Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-20 / 16. szám
1977. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 7 ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK Á „delfinológia" Korunk újból felfedezte a delfineket, amelyeket már a régi görögök és rómaiak szent állatnak, az istenek és emberek barátjának tekintettek. Az akusztikusok igyekeznek megfejteni a delfinek kölcsönös értekezési módjának és csodálatos tájékozódóképességének titkát. E szép állatok gyorsasága meghazudtolja a hidrodinamika törvényeit és viselkedésük a nagy mélységekben ellentmond mindennek, amit a fiziológusok az emlősök képességeiről és lehetőségeiről eddig tudtak. Ezek a vízi állatok ugyanis emlősök, távoli rokonaink, amelyeket a fajok fejlődésének sok százezer éves útján valahogy elvesztettünk szem elől, amikor élelmet keresve visszatértek az óceán ősvilágába. Meleg vérű rokonaink ezek, amelyek családokba tömörülve gondosan nevelik kicsinyeiket és hozzánk hasonlóan csupán a víz fölött tudnak lélegzetet venni. Mióta az Egyesült Államokban jó két és fél évtizeddel ezelőtt divatba jött a „delfinológia” nevű új tudományág, a zoológusok, neurológusok, pszichológusok és nyelvészek egész serege vett részt a delfinek értelmi képességeiről szóló vitákban. Az USA-ban több tudományos kutatóintézet még ma is sok időt és pénzt fordít a delfinek tanulmányozására és különösen a velük való értelmi kapcsolatok megteremtésére irányuló kísérletekre. A kutatásokat megnehezíti az, hogy a delfinek hangterjedelme néhány száz herztől 170 kiloherzig terjed, és az állatok túlnyomórészt ultrahangokat bocsátanak ki, amit az emberi fül csak bonyolult műszerek közvetítésével képes érzékelni. A Szovjetunióban is behatóan vizsgálják a delfinek élettani folyamatait. Batumi- ban építettek egy jókora del- fináriumot az állatok elhelyezésére. Az okos állatok — a képen látható módon — akár több méter magasra is felugranak az élelemért. Időjárás-kutató repülőgép Az NSZK 1976 nyarán Mystere—20 típusú francia gépet kapott tudományos kutatási célra. A gépet a Das- sault-Breguet gyárban alakították át repülő laboratóriummá. Ez a kéthajtóműves utasgép minden bizonnyal mint kutató repülőgép is be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket. A gépet atmoszférakutatásra, magaslégkörű kutatásokra, meteorológiai mérésekre, természeti jelenségek (napfogyatkozás) megfigyelésére, térképezésre és szükség esetén csillagászati kutatásokra lehet felhasználni. Ahhoz, hogy a gép több tudományágat is ki tudjon szolgálni, fedélzetén műszaki módosításokat kellett végrehajtani. így a gép orr-részére két alsó ablakot szereltek 51 cm átmérővel különféle megfigyelések végzése céljából. Az egyik oldalsó ablakát úgy képezték ki, hogy spektrométert vagy teleszkópot lehessen működtetni a nyíláson keresztül. A géptörzs felső részén négy nyílást alakítottak ki, ide helyezhetők a csapadék mintavevő dobozok, valamint a rádió mérőműszerek. A gép alá függesztett torpedó alakú hasi tartályba helyezik a spektrométereket. A gépen ezenkívül navigációs és meteorológiai radarok, az orr-részből kinyúló rudazaton pedig ana- mométer (szélsebesség- és iránymérő) műszer van elhelyezve. A kutató repülőgépet 600 literes pót üzemanyag- tartállyal is felszerelték, ez az utasgépvariánshoz viszonyítva 60-90 perces plusz repülést tesz lehetővé a pilóta számára. Német meteorológusok és csillagászok a géppel évente legalább 250 órát kívánnak repülni. A kutató M—20-as repülőgép 15 000 méteres szolgálati csúcsmagasságával és egyéb technikai jellemzőivel megfelel azoknak a követelményeknek, amelyet a korszerű időjárás, magaslégkör- kutatás és csillagászati kutatás támaszt. Negyven tonna teherrel A szovjet tervezésű és gyártású polgári repülőgépek világszerte jól ismertek, a repülőipar már huzamos ideje világszínvonalon álló gépekkel látja el az AEROFLOT légitársaságot és évről évre növekszik a szovjet utas- szállító repülőgépek és heli- likopterek exportja. Viszonylag kevés szó esik a teherszállító gépekről, pedig azok szerepe sem elhanyagolható. Jól bizonyítja ezt a számadat, miszerint 1971. és 1975. között a szovjet repülőgépek 11 millió tonna árut szállítottak (ugyanezen idő alatt csaknem félmilliárd utas vette igénybe az AEROFLOT járatait). AzSz. Iljusin főkonstruktőr tervezőkollektívája által „megálmodott” IL—76 teherszállító géptípusnak 40 tonna a teherbíróképessége, ami azt jelenti, hogy fedélzetén a legkülönbözőbb gépi berendezések, nagyméretű műszaki berendezések is szállíthatók. Hermetikusan zárt kabinjában gyümölcs-, zöldség- és élőhalszállítmány is elhelyezhető, vagy éppen konténerekbe csomagolt teher- áru. A gép négy sugárhajtóműve segítségével 13 ezer méter magasságban 850-900 kilométeres óránkénti sebességgel repül. Felszálló- és leszállósebessége kicsiny, így nem kell sokáig a földön futnia. Lényeges tulajdonsága az IL— 76-osnak, hogy nemcsak beton kifutópályán, hanem más repülőtereken is képes fel-, illetve leszállni. A tökéletes kormányzó-, navigációs és rádióhírközlési berendezés lehetővé teszi, hogy az IL—76 a legkülönbözőbb útvonalakon, az év és a nap bármely szakában, bármilyen időjárás mellett — még akár ködben is — repüljön. A fedélzetén elhelyezett kis számítógép automatikus repülést és leszállást biztosít. r Égre tekintő antennák Az időjárás-előrejelzés pontosabbá tételének új segítőtársa lesz 1977 derekától az a műhold, amelyet az Európai Világűr Iroda (ESA) tervez fellőni. A műhold 36 ezer kilométer magasban az egyenlítő felett fog elhelyezkedni és meteorológiai megfigyeléseket végezni (e magasságban a keringési sebesség pontosan akkora, hogy a mesterséges hold szinkronban tud maradni a Föld forgásának sebességével). A műhold, amely a jelzett magasságban az Atlanti-óceán közepétől az Indiai-óceánig, valamint Észak-Európá- tól az Atlanti-óceán déli részéig „látja” majd Földünket, félórás időközökben fog normál és infravörös felvételeket továbbítani a követőállomásra. A digitális (számjegyes) adatsor alakjában érkező képeket a felvétel hátterében látható hatalmas, 15 méter átmérőjű, Siemensgyártmányú parabolaantenna veszi és továbbítja a számítógépbe. A komputer összehasonlítja a képre vonatkozó adatokat és kiszámítja — többek között — az annyira fontos szélirány- és szélsebesség-adatokat. Az így kapott adatok azután gyorsan bekerülnek a hírközlő rendszerbe. Az antennarendszer két irányban 0,3 fok/másod- perc sebességgel és 0,016 fok beállítási pontossággal mozgatható. A műbolygómegfi- gyelő- és -követőállomást az NSZK-beli Katterhainban létesítették. Mivel a meteorológiai műhold csak félórás időközönként továbbít adatokat, a parabolaantenna segítségével egy másik műbolygó megfigyelését is el tudja látni. Az NSZK-nak nem ez az egyetlen területe, ahol a kozmoszból érkező jeleket felfogó hatalmas antennák tárulkoznak az ég felé. Felső- Bajorországban, az idillikus fekvésű Raisting nevű helység közelében is hatalmas parabolaantennák tekintenek az égre. Ezek a nemzetközi hírközlés szolgálatában állnak. „ Az almafák károsodása a hidegtől Az almafák nyugalmi állapotban —15, —20 Celsius- fokot is kibírhatnak károsodás nélkül, ha a vesszők tökéletesen beérnek. A fagykár leggyakrabban a nedves, frissen trágyázott talajon fordul elő. Az erős téli fagy, (—25 Celsius-fok) a gyümölcsfák vastagabb részén repedéseket okoz. A tartós hidegben a sejtekből víz lép ki, tehát a fatest összehúzódik, de az összehúzódás — mint ahogy a lehűlés sem — egyenletes. A külső részek hamarabb és erősebben hülnek le. a belső részek nem húzódnak össze, emiatt a fakéreg hosszában felreped, a kéreg szétnyílik. A fagy ellen elsősorban megelőzéssel kell védekeznünk, a fagyzugos, mély fekvésű területekre almafát ne ültessünk. A tavaszi fagyok ellen füstöléssel, öntözéssel és fűtéssel védekezhetünk. Füstölés esetében 10—20 m- es távolságban erősen füstölő anyagot (avart, lombot, gyomot stb.) égetünk el. A nedves, füstképző anyagokat egyszerre kell az egész gyümölcsös területén meg- gyujtani. Az így keletkezett sűrű füsttömeg a talaj felszíne fölött helyezkedik el, megszünteti a talajból a hőkisugárzást. A nedves, füstképző anyagokat célszerű gázolajjal. petróleummal leönteni, hogy nagyobb legyen a füst. képződés. A fagy elleni védekezést ha a szomszéd kér. tekben is gyümölcsös van, célszerű közösen és egyszerre végezni, mert ilyen esetben védekezésünk eredményesebb lesz. Karádi István Téli kertészkedés Kifejezetten kerti munkáról, ebben az időszakban nem beszélhetünk. Ne feledkezzünk meg azonban a lakásokban lévő cserepes növények gondozásáról. A fény, szinte minden növény szamara nélkülözhetetlen és fontos. Igyekezzünk tehát világos helyet biztosítani számukra. A hő- és vízigényük azonban különböző. A nagyobb hőmérsékletingadozásokra minden növény érzékeny. A huzattól és a közvetlen hideghatástól a növények könnyen elpusztulnak, illetve leveleik megsárgulnak, lehullanak. A növények vízigénye igen eltérő. Általános szabály, hogy nagyobb levelű, nagy párologtató felületű növények általában több nedvességet igényelnek, mint az apró levelűek. Meleg helyiségben gyakrabban kell öntözni, mint a hűvös és fényszegény helyiségekben, öntözésre lehetőleg mindig állott, illetve ne túl hideg vizet használjunk. A legtöbb szobanövény télen nem fejlődik. Ez az időszak a pihenésé. Tápanyagra azonban ilyenkor is szüksége van. Ezért ajánlatos virág- tápsóoldattal két-három hetente meglocsolni a növényeket. A kiskert munkái ilyenkor közvetett kerti munkák. A magvetés legáltalánosabb időpontja ugyanis a tél ideje. Célszerű szaporítóládába — ládánként 6-7 gramm magot elvetni. Az elkészített magot, nedves fűrészporba, vagy homokba, laposan fektessük el, majd lenyomkodjuk. Takarni nem szabad. Ebből a meny- nyiségből megközelítőleg 500-600 ültetésre alkalmas növény fejlődik. Amint a lomblevelek megjelennek, el kell kezdeni a tűzdelést. Legjobban bevált a 4-5 cm. távolság. A satnya, fejletlen növényeket dobjuk el. Nem érdemes velük-vesződni. A palántákat 8-10 ernes edényekbe cserepezzük, akkor ha már kezdik egymást beárnyékolni. A majmok szerszámhasználata A majmok nagyon ügyesek, ezt mindenki tapasztalhatta, aki ezeket az állatokat valaha is megfigyelte az állatkertben. Ök az ember legközelebbi rokonai, és így nem csoda, hogy az újabb tudományos vizsgálatok szerint emberi mértékkel mérve is „munkát” végeznek, szerszámokat használnak. Az állatkertekben és tudományos kutatóintézetekben sokféle kísérletnek vetik alá az állatokat. A csimpánzok megfigyelése során például az állatok kedvenc csemegéjét, a tojással összekevert túrót, egy olyan cső belsejében helyezték el, amely elég szűk volt ahhoz, hogy a majmok mancsaikat ne legyenek képesek beledugni, viszont olyan hosszú, hogy ujjaikkal ne tudják a csemegét abból kipiszkálni. A kísérleti hely közelében elhelyeztek egy deszkadarabot is, amely azonban szintén szélesebb volt annál, semmint, hogy beleférhetett volna a csőbe. így tehát bár megkísérelték a majmok, ezzel sem tudták az élelmiszert kiszedni. A sikertelenség után több állat abbahagyta a próbálkozást. Voltak azonban olyanok, amelyek nem nyugodtak bele a finom falatok elérhetetlenségébe. Ezek fogaikkal, körmeikkel nekikezdtek, hogy a deszkából szilánkokat lehasogatva, azt egyre keskenyebbé tegyék. így sikerült végül is olyan eszközt készíteniük, amellyel benyúlhattak a csőbe, és hozzájuthattak az áhított falathoz. Mi történt itt? Az, hogy ezek az állatok tulajdonképpen a kutatók szeme előtt szerszámot készítettek. Szerszámot, amit tudatosan használtak fel egy kitűzött cél megvalósítására, és egyfajta munkát végezni vele. A majmok tehát azt tették, amit 1-2 millió évvel ezelőtt az ember ősei: szerszámot készítettek és munkát végeztek. A kutatók arra is kíváncsiak, hogy az ember készítette szerszámokkal — kalapácsokkal, vésőkkel, fogókkal stb. — mit kezdenek az állatok.
