Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-20 / 16. szám

1977. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Visszatérő akadályok NAGY SIKERŰ FILMEK­NÉL természetes, — no de nehéz tennivalóknál a mű­soron tartás idejének meg­hosszabbítása korántsem az elismerés jele, hanem gyak­ran a sikertelenségé. A ku­darcot belátni nehéz, köny- nyebb becsomagolgatva rej­tegetni, valahogy úgy, hogy „ez még megoldásra vár”, vagy „továbbra is teendőink között szerepel”. Mint nap­jainkban hallhatjuk, ami­kor a termelői közösségek év eleji különböző tanács­kozásain a résztvevők régi .ismerősként fogadják a le­gyűrendő akadályok bizo­nyos csoportját, azokat, amiket két vagy éppen négy esztendeje jelöltek meg először, s dűlőre nem jut­ván, — ismétlik évről évre. Hibás irányba terelné fi­gyelmünket, ha mindent egy kalap alá vennénk. Va­lóban vannak olyan, hosz- szú távú, időszerűségüket el nem vesztő feladatok, mint a termelékenység javítása, a technikai eszközök kor­szerűsítése, az értékesebb termékek előállítása, s így tovább. Ezek ismétlődnek ugyan minden esztendő cse­lekvési programjában, de súlyuk, minőségük változik, a teendők egyre magasabb fokát jelölik. Prolongálásuk tehát csak formailag, s nem tartalmilag azonosítható az egy vagy két esztendővel korábbiakkal. Töprengé­sünk témája a problémák­nak az a csoportja, ahol semmi sem mozdul, alig jut előbbre valami. Példá­val élve: szinte mindenütt visszhangozzák hosszú ideje a bér és a teljesítmény szo­rosabb kapcsolatának szük­ségességét. A tények ugyan­akkor azt mutatják, hogy a teljesítménybérben dolgo­zók aránya az ipari foglal­koztatottakon belül évről évre csökken, s ma 2,7 szá­zalékkal kisebb, mint volt 1965-ben! AZ ÁLLÓESZKÖZÖK JOBB KIHASZNÁLÁSA sem hiányzik a vállalati terveket összegező vaskos iratcsomókból, de míg né­hány helyen történik is en­nek érdekében sok minden, a többség prolongál; a ter­melő állóeszközök egység­nyi bruttó értékére jutó ter­melés folyamatosan mér­séklődik. Aminek vannak objektív okai — a termelés eszközigényessége a felada­tok bonyolultabbá válásával együtt nő —, de oka az is, A főosztályvezető elége­detten dőlt hátra a ka­rosszékében, s elmoso­lyodott. Lám, elmúltam negyvenéves, s még egész jól tartom magam. Igaz, egy kis pocakot eresztettem, de ennyi kell a tekintélyemhez. Határozott mozdulattal emel­te föl a halkan búgó telefon kagylóját. A szomszéd szo­bából hívta a titkárnője, egy falusi öltözetű férfi keresi. — Ki lehet az? — ráncol­ta homlokát, majd kis idő múltán megszólalt. — Kér­dezze meg a nevét, s mit akar. A látogató a titkárnő ajta­jában álldogált, s félszegen magyarázkodott. — Tetszik tudni, mi a Barta Gusztival, vagy hát ahogy maga is mondta, a főosztályvezető elvtárssal együtt jártunk is­kolába. Nagyon jó barátok voltunk, ott laktunk egymás mellett, az anyja még mindig szomszédunk. Itt jártam a városban, gondoltam meglá­togatom, elbeszélgetünk egy kicsit. Néha mikor hazajön, s el-el borozgatunk, mindig mondja, gyere már be hoz­zám, nézd meg, mi lett belő­lem. — Várjon egy pillanatot, szólok a Barta elvtársnak — mondta a titkárnő, s bekopo­gott a főosztályvezetőhöz. — Valami Erdős, vagy Kendős a neve, azt mondja együtt jártak iskolába, ott laktak egymás mellett. — Te jó ég, ez az Erdős Bálint lesz. A mindenit, ez azt hitte, komolyan mond­hogy a vállalat, a gyár, a szövetkezet, bár tervez, ténylegesen nem vizsgálja a kölcsönhatások szövevényét. Ha megtenné, könnyen ki­derülhetne, fölösleges az új gépek vásárlása, hiszen a tavaly üzembe állítottak sem dolgoznak folyamato­san, olykor az egyetlen műszakra elegendő ember, anyag is hiányzik, ki, mi kerül akkor az új berende­zésekhez?! öt esztendő alatt a ter­melő állóeszközök állomá­nya — nettó érték alapján számítva — 106 milliárd fo­rint értékben gyarapodott a szocialista iparban, amiből számottevően részesedik Szabolcs-Szatmár. E hatal­mas summa kamatait azon­ban nagyon is eltérően fi­zetik az egyes iparcsopor­tok; a gépek és gépi beren­dezések, a közlekedési esz­közök gyártása például be­csülettel, — folyamatosan növelve az össztársadalmi hasznot, — másutt azonban, így az építőanyag-iparban, ennek az ellenkezőjét lát­hatjuk. Fölös szónoki kér­dés, vajon csakis objektív tényezők okozzák ezt? Az esztendőkön át von­szolt, patinát kapott, a csa­ládtagnak kijáró közvetlen­séggel kezelt gondok nem egy-egy közösség teherbírá­sát, hanem cselekvőképte­lenségét bizonyítják. S a közösségen belül elsősorban a vezetésről, az irányításról állít ki sokat mondó bizo­nyítványt a prolongálás, be­ismeréseként annak, hogy nem teszik meg azt, amit megtehetnének. Persze, mindenütt kimutatható va­lamilyen eredmény, hala­dás, de ezt hiba sikerként értékelni akkor, ha mögöt­te veszni hagyott lehetősé­gek magas halma áll. JOBB KÉTSZER KÉR­DEZNI, mint egyszer hibáz­ni, ám e köznapi igazság némely közösség, s vezetői számára idegenül cseng, s nem kérdeznek egyszer sem, ám hibáznak kétszer, meg kétszer kétszer. Szavakkal legyűrik a mindenséget, tet­tekkel a hüvelyknyi akadá­lyon is orrabuknak. Azért érdemes a megkülönbözte­tett figyelemre, mi kerül prolongálásra, évrőlT évre adósságként a teendők sorá­ba, mert a termelők egy- egy csoportjáról ez a hite­les bizonyítvány. V. T. A' látogató tam, hogy látogasson meg, ha a városban jár — bosszanko­dott magában a főosztályve­zető. — No, Katinka, most legyünk okosak, hogyan sza­baduljunk meg tőle. Sajnos, nincs más hátra, néhány per­cig beszélnem kell vele, nem küldhetem el szó nélkül. Biz­tosan kérni akar valamit. No, de most már mindegy, gyorsan süssünk ki valamit. A vastagon párnázott ajtó mögül nem hallatszott ki semmi, a látogató a zsebében kotorászott. Cigarettát, gyu­fát keresett, de hirtelen meg­gondolta magát. Ki tudja, ilyen helyen talán rá sem lehet gyújtani. Bár hát a Guszti nem hiszem, hogy ilyen kényes lenne, gondolta. Néhány pillanat múlva ki­vágódott az ajtó, s Barta Guszti túláradó örömmel ve­regette hátba régi barátját. — Szerbusz Bálintkám, végre ezt is elértem, hogy meglátogatsz. No, gyere bel­jebb, ne ácsorogj itt! Metszett poharakat vett elő, s vendégének konyakot, magának méregerős szilva­pálinkát öntött. — Látod, én még mindig megmaradtam, annak aki voltam. Csak a jó büdös szil­A nagyobb darabáruk rakodását daru segíti a MÁV nyíregyházi rakodóján. Képen: a mátészalkai kórház címére érkező beren­dezést emelik kocsira. (Hammel József felv.) Közműtérkép Nyíregyházáról O rszágos, de Nyíregy­házán sem ritka je­lenség : egy-egy föld alatt húzódó kábel átvágá­sánál balesetveszélyes helyzetek adódnak, rövi- debb-hosszabb időre meg­szűnik a szolgáltatás, gya­korta napokig áll az épít­kezés, városrészek, kerü­letek közművei bénulnak meg. Szűkebb házunk tá­ján legutóbb a tejporgyár kivitelezése közben történt meg a baj. A kár 1 millió forint volt. Nemcsak a la­kosságot, hanem a nép­gazdaságot is érzékenyen érintette mindez. Az ellenszer? Olyan egységes rajzolatok elké­szítése, melyen kivehetően és világosan feltüntetik a föld alatti kábelek, veze­tékek elhelyezkedését, irányát, útját. Más szóval a közműtérkép! Csak ez orvosolhatja a korábbi „bajokat”, panaszokat. Né­hány hazai nagyvárosban már elkészültek a térké­pek szerkesztésével, pre­cíz munkát megkövetelő összeállításával. Nyíregy­házán, sok más megye- székhelyt megelőzve ezek­ben a hónapokban készül a közműtérkép. A Geodé­ziai és Térképészeti Vál­lalat 15 tagú „közműves” brigádja túl van a mun­kálatok egyharmadán. Mintegy 2100 hektárnyi területet mérnek be kor­szerű Telmes és Geofon műszereikkel, amelyekkel észlelni lehet a több mé­ter mélységben elhelyez­kedő kábeleket, s műtár­gyaikat is. Ezt követően papírra vetik tapasztala­taikat és 1:500-as méret­arányban térképet készí­tenek mindezekről. Az így egységessé váló közműtérképen hat köz­mű, az elektromos, az ivó- és szennyvíz, a távhő, a gáz, valamint a postai ká­beleit, föld alatti és fel­színen levő vezetékeit tün­tetik fel. A kész térképet valamennyi közműgazda kézhez kapja majd, s példányait eljuttatják a városi tanács műszaki szakembereinek. De önál­ló térképek készülnek az egyes közművek elhelyez­kedéséről is. Mindez együttvéve megkönnyíti a beruházás építőinek, kivi­telezőinek terep-előkészí­tési tevékenységét. S re­mélhetőleg a közműtérkép megvalósulásával Nyíregy­házán is ismeretlen foga­lom lesz a kábelátvágás­ból eredő üzemzavar... (kz.) „Módszervásár” a főiskolán Egy tanfolyam után megyénk állattenyésztési szakemberei Az elmúlt évben nőtt Szabolcs-Szatmár megyében a me­zőgazdasági nagyüzemek szarvasmarha- és sertésállománya, a tejhozam pedig 200 literrel volt több, mint 1975-ben. A nö­vénytermesztés mellett az állattenyésztésben is egyre inkább teret nyer az iparszerű termelés. Ez jól képzett szakembereket igényel, akik a legkisebb fejlődésre is érzékenyen reagálnak. Ezért — a téli hónapokban — az állattenyésztés időszerű kérdéseiről három tanfolyamot szerveztek a Nyíregyházi Me­zőgazdasági Főiskolán a gazdaságok, a járási hivatalok szak­emberei részére. Az első turnus január kö­zepén fejeződött be. A hall­gatók szakdolgozatot készí­tettek, majd vizsgára készül­nek a tanultakból. Vizsga előtt beszélgettünk arról, mit adott ez a négyhetes tanfo­lyam, hogyan tudják hasznosí­tani a tanultakat a termelés­ben? Egységesen értelmezni — A tanfolyam átfogó ké­pet nyújtott az állattenyész­tésről — mondja dr. Kávást Pál, a kölesei Kossuth Ter­melőszövetkezet főállatte­nyésztő állatorvosa. — Az iparszerű termelés az állatte- nyéstésben: korszerű körül­mények között egyaránt nö­veli a tej- és húshozamot, könnyíti a fizikai munkát. Az előadások célja az volt, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemekben dolgozó szakem­berek egységesen értelmez­zék az ötödik ötéves terv fel­adatait, megismerjék irány­számait, és ezt a megyei és vapálinkát iszom, úgy mint régen, otthon. Emlékszel, va­lamikor legénykorunkban milyeneket mulattunk mi a kocsmában? De régen volt. No, de mondd már, valami baj van otthon? — Nincs semmi, csak erre jártam, gondoltam meglátó gatlak. — mondta Erdős. — Jaj, de jó, hogy eljöttél, legalább megismered a váro­si Barta Gusztit is. De ko­molyan nincs semmi baj? Mondd el nyugodtan, ne félj segít Barta Guszti. — Újra töltött a poharakba, amikor kopogtak az ajtón, a titkárnő volt. — Főosztályvezető elvtárs öt perc múlva tíz óra. Azon­nal kezdődik az igazgatói ér­tekezlet. — Jaj Bálintkám ne hara­gudj, de nekem látod meg­halni sincs időm. Ha legkö­zelebb erre jársz, nyugodtan keress meg, mindenképpen szakítok időt. De most, saj­nos, el kell mennem. Üdvöz­löm az otthoniakat. Akkor várlak, gyere. Erdős Bálint némán ment ki az ajtón. Nem Guszti, — gondolta — otthon nincs semmi baj. De ha lenne, te már akkor sem tudnád meg. A főosztályvezető köz­ben kinézett az abla­kon, kint sűrű, nagy pelyhekben hullott a hó. Be­temetett mindent. Fákat, há­zakat, embereket, s a régi barátok nyomát. Balogh Géza népgazdasági célkitűzésekkel összehangolva hajtsák végre. Emellett új tartási rendszere­ket, a tej- és hústermelés korszerű formáit ismerhették meg. — Kölesén 850 szarvasmar. ha van, ebből 270 tehén. A tejhozam 2200 liter. A továb­bi fejlesztés érdekében 1978- ban egy háromszáz férőhelyes szakosított szarvasmarhatele­pet építünk. Persze, a rend­szerben való termeléshez megfelelő takarmánybázist is ki kell alakítani, mégpedig magas színvonalú, megfelelő­en gépesített takarmányter­mesztéssel. Kínálkozó lehetőségek A Túr és a Tisza közelsé­ge kínálta a lehetőségeket. Kölese és még nyolc termelő, szövetkezet gyepgazdálkodási társulást szervezett közel ki­lencezer hektáron. Az öntö­zést maximálisan kihasznál­ják, így a megnövekedett ál­latállomány takarmányáról gondoskodni tudnak. Mészáros Gábor, a nagy. ecsedi Rákóczi Termelőszö­vetkezet, Borbély István, a fehérgyarmati SERKÖV fő­állattenyésztője. — Nálunk már két éve Bá­bolna—Lohmann rendszerű telepeken híznak a sertések — mondja Mészáros Gábor. A tanfolyam sok segítsé­get nyújtott a legújabb isme­rétek elsajátításához, hiszen kevés még az irodalom az iparszerű állattenyésztésről. Egyetemi szintű előadók, fő­iskolai tanárok tartották a foglalkozásokat. így több, már feledésbe merült elmé­leti dolog felfrissítésére is sor kerülhetett. — Hasznos üzemlátogatáso­kat is szerveztek — szól köz­be Borbély István, aki ne­gyedéves a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemen. Meg­tekintettük az Agárdi Állami Gazdaságot, a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet sza­kosított sertéstelepét, a me­gyén belül ellátogattunk a beregdaróci Barátság és a tar. pai Esze Tamás termelőszö­vetkezetekbe. Szó volt a faj­tákról. Nem mindegy az. hogy milyen tulajdonságokkal ren­delkező sertést, vagy szarvas- marhát állítunk tenyésztésbe. Egymástól is tanulni Nagyecseden 420 kocát tar­tanak. A fialási átlag kiemel­kedő: 10,5 malac. A múlt év­ben 9500 malacot „termelt” a telep, a nyereség 3,8 millió forint volt. Hasonlóan szép eredményeket értek el Fehér- gyarmaton is. 460 kocától kö­zel kilencezer malac volt a szaporulat. így egy koca 19 mázsa hízót adott egy évben. A kiemelkedő eredmények nem jelenthetik a leállást. Tanulni kell, elsajátítani és bevezetni a termelésben a legújabb módszereket, ki­használni a belső tartaléko­kat. — Ez nemcsak tanfolyam volt, hanem tapasztalatcsere is — fogalmazták meg. — Szünetekben, előadások után sokat beszélgettünk egymás­sal, természetesen állandó té­ma az állattenyésztés volt. meghívtuk egymást szövetke­zeteinkbe, gazdaságainkba ta­pasztalatcserére. Sipos Béla Többek között a Szovjetunióba és az NDK-ba szállít labora­tóriumi berendezéseket a BEAG UNVERSIL nyíregyházi gyá­ra. Szabó Istvánné és Gönczi Aranka egy ROTAMETER ka­librálásán dolgozik. (Hammel József felvétele) Beruházók, tervezők, kivitelezők együttműködése Megyénk fejlődése szem­pontjából nagyon lényeges a beruházó, tervező és kivite­lező vállalatok együttműkö­dése. Ennek a kapcsolatnak szorosabbá tétele, munkájuk összehangolása volt a célja annak a szocialista együtt­működési megállapodásnak, amelyet 1976-ban kötött a SZÁÉV, a KEMÉV, az ÉP­SZER, a NYIRTERV és a NYIRBER az V. ötéves terv időszakára. 1977. január 18- án az együttműködő vállala­tok igazgatói és műszaki igazgatóhelyettesei tanács­koztak a Nyírségi Beruházási Vállalatnál. A megbeszélése­ken részt vett Szemján Tibor, a városi pártbizottság titkára is. Értékelték az 1976-os be­ruházások előkészítési, terve­zési, kivitelezési munkáját, valamint meghatározták az 1977-es feladatokat; ezen be­lül azokat a beruházásokat, amelyek megvalósítása érde­kében még összehangoltabb munkára, szorosabb együtt­működésre van szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents