Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 12. KOMMENTÁR llj elnök-régi gondok BRÜSSZELBEN SOKAN ÜGY FOGALMAZTAK: Roy Jenkins tisztsége talán a legkevésbé irigylésre méltó manapság Nyugat-Európában. Pedig a Brit Munkáspárt hajdani jobboldali alvezére tekintélyes funkciót nyert el: az Európai Gazdasági Közösség leg­főbb végrehajtó szervének élén a gaulleista Francois- Xavier Ortoli utódja. Nos, az Európai Közösségek Bizottsága — erre a révre hallgat a csúcsszerv — csakugyan nincs könnyű helyzetben. Az utóbbi esztendőkben ugyanis a „kilen- cek”, vagyis a szűkebb kör: a Közös Piac tagállamai már szinte felhagytak a korábban dátumokhoz kötött integrációs menetrend felelevenítésével, s beérték né­hány vége nélküli vitával. A nyugat-európai politikai unió gazdasági feltételei egyre romlottak, sőt, ma már a tagállamok között heves viták lángja is gyakran fel­lobban. Jenkinsre várna a feladat, hogy ezeket a nézetel­téréseket — a csúcsszerv tekintélyével — elsimítsa. Csakhogy a brit font sterling romlása, az olasz gazdasá­gi válság feszültsége, a nyugatnémet munkanélküliség növekvő tendenciája, a francia kormányzat gazdaság- politikájával szembeni élesedő ellenállás egyenként is elegendő lenne ahhoz, hogy elvonja a figyelmet a kü- löm-külön és együttesen is mind súlyosabb bajokkal küszködő tagállamok összekovácsolására irányuló tö­rekvésekről. Hasztalan idézte beiktatási beszédében Jenkins a nyugat-európai unió atyját: Jean Monnet idejében más képet mutatott a tőkés Európa, mint ma. Akkor még az egységes Nyugat-Európa megteremtését — a politikai célt — a gazdasági eszközök híven szolgálták. Napjaink­ban azonban a tagállamokat más-más gazdasági célok és érdekek vezérlik: ami jó az egyiknek, sérti a másikat. Az olasz—francia borháború, a mezőgazdasági ter­mékek árrendszerének megváltoztatása, vagy fenntar­tása, egyes országok hirtelen hozott védővám-rendel­kezései, a tőkés Európa és az Amerikai Egyesült Álla­mok rivalizálása a világpiacon — mind-mind olyan té­nyező. amely az egység helyett az önös nemzeti érde­keket helyezi előtérbe. Az új elnök tehát a régiek mellett új gondokkal is kell, hogy szembenézzen. Testületének nézetkülönbsé­géről már az első ülésen meggyőződhetett. A tisztségek felosztását ugyanis maratoni hosszúságú, csaknem 14 órán át tartó heves vita előzte meg. Csütörtök este he­lyett csak péntek reggel dőlt el, hogy melyik állam képviselője milyen posztra kerül majd az EGK minisz­tertanácsának nevezett testületben. AMI MEG ÉNNÉL IS MAGASABBRA szítja majd az ellentétek lángját, az még hátravan: az Európai Közösségek Bizottságára vár a feladat, hogy; egyetér­tésre, együttműködésre és közös cselekvésre serkentse a mindinkább széthúzó tagállamokat. Szovjet-portugál kereskedelmi kapcsolatok Moszkvában befejezte mun­káját a szovjet—portugál ve­gyes bizottság második ülése, amelyen megvitatták a két ország kereskedelmi együtt­működése fejlesztésének kér­déseit. A két ország kereskedelme az elmúlt évben folytatta fej­lődését. A Szovjetunió kül­kereskedelmi szervezetei fel­használják a lehetőségeket a portugál áruk importjának növelésére. A kereskedelmi árucsere növekedése hozzájárul a szov­jet és a portugál szervezetek tudományos-műszaki együtt­működési tervének megvaló­sításához az energetika, a gépipar, valamint a mezőgaz­daság és az erdőgazdálkodás területén. A nemzetközi élet hírei SZÓFIA Todor Zsivkovnak, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának, az államtanács elnö­kének meghívására kedden baráti látogatásra Bulgáriá­ba érkezett Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának má­sodtitkára, az államtanács első elnökhelyettese, helyet­tes miniszterelnök. RÓMA Rómában megbeszélések kezdődtek az Olasz Kommu­nista Párt és a Japán Kom­munista Párt vezetői között. A két párt vezetői véle­ményt cseréltek országaik politikai helyzetéről és párt­jaik politikájáról. Ez az első magasszintű kétoldalú talál­kozó a két kommunista párt között. ÚJDELHI Sirimavo Bandaranaike kormánya hétfői hatállyal cenzúrát vezetett - ,,bev JSri Lanka egész területére —, jelentette a Számacsar indi­ai hírügynökség. Az intézke­désre az egyre fenyegetőbb sztrájkhullám adott okot. Mint korábban arról hírtad­Kedvezően alakul a kél ország viszonya Szovjet—olasz tárgyalások Moszkvában Szovjet hivatalos vélemény szerint „a konstruktívitás és a kölcsönös megértés” légkö­re jellemezte Andrej Gromi- ko és a hétfő óta hivatalos látogatáson Moszkvában tar­tózkodó Arnaldo Forlani olasz külügyminiszter első megbeszélését. Gromiko és Forlani kedden délelőtt hosz- szabb eszmecsere keretében mélyrehatóan elemezte a szovjet—olasz államközi kap­csolatok helyzetét, valamint fejlesztésük további lehetősé­geit. Szóba került számos nemzetközi probléma is. A hivatalos tárgyalások el­ső fordulóját követően ked­den délben a szovjet külügy­miniszter villásreggelit adott olasz vendége tiszteletére. A villásreggeli során pohárkö­szöntőjében Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy szovjet részről egészében véve pozi­tiven értékelik a két ország viszonyának alakulását. A Szovjetunió a kapcsolatok el­mélyítésére törekszik, és kész összehangolni a béke megőr­zését és az enyhülési folya­mat továbbfejlesztését célzó erőfeszítéseit Olaszországgal. Világpolitikai kérdésekről szólva a szovjet külügymi­niszter mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza megfé­kezésének szükségességére hívta fel a figyelmet. Fordu­latot kell elérni — mondotta — az egyre veszedelmesebb tömegpusztító fegyverek fel- halmozódásától e fegyverek gyártásának korlátozása, il­letve a későbbiekben a lesze­relés felé. . Ezt célozták az ENSZ-közgyűlés elé terjesz­tett szovjet javaslatok is. Hasonlóképpen elsőrendű feladatnak minősítette And rej Gromiko az erőszak al­kalmazásának teljes kizárá­sát az államközi kapcsolatok­ból. Ezt a célt szolgálta a megfelelő világszerződés meg­kötését célzó szovjet javas­lat, amelyet az ENSZ tagál­lamainak túlnyomó többsége támogatásáról biztosított. Európában — mutatott rá a szovjet külügyminiszter — a legfontosabb feladat a hel­sinki tanácskozáson elfoga­dott elvek következetes ér­vényesítése, a záróokmány­ban foglaltak gyakorlati meg­valósítása. Ezen belül külö­nösen fontos a katonai szem­ben állás mérséklése, a politi­kai enyhülés katonai enyhü­léssel való kiegészítése. A Szovjetuniónak mély meg­győződése — hangoztatta Andrej Gromiko —, hogy a nukleáris fegyver elsőként való bevetésétől való tar­tózkodásnak külön megálla­podásban történő vállalása megfelel minden európai és nemcsak európai nép érde­keinek. Arnaldo Forlani válaszában egyebek között azt hangoz­tatta, hogy kormányának megítélése szerint az olasz— szovjet kapcsolatok az el­múlt években „stabilan fej­lődtek”. Igen jelentékenyek­nek minősítette a gazdasági együttműködés területein el­ért eredményeket, és bejelen­tette, hogy 1976-ban a két ország közötti árucsere érté­ke 1 milliárd 800 millió rubel volt. Hozzátette azt, hogy még sok lehetőség nyílik a kap­csolatok bővítésére. Nemzetközi témákat érint­ve Arnaldo Forlani megálla­pította: egyes nagy nemzet­közi problémákat illetően ál­láspontjaink esetleg nem mindig esnek egybe. Kétség­telen azonban, hogy népeink és országaink egységesek a béke és a biztonság megszi­lárdítását célzó törekvésük­ben.” Adolfo Suarez fogadta a spanyol ellenzéki pártok képviselőit Adolfo Suarez spanyol kor­mányfő kedden délután hiva- lában fogadta az ellenzéki pártok által korábban létre­hozott kilencek bizottságának négy megbízottját. Ezzel a spanyol polgárháború, azaz 40 év óta először jött létre hivatalos kapcsolatfelvétel a kormány és az ellenzék kép­viselői között. A négy főből álló bizottság tagjai: Felipe González Mar­ques, „a megújított” Spanyol Szocialista Munkáspárt főtit­kára Joaquin Satrustegui li­berális vezető, Julio Jauregui baszk nacionalista vezető és Anton Canellas, a katalán demokratikus unió vezetője. Suarez a nap folyamán konzervatív személyiségekkel is tárgyalt a választások le­bonyolításáról. tunk, a Sri Lanka-i vasuta­sok béremelési követeléseik alátámasztására ezelőtt há­rom héttel beszüntették a munkát, majd a sztrájkhoz a szigetország többi szak- szervezetei is csatlakoztak. A kormány erre riadóké­szültségbe helyezte a hadse­reget ! BILBAO Bilbao ipari körzeteinek több mint 60 000 munkása kedden folytatta a sztrájk­ját. A dolgozók általános amnesztiát követelnek a po­litikai foglyok számára és munkabeszüntetésükkel til­takoznak a rendőrségi bruta­litás ellen. Egy Bilbao mel­letti kisvárosban szélsőjobb- oldali elemek robogó gépko­csijukból rálőttek egy, a baszk autonóm törekvéseket támogató személyre, akit a merénylet után súlyos álla­potban szállítottak kórházba. LA PAZ Bolíviai sajtójelentések szerint Mario Vargas ezre­des, munkaügyi miniszter bejelentette, hogy a hadse­reg nemrégiben létrehozott alakulatait felhatalmaztak bizonyos intézkedések meg­tételére, amelyek szavatol­ják a „szociális békét” a bá­nyákban. A Prensa Latina szerint a bolíviai kormány­nak ez az intézkedése fenye­geti a bányász szakszerveze­tek tevékenységét. A bolí­viai bányák a tavaly június­ban bevezetett katonai fel­ügyelet miatt koncentrációs táborokhoz hasonlíthatók. Nyáron a bányamunkások hosszabb időre sztrájkba lép­tek; a kormány több szak- szervezeti vezetőt letartózta­tott és Chilébe deportált. HANOI Kedden reggel a hanoi Ba Dinh-palotában megkezdő­dött a VSZK nemzetgyűlése hatodik ülésszakának máso­dik ülése. Az ülést Truong Chinh, a nemzetgyűlés ál landó bizottságának elnöke nyitotta meg. Öt köve­tően Le Thanh Nghi mi niszterelnök-helyettes szá molt be az 1976. évi népgaz­dasági terv teljesítéséről, is­mertette az 1977. évi terv és költségvetés célkitűzéseit, javaslatokat tett a gazdasá­gi irányító munka megjaví­tására. A nemzetgyűlés szer­dán folytatja munkáját. Washingtoni őrségváltás Carter és csapata Emlékeztetvén az utolsó pillanatig rohangáló kará­csonyi vásárlóra, Jimmy Car- ternek sikerült teljesíteni Ígé­retét: az ünnepekre befejezte kormánya összeállítását. Az utolsó kinevezések már va­lóban lóhalálában, mondhat­ni a gyertyagyújtást csak alig megelőzően történtek meg a georgiai Plainsben, a megválasztott elnök falujá­ban. De majd mindenki, mármint kormányposztért tülekedő amerikai érdekcso­port megkapta a maga kará­csonyi ajándékát. Szokás szerint a nagy trösztök jártak a legjobban, és a Carter megválasztásá­hoz sokban hozzájárult nők, színesek, kisebbségi csopor­tok kapták az „olcsó” és kis­sé kényszerajándékokat; A Carter-kabinet fele közvetle­nül az üzleti világ felső réte­géből lépett — elő, avagy le? Hiszen például Blumenthal pénzügyminiszter alig egyti- zedét kapja majd a bársony­székben, mint a Bendix-kor- poráció igazgatói foteljében. Elmaradt meglepetések A plainsi politikai kará­csonyfa alatt elmaradt vi­szont a meglepetés, ami fel­tétlenül meglepő volt azok számára, akik „izgalmas” ki­nevezésekre számítottak a nagypolitikába „kívülről jött” Cartertől. A tizenkét minisz­teri szék és a hat kormány- szintű állás összesen tizen­nyolc birtokosából hét már ült hasonló, vagy — helyet­tesként — majdnem azonos szintű kabinefpozícióban. S a többi*'is csupán a*tájékozat­lan szemlélő előtt számít „új arcnak”: Carter miniszterei befolyásos tényezők voltak a maguk szűkebb pátriájában. Elsősorban persze Georgia államban, ahonnan nemcsak a Fehér Ház kulcsemberei származnak, hanem fontos miniszterek is: az igazság­ügy-miniszter Bell, a költség- vetési igazgató Lance szoros kapcsolatban volt Carter kormányzóval és Carter gaz­dag farmtulajdonossal egy­aránt. Hogy mennyire, azt Bell kinevezése bizonyítja: a fekete vezetők és liberálisok tiltakozásával nem törődve nevezte ki az új elnök a faji kérdésekben nem éppen „tisz­ta múltú” georgiai bírót ar­ra a posztra, amelyet az ame­rikai elnökök hagyományo­san legközelebbi embereinek juttatnak (Kennedy az öcs- csének, Nixon ügyvédtársá­nak és kampányfőnökének, Mitchellnek). De hát Kennedynek meg­volt az „ír maffiája”, John- sonnak a texasi csapata, Nixon környezetében a’dél- kaliforniaiak, Ford körül a michigani barátok nyüzsög­tek — ez elkerülhetetlen, hi­szen az új elnöknek az egyéb feladatai mellett biztosítani kell magát a többi politikai csoport várható támadásai­val, aknamunkájával szem­ben, és a legjobban a vele jött „otthoni fickókban” bíz­hat. Carter egyébként igye­kezett a befolyások és tájegy­ségek egyensúlyát is elérni kinevezéseivel. Ki kinek nő a fejére? Nehéz előre megítélni a majd csak január 20-án a ha­talom pályájára lépő csapat valóságos belső egyensúlyait: kik nőnek a többi fölé, vagy éppenséggel a fejére. Első­sorban a gazdasági és a kül­politikai kulcsállások betöltő­inek egymáshoz mért hatal­mi viszonya érdekes, hiszen ez határozza meg a kormány­zat programjának hangsú­lyait, gyakran irányát is. A szélesebben értelmezett kül­politikai irányításba egy­aránt beleszól Vance külügy-, és Brown hadügyminiszter, Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó, Sorensen CIA-fő- nök és (a világgazdaság foko­zódó szerepe folytán) Blu­menthal pénzügyminiszter is, a minisztériumok egyéb ve­zető tisztviselői és a Penta­gon tábornoki karáról nem is szólva. Az egyetlen eddig ismert közös vonás az említettek, valamint maga az elnök és alelnöke. Mondale esetében: mind tagja volt a Rockefel­ler család alapította „Trilate- rális bizottságnak”, amely a tőkés világ három központjá­nak (USA, Japán, Nyugat- Európa) együttműködését szorgalmazza. Leegyszerűsíte­ni persze nem szabad a mo­nopóliumok befolyását: a mai kapitalizmus és vezető cso­portjainak személyi összefo­nódása legalább annyira bo­•UGÖiJOUi^ .iuíij Vioiujcj nyolult. mint e csoportok er- dekküzdelme. Cselekvő alelnök Mindenesetre: amíg a vi­lág csak latolgathatja, minő lesz a tengely, avagy a tengely­akasztás mondjuk Vance és Brzezinski, Kissinger „két ka­lapjának” örökösei között (és ez miként realizálódik a vi­lágpolitikai lépésekben), ad­dig egy dolgot ugyancsak nem szabad elfelejteni: az ameri­kai politikai rendszerben nagy az elnök hatalma, s Carter alighanem élni is fog vele. Akivel viszont „meg­osztani” ígéri a hatalmát, az Mondale alelnök. Az elnökvárományos már a csapat kiválasztásában is ú} szerepet r kapott, és a jelek szerint az várja a 'kormány­zási és fehér házi gyakorlat­ban is. Ha ez így folytató­dik, történelmi precedenst te­remtene Carter, hiszen Mon­dale elődei a második ember posztján sok mindennel töl­tötték idejüket. („Egy szív­dobbanásra az elnöki szék­től”), csak a kormányzási ügyekkel nem, abba nem volt beleszólásuk. Avar János Kuba oroszul tanul A kubai Radio Rebelde alig több, mint két évvel ezelőtt indította meg — akkor még kísérleti jellegű — orosz nyelvű adását. A két tanfo­lyamon — kezdő és haladó — a jelenlegi felmérések szerint több, mint 30 ezren vesznek részt rendszeresen, de rajtuk kívül még több ezer külön­böző korú és foglalkozású ember érdeklődik az orosz nyelv iránt. A rádióadások rendszeres hallgatóinak túl­nyomó többsége már ír és ol­vas oroszul, s az élő beszéd­ben is jelentős eredményeket mutat. Ezt nagymértékben elősegíti, bogy a kicsiny, tá­voli településeken élő hall­gatók heti egy alkalommal, vasárnap a kerületi közpon­tokban csoportos foglalkozá­son vesznek részt a „rádiós” tanárok vezetésével. A rádiós tanfolyam részt­vevői 1976-ban újabb ösz­tönzést kaptak. A moszkvai rádió, a Radio Rebelde és a Komszomol Központi Bizott­sága kezdeményezésére a hallgatók speciális versenyen vehetnek részt. Kezdő és ha­ladó szinten egyaránt két szakaszban folyik a versen­gés: a több, mint kétezer résztvevő az első szakaszban írásban válaszolt a feltett kérdésekre, és beküldte egy- egy, a rádióban hallott szov­jet dal és elbeszélés rövid kivonatát — mindezt termé­szetesen orosz nyelven. Az írásbeli forduló határideje november 7. volt. Ezt köve­tően a bíráló bizottság kivá­lasztja a 120 legjobb ver­senyzőt, akik Havannában szóbeli versenyen vesznek részt. A verseny végeredmé­nyét január 28-án, Jósé Mar­ti születésének évfordulóján hirdetik ki, s mindkét cso­port hat legjobbja első díj­ként szovjetunióbeli utazá­son vehet részt.

Next

/
Thumbnails
Contents