Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-05 / 3. szám

XXXIV. évfolyam, 3. szám MTM V annak gazdálkodó egységek, ahol mind a mai napig hi­ába keressük az üzem- és munkaszervezés ered­ményeit. Nincsenek. Ám vannak iparágak, ahol a szükség diktálta körülmé­nyek miatt nem volt mit tenni, hozzá kellett látni a koncenrált szervező mun­kához, meg kellett ismer­kedni az eddig merőben szokatlan módszerekkel, eljárásokkal, meg kellett barátkozni a megmásítha­tatlan ténnyel, hogy ter­melésfejlesztés csak a bel­ső tartalékok mozgósításá­val valósítható meg. A könnyűipari üzemek egynémelyike — mint pél­dául a HÓDIKÖT is— az elsők között figyelt fel az üzem- és munkaszervezés eszközeivel, módszereivel feltárható és mozgósítható tartalékokra, s intézkedé­seik révén 20-30 százalék­kal növelték a termelé­kenységet. Amikor elkezd­ték — 1973-ban —, sokan mosolyogtak, mások meg éppenséggel fölháborod­tak, mondván, hogy mód­szerük — az azóta már hí­ressé vált MTM-szisztéma, a mozdulatelemzésen ala­puló munkaszervezés — a végsőkig feszíti a munka- intenzitást. Ma már tud­juk: az akkori háborgók­nak akkortájt fogalmuk sem volt a módszer lénye­géről és azt is tudjuk, hogy az MTM országszerte terjed, a könnyűiparban pedig éppenséggel roha­mos ütemben; a konfekció- és a papírfeldolgozó vál­lalatok felénél már esze­rint dolgoznak, minek kö­vetkeztében nemcsak a termelékenység emelkedett — korábban szinte elérhe­tetlennek látszó mérték­ben —, hanem a munká­sok keresete is, a munka- körülmények általános ja­vulásáról nem is beszélve. Az MTM persze nem csodaszer — mindenek­előtt érteni kell hozzá — és nem az egyedüli mód­szer. Vannak más szerve­zési eljárások, amelyek más úton-módon érik el ugyanezeket az eredmé­nyeket. És itt megint könnyűipari üzemre — ne­vezetesen a férfifehérne­mű gyárra — lehet hivat­kozni, ahol évek óta siker­rel alkalmazzák — egye­dül az országban — az úgynevezett csoportos technológiát, másnéven a csoportmunkát. Lényege, hogy a munkásokat nem kötik mereven, mozdítha- tatlanul a futószalagokhoz, hanem úgy szervezik meg a munkát, hogy ki-ki többféle műveletet is vé­gezhessen. Az eredmény: lényegesen enyhült, sőt: megszűnt a futószalag mellett végzett munka mo­notóniája, s jórészt ennek — no meg az értelmesen végrehajtott szervezésnek — köszönhető, hogy a ter­melékenység jó 30 száza­lékkal emelkedett, s vele együtt a keresetek is. ÄRA: 80 FILLÉR 1977. január 5., szerda MA Amiért senki sem fizet (2. oldal) Testvérlapjaink jelentik (3. oldal) Moszkva dolgozói nagygyűlésen találkoztak Lois Corvalánnal Kedden Moszkvában a szovjet dolgozók és a szovjet társadalmi szervezetek képvi­selői nagygyűlésen találkoz­tak Luis Corvalánnal. a Chi­lei Kommunista Párt főtitká­rával. A nagygyűlés elnökségében Luis Corvalán mellett helyet foglaltak Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a párt- és az állam más vezetői, a szov­jet társadalmi szervezetek képviselői, kiváló dolgozók, tudósok és művészek. Meg­jelent több kommunista párt és a nemzetközi demokratikus szervezet számos vezetője. Luis Corvalán felesége társaságában megkoszorúzta a Lenin- mauzóleumot. (Kelet-Magyarország telefoto) A tartalékok feltárásával, hatékonyabb gazdálkodással Nagyobb termelésre és exportra képes a kohó- és gépipar Gácsi Miklós államtitkár nyilatkozata A kohászat és a gépgyár­tás 1977. évi terveiről nyi­latkozott Gácsi Miklós ko­hó- és gépipari államtitkár. A többi között elmondta: — Az általános népgazda­sági feladatokat illetően vál­lalataink egységesen gondol­kodnak, de saját terveikben és a cselekvésben ez az egy­séges szemlélet még nem nyilvánult meg kellően. Ez is oka annak, hogy a jobb előkészítés érdekében az 1977. évi terv részletes, konk­retizált irányelveit az eddigi gyakorlattól eltérően,, már az előző év októberében közzé­tette a minisztérium. Ezek­ben a napokban szakembe­reink valamennyi vállalat éves tervét értékelik. Ami az 1976. évi munkát illeti, a gépipar termelésének növekedési üteme 6 százalé­kos, lényegében megfelel a népgazdasági terv előírásai­nak. Az előzetes adatok szerint gépiparunk teljesítette szo­cialista exportkötelezettsé­geit, azonban az előirány­zottnál kevesebb terméket szállított tőkés piacokra. En­nek az is oka volt, hogy a vállalati tervek a népgazda­sági céloknál alacsonyabb export-előirányzatot tartal­maztak. A vállalatok egyré- sze nem szorgalmazta eléggé a vevőszolgálat és az alkat­részellátás fejlesztését, az az ármunka javítását, az in­tenzívebb piacfeltárást. Mintegy 30 vállalatunk több mint évi egymilliárd forint értékű termék gyártá­sának átadására tett javas­latot, ezeket az ipari szövet­kezetek valószínűleg gazda­ságosabban állíthatják elő. Eddig több mint félmilliárd forint értékű gyártmány át­vételére megállapodás is lét­rejött. Az V. ötéves tervidőszak­ban 260, 1977-ben 70 telep megszüntetését irányoztuk elő. Gazdaságpolitikai igény, a tartalékok feltárásának egyik szükséges eszköze a felesle­ges párhuzamos gyártások ésszerű csökkentése. Felmé­réseink szerint a párhuza­mosságok mintegy 340 millió forint értékű termelésnél egy-két éven belül, további 320 millió forint értékű gyár­tásnál folyamatosan felszá­molhatók. A vállalatok kö­zötti kooperáció fejlesztése, vagyis az ésszerű munka- megosztás útján további csaknem 700 millió forinttal csökkenthető a párhuzamo­san gyártott termékek értéke és sok területen gazdaságo­sabb a termékek beszerzése szocialista importból. A gépipari termelésnek az ipari termelés átlagánál na­gyobb ütemben, mintegy 10 százalékkal kell nőnie. Figye­lembe véve erőforrásainkat és a szelektív fejlesztés üte­mének gyorsítását, a tervet reálisnak kell tekinteni, amely fegyelmezett és ke­mény munkával teljesíthető. Néhány vállalat azonban előzetes tervében alacso­nyabb termelésnövekedés­sel számol. A tervellenőrzé­sek során ezeket a terveket külön is megvizsgáljuk, _ s szükség esetén módosításu­kat kérjük. Legfontosabb idei felada­tunk az exportképesség erő­teljes növelése. A gépipar szocialista exportja a terv szerint 17-18 százalékkal bővül. Miután a legtöbb szo­cialista partnerünkkel már befejeződtek az 1977. évi árucsere-tárgyalások, most a vállalatokon a sor, hogy megkössék magánjogi szer­ződéseiket. A népgazdasági előirányzatnak megfelelően jelentősen fokozni kell a tő­kés exportot is. A gépipar tőkés kivitelét például 23-24 százalékkal kell növelni. Továbbra is igen fontos feladat a belföldi ellátás ja­vítása. A lakosság ellátását közszükségleti cikkekkel most is a Belkereskedelmi Minisztériummal egyeztetve terveztük meg. Mindezek ér­dekében növelni kell a nagy hatékonyságú gépek és be­rendezések kihasználását, ja­vítani kell az üzem- és mun­kaszervezést, s fokozni azok­nak a dolgozóknak az anyagi ösztönzését, akik vállalják a több műszakos munkát — mondotta befejezésül Gácsi Miklós államtitkár. KÉT ÜZEM — KÉT KÉP A Magyar Posztógyár nagykállói gyára több mint 600 dolgozót foglalkoztat. Többségében új gépeken, előbb egészen más területen dolgozókból alakult a gyár kollektívája. Ennek ellenére jelentősnek mondható az 1976-ban elért termelési eredményük. A hazai nyers­anyagokra épült gyár 1 mil­lió négyzetméter kártolt szö­vetet állított elő. Termékük Bukta Katalin és Szilá­gyi Mária a gyűrűs fonó­gép mellett. nagy része exportminőségű és a legjobb vevőnek számító szovjet megrendelőn kívül Kuba, az NSZK és a fejlődő arab országok veszik gyárt­mányukat. A VAGÉP Lujza utcai szervizüzemében szerelik össze az épí­tőiparban használatos autós darukat. (Hammel József felvételei) Olajtároló és új kazán bővül a nyíregyházi hőerőmű Folytatódnak az 1975-ben kezdődött fejlesztés beruhá­zási munkái a TITÁSZ nyír­egyházi hőerőművében. A beruházás keretében került átadásra az elmúlt évben egy nagy teljesítményű for­róvíztermelő kazán. Az erő­műben is befejeződtek a re­aktorok átalakítási munkái, a zajártalom csökkentése ér­dekében hangszigetelt fül­kék épültek, valamint a fű­tés gazdaságosságát ellenőr­ző mérőhelyeket alakítottak ki'. Jövőre elkészül az olajtá­roló telep, majd 1979-ben kerül sor a második nagy teljesítményű, forró vizet elő­állító kazán átadására. Ezek­nek a munkáknak a kivite­lezéséhez szükséges terep- rendezések, az út- és vízhá­lózat, valamint az építészeti alapozási munkák elkészül­tek. Első helyen: a termelés A munkahelyi ifjúsági parlamentek tapasztalatai Már javában tartanak a ja­nuár—februárban összeülő ágazati ifjúsági parlamentek előkészületei. Értékelni kell annak a több mint tízezer, országszerte lezajlott munka­helyi parlamentnek a tapasz­talatait, amelyek szeptember­től december közepéig ha­zánk valamennyi vállalatánál mérlegre tették az ifjúsági törvény végrehajtásának ta­pasztalatait, s meghatározták a következő feladatokat. Az ifjúsági parlamentek többségén a gazdasági veze­tők lényegretörő, konkrét, tartalmas beszámolókat tar­tottak. Szóltak a két évvel ezelőtt elhangzott javaslatok sorsáról: olykor önkritikusan a javasolt intézkedések elma­radásáról, annak okairól, és a további tervekről. A vitában részt vevő fiata­lok nagy többsége ezúttal már közérdekű, a munkahely, vagy az intézet egész kollek­tíváját érintő kérdéseket tett szóvá. Első helyre kerültek a termelési, üzemszervezési gondokkal kapcsolatos észre­vételek, s a fiatalok okosan, a megoldást keresve tették szóvá a hatékonyabb munkát akadályozó tényezőket. Nagy felelősséggel szóltak a mun­kafegyelem javításának fon­tosságáról, s hangsúlyozták: ebben az ifjú kommunisták igyekeznek példát mutatni. A közelmúltban lezajlott vitákon már alig akadt „bér­kérdés”, viszont a lányok, fi­atalasszonyok képviselői szó­vá tették, hogy az esetek jó- részében változatlanul ala­csonyabb munkabért kapnak, mint azonos munkakörben dolgozó férfikollégáik. A fia­talok lakáshelyzetének javí­tására a legtöbb vállalatnál nagy súlyt helyeznek kölcsö­nök, építési anyagok juttatá­sával. Az ifjúság otthonte­remtése azonban változatla­nul az egyik legégetőbb gond. Ugyanígy a gyermekintézmé­nyek hiánya, amelynek or­voslásához — mint az ifjú­sági parlamenteken elhang­zott — társadalmi munkafel­ajánlásokkal igyekeznek hoz­zájárulni a fiatal dolgozók.

Next

/
Thumbnails
Contents