Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. január 26. Napi külpolitikai kommentár Mérgezett levegő MOSTANÁBAN VILÁGSZERTE sok szó esik a környezetvédelemről. Mind többen sürgetik a nemzetközi összefogást a légkör szeny- nyezése ellen. Ügy tűnik, érdemes lenne megfogadni ezt a tanácsot a politikai légkör mérgezőivel szemben is. Azok, akik az elmúlt hét végén újabb merényletet követtek el a Német Demokratikus Köztársaság bonni képviselete ellen és mindazok, akik különböző szinteken mögöttük állnak — nemcsak a szó szoros értelmében mérgezik a levegőt maró gázt tartalmazó bombájukkal, hanem átvitt értelemben is Az újra és újra bezúzott ablakokon át behajított szerkezetek nemcsak a külképviselet munkatársainak egészségét károsították — ez pedig sajnos orvosi tény, — hanem Európa egészségét is. Ha valamelyik állam fővárosából olyan hírek érkeznek, hogy ott nem tudják, vagy nem akarják biztosítani egy ország külképviseletének nyugodt, zavartalan munkáját, a közvélemény ellenszenvvel fogadja az ilyen jelenségeket. A nemzetközi jog egyértelműen előírja a diplomáciai missziók védelmét, az úgynevezett bécsi konvenció pontosan félreérthetetlenül megszabja a fogadó állam ezzel kapcsolatos teendőit. Ebben az esetben ráadásul a szokásosnál is fontosabb lenne, hogy Bonnban is maradéktalanul megvalósuljanak e konvenció előírásai. A közeli múlt történelme megmutatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolata rendkívüli jelentőségű, a két ország kétoldalú érintkezését meghaladó nagyság- rendű kérdés, amely — nem túlzás — befolyásolja az összeurópai, így a világhelyzetet is. Helsinkihez olyan út vezetett, amelynek egyik legfontosabb állomása annak a kölcsönös elismerése volt, hogy a sajátos történelmi fejlődés során két különböző társadalmi és politikai rendszerű szuverén német állam jött létre. A MERÉNYLŐK ÉS MEGBÍZÓIK a jelenlegi európai status quónak ezt az egyik döntő pillérét támadják. Ezt teszik a jobboldali ellenzék, a CDU és a CSU politikusai — ezt megszokhatta a világ. Azt azonban nem lehet megszokni, hogy sem a jobboldali támadások, sem a tényleges merényletek nem találnak azonnali, félreérthetetlen visszautasításra a hivatalos Bonn részéről. Csak határozott fellépéssel segíthetne az NSZK kormánya a legmagasabb rendű „politikai környezetvédelemben”, a minden tekintetben tiszta levegő megteremtésében. Harmat Endre Szovjet-koreai tárgyalások Moszkvában kedden folytatódtak Alekszej Kc*zigin szovjet miniszterelnök megbeszélései Pák Szong Csollal, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjával, a KNDK miniszterelnökével. A baráti, tárgyszerű légkörben lezajlott találkozón folytatták a szovjet—koreai együttműködés elmélyítésével kapcsolatos alapvető kérdések áttekintését. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a két ország közötti gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének. Folytatták a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdésekről megkezdett eszmecserét is. Pák Szong Csői kedden megkoszorúzta a Lenin-mau- zóleumot és virágot helyezett el az Ismeretlen katona sírján. Luis Corvalán nyilatkozata A Chilei Kommunista Párt fokozza erőfeszítéseit a fasiszta juntával szembeni ellenállási mozgalom megszilárdítására, a szocialisták és a kommunisták szövetségének elmélyítésére, a chilei haladó erők akcióegységének megteremtésére — jelentette ki a Volsktimme című osztrák lapnak adott nyilatkozatában Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. A párt tevékenységének célja — mint hangsúlyozta — az elnyomás felszámolása, a junta megdöntéséért vívott harc kiszélesítése. Meg kell szilárdítani a kommunisták és a szocialisták egységét és összeforrott- ságát és megállapodást kell elérni a kereszténydemokratákkal — hangsúlyozta a Chilei Kommunista Párt főtikára a Giorni című olasz hetilapnak adott interjújában. Azon a véleményen vagyunk — hangsúlyozta Corvalán —, hogy számos olyan kérdés van, amelyben meg lehet állapodni ezekkel az erőkkel. Természetesen vannak nehézségek is, de megvannak a feltételek ezek kiküszöböléséhez. Egyiptom kölcsönt kap a Nemzetközi Valuta Alaptól Az A1 Ahram című kairói napilap kedden azt írta, Egyiptom és a Nemzetközi Valuta Alap „előzetes megállapodásra” jutott. E megállapodás sürgeti az egyiptomi gazdasági élet megreformálását és további hiteleket helyez kilátásba az ország fizetési mérlegében mutatkozó krónikus deficit részleges áthidalására. A megállapodás értelmében a Nemzetközi Valuta Alap 140 millió dollár kölcsönt nyújt Egyiptomnak. A kölcsön folyósításának „feltétele”: Egyiptom még 1977- ben „gazdasági stabilizációs” programot hajt végre. Az A1 Ahram továbbá közölte, a hosszú lejáratú gazdasági és pénzügyi reformtervről, valamint a Nemzetközi Valuta Alap nyújtotta segély növeléséről folytatják a tárgyalásokat. Kairó ugyanis a következő három esztendőben 450 millió dolláros segélyt szeretne kapni a nemzetközi pénzügyi szervtől. Abdel Moneim el-Kaiszuni gazdasági ügyekkel megbízott egyiptomi miniszterelnök-helyettes és John Gunter, a Nemzetközi Valuta Alap közel-keleti osztályának igazgatója kedden tanulmányozta az egyiptomi gazdaság talpraállításának programját. Egyébként a 140 millió dolláros hitel folyósításáról szóló „előzetes” megállapodást februárban öntik végleges formába. Képtávírón érkezett Levél a Fehér Házból AZ USA ALELNÖKE BONNBAN. Walter Mondale amerikai alelnök (jobb oldalt) hétfőn villámlátogatásra Bonnba érkezett. A repülőtéren Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár, külügyminiszter fogadta. Kedden délután megkezdődött Walter Mondale amerikai alelnök és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár megbeszélése. A két politikus egy órán át négyszemközt tárgyalt, majd csatlakozott hozzájuk Genscher nyugatnémet kül- ügy-, Apel pénzügy- és Friderichs gazdaságügyi miniszter, valamint Wischnewski kancellári államminiszter. SMITH ISMÉT NEMET MONDOTT. Ian Smith, a rhodesiai fehértelepes rezsim miniszterelnöke elutasította az angol kormánynak a többségi uralom megvalósításáig tartó átmeneti időszakra vonatkozó javaslatait. A tényt Smithnek és Ivor Richardnak (középütt), a genfi Rhode- sia-konferencia elnökének rövid megbeszélése után jelentették be Salisburyban. A brit fővárosban mély csalódást váltott ki a Rhodesia jövőjével kapcsolatos tárgyalások kudarca. Crosland külügyminiszter kedden a parlamentben beszédet mondott, amelyben ismertette a válság részleteit. Crosland egyben utasította Ivor Richard nagykövetet, a genfi konferencia brit elnökét, hogy maradjon továbbra is Afrikában és folytassa tárgyalásait a dél-afrikai kormány és a színes bőrű lakosság képviselőivel. (Kelet-Magyarország telefoto) A holland szakszervezetek hadüzenete Hadat üzentek a holland szakszervezetek a kormánynak, mivel Den Uyl miniszterelnök nem hajlandó teljesíteni a dolgozók bérköveteléseit. A szakszervezeti szövetség elnöke bejelentette, hogy amennyiben a jövő hétig nem sikerül megegyezésre jutni a kormánnyal és a munkáltatókkal, sztrájkokat indítanak az országban. .a főszakács marad” sajtótájékoztatóra várva még csak néhányan üldögélünk a Fehér Ház sajtószobájában, s hogy az idő gyorsabban és hasznosabban teljen, megpróbáljuk összegezni a Fehér Házban végbement változásokat. — Először is — mondja az egyik kolléga — elment Ron Nessen, a szóvivő, aki naponta fél 12-kor tájékoztatott bennünket az elnök aznapi tevékenységéről és válaszolgatott kérdéseinkre. — Igen — hagytuk jóvá — Ron Nessen elment. Egyébként ideje is volt, mert nagyon megváltozott, a hatalom gőze erősen a fejébe szállt. Mikor két éve újságíróból sajtófőnököt csináltak belőle, azt mondta az első sajtóértekezlete után kialakult közvetlen beszélgetés során: — Gyerekek, mi együtt dolgoztunk éveken át, ígérem soha nem fogok hazudni nektek. De aztán az elnök védelmében úgy belejött a mellébeszélésbe, hogy egyes kijelentéseit már úgy kellett megfejteni, mint egy sifrirozott diplomáciai üzenetet. Nessennel együtt távoztak a sajtóiroda munkatársai is. Az új szóvivő, Jody Powell hozta magával saját, a választási kampányban kipróbált sajtos sereget. Kezdhetjük újra az ismerkedést, az új arcok és főleg a módszerek megszokását. Elment a Fehér Ház nyugati szárnyából az elnök hivatali szobája, az Oval Office szomszédságából a bel-, kül- és katonapolitikai tanácsadók népes hada. Helyettük is újak érkeztek, akik még előre köszönnek. Nyilván ők is átesnek majd elődeik fejlődésének fokozatain, s két hónap múlva már csak fogadják a köszönést, hogy majd arról is leszokjanak. — Ja, és meg ne feledkezzünk róla — szól epésen az egyik hírügynökségi tudósító — elment az elnök is, Jerry Ford. Kedves fiú volt — teszi hozzá — de biztosan jobb lesz nyugdíjasnak, mint elnöknek. Több ideje lesz golfozni, a családjával foglalkozni és reggelit készíteni. A tudósítók közül mindenki jól emlékszik még rá, hogy amikor az ismert „politikai baleset” következtében, azaz Nixon lemondása után elnökként bekerült a Fehér Házba, a sajtó képekkel illusztrálva naponta közölte, hogyan készíti a korán kelő Ford saját reggelijét. Mint akkor nyilatkozta, nem akarta korán reggel zavarni azzal a kevés konyhai munkával se a feleségét, se a személyzetet. S amikor egyes lapok gúnyolódni kezdtek az „elnök kora reggeli politikai tevékenységén a konyhában”, Ford megnyugtatta az élcelődöket: igenis, lehet nagy politikát is csinálni a konyhában. Attól kezdve több személyre készített reggelit és meghívta a kongresszus néhány vezetőjét, kormányának egyes tagjait. Reggelizés közben politizáltak, fontos döntéseket készítettek elő. Ekkor viszont a sajtó a „konyhakabinet” nevet ragasztotta rájuk, ami rontotta a döntések értékét, így az elnök végül is lemondott a reggelikészítésről és megpróbálta más módszerekkel bizonyítani erényeit az országvezetésben. Talán sikerült volna neki, ha el nem szánja magát, hogy a „véletlen elnökséget” választott elnökségre fordítja a választásokon. Hibás politikai számítás és rossz választási taktika következtében feladta politikájának minden jó vonását. Ez eredményezte a nemzetközi enyhüléssel kapcsolatos pozitív külpolitikai tevékenységének befagyasztását, a hidegháborús hang visz- szatérését a napi politikai nyilatkozatokba és a propagandába és végeredményben — személyére lebontva — a Fehér Házból való kiköltözését is. Pedig, de szeretett volna még maradni — mint azt maga is kifejtette utolsó elnöki nyilatkozataiban a két éven át közelében dolgozó tudósítóknak. • O z egyik amerikai újságírónő, aki csak a fehér házi belső hírekkel és pletykákkal foglalkozik, megjegyezte a beszélgetés közben, hogy sokkal köny- nyebb számontartani azokat, akik egy-egy elnökcsere után a házban maradnak, mint akik távoznak. Mivel jó néhány elnökcserét megért már a szakmában, elmondja, hogy a legjobban legyökerezett fehér házi alkalmazottak közé tartozik John Ficklin, a főpincér és Henry Haller, a főszakács. A már több, mint három évtizede a Fehér Házban dolgozó, sok elnököt kiszolgált főpincér a pletykalap tudósítójának elmondta helyzetét jellemző nyilatkozatában: „Az elnökök jönnek, mennek, de én és a főszakács, maradunk.” Washington, 1977 január. m JC&mlej Qitoáfi, i'. Mik.i rvnuMUHBaHBamMB „Micsoda regény az életem!” mondotta Napóleon. Milyen regény volt a néhány hete elhunyt André Malraux élete! Vagy milyen film, ha úgy tetszik; fekete-fehér. Képsorok lennének európai forradalmakról, Kínáról, az ellenállásról és a partizánok harcairól. Látnánk, amint átutazza a sivatagot. „Malraux visszavonult sátrába és képeket nézegetett” mondta Mauriac. Végül Franciaország miniszterét láthatjuk. De a filmfelvevőt megállították, a regényt befejezték. Saját korát komor tekintettel, összeráncolt homlokkal járja végig. Kezdetben sovány, romantikus fiatalemberként ásatásokat végez Angkor közelében. Ezután megírja Az Ember sorsa című nagyszabású regényét. Stílusa a spanyol polgárháború után — melyben ő is részt vesz — megváltozik. A Köztársaság légierejénél szolgál. Ezután jön a megszállás és az ellenállás. Malrauxból Berger ezredes lesz, az Elzász-Lotharingia brigád vezetője, majd 1944-ben német fogságba esik. Kivégzése előtti pillanatban- megmenekül. De Gaulle utazó nagyköveteként negyvenévesen bekapcsolódik Ázsia és Európa történelmébe. Malraux sok külföldi országban megfordul, ahol a leghíresebb tárgyalópartnerek fogadják. Pe- kingben találkozik Maóval, Üj Delhiben Nehruval. Kennedy ezt mondja neki: „Azt hiszem, mindannyian messze Malraux mögött maradtunk. Büszkék lehetünk, hogy társaságunkban üdvözölhetjük”. Utolsó regénye, A két nemzedék után André Malraux szakít a kalandos témákkal, hogy elgondolkozhasson az átélt történelmen és a civilizáció remekművein. A Képzeletbeli múzeumtól kezdődően kilenc tanulmányt szentel a művészetfilozófiának, átugorva a világ népeinek kultúrái között található korlátokat. Kultuszminiszter tizenegy évig, felkelti a kortárs művészetet, decentralizálja a színházat és Párizs műemlékeinek visszaadja vakító fehérségét. A tábornokkal 1945. húsvét vasárnapján találkozik először. De Gaulle-t rögtön elkápráztatja hatalmas tudásával. Tájékoztatási miniszterré nevezi ki, de a tábornok nem sokkal azután otthagyja a hatalmat. Ezerkilencszázötven- nyolcban ismét a tábornok oldalán látjuk. Sokkal később — mikor Malraux 1969-ben kétségbe esik Louise de Vil- morin halála miatt — ad a tábornok bizonyítékot barátságukról egy rövid levélben. Egy év múlva meghal a tábornok is. A halál lesz élete titkos kísérője. Malraux az évek folyamán látja, hogyan tűnnek el körülötte szerettei. Két fia halála egy bourgogne-i úton. Ezer- kilencszázhatvanegyben a huszonegy éves Gauthier és a tizennyolc éves Vincent Párizsba igyekezett, Gauthier vezette az Alfa Romeo Giuliettát, Lac- lanche közelében a kocsi egy kanyarban megmagyarázhatatlan okból megcsúszott a nedves úttesten és egy kőrisfa töve köré csavarodott. A sokk megölte Gauthiert, Vincent a kórházban halt meg. Másnap a szürke márványtáblás sírig kísérte őket, melyen arany betűkkel ez állt: Josette Malraux Clotis. Anyjuk volt, aki tizenhét évvel azelőtt halt meg, szintén tragikus körülmények között. (1944-ben a Saint Chamant pályaudvaron a vonat kerekei alá esett.) André Malraux-t az élete alkonyán megtalált barát, Louise de Vilmorin költőnő hamvai mellé helyezték a var- réres-i sírkertben.
