Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. január 30. o Vigyázz, jön a kapus! A tanulás estére marad... Messziről megismerni őket kamaszos vonásaikról, bozontos üstökűkről, kissé lomha járásukról, s főként dagadtra tömött aktatáskájukról. Diákok. A vonaton vi- horászva, rendetlenkedve utaznak — nem úgy, ahogy azt a legtöbb felnőtt elvárná tőlük... Megyénkben 3500 ipari tanuló és középiskolás fiatal utazik naponta valamilyen járművel — többnyire vonattal — iskolába. Közülük csaknem kilencszázan Nyíregyházára járnak be. Tanítás vagy tanulószoba után — a délután megmaradt óráit többségük jobb híján a vasútállomásokon, MÁV- pályaudvarokon tölti. Fontos kérdés, hogy mivel és hogyan? Nyíregyházán, a vasúti pályaudvarról kora délutántól estig nem „fogynak el” a diákok. Sokan az étel- és italautomaták közelében álldogálnak, mások tétlenül lézengenek az utasok között, többen rejtvényt fejtenek, vagy regényt olvasnak, mások kis csoportokba verődve beszélgetnek. A várótermek közül az egyik üres. Nem ok nélkül, ugyanis zárva tartják — pedig ez a diákváróterem! A másik helyiségben Jüst szürkíti, nehezíti a levegőt. A padokon üldögélők között itt is, ott is diákokat látni. Hajnal Éra a Kölcsey Gimnázium és Szakközépiskola harmadikosa. Demecserböl jár be naponta: — Tanulószobás vagyok, az iskolában 3-4 tárgyból el tudok készülni, a többi estére marad. Fazekas László a 110. számú szakmunkásképző intézet harmadikos diákja így szól közbe: — Itt az állomáson nem lehet tanulni. Nagy a zaj, sokan rádióznak, beszélgetnek körülöttünk. Sajnos a diákváróterembe már jó ideje nem mehetünk be. Festették, aztán kiállítást rendeztek benne... Most is zárva van, ki tudja miért? Gégény- ből járok be, s naponta 2-3 órát töltök az állomáson. A tanulás persze otthonra marid. Paulik László szintén a „110-es" tanulója. Gávaven- csellői, s délutánjaiból 3-4 órát tölt a váróteremben. Ö is a diákvárótermet hiányolja: — Ott legalább az írásbeli feladataimat leírhattam. Annyival is kevesebb maradt estére. Ebben a váróteremben csak ellógom az időm. Amikor akadnak haverok, beszélgetünk, ha meg nincs ismerős, olvasok vagy rejtvényt fejtek. A semmittevésben is ki lehet fáradni. Nem könnyű otthon este 8-9 óráig tanulni, reggel pedig fél 5-kor kelni... Az állomásfőnök nem tud arról, hogy a diákvarótermet még mindig zárva tartják. Serflek István kapushoz^ fordulok: — Én zártam be a várótermet — mondja —, mert csak magam vagyok kapus, s nem győzök felügyeletet tartani. Ha nem vagyok velük, nem figyelek rájuk, egyesek megrongálják az asztalokat, a padokat. Kártyáznak, dohányoznak ... Szóval van baj velük. Régebben az iskolák gondoskodtak a felügyeletről. Akkor rend volt. Most is az kellene ... Tőlem is tartanak, ha valamelyik meglát, már figyelmezteti a többit: „Vigyázz, jön a kapus!” De amíg egyedül vagyok, nem lehetek mindig velük... Sokat beszélünk mostanában a szabad idő hasznos eltöltéséről. Ügy tűnik, a bejáró diákok részére ennek lehetőségét még nem mindig és nem mindenütt sikerül megteremteni. Pedig a lehetőségek Nyíregyházán adottak lennének. Csak egy kulcs kellene, amivel kinyitják a várótermet, s egy felügyelő, aki vigyáz a rendre. Kádas Viktória A betétkönyv Laci és Marika egy éve házasok. Három évig jártak együtt az esküvő előtt, a szülők az azóta eltelt év alatt úgy látták: a fiatalok békében, egyetértésben élnek. Ezért lepődött meg Marika édesanyja, amikor egyik nap elment a fiatalok albérletébe és kisírt szemmel találta lányát. Faggatta Marikái: — Laci? — Laci! — válaszolta Marika. Csak nagy nehezen sikerült kihúznia belőle az édesanyjának, hogy mi is történt tulajdonképpen. A fiatalok szorgalmasan gyűjtögetni kezdték a pénzt. Nemrégiben együtt volt a betétkönyvben tízezer forint. Laci javasolta, hogy váltsanak autónyeremény-betét- könyvet! Marika beleegyezett, hogy átírassák a betétkönyvüket autónyereményre. Pár nap múlva Laci meg is csináltatta az új betét- - könyvet, „Marika” jeligét választva névadóul. Vacsora után szóba került a betétkönyv, a legközelebbi sorsolás, a nyerhető kocsi márkája. Marika egyszer csak azt mondta: ha nyernének egy autót, természetesen nyomban eladnák, hiszen lakásra kell gyűjteni! Laci meghökkenve kapta fel a tejét. Ilyesmire eddig ő nem is gondolt — mondta —, csak Mesterségünk címere SZAKMUNKÁSVIZSGA ELŐTT Egy szakmunkás életében felejthetetlen az a pillanat, amikor először szerel ösz- sze egy fémszerkezetet, először dolgozik hegesztőpisztollyal, vagy első alkalommal engedelmeskedik kezének az esztergagép. Aztán egyre bonyolultabb, mind tökéletesebb darabokat tud készíteni, de a jobbat alkotás varázsa változatlanul fogva tartja. Ebben az évben megyénk szakmunkásképző intézeteiben 2650 tanuló végez, s tesz bizonyságot a szakmai ismeretek elsajátításáról. A nyíregyházi 110-es számú szakmunkásképző intézet három utolsó éves tanulóját kértük meg, beszéljenek mesterségükről, s arról, hogyan készülnek hivatásukra. „Lakatos leszek” — Még hetedik osztályos koromban eldöntöttem, hogy vas- ás fémszerkezet-lakatos leszek, — mondta Petró István. Édesapámnak is ez a szakmája, gyakran láttam, hogyan dolgozik. Tőle kaptam kedvet ehhez a mesterséghez. Ha egy-egy bonyolult dolgot csinálok, még ma is megbeszélem vele, tanácsot kérek tőle. Főként szerkezeteket szeretek készíteni. Minél bonyolultabb, annál jobb. Ezt itt. a HAFE-nél — ahol gyakorlaton vagyunk — észrevették. s nehezebb feladatokat is rám bíznak. Szeretem próbára tenni, mit tudok. Ezért csináltam meg a mintegy nyolcvan centiméter magas, (építkezéseken használt) összetett mozgásokat végző daru modelljét is. Majdnem egy hónapig tartott a munka. Odahaza is szívesen szerelgetek. Magam csináltam a kis kerti traktort, a hegesztőtrafót és a fűrészgépet is. Nagy élmény az, amikor az ember keze nyomán valami új születik meg! Századmilliméterek — Nagyon nagy pontosságot igényel a szakmám — mondja Simon Ferenc esztergályos tanuló. Itt tized-, sőt századmilliméter eltérések miatt is selejtessé válhat a termék. Eleinte bizony nem volt könnyű ilyen pontossággal dolgozni, de ma már nem okoz nehézséget. Amikor először esztergáltam, még nagyon izgatott voltam, vajon sikerül-e jól megcsinálnom. Ha nem is úgy. ahogy most menne, de azért sike. rült, bár akkor még segített nekünk a mesterünk. Ma már egyedül dolgozunk. Szeretem ezt a szakmát. Nagy öröm, ha sikerül egy-egy nehéz munkát • pontosan megcsinálni. Beneveztem az Alkotó ifjúság pályázatra is, ahol minaret makettemmel iskolai 5. helyezést értem el. A szakmunkásvizsga megszerzése után itt szeretnék elhelyezkedni a HAFE-nél, Tetszik- az itt végzett munkám. s megszoktam a környezetet is. A keringő víz — Kézügyesség és figyelem kell a mesterségemhez, — mondja Rácz András, aki a központi fűtések szerelését tanulja. Vigyázni kell. hogy a radiátorokat úgy állítsuk be, hogy keringeni tudjon bennük a víz. Jól kell tudni hegeszteni, mert a rosszul összedolgozott vezetékekből a víz kifolyik. Én különösen hegeszteni szeretek — jó látni. ahogy olvad az anyag. Felejthetetlen az a nap, mikor először tartottam a kezemben hegesztőpisztolyt, hiszen nagyon vártam már azt az időt. Ha most visszagondolok rá, látom, hogy még nagyon nagy volt a varrat, nem lett egyenletes, mégis nagy élmény számomra. Ma már a kisebb hibákat is jobban észreveszem, s addig csinálom, míg nem vagyok a végzett munkámmal elégedett. Kántor Éva „Mozogj többet!” Politika, termelés, sport, kultúra—Új programjukat készítik a MEZŐGÉP KISZ-esei Az üzemek, termelőszövetkezetek és intézmények fiataljai még az előző mozgalmi év akcióprogramja alapján dolgoznak, de már készülnek a felmérések: mi az, ami nagyon jól sikerült eddig, mit lehetne érdekeset, ötleteset, hasznosat csinálni a következő hónapokban. A hármas tavaszi ünnep, a forradalmi ifjúsági napok eseményei zárják az előző akcióprogramot. Az üzemi fiatalok idén is a termelés segítésében végezték a legtöbbet. KISZ-es vállalásaikat is úgy tervezték, hogy elsősorban ebben nyújtsanak ' többet. Szalay Sándor, a MEZŐGÉP nyíregyházi gyáregységének KISZ-bizottsági titkára is ezt említi: KISZvédnökséggel — Év elején meghívjuk a vállalat vezetőjét a taggyűlésünkre. Ott minden KISZ- tag meghallgatja az előző év eredményeiről, gondjairól szóló összegzést. Ez azért hasznos nekünk, mert így a vállalásainkat a gyár céljaihoz tudjuk igazítani. Ugyanakkor mind a nyolc gyáregységnek is jó ez, mert a fiatalok gazdasági szempontba hasznos vállalásokat tesznek. Idén például 2 ezer darab úgynevezett nehéz felépítményt készítünk az NDK-nak, KlSZ-védnökség- gel. A megyeszékhelyen csak egy üzemben, a MEZŐGÉP nyíregyházi gyáregységében vezettek be egy eddig ismeretlen szervezeti formát a KISZ-életben. — Elég nagy létszámú alapszervezeteket alakítottunk — folytatja Szalay Sándor. — Az 1-es 90 főből áll. Négy — különböző területért felelős — KlSZ-csoport- ra osztottuk a tagokat ebben az alapszervezetben. Az akcióprogramot úgy készítjük el, hogy csak körvonalazzuk a tennivalót. Például: névadó ünnepséget kell szervezni a vállalatnál. Ekkor a kulturális ügyekért felelős KISZ-csoportot bízzuk meg a szervezéssel. Az egyéni felelősség változatlanul megmarad, mert ez a KISZ-esoport személyre szólóan megosztja a feladatot a tagok között, így aztán nem fordulhat elő olyan eset, hogy a csoport felelőssége „elúszik”. Minden akciónál van egyéni felelős is. A további három KISZ- csoport reszortja: a termelési, a gazdasági munka, a másik a honvédelmi és sportaz jár a fejében, hogy lehet egy kocsijuk! Ö nyomban megszerezné a jogsit, és milyen nagyszerű is lesz majd kirándulni, erre-arra menni... Ifjú neje ellentmondott: szó sem lehet arról, hogy megtartsák a kocsit. A lakás az első és kell a pénz. Laci visszavágott: és ha nem nyernek, akkor hogy lesz lakás? Ügy kell nézni majd az autót, mintha az ölükbe pottyant volna és attól függetlenül kell a lakásra gondolni! — A kocsi marad! — Nem marad! — De igenis, megtartjuk! — Eladjuk! És alaposan összevesztek. A mama töprengett, mit is tegyen? Ekkor lépett be Laci. Köszönt a mamának, odalépett Marikához és megcsókolta. Leült, benyúlt a zakója belső zsebébe, és elővett egy rendes, szokásos betétkönyvet. „Visszaraktam ilyenbe a pénzt, ez legalább biztosan kamatozik...” Egymásra néztek Marikával. Aztán egy hatalmasat nevettek. Tarnavölgyi György terület, míg a harmadik csoport a pályázatokért, versenyek megszervezéséért a felelős. Összeszokott kollektívák Nemcsak ez az egyetlen „újság” ennél a vállalatnál. Az idei akcióprogramban nagyon fontos szerep jut a testedzésnek, a tömegsport fejlesztésének. Kiadták a jelszót: mozogj többet — s nem maradtak meg csak a szépen hangzó elnevezésnél. — Pedig elég nehéz mindent előkészíteni. Nincs sportpályánk, de ez nem akadály. Egyébként most alakítják ki a KISZ-esek az udvaron. Társadalmi munkával készül. Addig részletmegoldásnak kínálkozik: a műhelyek és a kapu közti betonozott területet használjuk futófolyosónak, minden csütörtökön kimegyünk az erdei tornapályára. Testvéralapszervezetekkel — Velünk jönnek testvér- alapszervezetünk, a kórház és véradóállomás és a Szabolcs Cipőgyár KISZ-esei is — mondja a KISZ-titkár. — Elméleti sportvetélkedőt évente kétszer rendezünk. Honvédelmi Kupa elnevezésű versenyünkön lövészet, terepfutás szerepel. Kézilabda, labdarúgás, asztalitenisz, lövészet és sakk sportágakban évente lebonyolítjuk a vállalati bajnokságot. Ez szinte tömegsportjellegű, mert a 220 KISZ-tagon kívül idősebbek és fiatalabbak egyaránt részt vesznek a bajnokságon. Ne feledkezzünk meg a természetjárásról sem: a múlt évben például négyszer voltunk közösen kirándulni. Megyei I osztályú labdarúgócsapatunk van a SZÁEV-vel közösen Ezeket az akciókat az idei programunkban is tervezzük Tóth Kornélii KM
