Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 22. Az új Carter-kabinet Garter nyitánya Jimmy Carter nem vett kürtőkalapot a beiktatásra, gyalog sétált végig a Pennsyl. vania Avenue-n, és igyekezett népünnepély jelleget adni a beiktatásnak. A módszeres Carter — egy öreg washingtoni hírlapíró szerint — alaposabban és ap­rólékosabban készült fel a kormányzásra, mint 40 év óta bármelyik elnök. Carter az el_ vesztett illúzió nyomán Ígért realizmust és kérte népétől a megrendült önbizalom helyre- állítását. Szólt Carter az ame­rikai típusú fejlődés torz túl_ zásainak felismeréséről. Az új elnök beszéde a Carter- kampány stílusát idézte: a kormány igyekszik „felzár­kózni” a nép erényeihez — biztatta országos hallgatósá­gát Carter, megígérvén, hogy tanult „a közeli múlt hibái­ból”. Az amerikai rádió útján az új elnök néhány szavas külön üzenetben is szólt a külföld­höz. hangoztatván, hogy az egyik legnagyobb ország bel­politikai változása óhatlanul kihat az egész világpolitikára. A beiktatási beszédet, min­den hangsúlyát, a prédikátori stílusban rejtőző politikai „kódszavait” máris elemzik a világ fővárosaiban. Figyelmet keltett, hogy Carter kerülni ígéri az Egyesült Államok erőfitoktatását, és főként azt, hogy a világméretű fegyver­kezési verseny korlátozásának szükségességét hangsúlyozta, méghozzá előrelépést ígérve 1977-re: ezt a hírmagyarázók egyöntetűen — és örömmel — a SALT-tárgyalásokra ér­telmezik. Éppen ezért minő­síthette az egyik vezető szov­jet Amerika-szakértő biztató, nak Carter elnöknyitányát. A. J. Január 18. és 20. között Budapesten — a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselői­nek részvételével — nemzet­közi elméleti konferenciára került sor a szocialista de­mokrácia egyes kérdéseiről. A konferencián részt vett a Bolgár Kommunista Párt. a Csehszlovák Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Az amerikai szenátus csü­törtökön elfogadta az új Car­ter-kabinet tagjainak legna­gyobb részét, egyelőre azon­ban három kinevezést még nem hagyott jóvá. A szenátus mindenesetre közfelkiáltással jóváhagyta a következő mi­niszteri kinevezéseket: Ha­rold Brown hadügyminiszter; Cecil Andrus belügyminisz­ter; Werner Blumenthal pénzügyminiszter; Cyrus V-ance külügyminiszter; Hu­bert Bergland mezőgazdasági Letartóztatások Csütörtökön és péntekre virradó éjszakán több száz személyt tartóztattak le Egyiptomban — jelentették be Kairóban. A hivatalos be­jelentés szerint a letartózta­tottak zöme „kommunista, aki felelős a rend megbontá­sáért és zavarkeltésért”. Az eddig ismertté vált nevekből megállapították, a letartózta­tottak listáján egyetemisták és neves újságírók is szere­pelnek. Az egyiptomi bizton­sági szervek őrizetbe vették a baloldali párt számos — el­(Folytatás az 1. oldalról) gyan halad az érdekelt KGST-országok és Jugoszlá­via együttműködésére vonat­kozó javaslatok kimunkálá­sa a cukornádhulladékok ipari felhasználása területén, amely a kubai gazdaságfej­lesztés fontos tényezője. A KGST Végrehajtó Bi­zottsága jóváhagyta 1977. évi munkatervét, amelyet a KGST XXX. ülésszaka hatá­rozatainak megfelelően állí­tottak össze. A terv a fő fi­gyelmet a hosszú távú együttműködési célprogra­mok kidolgozására és a Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Kubai Kommuinta Párt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselője. A konferencián Lakos Sán­dor, az MSZMP KB társada­lomtudományi intézetének igazgatója tartott bevezető előadást. miniszter; Juanita Kreps ke­reskedelemügyi miniszter; Patricia Harris lakásügyi- és városfejlesztési miniszter; Brock Adams közlekedésügyi miniszter. Akiknek várniuk kell a megerősítésre, a következők: Griffin Bell igazságügymi­niszter-jelölt; Joseph Califano egészségügy-oktatásügyi és népjóléti miniszter jelölt; és Ray Marshall munkaügyi miniszterjelölt. Egyiptomban sősorban helyi — vezetőjét is. A hivatalos propagandaszer­vek a kommunisták elleni tá­madásokkal párhuzamosan a baloldali párt ellen is hangu­latot keltenek, felelőssé téve őket azért, hogy a keddi— szerdai tömegtüntetések élére álltak hogy „megállítsák a nemzet fejlődését” és „hasz­not húzzanak a tömegek ér­zelmeiből”. Ibrahim el Khalubi fő­ügyész bejelentette, hogy le­tartóztatták „az egyiptomi munkásság kommunista párt­jának” több tagját. KGST komplex programjá­nak megvalósítására fordít­ja. Jóváhagyták ezenkívül a KGST és más nemzetközi gazdasági és műszaki-tudo­mányos szervezetek közötti kapcsolatokra vonatkozó ter­vet is. Ezek az érintkezések az említett szervezetekkel többi között áz ENSZ euró­pai gazdasági bizottságával és az UNESCO-val való köl­csönösen előnyös kapcsola­tok és együttműködés to­vábbfejlesztésére irányul­nak, konkrét gazdasági, tu­dományos, műszaki és kör­nyezetvédelmi kérdések vo­natkozásában az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben aláírt záródokumentuma tételeinek szellemében. A végrehajtó bizottság ülésén előzetes vélemény- cserét folytattak a KGST és az Európai Gazdasági Közös­ség közötti kapcsolatokról. Az ülés idején a KGST- tagországok képviselői ta­lálkoztak a Guayanai Köz­társaság képviselőjével, Des­mond Hoyte, gazdaságfej­lesztési miniszterrel, aki kifejtette, hogy kormá­nya érdekelt a KGST-tagor- szágokkal való két- és sokol­dalú, kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági kap­csolatok fejlesztésében. A végrehajtó bizottság ülé­sét a barátság és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. Elméleti konferencia a szocialista demokráciáról Jamaicai változások a legutóbbi jamaicai vá­lasztásokon a Népi Nemzeti Párt győzött. A pártvezér, Michael Norman Manley ismét a szigetállam miniszterelnöke lett; az el­lenzéki munkáspárt vereséget szenvedett. Tekintsük át a kétmilliós jamaicai nép viharos törté­nelmét! A szigetet évszáza­dokon át sanyargatták külföl­di hódítók és kalózok. Elő­ször a spanyolok vették bir­tokukba. Azután jöttek az an­golok. Az angolok százezer­nyi rabszolgát telepítettek ál ide Afrikából, akiket a cu­kornádültetvényeken kegyet­lenül kizsákmányoltak. A nép végül szívós küzdel­me eredményeként megsza­badult a gyarmati rabságból; 1962-ben kihirdették a sziget függetlenségét, és a főváros­ban felvonták az új állam nemzeti lobogóját. A valódi függetlenséghez vezető út azonban meglehetősen görön­gyösnek bizonyult. A függetlenség kivívása után, az akkor uralmon lévő munkáspártiak hallgatólagos beleegyezésével a monopóliu­mok tovább garázdálkodtak az országban. Miközben az amerikai kapitalisták és nyu­gati partnereik páncélszek­rényeibe folytak a dollármil­liók, a nép továbbra is nyo­morgóit. Rendkívül nagyok az országban a szociális ellenté­tek. Fényűző villák sorakoz­nak a nyomornegyedek mel­lett. Ma azonban más szelek fújnak itt. A szigetországgal szomszédos Kuba szocialista rendszere szemléltető példa arra, hogyan lehet a szocia­lista újjászületés útjára ve­zetni a nyomorgó és elmara­dott népet. Az 1972-ben uralomra ke­rült Népi Nemzeti Párt meg­hirdette a társadalmi és gaz­dasági átalakítások széles kö­rű programját. J. Gvozgyev —bava —-Ia-Mar A Bauxitbányászat A Műanyaggyártás A Élelmiszeripar ~ A Textilipar-ANTILLA (KARIBI- TENGER­A Dohányipar z -VasútvonalE =0= ' i _ 50 km: __i — SZOVJET ÉLET Nyikolaj Amoszov sebészprofesszor, az Ukrán Tudomá­nyos Akadémia tagja. A terhelés elengedhetetlen Nyikolaj Amoszov akadémikus nyilatkozik az egészséges életformáról A 63 éves neves agyse­bész mindennap gya­log megy be a mun­kahelyére, bár az otthoná­tól jó hat kilométernyire van. A Lenin-díjas tudós, Nyikolaj Amoszov akadé­mikus magas, nagyon vi­dám, energikus ember. — Hogyan tudta így meg­őrizni fizikai frisseségét? Mi a titka? — A nagy fizikai meg­terhelés. Sokat mozgok. Húsz éve rendszeresen tor­nászom, az utóbbi négy év­ben pedig még a futáshoz is kedvet kaptam. Meggyő­ződésem, hogy feltétlenül szükséges a fizikai megter­helés, minél idősebb vala­ki, annál inkább. Termé­szetesen nem a terhelés foka a legfontosabb. Ha egy hajlott korú ember hirtelen sokat kezd futni, akkor . az infarktus felé szalad. Fokozatosság és is­mét csak fokozatosság kell! ön például csak orvosi fel­ügyelet mellett kap injek­ciókat. Nos, a futás éppen ilyen gyógymód, ami ugyancsak ellenőrzést igé­nyel. — Mi a véleménye az ész­szerű táplálkozásról? — Ez külön beszélgetés -témája is lehetne, hiszen csak egyéni receptek van­nak. Nincs mindenkire egyaránt érvényes előírás, csak ajánlások vannak. Egy embernek naponta legalább 30 deka friss zöldséget, gyümölcsöt kellene fogyasz­tania. Ez biztosítja a szük­séges vitaminokat. Jóma­gam azt tartom, hogy min­degy, mit eszik az ember. Ha valaki egészséges, és tartani tudja a normális súlyát, akkor helyesen táp­lálkozik. Természetesen kár lenne azzal áltatnunk magunkat, hogy tömeges felvilágosító munkával rá lehet szoktat­ni az embereket az ésszerű étkezésre és a rendszeres testedzésre. Az egyetlen ki­út — ha van ilyen — a megfelelő közvélemény, sőt, ha úgy tetszik — divat kialakítása. A skandináv országok­ban járva sokszor láttam, hogy mennyire elterjedt a sportolás. Péntekenként szinte minden városlakó előszedi a síléceket, és el­indul a hegyekbe. Sokkal kevesebb kövér emberrel is találkoztam, mint má­sutt. A statisztikák szerint a férfiak Skandináviában 8 évvel, a nők pedig 3 évvel tovább élnek, mint nálunk. Ez pedig igen komoly érv. — Térjünk vissza eredeti témánkhoz. Arról már volt szó, hogy az egészséges em­bert nehéz „ésszerű” élet­módra szoktatni. És ha va­laki megbetegszik? — Akkor kézzel fogható veszély fenyegeti egészsé­gét. Szívszorulás, cukorbaj — ezek a táplálkozási rend megbomlásának, a kevés mozgásnak, a stressznek az első veszélyes jelei... Ilyen esetben nagy szerep vár az orvosra. Nyíltan meg kell mondania a betegnek, hogy milyen az egészségi állapo­ta, mi váltotta ki panasza­it, mivel járnak a rendel­lenességek, végül pedig minden páciensnek egyéni­ségére szabott programot, életviteli rendet kell előír­nia. Úgy gondolom, hogy az orvostudomány előtt ma az a fontos feladat áll, hogy felelősséget vállaljon a be­tegek fizikai erőnlétének teljes visszaállításáért. Tu­dom, nem lehet ezt egyik napról a másikra megolda­ni, de talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a társadalmi-szociális ellá­tásra fordított összegeket és az egészségügyi tárca költségvetését össze kellene vonni. Akkor minimálisra csökkenthetnénk az olyan eseteket, hogy a kórház idő előtt kiírja a beteget, mert úgy kedvezőbben alakul a kórházi ágyak kihasznált­ságának statisztikája. — Ez az egészségügy szervezeti része. Mit emel­ne ki az orvostudomány feladatai közül? Mondjuk például a szervátültetést? — Az immunológia je­lenlegi szintjén egyelőre csak a veseátültetéseknek van jövője. A szövetek ösz- szeférhetetlenségének prob­lémáját ma még csak bar­bár módszerekkel tudjuk megoldani. A beteg szerve­zet érzékenységét oly mér­tékben letompítjuk, hogy az semmire sem tud rea­gálni, sem a mikrobákra, sem az idegen szervre... Az immunológusok azt Ígérik, hogy ezt a kérdést hama­rosan megoldják, s akkor lesz majd jövője a szervát- ültetésneknek. Erre már ma fel kell készülnünk. Ami pedig konkrétan a szívátültetéseket illeti — meg vagyok győződve ar­ról, hogy a jövő a mester­séges szívé. Úgy gondolom, nincs messze a szív-proté­zisek korszaka. — Egyszer azt kérdezték öntől, van-e lehetőség az agy átültetésére, hogy élet­ben maradhat-e az agy a testtől elszigetelve. Akkor azt válaszolta, hogy ebben nincs semmi szemfényvesz­tés, sőt ön maga is vállal­kozna ilyen műtétre. Mi erről a véleménye ma? — Ez egyelőre természe­tesen a fantázia világába tartozik. A tudomány azon­ban olyan hihetetlen gyor­san fejlődik, hogy ma szin­te semmire se mondhatjuk ki — ez irreális. — Min dolgozik jelenleg? — Annak idején, 1963- ban újfajta szívbillentyű alkalmazását javasoltam. A szovjet klinikai gyakor­latban először használtunk olyan mesterséges szívbil­lentyűt, amelyben az egész billentyűt, az egész gyűrűt szintetikus anyaggal von­tuk be. Ennek következté­ben nem sűrűsödik meg a vér, így nem áll fenn án- nak a veszélye, hogy a le­szakadó vérrög elzárja a véredényeket. Ezzel jelen­tősen csökkent a trombózis és az embólia veszélye. I. Melenyevszkij Pápuák és a neurózis Hét végi jegyzet Kutatók jelentek meg Uj- Guineában. Az ott élő törzsek jobbára a kőkorszaknál tar­tanak, egyikük-másikuk nem is olyan régen — tekintettel a rettentő fehérjehiányra — még emberhúst is fogyasz­tott. Megtámadták a szom­széd törzset, néhány foglyot ejtettek és megették őket. Nem foglaltak el területeket, nem állítottak föl bábkor­mányt, nem szerveztek vész­bíróságokat, nem tömték te­le a börtönöket. Lecsillapí­tották éhségüket és elmen­tek. Valóban igen elmaradott népség. Ezt állapították meg most újólag az említett kutatók is. Sok mindent vizsgálgat- tak e páradús, csaknem ki­bírhatatlan klímájú vidéken, egyebek között a helybeliek nyelvét, szókincsét is. Végül — mint azt Howard Jenkins angol antropológus egy lon­doni előadásában kifejtette — a következő megállapítás­ra jutottak: „A pápua az em­beriség legelmaradottabb népe. A kereken 700 új-gui- neai nyelvjárásban egyetlen kifejezés sem található a neurózisra”. Vagyis az ide­gességre. Feltételezem, hogy még a stressz kifejezést sem hallották. Tessék elképzelni! Nem ismerik a hajszát, amelyet az szendved el, akinek egy-két mellékállása van, s állandó feszültségben él, hogy a főál­lásban minél kevesebb időt töltsön el, és maradjon ide­je a másik kettőre. Nem is­merik azt az állapotot, ami­kor az utcáról az autók, a bal szomszédtól a hangfalas magnó, a jobboldalitól a té­vé zaja üt át és veri a dob­hártyát. Nem élnek lakóte­lepen, ahol az épületet, a kaput és a lakást is felcse­rélheti az ember. Nem tud­ják, hogy létezik atombom­ba, közel-keleti kérdés, ame­rikai elnökváltás és infláció. Sebaj! A civilizáció térhó­dítása feltartózhatatlan. Mind több pápua ismerkedik meg a korszerű fogalmakkal. Amikor a sziget függetlensé­ge került a napirendre, lát­hattak hadihajókat, s alkal­muk volt megismerni a dip­lomácia más eszközeit is. Terjed az autó és a hordoz­ható rádió. De mindez így van rendjén, ne maradjanak kőkori állapotban, ismerjék meg a tudomány vívmánya­it. Elvégre csak használhat a pápuáknak, ha megtanulják, hogy a szigeten egyébként is honos sertést hogyan lehet korszerűen szaporítani, min­denkinek elegendő húst, vagyis fehérjét juttatni. Csak azt kellene, már va­lahogy kitalálni, hogy a fe­hér j ed ús táplálékkal ne jár­jon szükségszerűen együtt a neurózis! Tatár Imre

Next

/
Thumbnails
Contents