Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 28. NŐK A MAI MONGÓLIÁBAN Z EGYKOR ELMARADT SIVATAGI ORSZÁGBAN A FORRADALOM GYŐZELME ELŐTT AZ ASSZONYOK ÉS A LÁNYOK SZINTE RABSZOLGASORBAN ÉLTEK. MA A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A NŐKET OTT TALÁLJUK A TERMELŐMUNKA ÉS A KULTÚRA MINDEN FONTOS TERÜLETÉN, MIND TÖBBEN VÉGEZNEK KÖZÜLÜK MAGASABB ISKOLÁKAT ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK FEJLŐDÉSE HOZZÁJÁRUL AHHOZ, HOGY A MONGOL ASSZONYOK MIND TÖBB IDŐT FORDÍTHASSANAK CSALÁDJUKRA, ÖNMAGUK MŰVELÉSÉRE. A köztársaság ipari üzemeiben egyre több nő sajátítja el a berendezések és gépek kezelését. Ebben az ulanbátcri középiskolában fiúk-lányok együtt tanulnak a korszerű nyelvi laboratóriumban. A helyi tanácsok, üzemek és intézmények óvodáiban a kicsinyek magas színvonalú ellátásban részesülnek. A mongol nők számára is egyre inkább mindennapos eseménnyé válik a rendszeres fodrászhoz Szakszervezeti kongresszus Portugáliában Csütörtökön délelőtt négynapos országos szakszervezeti kongresszus kezdődött a portugál fővárosban. Olyan antikapitalista platformon álló szakszervezetek vesznek részt rajta, amelyek összekapcsolják a dolgozók anyagi és szociális helyzetének javításáért folytatott harcot a szocialista társadalom kivívásáért folytatott küzdelemmel. A kongresszus jelszava: „A dolgozók egységéért”, az „Intersindical átszervezéséért”. A kongresszusi küldöttek az előkészítő bizottság javaslata alapján három dokumentumot vitatnak meg: at akcióprogramot, az átszervezendő szakszervezeti központ (Intersindical) új működési szabályzatát és a szakszervezetek működéséről szóló törvénytervezetet, amelyet jóváhagyásra a parlament elé terjesztenek. Hírmagyarázónk írja: Világos a képlet: a portu- képet festettek Portugália jegál kormánypártnak, a szocialistáknak nincs ínyére az egységes szakszervezeti mozgalom. Soares pártja a szociáldemokratákkal együtt eleve ellenzi a szakszervezeti egység gondolatát. Ám akárcsak a szocialisták kongresz- szusán — ahol a küldöttek mintegy negyedrésze a szocialista kisebbségi kormány politikáját élesen bírálta —, a szakszervezeti mozgalom továbbfejlődésének megítélésében sem egységes a szocialista tábor. Közismert, hogy az Intersindicalban is sok szocialista tevékenykedik, azzal a céllal, hogy a társadalmi és gazdasági vívmányokat megvédelmezze, a demokratikus átalakulást — beleértve a munkások részvételét az üzemek vezetésében és a politikai döntésekben — elősegítse. Az Intersindicalba tömörült szakszervezetek komor lenlegi állapotáról. Több százezer a munkanélküli, s még azok sem érezhetik magukat biztonságban, akik állásban vannak: a kormányzat ugyanis egyelőre felfüggesztette a kollektív szerződésekről folytatott tárgyalásokat. Ilyen körülmények között jogos az igény, hogy Portugáliában fennmaradjon a munkásegység, az egységes szakszervezeti mozgalom. Az Intersindical tanácskozásának küldöttei 'bizonyára az egység mellett szállnak síkra, miközben Soaresék máris ellenmozgalmat szerveztek: „Nyílt levél” elnevezéssel reformista szövetség megalakítását tervezik. Nem kétséges, hogy ez a törekvés ellentétben áll a portugál munkásosztály érdekeivel, s tovább kuszálja az amúgy is meglehetősen szövevényes portugál belső erővonalakat. Két menet között B újév első hónapja a nemzetközi politikában is a számvetés időszaka. Az elmúlt hónapok eredményeinek és sikertelenségeinek elemzése itt is nélkülözhetetlen, de különösen fontos ott, ahol alapvető politikai céljainkat érintő kérdésekről van szó. A szocialista országok diplomáciája az 1976-os esztendőben is figyelemre méltó erőfeszítéseket tett a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása, az enyhülés folyamatának fenntartása és erősítése érdekében. Ezek sorában különös jelentőséget tulajdonított azoknak a fórumoknak, ahol a katonai szemben állás mértékének csökkentéséről, végeredményben a háborús veszély kiküszöbölésének lehetőségeiről volt szó. Az elmúlt időszakban Európában kiszélesedtek a fegyveres erők korlátozásának feltételei. A biztonságra és együttműködésre vonatkozó helsinki alapelvek kielégítő indítékokat tartalmaztak ahhoz, hogy kontinensünkön katonai területen is megkezdődjenek a hidegháború felszámolásának folyamatai. Indokolt volt tehát a várakozás, amely 1976-ban a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat kísérte. A szocialista országok az elmúlt évben is több kísérletet tettek, hogy a tárgyalásokat kimozdítsák a holtpontról. A NATO országai azonban hosszabb időn keresztül nem válaszoltak érdemben ezekre a lépésekre, s változatlanul ragaszkodtak az általuk kiszámított erőviszonyok alapján az „aszimmetrikus” csökkentés és a kölcsönös biztonságot sértő „egyenlő plafon” elvéhez. Mindezt olyan jelenségek kísérték, amelyek joggal keltettek aggodalmat az enyhülés hívei között. Kiderült ugyanis, hogy miközben a NATO érdekelt tagállamai Bécsben a csapatok és fegyverzetek csökkentéséről tárgyaltak, az Egyesült Államokkal létrehozott új társas viszonynak megfelelően éppen ezek megerősítésére törekedtek. Ez mindenekelőtt a hagyományos erők fejlesztésében, a fegyverzetek minőségi változásában es egységesítésében, a közös tervezés megvalósításában és a katonai költségvetés nagymértékű növelésében jutott kifejezésre. E tervek valóra váltása során azonban számolniuk kellett a közvélemény ellenállásával, miután a politikai enyhülés teremtette légkörben ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása nehezen volt indokolható. Ennek tulajdonítható a NATO vezetői részéről utóbbi időben elhangzó nagyszámú nyilatkozat, amely a külső fenyegetések fokozódására, a nyugati érdekek aláaknázásá- nak veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nyilván úgy vélik. hogy a mesterségesen létrehozott fenyegetettségi érzés elősegítheti a katonai programok végrehajtásához szükséges légkör kialakulását. NAPIRENDED a ciprusi kérdés M akar i ősz—Den ktas-ta Iá I kozó B 1976-os esztendő tehát nem hozta meg Bécsben a várt eredményeket. A szocialista országok azonban változatlanul jelentős erőfeszítéseket tesznek a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások sikere érdekében. Ezt bizonyítja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legutóbb Bukarestben kiadott nyilatkozata is. A tizedik fordulót követően, az elkövetkezendő hónapokban tehát a nyugati partnereké a szó. Kultúránk nagykövetei A berlini magyar házban Mindenképp fontos ponthoz érkezett az immár másfél évtizedes múltra visszatekintő ciprusi probléma. Nicosia nemzetközi repülőterén, amely az 1964 óta a szigetországban tartózkodó ENSZ békefenntartó haderő ellenőrzése alatt áll, csütörtökön Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke találkozott Rauf Denktassal, a Ciprusi Török Közösség vezetőjével. A két politikus most először tárgyal személyesen egymással, mert g korábbi közösségközi' tárgyalásokon, — amelyek egyébként egy éve szakadtak meg — a görög cipriótákat az azóta poli- tikailag"leszerepelt Glafkosz Kleridesz képviselte. Nagy jelentőségű a ciprusi probléma rendezése szempontjából, hogy Rauf Denk- tas, aki pár hónappal ezelőtt e sorok írójának azt mondotta: „Makariosszal mi sohasem fogunk megegyezni”, most mégis tárgyalóasztalhoz ült vele. Ez egyben azt is jelzi, hogy a két közösséget elválasztó bizalmatlanság falán — egyelőre nagyon is keskeny — rés keletkezett. Az 1974 nyarán végrehajtott török katonai intervenció nyomán szinte ténylegesen kettéosztott szigetország jövője szempontjából sorsdöntő a két közösség közötti párbeszéd felújítása. Biztató az is, hogy a két közösség közötti párbeszéd felújítása az ENSZ égisze alatt történik, mert — a NATO-mesterkedések elhárítása szempontjából — fontos, hogy a világszervezetnek szerepe legyen a ciprusi probléma rendezésében. Az első Makariosz—Denktas-talál- kozóról közleményt nem adtak ki, csupán annyit jegyeztek meg, hogy a tárgyalások jó légkörben zajlottak le és hasznosak voltak. E biztató kezdet után még hosz- szú út vezet a megegyezésig. Az bizonyos azonban, hogy bármilyen megállapodás csak akkor lehet életképes, ha — a két fél jogainak biztosításával — megőrzi a független, területileg egységes és el nem kötelezett Ciprusi Köztársaságot. Gondolom, mások is úgy vannak: ha már megismerkedtek egy kicsit az NDK fővárosával, egy kis hazai hangulatot keresnek. Meg is találja ezt itt a látogató, hiszen a Magyar Kultúra Háza kiállítótermeiben túlzás nélkül, egy darab Magyarország fogadott. Dr. Kerekes Lajos igazgató szerint ez is az intézménynek egyik fontos célja. A baráti országok hasonló berlini intézetei közül a mindössze négyesztendős magyar ház a legfiatalabb, de kétségtelenül az egyik leglátogatottabb is. Kiállításait 8-10 ezren tekintik meg, köztük természetesen sok az NDK-ban dolgozó magyar. A szomszédban, a magyar boltban könyveket, hanglemezeket, magyaros dísztárgyakat válogatnak, s bizony egyik-másik polcnál a sorban állás is megszokott. A ház előtt hatalmas hirdetőtábla hívja fel a járókelők figyelmét a rendezvényekre, például filmjeink közül a Tízezer nap, vagy a' Húsz óra bemutatóira, az urbanisztikai előadásra, a magyar közművelődés vagy a népfrontmozgalom ismertetésére, költői estre, műfordítók találkozójára... — Nemcsak Berlinben, de más városokban is tartunk előadásokat, így aztán Drezdától Rostockig, a Keleti-tengertől Suhl megyéig, úgyszólván mindenütt ott vagyunk — mondja dr. Kerekes Lajos. Ami a ház irodalmi műsorait illeti, sokan meghallgatták Kalász Mártont és Szabó Magdát. Nagy sikerük volt a fordítóknak, akik sok magyar művet ültettek át németre, mint például Vera Thies, Jörg Buschmann, Csongár Álmos. A magyar humorból is kaptak ízelítőt a látogatók, méghozzá illetékes előadótól: Brachfeld Siegfriedtől. S ha már az ízelítőről esett szó: egy csésze magyaros za- matú kávét is szívesen fogyaszt itt a vendég. (Most az emeleti kiállítóteremben éppen két fiatal iparművész, Horváth Márta és Szilágyi Júlia mutatkozik be ékszer-, illetve textilmunkákkal.) Az először Berlinbe látogatók egyébként könnyen eltalálnak a magyar házhoz: Berlin szívében, a városházához vezető sétányon mindössze néhány percre van a földalatti vagy a gyorsvasúti megállótól... (b. 1.) SMITH A PUSKAPOROS HORDÓN A londoni Morning Star karikaturistája így látja a rhodesiai fehértelepes rendszer helyzetét.
