Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

1977. február 16. KELET-MAGYARORSZÁG 7 SÁR Postabontás Egy kismama ügyében Levelében arról ír Nagy Lászlóné tuzséri terhes fi­atalasszony, hogy január elsejével elbocsájtották munkahelyéről, mert meg­tudták, hogy hathónapos terhes. Így folytatódik a levél: „persze ezt nem mondták meg ilyen nyíl­tan, hanem kifogást ke­restek a munkámban, hogy nem végzem azt ren­desen, ugyanis az ablakok felső szárnyai nem voltak letörölve. Valóban így volt, de mégsem egészen. Mert ameddig fel tudtam a létrára állni, mindig le­töröltem. De most nagyon szédülök, valószínű, hogy összefügg ez a terhessé­gemmel. Legfeljebb szó­ban tettek megjegyzést, azonban írásban soha nem figyelmeztettek. Tudom, bosszantja feletteseimet, hogy elmegyek szülési szabadságra. Eddig ugyan azt mondták, hogy már nincs szükség takarítónő­re, de most hallottam, hogy mást vesznek fel he­lyettem.” Mi tagadás, felháborod­tunk a fiatalasszony leve­lének olvastán, de amo­lyan „fehér hollónak” vél­tük esetét. De kíváncsiak voltunk: mit mondanak'az asszony­ka volt munkahelyén, a tuzséri községi tanácson. A részleteket ott hallot­tuk: levélírónkat a fogor­vosi, orvosi rendelő, vala­mint az anya- és gyer­mekvédelmi helyiségek ta­karítására alkalmazták, nem főállásban. Munká­jával már kezdettől fog­va nem voltak elégedet­tek. Emiatt szóban figyel­meztették, de változás nem történt. Ekkor dön­töttek a tanácson úgy, hogy nem foglalkoztatják tovább, másra bizzák e teendőket. Tudjuk, hogy a községi tanácsok alkalmazotti lét­száma kicsi, akit foglal­koztatnak, attól elvárják — mint általában minde­nütt —, hogy munkáját maradéktalanul ellássa. Ez azonban nem jelenthe­ti azt, hogy valakinek a körülményeire — mint például levélírónk terhes­sége esetében — ne legye­nek tekintettel. Így a Tu­zséri Községi Tanácson is megértőbbek lehettek vol­na Nagy Lászlónéval szemben, hiszen már csak néhány hónap választja el a szüléstől, és nagyon is érthető, hogy ilyen álla­potban már nem szívesen végez túlságosan megeről­tető munkát. Különösen nem, ha szédül és érzi an­nak ártalmát. Vidéken nem könnyű elhelyezkedni egy kisma­mának. Nem kevés tehát a gondja most Nagy Lász- lónénak Tuzséron, hiszen lehetséges, hogy a községi tanács elsietett lépése mi­att egy sor olyan juttatás­tól esik el, amely sok tíz­ezer dolgozó nőt megillet, s amelyre neki is minden bizonnyal nagy szüksége lenne. Soltész Ágnes — Legalább a kocsikat emeljük ki a sárból... (Kiss Ernő rajza) Víz és sár fogadja a Ta­nácsköztársaság téri irodaház udvarába belépőt. Naponta számos gépjármű fordul meg itt, s a terep már szinte jár­hatatlan. Az ingatlankezelő vállalat az udvar gazdája, és egyben szenvedő alanya is az említett tarthatatlan helyzet­nek, mert néhány részlegének itt van a telephelye. Tenát emiatt is érthetetlen, miért nem intézkednek. Persze, az udvar rendbehozatalában azok a vállalatok is részt vál­lalhatnának, amelyeknek gép­kocsijaik szintén naponta da­gasztják itt a sarat — teszi szóvá levelében Galli Sándor Nyíregyháza, Tanácsköztár­saság tér 13. szám alatti lá­kos. ROSSZ LIFTEK Talán már a lakók sem am. lékeznek rá, hogy mikor mű­ködött utoljára a lift a Nyír­víz épületében — jegyzi meg levelében Fügedi Imre nyír­egyházi lakos. Egy azonban biztos, hogy az ingatlankezelő vállalat a reménykeltésről gondoskodik hiszen évek óta a liftakna körül vannak a szerelvények, s egyéb javítást célzó eszközök. De a munka áll. miközben a lakók, közöt. tűk nagyon sok öreg rendü­letlenül rója a lépcsőket, ahol a három emelet magassága megfelel egy modern bérház hatodik szintjének is. A közelmúltban ismét el­romlott az Ungvár sétány 3. szám alatti tízemeletes ház liftje, ami sajnos gyakran előfordul. Oka: legtöbbször a helytelen kezelés. A ház la­kói vigyáznak a liftre, nem is itt a baj, hanem az, ha ide­genek, főleg a tizenévesek „játszadoznak, szórakoznak” a lifttel. Javaslom, hogy lás­sák el a liftet biztonsági zár­ral, melyet csak a lakók tud­nak kinyitni, a birtokukban lévő kulccsal. Ugyancsak em­lítésre méltó, hogy a kapute­lefon is az előbbihez hason­ló ártalmaknak van kitéve. Igaz, itt ez még nem gond, mert egy évvel a beköltözés után sincs bekötve, — teszi szóvá Fehér István tudósí­tónk. GYÓGYNÖVÉNYEK Ismert a gyógynövények rend­kívül kedvező hatása. Orvo­sok is szívesen nyúlnak ehhez a gyógymódhoz, gyógyszer­hez. A megyében élőknek azonban gondot okoz a be­szerzés, hiszen nincs Herbária. szaküzlet, a legközelebbi Deb­recenben található. Gyógy­szertárainkban csak néhány fajta kapható. A megyeköz­pont állandóan fejlődő keres­kedelme a szaküzletek számá­nak szaporodását is jelenti. Jó lenne ha egy gyógynövény­szaküzlet is helyet kapna köz­tük. Ha nem lehetséges, úgy az is megfelelne, ha valame­lyik hasonló profilú üzlet vál­lalná a gyógynövények széles választékának árusítását — javasolja Cserbák András Nyíregyháza, Margaréta utca 3. szám alatti olvasónk. TISZTÁBBAN Több hónapja rendszeresen utazunk Budapestre a 12,50- kor induló gyorsvonattal. Saj­nos régóta észrevettük már — ruhánk is tanúja —. hogy piszkosak a vonatfülkék, az ülések. Bár látjuk, hogy ta­karítják, vonatindulás előtt 20-25 perccel ugyanis az uta­sokat körülseprik, a por min­denütt száll, de ez csak amo­lyan „nagyolás”. Az ülésen megtelepedő port az utasok törlik le, holott jogosan el­várhatnánk a tiszta, higiéni­kus környezetet, melyben ne­künk nyíregyháziaknak 3-4 órát kell eltöltenünk — jegy­zi meg levelében F. I. Nyír­egyházáról. SEGÍTETTEK Hálásan köszönöm, hogy a január 26-i Fórum rovatuk­ban helyt adtak kérésemnek — írja levelében Szabó Al- bertné Fülesdről — miszerint egy Braille-táblára volt szük­ségünk. hogy a Budapesten dolgozó vak fiammal levelez­ni tudjunk. Január 28-án a táblát megkaptuk Juhász Ju­lianna Nyírgyulaj, Bajcsy- Zsilinszky utca 64. szám alat­ti lakos jóvoltából, aki volt olyan kedves és címünkre el­küldte levelezésünk nélkü­lözhetetlen eszközét. Jóaka- ratú segítségét ezúton is há­lásan köszönjük! TILTSÁK MEG Régóta nem tartjuk helyén­valónak. hogy a szeméttele­pen guberálók bátyúikkal minden bántódás nélkül fel. szállhatnak a Nyíregyháza— Borbánya között közlekedő autóbuszra. A többi utas pe­dig szó nélkül kénytelen ezt elviselni és tűrni, pedig min­denki tudván-tudja, hogy a szemétből származó tárgyak fertőzések terjesztői. Arról nem is beszélve, hogy a né­hány perces utazás alatt is mennyire rontják, szennyezik az autóbusz levegőjét. Ez­úton szeretnénk e sérelmünk­re a KÖJÁLL figyelmét • fel­hívni — írják levelükben a borbányai lakosok. TAKARÉKOSABBAN Fényárban úszott a déli órákban a városközpont a múlt csütörtökön. A TITÁSZ valószínűleg fénypróbát tar­tott a hibás világítótestek cseréjével kapcsolatosan. Máskor is volt már ilyen, ezért szeretném megjegyezni, hogy sokkal gazdaságosabb lenne, ha a hibákat az éjszakai ügyelet derítené fel, amikor amúgy is ég minden lámpa. A hibásakat aztán nappal kicse­rélhetnék, energiapazarlás nélkül. Nem árt ugyanakkor az energiatakarékosságra fel­hívni azok figyelmét sem, akik reklám, vagy cégfelira­tukat már kora délután be­kapcsolják és másnap késő reggel kapcsolják ki — jegy­zi meg F. I. nyíregyházi ol­vasónk. Szerkesztői üzenetek özv. Marján Istvánná kállósemjéni, Kiss János kölesei, Gombos Bertalan pátrohai, özv. Petőh Zol­tánná mátészalkai, Kovács Istvánná nyíregyházi, Betléri Andrásné nyíregy­házi, Seres Miklós szako- lyi, Nagy László csengeri, Szedlár Györgyné nyír- szőlősi, Lukács Lajos má­tészalkai, Veress Mihályné nagykállói, Győri Albert garbóiéi olvasóinknak le­vélben válaszoltunk. Zakor Jánosné rohodi, Tóth Istvánná bátorligeti. Juhos Istvánné garbóiéi, Bíró Józsefné nyírmadai, Kovács Albertné vajai, Szlovenszki László nagy­halászi, Kató Tlona naev- halászi, Végvári Miklós nyíregyházi, Kiss Lajosné nvíregyházi. Svelta And­rásné magyi, Tóth Béla nyírbátori, Nagy Istvánné fülesdi, özv. Szabó Lajos­né ilki. Janik Ferenc új- fehértói, Péter István má­tészalkai, Lőrincz Gyulá- né győrteleki, ifj. Bélteki Bálint szamossályi. Drtros József vásárosnaményi, Marozsán Anna mátészal­kai, Illés István vaiai Vi­da József nyíregyházi, Kulya Lászlóné nyíregy­házi, Rácz Sándor tisza- vasvári, Kmetz László besztereci, Oláh Istvánné nvírtéti. Danes Barnáné tiszabezdédi, Kincs Jó­zsefné császlói, Vajda Mi­hályné nyírbélteki, Hege­dűs Béláné demecseri, Juhász Ferenc nagykállói, Ferenczi András nyírbáto­ri, Tóth Zoltán nyírbátori és Aranyi András győrte­leki lakosok ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Botos Ferencné nyírbo­gát^ Karsai Istvánné geszterédi lakosok kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthet­tünk. Bajnai Lajos porcsalmai olvasónk ügyében a ter­melőszövetkezet döntőbi­zottsága fog határozatot hozni, mely ellen jogor­voslati keresettel a járás- bírósághoz fordulhat le­vélírónk. Ormay László nyíregy­házi nyugdíjas olvasónkat tájékoztattuk, hogy bizo­nyára március hónapban fogja elküldeni a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság minden nyugdíjasnak azt a vasúti kedvezményről szóló utalványt, amelyről lapunkban is említést tet­tunk a közelmúltban. Az illetékes válaszol BALESETVESZÉLY A „Balesetveszély” címmel közölt észrevétellel kapcso­latosan elmondjuk, hogy Nyíregyházán az Inczédi sor és a Soltész Mihály utca tér­ségében gázvezeték-fektetési munkák folynak. A TIGÁZ a megbontott közterületet ideiglenesen helyreállította, tehát a cikkben is szóvá tett balesetveszély megszűnt. A végleges helyreállításra leg­később 1977. március 31-ig sor kerül. TÜRELMET KÉRNEK Ugyancsak az út rossz ál­lapotát tették szóvá a Szán­tó Kovács János utca lakói. Helyszíni vizsgálat során megállapítottuk, hogy a föld­utat a XIX. lakókörzetben dolgozó szállító, anyagmoz­gató, és egyéb járművek va­lóban megrongálták, ózonban bármilyen ideiglenes jellegű rendezési munka célszerűtlen és gazdaságtalan lenne. Ezért a lakók szíves türelmét kér­jük. FELTÖLTIK A László utcával kapcso­latosan is több észrevételt közölt az elmúlt időszakban a Kelet-Magyarország Fó­rum rovata. Ezeket jogosnak tartottuk, ezért a földes út kohósalakkal történő feltöl­téséről, karbantartásáról eb­ben az évben gondoskodunk. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki osztálya Az eshetöleges szándékról A sajtóban megjelenő ünügyi tudósítások nem min­dig eredményezik az olvasóközönség egyetértését, leg­gyakrabban a kiszabott büntetéssel kapcsolatosan merül­nek fel kifogások, de előfordul az is, hogy más vonatko­zásban nem értenek egyet a meghozott ítélettel, avagy nem értik azt. Ilyen levéllel fordult hozzánk Béres Ist­ván olvasónk, aki magyarázatot kért egy országos napi­lapban közölt tudósítással kapcsolatosan, amelyben azt olvasta, hogy a bíróság a vádlottat szándékos ember­ölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek és ítélte el. Ugyanakkor a tudósítás többi részében azt írták, hogy a vádlott a sértettet nem is akarta megölni, az oko­zott sérülés is meggyógyult, 14 nap alatt, így érthetetlen számára, hogy miért minősítették a cselekményt ember­ölés kísérletének és különösen az érthetetlen, hogy miért volt az szándékos. A Bűntetőtörvénykönyv 16 §-a fogalmazza meg a szándékosságot, és ebben kimondja, hogy szándékosan kö­veti el a bűntettet az, aki magatartásának eredményét kívánva, vagy a következményekbe belenyugodva hajtja végre a cselekményt. Kitűnik ebből a meghatározásból, hogy a törvény kétfajta szándékosságot különböztet meg. Az első az egyenes szándék, amikor kifejezetten kívánom az eredményt, a másik amikor tisztában vagyok azzal, hogy az a magatartás, amit tanúsítok, milyen eredmény­nyel járhat és bár kifejezetten nem kívánom, hogy ez az eredmény bekövetkezzék, de belenyugszom abba, hogy bekövetkezhet ez az eredmény. Ez utóbbi esetben beszé­lünk az eshetöleges szándékról. Az eshetöleges szándék megallapitása az igazságszolgáltatásban rendkívül nagy figyelmet igényel és a bíróságoknak számos tényezőt kell figyelembe venni annak eldöntésénél, hogy a vádlott ma­gatartása akár eshetőlegesen is, mire irányult? A leggyakrabban a súlyos testi sértés és az ember­ölés, vagy emberölés kísérletének elhatárolásánál merül fel ez a probléma. Ezekben az esetekben a vádlott egye­nes szándéka többnyire testi sértésre irányul, de tudati­lag felfogja azt, hogy a bántalmazás következtében a sér­tett akár meg is halhat és bár ezt kifejezetten nem kí­vánja, de ilyen eredménybe is belenyugszik és ebben az esetben már szándékos emberölésért, vagy emberölés kí­sérletéért felel. Az eshetöleges szándéknak megvannak a kifejezett feltételei, objektív és szubjektív tényezői. Az objektív tényezők között a leggyakoribbak, hogy az esz­köz emberölésre alkalmas legyen, az elkövetési mód olyan legyen, hogy akár halálos eredmény is beállhasson (pl. nem mindegy, hogy egy karóval fejre ütnek, vagy lábra és milyen erővel). A sérülés jellege és helye, esetlegesen ölési szándékra történő kijelentés, stb. A szubjektív té­nyezők között ellenséges, haragos érzület, indulat, düh, félelemérzet, stb. Az objektív tényező megállapítása ál­talában nem okoz komoly gondot, hiszen ha a bántalma­zás emberélet kiolátására alkalmas eszközzel, olyan erő­vel és olyan helyen történt, melynek eredménye halálos lehet, az objektív tényezők köre zárt. A szubjektív té­nyezők körének megállapítása már sokkal nehezebb. Azt kell tisztázni, hogy az elkövető tudata felfogta-e, hogy cselekménye halálos eredménnyel járhat, vagy, sem? Itt rendkívül gondosan mérlegel mindig a bíróság, mert csak ennek megléte esetén lehet megállapítani a szándékossá­got, ellenkező esetben nem, hiába zártak és teljesek az objektív tényezők. Összefoglalva: a szándékosság fogal­mába tehát nemcsak a kifejezett és nyilvánosságra ho­zott egyenes szándék értendő, hanem az is, hogy ha va­laki tisztában van azzal, hogy cselekménye milyen sú­lyos eredménnyel járhat és belenyugszik abba, hogy ez az eredmény esetleg bekövetkezik. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents