. Az előzetes program szerint a három kommunista vezető a Corvalán Rómában Az OKP vendégeként Olaszországban tartózkodó Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát csütörtökön fogadta Pietro Ingrao, a képviselőház kom­munista elnöke, majd Fanfa- ni kereszténydemokrata sze­nátusi elnök. Corvalán talál­kozott a demokratikus anti­fasiszta olasz pártok vezetői­vel is, megköszönve a chilei nép antifasiszta harcához nyújtott támogatásukat. Az OKP székhazában meg­beszélések folytak a chilei és olasz kommunista vezetők között. Ezen az OKP részéről Longo pártelnök, Berlinguer főtitkár, Pajetta, Cervetti és Bufalini, a titkárság tagjai, Segre és Rubbi, a külügyi osztályvezetői vettek részt. Letartóztatások, eltűnések Chilében csúcstalálkozót követően saj­tóértekezletet tart. A spanyol belügyminiszté­rium szerdán felvette a hi­vatalosan engedélyezett pár­tok listájára a Spanyol Szo­cialista Munkáspárt „törté­nelmi frakcióját”, amely négy évvel ezelőtt vált ki a Felipe Gonzalez vezette munkás­pártból. Ez utóbbi szintén az engedélyezett pártok között van. A rendőrség szerdán 18 sze­mélyt tartóztatott le az új­ságíró egyetem diákjai ellen támadó jobboldali szélsőséges fegyveresek" közül. Az össze­csapásban — mint már jelen­tettük — három személy sú­lyosan megsebesült. Amerikai levelünk Az igazságot is... H kongresszus sajtószobájában olvasgatjuk néhány képviselő frissen nyomtatott nyilatkozatát és cso­dálkozunk. Csodálkozásunk tárgya az az egyre elszán- tabb és nyíltabb határozottság, amellyel meg akarják bénítani a Kennedy elnök és Martin Luther King né­ger polgárjogi vezető meggyilkolásának tényleges kö­rülményeit vizsgáló bizottság munkáját, s ha lehet, fel­számolni magát a bizottságot is. A bizottságot még a kongresszus előző ülésszakán, tavaly — közvetlenül a választások előtt — azzal a cél­lal hozták létre, hogy vizsgálja meg azokat az eddig fi­gyelmen kívül hagyott tényeket, amik — szemben a hivatalos verzióval — arra utalnak, hogy se Kennedy, se King nem egy ember tettének, hanem szövevényes bűnszövetségnek lett áldozata. A gyilkosságok körül­ményeinek felülvizsgálásával megbízott bizottság rend­kívül széles körű felhatalmazást és két évre 13 millió dollárt kapott a képviselőháztól. A kivizsgálás és az igazság kiderítésével Richard Sprague speciális ügyészt bízták meg. A bizonyítékok gyűjtése olyan nagy lendülettel vette kezdetét, hogy sokakban a remény, másokban a kétségbeesés vert gyökeret. Remény, hogy mindkét gyilkosság ügyében összehordott több tonnányi jelentés alapján hozott hivatalos döntés ellenére leleplezik az igazi gyilkosokat. Az ettől való félelem azonban elin­dított egy másik, egyelőre ismeretlen titkos erők által mozgósított gépezetet. Előbb különböző nyilatkozatokban, kommentárok­ban kétkedések hangzottak el a bizottság munkájának értelme, eredményessége iránt, mondván: úgyse lehet már fényt deríteni az 1963-as Kennedy- és az 1968-as King-gyilkosság pontos körülményeire, egyébként is bi­zalommal lehet lenni az akkori vizsgálatot vezető sze­mélyek iránt. De mivel éppen az akkori nyomozást ve­zető CIA- és FBI-csoportok munkája ébreszti a kétsé­geket, a Sprague-bizottság önálló úton indult el. A néhány napja fellángolt támadások jelzik, hogy jó irányba indultak. Ezért már a kezdésnél ellentáma­dást szőttek ellenük. Az FBI még az előző, a Ford-ad- minisztráció igazságügy-miniszterének megbízásából (hogy őt ki bízta meg, az még nem ismeretes) újabb vizsgálatot végzett és a most közzétett eredmény sze­rint ismét megállapították, hogy Kinget egy ember, a jelenleg 99 éves börtönbüntetését töltő James Earl Ray ölte meg. És hogy pontot tegyenek az egész végére, hogy megakadályozzanak minden további vizsgálatot, bírósá­gi döntés alapján az országos levéltárnak adják a King-ügy minden anyagát azzal, hogy 50 évig nem lehet hozzányúlni. De, mert az FBI — mint a gyilkosság meg­szervezésével gyanúsított szervezet — önmagát vizsgál­va állította ki az újabb menlevelet, mindenki kétel­kedik. z FBl-vel és az illetékessé tett bírósággal egyidő- ben a kongresszusban is több törvényhozó akció- ba lépett és különböző kifogást emelt a Sprague-bizott­ság ellen. Egyrészt, hogy túl sokba kerül és felesleges további pénzeket költeni egy megnyugtatóan lezárt ügy újravizsgálására. Mások egyelőre csak korlátok között szeretnek tartani vizsgálatot: egyrészt néhány hónapra korlátozott idő engedélyezését javasolják a már elha­tározott két év helyett, másrészt — és ez nagyon árul­kodó — a vizsgálat során az FBI, a CIA és a kongresz- szus tagjai tabuk lennének. Ha sikerül felállítaniok ezt a korlátot, akkor tényleg nincs értelme az újabb erő­feszítéseknek. S pontosan ezt akarják elérni azok a — nyilván jó okkal hadakozó — csoportok, amelyek Ken­nedy és King után ismét eltemetni készülnek az igaz­ságot is. Washington, 1977. február. DCoawis 3utnán Kultúránk nagykövetei Küldetésben Prágában A chilei helyzetről közölt elemzést csütörtöki kom­mentárjában az AP ameri­kai hírügynökség. Három és fél évvel hata­lomra kerülése után a kato­nai rezsim azt állítja: sike­rült megállítani az országot az anarchia felé tartó úton, megkezdődhet a fejlődés a „rend és a haladás” irányá­ban. Noha még létezik az or­szágos bírósági rendszer, a nemzetbiztonságot sértő állí­tólagos bűncselekményeket katonai törvényszékek vizs­gálják. Januári statisztikai adatok szerint e törvényszé­kek az említett időszakban több mint 100 ügyet vizsgál­tak. Az éjszakai kijárási tila­lom továbbra is érvényben van és betartására a hadse­reg fegyveres egységei ügyelnek. A titkosrendőrség, a DINA akcióiért csakis Pi­nochet előtt felel. A katolikus egyházhoz kö­zel álló források szerint 1976-ban politikai okokból 552 letartóztatást hajtottak végre. Rokonok és barátok szerint a letartóztatottak kö­zül 118 személy nyomtalanul eltűnt. A foglyok eltűnésével kap­csolatos jelentések tovább növelték a rezsim nemzetkö­zi bírálatát, amelyet a re­zsim mesterségesen szított nemzetközi kampánynak igyekszik feltüntetni. Pino­chet másik fő problémája a jövőbeni államforma kiala­kítása. A rezsim olyan ál­lamformára törekszik, amely törvényessé tenné őt otthon és külföldön is. A jelenlegi diktátori rezsim fenntartásá­hoz „a marxista fenyegetés” hangsúlyozását tartja szük­ségesnek, de Pinochet most azt állítja: alkotmányos ke­retek közötti „tekintélyelvű demokráciára” törekszik. A CSEHSZLOVÁK FŐVÁROS köz­pontjában, a Vencel téren működött két év­tizeden keresztül a Magyar Kultúra. Köz­ben a prágai metró építkezési munkálatai miatt épületét lebontották, az intézmény pe­dig átköltözött a forgalmas Nemzeti körút 22. szám alá. Bár ez a helyiség sokkal kisebb és szinte csak az elárusítóhelyek férnek el benne — újságok, folyóiratok, könyvek, hanglemezek, népművészeti és iparművésze­ti tárgyak —, a forgalom egyáltalán nem csökkent, sőt növekszik. Egyebek között erről beszélgettem prá­gai látogatásom alkalmával Selmeci Alajos­sal, a Magyar Kultúra vezetőjével. — Ez az intézmény — mondotta — egy­szerű könyvesboltként létesült több mint ne­gyed évszázaddal ezelőtt, de tevékenysége azóta számottevően bővült. Legfőbb felada­tunk a magyar kultúra terjesztése. A rövid beszélgetésből is kiderült, hogy milyen sokrétű tevékenységet végez, milyen fontos missziót teljesít az intézet. Évenként tíz-tizenkét előadást rendez Magyarországról meghívott tekintélyes közéleti személyisé­gek közreműködésével hazánk életéről, poli­tikai, gazdasági, társadalmi, ideológiai, mű­vészeti és egyéb kérdésekről. A rendezvé­nyek sorából kiemelkednek még az ingye­nes magyar nyelvtanfolyamok. Persze ezek sem csak a nyelvtanulásra korlátozódnak, a résztvevők a magyar kultúra baráti körét is alkotják. A program fontos részét teszik ki a rendszeresen megrendezett magyar hetek, a különféle baráti találkozók és ünnepélyes megemlékezések az évfordulókról. A Magyar Kultúra gyakran rendez hazai művészeink közreműködésével koncerteket, előadói este­ket, kiállításokat. — Az intézet nemcsak Prágában fejti ki tevékenységét — hívta fel a figyelmemet Selmeci Alajos. — Csehszlovákia nagyobb városaiban, elsősorban a cseh ipari közpon­tokban rendszeresen rendezünk kiállítással egybekötött vetélkedőket. Mint megtudtam, a Magyar Kultúra az idén is gazdag programot tervez. A szokásos magyar heteken kívül számos kiállításra, ko­moly- és könnyűzenei koncertre, baráti ta­lálkozóra kerül sor. KIEMELKEDIK AZ ADY-CENTEN Ä- RIUM alkalmából sorra kerülő rendezvény, amelybe bekapcsolódik a csehszlovák és a Magyar Rádió is. — Sajnos, jelenleg nem a legjobb körülmények között dolgozunk. De hát ez csak ideiglenes állapot. Két éven be­lül elfoglalhatjuk végleges helyünket Prága híres óvárosában, a Rytirska utcában, az úgynevezett „Vörös Oroszlán” műemléképü­letben, ahol egyre sokrétűbb és magasabb színvonalú tevékenységünkhöz minden fel­tétel r^glesz — mondta búcsúzóul Selmeci Alajos. Oravec János

Next

/
Thumbnails
Contents