Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-03 / 28. szám
1977. február 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 „A BERUHÁZÁSOKNÁL folytatni kell a fontossági SORRENDNEK MEGFELELŐ ÜTEMEZÉST. ELSŐ HELYEN KELL RANGSOROLNI AZOKAT AZ ELDÖNTÖTT ÉS KEDVEZMÉNYES HITELLEL TÁMOGATOTT BERUHÁZÁSI CÉLOKAT, AMELYEK A STRUKTÜRAJAVITÁST, A KONVERTÁLHATÓ EXPORTÁRUALAP NÖVELÉSÉT BIZTOSÍTJÁK.” (A megyei pártbizottság december 21-i határozatából) Hitellel — versenyképesen NEM TITOK, hogy a népgazdaság gyors és dinamikus fejlődése mellett egy sor gond nehezíti a még gyorsabb előrehaladást. A világpiacon a tervezettnél is lényegesen nagyobb romlás következett be, s ez a népgazdaság egyensúlyának megbomlásához vezetett. A nyersanyagárak emelkedtek, márpedig hazánk behozatalának jelentős részét ez teszi ki, ugyanakkor kisebb lett a kereslet exporttermékeink iránt. Csupán emiatt 1975-ben 34-35 milliárd forint árveszteség érte népgazdaságunkat, de nem volt kedvezőbb 1976 sem. E kedvezőtlen helyzet megváltoztatására, a gondok csökkentésére párt- és kormányhatározatok születtek, amelyek a gazdasági élet minden területén hatékonyabb gazdálkodásra ösztönzik a vállalatokat, szövetkezeteket. Ezt segítik a szabályozómódosítások, a termelői árváltoztatások, de ezt szolgálják a beruházások hatékonyságának ösztönzésére tett intézkedések is. A legfontosabb ilyen intézkedések egyike volt az a felhívás, amelyet a Magyar Nemzeti Bank 1975 őszén intézett a vállalatokhoz, szövetkezetekhez: kiemelten kezelik azokat a hitelkérelmeket, amelyek még ebben az ötéves tervben növelik a tőkés exportot. A felhívásra Szabolcs-Szat- már megyéből is sok pályázat érkezett, hiszen megyénk az országos munkamegosztásban való növekvő részvétel mellett egyre nagyobb részt vállal a nemzetközi munkamegosztásból is: az itt előállított termékek jelentős hányada — tavaly már kétmilliárdot meghaladó értékű áru — talál külföldön vevőre. MÁR A FELHÍVÁS ELŐTT, 1973-ban kezdett konvertálható exportárualapot bővítő beruházáshoz a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. A gyógyszeripari termékek iránt megnyilvánuló kereslet kielégítését gyártmány- és gyártásfejlesztéssel, a meglévő kapacitások jobb kihasználásával oldják meg. A fejlesztés a növényvédő- szer-gyártást növeli, s az idén befejeződő beruházás 160 millió forint tőkés export- többletet eredményez. A megfelelő exporttermelési tapasztalat, a lehetőségek felkutatása alapján növelik tőkés exportjukat a cipőipari szövetkezetek. A nyíregyházi 1976-ban kezdte, a rakamazi és gávavencsellői ebben az évben kezdi a 100 milliót meghaladó értékű beruházást, amelyet még gazdaságosabbá tesz, hogy a gépek, berendezések döntő többségét itthon, és a szocialista piacon vásárolják meg. Ha ezekben az új létesítményekben is megkezdődik a termelés, évi 1 millió pár minden piacon eladható női és férficipővel nő a termelés. A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEK közül két állami gazdaság, egy közös ■vállalkozás és 12 termelőszövetkezet kért és kapott eddig hitelt valutáért értékesíthető áru termelésére. A legtöbben termelési rendszerekhez csatlakoztak, de a de- mecseri Kossuth Tsz például a juhtenyésztés fejlesztését határozta el. A 31 milliós fejlesztésből 3500 anyaférőhelyes, évi 5600 pecsenyebárányt kibocsátó juhtelepet létesít, amely évenként 5 milliót meghaladó devizát jelent. Ha nem is exportnövelésre, de importmegtakarításra kért hitelt a HUNNIA- COOP Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat, amelyet a kisvárdai feldolgozó üzem hulladékának hasznosítására fordítanak. A magas fehérjetartalmú ta- karmányhúsliszt gyártásával jelentős mennyiségű dollár takarítható majd meg. A felsorolt üzemeknél több vállalat, szövetkezet bővíti a nyugati piacokon is eladható termékekkel termelését, amelyek közül egyik legjelentősebb a gumigyár fejlesztése. Az egymilliárdot meghaladó bővítés nyomán felépülő mezőgazdasági gumiabroncsgyár termékeinek jelentős részét exportálhatják. Bővíti termelését a nyíregyházi papírgyár is, amelynek tetszetős csomagolóanyag-termékei iránt egyre nagyobb külföldön az érdeklődés. 335 millió forintos konvertibilis exportot bővítő beruházás megvalósítását tervezték el egy év alatt a megye vállalatai, szövetkezetei — nem szerepelnek ebben a számban a budapesti központú nagyvállalatok —, amelyhez a bank 250 millió forint hitelt nyújt. Ez szép szám, a lehetősé- , gek azonban ennél nagyobbak. Hogy mégsem volt nagyobb — különösen a mező- gazdasági szövetkezetek körében az érdeklődés, annak több oka van. ILYEN PÉLDÁUL, hogy hosszú távra nem mindenütt tudják felmérni a termények jó eladási lehetőségeit; hogy hosszú távú elkötelezettségnél a piaci és természeti tényezők negatív irányú változása esetén a szövetkezet viseli a kockázatot; de az is, hogy a forgalmazó szervek hosszú távra nem vállalnak konkrét elkötelezettséget. Az okok közé sorolható, hogy a szövetkezetek többségének nincsenek számottevő tartalékai. Milyen következtetések vonhatók le összességében? Az eredmények azt mutatják, hogy a megye gazdaságára jellemző pozitív folyamatok tovább erősödtek, kiegyensúlyozottan fejlődött az ipar és a mezőgazdaság, hatékonyabbak lettek beruházásaink, amellyel hozzájárultunk a nép- gazdasági egyensúly javulását biztosító folyamatok kibontakozásához. Hogy megyénk egész gazdaságát továbbra is a kiegyensúlyozott fejlődés jellemezze, minden területen végre kell hajtani a megyei pártbizottság 1976 decemberi határozatát. Balogh József A nagykabát M ihalik Jóska még novemberben kijelentette, hogy ezen a télen nem vesz nagykabátot. Nem ő, még ha hóemberek potyognak az égből, akkor se. Állta is a szavát. Rendszerint sportköri melegítőjében jött mindig és lassan felöltősödő szaktársainak harsányan integetett decemberi reggeleken. — Várj csak Jóska, megjön még az igazi tél is! — Alig várom — így nyelvelt vissza dacosan — egy kis fagy csak megpezsdíti a sportember vérét! Az emberek lassan elkönyvelték a dolgot, a csipkelődések megritkultak. Jóskának volt igaza. A tél az övé. Még kesergett is, hogy nem tudja megmutatni, milyen az igazi vasas tornász edzettsége. Gúnyolta a kabátosokat. Ámde azoknak is megjött az idejük: megérkezett a hideg hetedmagával. A szállóige, hogy „majd ha Mihalik Jóska felveszi a nagykabátot”, január végére esedékessé vált. A folyó selejtmentesen beállt és Marika, a csinos daruslány ezerszer is meggondolta, mielőtt kimondta heves udvarlóinak. hogy „majd ha fagy”. Cidri volt, na. Az öregek azzal vigasztalták reggelenként a fiatalokat: „Nincs baj, amíg a Jóska bírja”. Jóska egyelőre bírta. Lilába játszó orral és füllel, de testhezálló melegítőjében érkezett, sőt újításként kigombolta az ingét. „Hadd érjen a levegő!” Nem topogott a megállónál. Vigyázott rá, hogy be ne húzza a nyakát és ha régi szokásához híven kezét dörzsölte, könnyedén csinálta ezt is, nehogy melegítő szándék lásson benne. Szándékosan nyújtotta a lépteit is. Ha meleg szobába lépett, kerülte a kályhát és ha elvacogta magát, tréfásan csattogtatni kezdte a fogait, hogy leplezze az áruló koccanásokat Fehér bácsi ajánlotta neki, hogy öltözzék már fel, ez marhaság, reumát szerez. elég a tréfából. Megfenyegette az öreget hogy ha sokat beszél, nyári ruhát vesz fel...! így érkezett meg a nagy- nagy hideg. Akkor reggel mindenki Jóskára gondolt. Hogyan fog bejönni? Hát, bizony, ez siralmas bevonulás volt. Görnyedt háttal, kék nyakkal futott be. Csak a hangja volt a hetyke, a régi. — Végre! Ez már valami! Mínusz tizenkilenc fok volt a városban. A gyárnál huszonegy. Még a portás is beengedte a fülkéjébe Flo- kit, életében először. A fiúk nézték a makacs Jóskát. Nem volt már ennek tréfaíze. Sipos Karcsi ki is mondta: — Abbahagyhatnád már. Unjuk! Jóska úgy tett, mintha nem hallaná. A cipőjét húzta le, aztán belenyúlt és megszagolta: — Nem tudtok valamit lábizzadás ellen? Fehér bácsi, aki tudta, hogy hová küldözgeti Jóska a fizetését, nézte a vékonytalpú. kopott cipőt, aztán megszólalt : — Én tudok, édes lelkem. — Na, mi az? — Gyere ide. Jóska gyanakodva ment oda. Fehér bácsi megmutatta neki, hogy tegye csak a . Szabó Pálné, a tiszavasvári Alkaloida dolgozója tőkés exportra kerülő DELAGIL— 1000-es gyógyszer gépi kiszerelésén dolgozik. Gréz Irén, a tiszavasvári MEZŐGÉP esztergályosa műszakonként 70 darab fejes csapot készít az itt gyártott szűrőciklonokhoz. (Gaál Béla felvételei) A politikát is tanulni kell Pártiskolások között — félidőben Egy évre „bevonulni” a kollégiumba, reggel 8-tól délután 4-ig ülni a padban. Az elmúlt év szeptemberében kezdődött egyéves pártiskola hallgatói a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán erre vállalkoztak. A megszokott családi és munkahelyi környezetet öt hónapja cserélték fel a bentlakásos tanulással. Másik életritmus Sok mindennel számot vetettek, amikor igent mondtak a pártszervek kérdésére; vállalják az egyéves tanulást. Mindenki fontos munkát hagyott otthon, legtöbbjük családot, otthoni kötöttségeket. Nem könnyű átállni egy másik életritmusra... — Először meg kellett tanulni beszélni. Helyesen kifejezni magunkat — mondta a Panyoláról jött Szászi Irén. A Szikra Tsz könyvelője, nemrég fejezte be a marxista középiskolát. Neki bizonyos fokig könnyebb volt a kezdet. Eleinte az estéi is rámentek a tanulásra, különösen a filozófiai szakkifejezések izzasztották meg. Az egyéves pártiskola anyaga megegyezik a 3 éves esti egyetemével, azzal a különbséggel, hogy itt párhuzamosan sajátítják el a hallgatók a filozófia, a politikai gazdaságtan és a munkásmozgalom kérdéseit. — Érthető talán, hogy legközelebb a „polgazd” áll hozlábát a fűtőtestre és hagyja ott, amíg csak bírja. Az használ. A legény körülfürkészett, mi ebben az ugratás? De komolyak voltak az arcok. Az egyetlen kuncogót Fehér bácsi egy pillantással elhallgattatta. — Na jó, — sóhajtott a félig megfagyott fiú — pedig nem nagyon bírom a meleget. S zólt és boldogan tartotta oda megdermedt lábát. Kicsit megégett egy helyen, még azt is mosolyogva tűrte. Jó a gyógyuláshoz. Mikor ez már így ment egy darabig Fehér bácsi megkérdezte: — A hónaljad nem izzad? — De igen. — Hát akkor fiam, szerezni kell egy jó kopott kabátot... — Kopott van — dünnyög- te a fiú vontatottan — senki se visel olyat — Februárban nem érdemes már újat venni — mond. ta vigasztalóan Fehér bácsi. — Szépen hordod pár hétig és úgy elmúlik az izzadásod, mint a pinty. A fiú kiolvadó szívvel nézte a komoly arcokat. G. N. Z. zám. Úgy érzem, nagy hasznát veszem majd az otthoni munkámban. így rendszerezve jó alapokat kapunk a legfontosabb kérdésekről. A napi közgazdasági problémák sem kerülik el a figyelmünket. Parázs viták Parázs viták színhelye a tanulószoba — mondják a hallgatók. Sőt a hálószobák is, ahol otthonosan berendezett körülmények között élnek. Vida Sándor, a balkányi Szabolcs Szövetkezet dolgozója. Eljövetele előtt a párt- szervezet titkára volt. Azt említi: nemcsak az előadások, konzultációk hasznosak, egymástól is tanulnak. — Idejövetelünk előtt elsősorban gyakorlati kérdésekkel foglalkoztunk. Itt az elméleti alapokat szerezzük meg. Amikor eljöttem, még szakszövetkezet voltunk, azóta tsz-szé alakultunk. Nagyobbak a követelmények a politikai munkával kapcsolatban is. — A pártiskolán a rendszeres tanulás mellett az is nagyon jó, hogy nem szakadunk el a gyakorlattól sem. Üzemlátogatáson is részt veszünk, ismerkedünk a pártélettel, a gyakorlati pártmunkával. Szélesedik a látókörünk is, ha az időnk engedi eljárogatunk moziba, színházba. Voltunk a megyei könyvtárban is. Nem zárt világ a pártiskola. Ezt az is bizonyítja, hogy a közeljövőben a tanárképző főiskola csillagvizsgálójával is megismerkednek a hallgatók. Ezt öntevékenyen, a csoportok kultúrfelelősei szervezik. De a fő dolog itt természetesen a tanulás, a klasszikusok tanulmányozása, az alkotó véleménycsere, a vitákon érlelődő gondolatok. Segítség mindenkinek — Eleinte mindenki panaszkodott, sok társunknak fájt a feje. Szokatlan volt a sok elméleti anyag. Ráadásul nem egyforma alapokkal indultunk. Jó néhány hallgatónak alig voltak alapfokú politikai ismeretei. Oktatóink nagy megértéssel, emberséggel segítettek mindenkit. S az első beszámoló után az önbizalom is kezd erősödni — mondta Simon Géza, a nyíregyházi papírgyár fiatal művezetője. Az elméleti ismeretek mellett megemlíti, hogy neki, mint a pártszervezet titkárának máris nagy segítséget adott az eltelt öt hónap, különösen a pártépítéshez. Vida Sándor azzal toldja meg, hogy nemcsak az előadásokból, konzultációkból merítenek új ismereteket, egymástól is sokat tanulnak. Van közöttük tsz-tag, ipari munkás, műszaki dolgozó — ahány ember, annyi élettapasztalat. Tisztábban, mélyebben öt hónap nem nagy idő. Aligha lehet mérni a fejlődést; ki miben lát tisztábban, mélyebben. Annyi azonban máris bizonyos, a negyven- három fős kollektíva politikai érettségben, emberi értékekben is gazdagodik. Fodor István, a baktaló- rántházi Dózsa Tsz dolgozója a jól összeszokott kollektívát dicséri. A csoportban gyakorlattá vált demokratizmust, önkormányzatot említi. Saját ügyeiket ők intézik el maguk között. Ezeket a politikai tapasztalatokat is hasznosítani tudják otthon a tsz-ben, a gyárban, a különböző intézményeknél. Számítanak rájuk Többen említik, hogy sok, eddig szinte ösztönösen ismert kérdésre kapnak itt tudományos, tényszerű válaszokat. .Többségük a szakmai munkája mellett párt- és tömegszervezeti tisztséget is ellát, nélkülözhetetlen számukra a magas fokú eszmei, politikai képzettség. De ezt bizony nem adják ingyen. Amikor azt kérdeztük: maguktól jöttek, vagy küldték őket a pártiskolára, a válasz ez volt: is-is. Jöttek, mert érezték, szükségük van a magasabb eszmei, politikai tudásra. És küldték is őket a pártszervezetek, mert számítanak rájuk. P. G
