Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

1977. január 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkáslakások újabb településeken Beszélgetés dr. Szirmai Jenővel, az OTP vezérigazgatójával tíz emelet magasban öz Lajos hegesztő erkélykorlátot rögzít. A héten megyénkben járt dr. Szirmai Jenő, az Orszá­gos Takarékpénztár vezér- igazgatója és a szabolcs- szatmári vezetőkkel átte­kintették az OTP megyei munkáját, a hagyományos pénzintézeti, a lakásépítke­zésekkel és a tanácsi fej­lesztési alapokkal összefüggő pénzügyi tevékenységet. A megbeszélések után az OTP vezérigazgatójától a Kelet- Magyarország számára is vá­laszt kértünk néhány kér­désre. Dr. Szirmai Jenő többek között elmondta: minden esz­tendőben egyeztetik az OTP és a megye terveit, sorra ve­szik azokat a lehetőségeket, amelyekkel az országos pénz­intézet a megye fejlődését segíteni tudja. Értékelték az elmúlt év tapasztalatait is. — Milyen eredmé­nyekkel zárult 1976 az OTP számára? — Jó munkát végeztek az OTP hálózatában dolgozók. Szabolcs-Szatmár megyében például a jó propaganda és szervező munka eredménye­ként a tervezett 370 helyett 568 millió forintot meghala­dó új betétet helyeztek el. Így a lakosság több, mint 3,7 milliárd forint összegű pén­zét kezeli a takarékpénztár. A különböző hitelezési for­mákban a jogos igényeket ki tudtuk elégíteni. Külön is kiemelném a mezőgazdasági kölcsönöket: a széles körű is­mertetés eredményeként harminc százalékkal több mezőgazdasági kölcsönt igé­nyeltek a kiskerttulajdono­sok, állattenyésztéssel foglal­kozók. Változatlanul kedvelt az ifjúsági takarékbetét, és nagy érdeklődés volt a csa­ládalapító fiataloknak folyó­sítható áruvásárlási hitel­igény iránt, amelyből tízmil­lió forintnyit igényeltek. — Folytatódik-e a ko­rábban tapasztalt üte­mes lakásépítés? — Igen. A megyében egy év alatt majdnem ötezer la­kás épült, a tanácsok is tel­jesítették célcsoportos lakás- építési tervüket. Ami az OTP saját beruházású laká­sait illeti: 687 lakás átadását terveztünk 1976-ra Szabolcs- Szatmár megyében, s ennél majdnem százzal több épült. A tervezettnél több lakás építését is megkezdtük, ami azt jelenti, hogy 1976—77- ben a takarékpénztári saját beruházású lakások három­negyede, mintegy 1380 lakás épül meg. Bővül a munkás- lakás-építési akció, mintegy hatszáz ilyen lakás építése van folyamatban Nyíregyhá­zán és Záhonyban, és újabb területek előkészítéséről is tárgyalásokat folytattunk az illetékes párt- é$ tanácsi ve­zetőkkel. Jó hír, hogy ezt a kedvezményes lakásépítési formát Nyíregyháza és Zá­hony után Mátészalkára és Nyírbátorra is kiterjeszthet­jük. Tavaly a munkáslakás­építés keretében egyébként több, mint háromszázötven lakást vásároltak az OTP-tql a nagyüzemek fizikai mun­kásai — vállalati támogatás­sal. Ennek keretében a mun­kások 21 millió forint szo­ciálpolitikai kedvezményt, 28 millió forint állami támoga­tást kaptak, s a vállalatok is 17 millió forint kedvezmé­nyes hitelt adtak. — Január 1-től új be­tétformát is ajánl a ta­karékpénztár, a taka­réklevelet. Mi ennek a lényege? — A takaréklevél új taka­rékossági forma. Ezzel a hosszabb időre szóló takaré­koskodást szeretnénk ösztö­nözni, ezért magasabb, hat százalékos kamatot is fize­tünk, ha ügyfelünk a három­éves lekötési időt vállalja. Húszezer, tízezer és ötezer forintos címletűek a taka- léklevelek. Természetesen az így elhelyezett pénzzel is szabadon gazdálkodhat a betétes, tehát ha rendkívüli esetben hamarabb szüksége van a pénzre, felbonthatja. — Nagyon sok ügyfe­le van az OTP-nek, tesz­nek-e intézkedéseket az ügyintézés gyorsítására? — Természetesen. Annál is inkább, mert a XI. párt- kongresszus határozatában is szerepelt, hogy a lakossági szolgáltatásokat még színvo­nalasabban kell szervezni. Intézkedéseink egy része már Nyíregyházán is tapasz­talható, mert például reggel már háromnegyed nyolctól intézzük a betétekkel és hi­telekkel kapcsolatos ügye­ket, s minthogy a városköz­pontban általában fél kilenc­kor kezdődik a munkaidő, az OTP-nél már azt megelőző­en elintézhetők az ügyek. Pénteken délután öt óráig tartunk pénztárszolgálatot a megyeszékhelyen, de — mint informáltak — kevesen veszik igénybe a korábbi vagy későbbi ügyintézés le­hetőségét — úgy látszik, a dolgozóknak lehetőségük van munkaidőben intézni ügyei­ket. — Más szervezési intézke­déseink is vannak: betétes ügyfeleink gyorsabb kiszol­gálása érdekében bevezettük az egyszemélyes betétügyin­tézést, amellyel az ügyfelek várakozási ideje (egyszerű kivét, betét esetén) 2-3 perc­re csökkent. Hasonló gyor­sabb ügyintézést további 3-4 nagyobb forgalmú fiókunk­nál is bevezetünk. Szintén kedvezőnek tartjuk, hogy a rövid lejáratú hiteleknél át­tértünk az azonnali ügyin­tézésre, amelynek értelmé­ben a kérelem átvételét kö­vetően (ha az a feltételek­nek megfelel), 10-15 percen belül megtörténik a hitel ki­fizetése. — Ezenkívül Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátorban, Vásárosnaményban bevezet­tük a személyi kölcsönök ügyintéző által történő kifi­zetését, amely szintén gyor­sítja az ügyfélszolgálatot. Szintén új kezdeményezés, hogy a készpénzforgalmat nem igénylő építési jellegű hitelleveleket (szintén vára­kozási idő nélkül) az ügyin­téző szolgáltatja ki. — Az OTP újabban nemcsak a lakosság, ha­nem a tanácsok bankja is. Mi a véleménye a ta­nácsi pénzgazdálkodás­ról? — Jó tapasztalatokat sze­reztünk Szabolcs-Szatmár megyében. Kialakultak az együttműködés formái is. A helyi intézkedéssel átmene­tileg meg nem oldható gon­dokat évenként áttekintjük a megye vezetőivel (mint a mostani megbeszéléseken), és intézkedünk. Az OTP a tanácsi gazdálkodás pénz­ügyi lebonyolítását végzi, ezt a munkát minden eszközzel segítjük. A pénzintézet fő feladatává tettük azokat a tennivalókat, amelyeket a megyei tervekben is hang­súlyoztak, például a lakás­építés, gyermekintézmények segítése és mások. Figyelem­re méltónak tartjuk azokat az eredményeket, amelyeket a megyében a társadalmi munka szervezésében elér­tek, ennek pénzügyi lebo­nyolításához az OTP is meg­különböztetett segítséget ad. Szerelők Műszak mínusz tíz foknál A hőmérő higanyszála mí­nusz tíz fokot mutat, de a Jósavárosban készülő tízeme­letes lakóházak építői most is a szabad ég alatt dolgoznak. Reggel félnyolctól dtiután fél négyig talpon kell lenniük, bármennyire is foga van az időnek. A három egymás mel­lett épülő ház közül kettőt téliesíteni lehetett, de a har­madikat még csak most sze­relik össze. Ezek a munkások kénytelenek a szabadban dol­gozni. Ruha hét rétegben — Hozzászokik az ember szervezete a hideghez — mondja Torma János, az outinordszerelő — meg aztán kapunk a SZÁ- ÉV-től elegendő meleg ruhát. Rajtam is van most vagy hét rétegnyi. Hu­szonöt éve dolgozom építke­zéseken, s még egyszer se kellett megfázás miatt beteg- szabadságra mennem. Regge­lente kapunk forró teát, ebéd­re meleg ételt. Ha nagyon fá­zunk, megmelegszünk a „ho- bok” — mellett, — amiben tüzelünk — vagy a felvonu­lási épületben. De én nem szoktam lemenni oda, mert csak elernyed az ember, s nem tud utána rendesen dol­gozni. Márpedig ez a munka erősen igénybe veszi az em­bert. Mindig ébernek kell lenni, nehogy baleset történ­jen. Nem kis dolog ilyen idő­ben kétkezi munkát végezni. — Én nem venném szíve­sen, ha fagyszabadságra kel­lene menni, mert így jobban keresünk, havonta három és fél, négyezer forintot — foly­tatja Ludas Zoltán. A válla­lat is jobban jár, meg azok is, akik alig várják, hogy elké­szüljön az új lakásuk. Min­den feltétel megvan ahhoz, hogy egésZ télen folytathas­suk az építést. Mielőtt a be­tonkeverőbe tennénk, előme­legítjük az anyagokat, kötés­gyorsítók segítik a beton meg­szilárdulását. Az épületben fűtenek, mert öt fok alatt már nem lehetne betonozni. — Csak az a rossz — teszi hozzá Kotán Imre. — hogy munka után még hosszú idő telik el, míg a busz elindul haza, pedig különösen ilyen hidegben szeretnénk minél hamarabb hazaérni. Nehezen indulnak a gépek A Nyírfa Áruház mellett ké­szülő szalagház mindig oda­vonzza a mellette elhaladók tekintetét. Hatalmas daru himbálja az aprónak látszó házelemeket, s emberek szor­goskodnak hóesésben is az építkezésen. Az épület egy ré­szét már téliesítették, s a fe­dett területeken a kőműve­sek egy része a válaszfalakat rakja fel. Azdhban nem lehe­tett mindenütt befedni az ab­lak-, ajtónyílásokat, hiszen a ház egy részén még csak most végzik az épületelemek összeszerelését. Itt a munká­sok hidegben dolgoznak. Támba Antal kőműves: — Igaz, hogy nem tudunk télen olyan teljesítményt el­érni, mint az év többi részé­ben, ez azonban nem rajtunk múlik. Reggelente nehezen indulnak a gépek, mert éjsza­ka nagyon lehűlnek. A mal­ter is megfagy a ládában. Ez kissé zavarja a munkát, de a kiesés nem nagy. Sokszor bi­zony a kezünkbe is beáll a hideg, mert kesztyű nélkül le­het csak ezt a munkát végez­ni. Ha már nagyon fázunk behúzódunk az öltözőbe ki­csit, vagy a kokszkosár mellé állunk, hogy felmelegedjünk. Nincs fagyszabadság — Megedződtünk — mond­ja Lippai Mihály ács. Az épí­tők nagyon ritkán betegsze­nek meg. Az ácsoknak inkább arra kell vigyázniuk, hogy meg ne csússzanak a magas­ban. Ezért az állványokról mindig leseperjük a havat, s homokkal leszórjuk. Jó az, hogy téliesítik az építkezést, nincs „fagyszabadság” mert otthon is kénytelenek len­nénk tétlenkedni. Bar a mun­kaidő ilyenkor rövidebb, mint nyáron, a fizetésünk mégsem sokkal kevesebb. Kántor Éva Marik Sándor Q „tekintetes iskolaszék” 1936 októberében kelt levelében „Kis Lász­lót minden anyagi és jogi igények kizárása mellett f. évi október 1-től díjtalan ki­segítő tanítói minőségben al­kalmazza.” A tanítót a nyír­egyházi bokortanyákba osz­tották be, helyettesnek, s negyven év szolgálattal a há­ta mögött most is ott tanít. Hogyan is kezdődött ez a pá­lya? — Úgy, hogy ez volt a leg­olcsóbb iskola. Apám, aki ko­vács volt, péknek szánt, anyám villanyszerelőnek. Az iparosnak nagy volt a be­csülete. De nem volt annyi pénzünk. A 150 pengő így- úgy összejött, ehhez az isko­lához elég volt. Diplomával a zsebében vagy azt választhatta, hogy csatlakozik társaihoz, akik gyalog vágtak neki a fővá­rosnak alkalmi munkát ke­resni, vagy azt, hogy marad — ingyentanítónak. Valami soványka kis keresete mégis akadt, de a „másodállásból”. Szegénygondozást vállalt, hat hónapon át, abból a pénzből már fel tudott öltözni. Az el­ső kabát, a „lengyelbunda”, valahol még megvan a pad­láson. Egy évi teljes bizonytalan­ság után államsegélyes he­lyettes lehetett, de még ez sem jelentett katedrát. Csak jóval később, a katonai szol­gálat idején kapta meg az értesítést, hogy megválasz­tották tanítónak a Manda II. bokorba. — Csaknem elsírtam ma­gam, mikor megláttam az első igazi iskolámat. De nem az örömtől. Az őserdőtől, ami körülvette, alig látszott.. Hu­szonkét gyerek jött el az első napon. Bizony, hosszú időbe telt, míg az iskolás korúak vagy hatvanan naponta eljöt­tek tanulni. Sok kedves élménye ma­radt a Manda-bokorból. Kez­detben az ismeretlen iránti bizalmatlanságot érezte, de hogy mennyire megkedvelték, annak bizonyítéka az utolsó tél. ötvenhárom disznótoros vacsorára volt hivatalos. Megsérteni senkit nem akart, hát beosztotta a gazdákat ebédre, uzsonnára, vacsorára. Lenke, az egyik legkedvesebb tanítvány is ebben az iskolá­ban bujt az ölébe: semmi más nem akarok lenni, csak tanító. Az is lett. Több mint húsz éve a Var­ga-bokor „mindenese”. Dél­előtt tanító, délután klubve­zető, színjátszócsoport-veze- tő, este pedig „ügyvéd” és „orvos”. Kérvények seregét fogalmazta ez idő alatt, be­tegeket szállított a kórházba, ha késő este bekopogtak: ta­nító bácsi, tessék segíteni. Bár az iskola „elvileg” vá­rosinak számít, s a település is a megyeszékhely része, csak az utóbbi másfél évti­zedben jutottak villanyhoz, egy jó mélyfúrású kúthoz, telefonhoz. Az út két eszten­dős, Laci bácsi egyik öröme. A városi népfrontbizottság tagjaként „interpellált” érte. Legalább annyira kellett, mint annak idején a villany. Vége lett a petróleumlámpás tanulásnak, s bár a tanyai világ is változik, sokan el­mentek. Már csak huszonhá­rom gyerek maradt az össze­vont első—negyedik osztály­ban. Jövőre tizenhét lesz, aztán mindössze tizenhárom. Laci bácsi, aki már ebben a tanévben nyugdíjba mehetett volna, elgondolkodik ezen. — Lehet, bogy én leszek itt az utolsó tanító, ha ennyire „elfogynak” a gyerekek. Ha az egészségem megengedné, szívesen megvárnám még azokat az apróságokat, akik­nek nagyapját, nagyanyját valamelyik bokorban én ta­nítottam. De eljárt az idő, negyven év igazán hosszú... K anító bácsi — még a lyolcvanévesek is így zólítják — a negyven év ellenére is fáradhatatlan, jó kedvvel kísérletezik, egyet­len tanteremből ötletesen hármat varázsolt. Büszkén sorolja elő, hogy a Varga­bokorban végzett nyolcvan- négy nyolcadikos közül negy­venhét tett érettségi vizsgát, s huszonkettő végzett egyete­met, főiskolát, őket is azzal az útravalóval bocsátotta el, mint a maiakat; az ábécé és az egyszeregy mellé a tiszta becsület igényével. B. E. Tetőszigetelők a jósavárosi 57. számú épületen. (Hammel József felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents