Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

1977. január 19. KELET-MAGYARORSZAG 3 „A MEGYE KÖZLEKEDÉSE SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉSEKKEL, EGYEN­LETES ÉS FOLYAMATOS RAKODÁSSAL, A TERMELŐKKEL, FELVÁ­SÁRLÓKKAL ÉS A SZÁLLÍTÓ PARTNEREKKEL VALÓ HATÉKONYABB EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL 8-10 SZÁZALÉKKAL NÖVELJE AZ ÁRUSZÁLLÍ­TÁST.” (A megyei pártbizottság december 21-i határozatából.) Volán 5. számú Vállalat: Új ütem jobb szervezéssel A KÖZÜTI ÁRU- ÉS SZEMÉLYSZÁL­LÍTÁS egyre nagyobb szerepet játszik az ország, a megye életében. Hivatott a nyersanyagokat, félkész termékeket a gyá­rakba szállítani, az elkészült gépeket, be­rendezéseket, fogyasztási cikkeket a meg­rendelőkhöz, vásárlókhoz eljuttatni. Szál­lítási tevékenységet bármely állami vagy szövetkezeti szerv végezhet. Ám a közfor­galmú szállításnak csak egy gazdája van a megyében, a Volán 5. számú Vállalata. A szállítási feladatokról, azok megvalósí­tásáról beszélgessünk a vállalat vezetőivel, Erőss Károly igazgatóval, Németh Antal forgalmi és Mezősi Tibor gazdasági igaz­gatóhelyettesekkel. Elöljáróban egy szám: a Volán teher­gépkocsi-állománya alig hatoda a megye kocsiparkjának, azonban az árumennyiség mintegy 60-70 százalékát szállítja el. Az idén mintegy 4 millió tonna áru elszállí­tását tervezik. A vállalat mind a saját ötéves tervé­ben, mind éves tervének kidolgozásánál figyelembe vette a KB és a megyei párt- bizottság határozatait, amelyben megha­tározta a fejlődés mértékét is. így 1975- höz képest ebben az évben 18 százalékkal magasabb lesz a szállítás. Ez az év ki­sebb, a múlt év nagyobb fejlődési ütemet diktált. Ami figyelemre méltó: az egy gép­kocsira jutó szállítási teljesítmények idén 8,4 százalékkal nőnek. EZEK A SZÁMOK ÖNMAGUKBAN IS meghatározzák a belső szervezési in­tézkedéseket, a kapcsolatok javítását a fu­varoztatókkal. Ahhoz, hogy egy teherautó­val többet tudjanak szállítani, hosszabb ideig kell üzemeltetni a kocsikat. A több műszakos foglalkoztatás csak úgy lehet­séges, ha a fuvaroztatóknál is van ember, aki fel-, illetve lerakja az árut a kocsik­ról. Néhány nagy szállítóval már a korábbi években igen jó kapcsolatot alakítottak ki. Többek között a Nyíregyházi Közúti Épí­tő Vállalattal, a konzervgyárral sikerült szinte zavartalanná tenni a folyamatos szállítást. A darabáru-forgalomban tovább növelik a konténeres szállítás arányát, ami gyorsítja a munkát. Szorgalmazzák a szombat—vasárnapi szállításokat, a szóró­dó tömegáruknál pedig — ilyen a kő, a kavics is — a szállítási láncok kialakításá­ra törekszenek, amikor a vasúti vagonból rögtön gépkocsira kerül az anyag, onnan a beépítési, felhasználási helyre jut. A megyei Volán Vállalat a gépkocsik kihasználását tekintve sajátos helyzetben van. Amíg az első és a negyedik negyed­évben az a gond, hogy elég munkát sze­rezzenek, addig a második, de különösen a harmadik negyedévben egyedül nem tud­nának megbirkózni a szállítási feladatok­kal. Ehhez nyújt segítséget a Volán Tröszt, amikor a szállítási csúcs idejére más me­gyékből irányít át gépkocsikat. A MÚLT ÉV VÉGÉN örvendetes vál­tozás történt a személyszállításban. Meg­érkeztek Nyíregyházára az új, városi for­galomra alkalmas autóbuszok, velük együtt 213-ra nőtt a vállalat autóbuszparkja. Eb­ben az évben újabb 38 buszt vásárolnak, így a selejtezést is beszámítva az év vé­gére 230 Volán-busz járja a megye útjait. A helyi forgalomban 21,3 millió, a közsé­gek, városok közötti járatoknál 23,2 mil­lió utas elszállításáról kell gondoskodniuk. A személyszállítás adatai akkor mutat­nak világos képet, ha összehasonlítjuk az országos arányokkal, a fejlődést az igé­nyek növekedéséhez arányítjuk. Ezt te­kintve ugrásszerű javulásról nem beszél­hetünk. Bár a férőhely-kihasználás az or­szágos átlag alatt marad, azonban a dél­utáni és főleg a reggeli csúcsforgalomban a zsúfoltság igen nagy. Az új autóbuszok­kal általában több utast lehet elszállítani, de továbbra is szükség van arra, hogy a menetrendszerkesztéssel, Nyíregyházán, a vállalatok, intézmények munkaidőkezdésé­nek eltolásával enyhítsenek a zsúfoltságon. AZ AUTÓBUSZPARK ma három részre osztható. Kedvező, hogy vannak leg­újabb típusú, panorámás kocsik, a derék­hadat a jó állapotban lévő néhány éves buszok képviselik, azonban van 40, selej­tezésre érett kocsi is. Miután ezeket még tovább kell futtatni — az 5. Volán buszai 71 ezer kilométert tesznek meg egy évben, ami országosan a legmagasabb szám — ezért a személyszállítás, a munkásszállítás színvonalát meghatározza, hogy a vállalat mennyire tudja jól karbantartani az állo­mányt, biztosítani, hogy minden, menet­rendben meghirdetett járatra jó kocsi áll­jon ki. A vállalatnál kialakított anyagi érde­keltség azt célozza, hogy a szállítás szín­vonalát javítsák. A helyi autóbuszjáratok­nál újfajta prémiumrendszert alakítanak ki, a karbantartó munkások ösztönző bé­rezését módosítják, hogy minél több legyen az üzemképes kocsi, gyorsabb legyen a ja­vítás, a helyi járatokon udvariasabb le­gyen az utaskiszolgálás. A TERVKÉSZÍTÉSBE BEVONTÁK a munkásokat, a szocialista brigádokat is, a helyi társadalmi szervek véleményét kér­ték. Azzal, hogy az év kezdetét már rész­letesen kidolgozott tervvel várták, sokat változott a vállalat ez irányú munkája. Most, a tervek ismeretében — amelyek a pártbizöttsági határozatokon alapulnak — a jó végrehajtáson a sor. Lányi Botond Gerbert Kemoklidze: Apa és fia P apa, holnap matemati­kából verseny lesz az iskolában — mondta a fiatalabbik Ivanov az idő­sebbnek. — Néhány felada- tocskát mindenkinek össze kell állítani erre az alkalom­ra. Én már kész is vagyok. Meghallgatod? — Tessék, olvasd — mond­ta az apa, miközben kényel­mesen helyet foglalt a fiával szemközti széken. A fiú kinyitotta a füzetét, és kifejezően olvasni kezdte: — „Az apám sofőr. Naponta gabonát szállít a raktárból a malomba. A kocsi platóján van egy kis lyuk, amelyen minden egyes fuvarnál 3 kg gabona hullik ki. Havonta a papám 300 fuvart csinál. Mennyi gabona megy így kár. ba egy ötéves terv során?” — Nos, mennyi? — kérdez­te komoran az idősebbik Iva­nov, — 54 tonna. — Majdnem 20 kocsi — szá­molt gyorsan utána az apa. — Nem tévedtél? — Nem. Itt van, ellenőriz­heted. Most hallgasd a máso­dikat! „Az apám 5 órakor ffe- jezi be a munkát, de csak es­te 10-re ér haza. Egy gyalo­gos átlagos sebessége 4 km/ óra. Milyen messze van a ga­rázs a házunktól? Válasz: 20 km-re.” ­— Majd mentem volna én ilyen messzire dolgozni!!! — dörmögte az öreg. — De foly­tasd, hallgatom. — Harmadik feladat. „Az apám hetente háromszor félliter vodkát iszik meg. Mennyi megy el vodkára egy negyedév alatt, ha egy üveg vodka 2 rubelbe kerül?” — Hol láttál te ilyen két rubeleset? — kezdett érdek­lődni az apa. — Hát csak a példa ked- ' véért. — Például, például... Egy üveg 3,62-be kerül. Itt el­engedhetetlen a pontosság! — Azonnal kijavítom. Te­hát, igen... igen... 141 rubel 18 kopejka a kiadás. — No nézd csak, egy havi fi­zetés, — dohogta az öregeb­bik Ivanov. — Hallgasd a negyedik fel­adatot: „Évente 30-szor megy az apám vadászni és 30-szor halászni. Hány vasárnapot tölt együtt a családjával?” — Nos hányat? \ — Itt valami nem stimmel. Kevesebb vasárnap jön ki, mint a vadászatok és halásza­tok száma együtt. — De vannak még szabad­Tisztán, üzem­képesen sora­koznak az erő­gépek a papi Kossuth Tsz nyírlövői, köz­ponti telepén. ! (Hammel József felv.) Közös pénz művelődésre Meddig jutottak a kulturális társulások? MINEK IS NEVEZZÜK? KULTURÁLIS TÁRSU­LÁSNAK? KÖZÖS KÖZMŰVELŐDÉSI ALAPNAK? KÖZÖS FENNTARTÁSÚ MŰVELŐDÉSI HÄZNAK? NEM KÖNNYŰ A VÁLASZ. AHÁNY HELY A MEGYÉBEN, ANNYIFÉLEKÉPPEN OLDOTTAK MEG, HOGY GAZDASÁGI EGYSÉGEK ANYAGI­LAG TÁMOGASSÁK HELYSÉGÜK KÖZMŰVELŐ­DÉSÉT. Nagykállóban „össz-szövet- kezeti kulturális társulás” alakult évekkel ezelőtt; Nyír- madán ugyancsak kulturális társulás néven, de egészen más működési feltételekkel adtak össze pénzt; Baktaló- rántházán „nagyközségi köz- művelődési alap” van, Vásá- rosnaményban a művelődési ház csoportjai közös fenntar­tásúak a mezőgazdasági és ipari üzemekkel... Nagykállóban sincs már „két dudás" Nagykállóban a nagyközség szövetkezetei üzemi társulá­sukban dolgozónként száz fo­rintot fizettek (évente ez az összeg háromszázezer forint). A művelődési központtól — mely nemrégiben korszerű, jól felszerelt otthont is ka­pott — a társulás eleinte füg­getlenül dolgozott: művészeti csoportokat tartottak fenn, elsősorban a neves néptánc­együttest, a Kállai kettőst, azonkívül együttes erővel igyekeztek megoldani az üze­mi közművelődési feladato­kat is. Idővel aztán rájöttek: nem célszerű egy községben „két dudást” tartani — nem mintha nem férnének meg, de az erők összefogásával többre juthatnak. A gazdál­kodó egységeknek pénzük van, meg egy jó köteg meg­oldandó közművelődési fel­adatuk, a művelődési köz­pontnak pedig népművelő szakembere, megfelelő körül­ményei, felszereltsége. 1975- ben közös irányítás alá ke­rült a társulás és a művelő­dési központ. Egyik legfőbb közös felada­tuknak a munkásművelődés támogatását tekintik. Nép­szerű formái ennek a külön­féle fórumok (ahol a nagy­községi vezetők találkoznak a dolgozókkal), a szocialista napok is, vagy legfeljebb ki­veszel magadnak egyet. — Akkor kijön — Bólintott a fiú. És végül az utolsó fel­adat így hangzik. „Az apám két könyvet olvas el évente! A könyvtárban összesen 20 ezer kötet van. Hány év szűk. séges ahhoz, hogy az apám a könyvtár valamennyi köny­vét elolvassa?” Pontosan 10 ezer év. Az idősebbik Ivanov elgon. dolkozva megvakarta a tar­kóját, majd megkérdezte: — Ezeket a feladatokat va­lamennyi tanuló előtt felol­vassák? — Természetesen. — Mondhatom, elég szegé­nyes a fantáziád. És nagyon szűk a látóköröd, teljesen le­szűkítve látod a világot. El­megyünk ma veled az uszo­dába. Ott van két cső. Az egyiken be-, a másikon kifelé áramlik a víz. Ott aztán ösz- szeállíthatsz igazán eredeti, szellemes feladatokat. Ford.: Laczik Mária brigádok vezetőinek klubja, vetélkedők az üzemekben, a művelődési házban. Következő állomásként pillantsunk be a nyírmadai „kulturális társulás” munká­jába. Az idézőjel jogos: főleg azért, mert itt csak két üzem szállt be, nem alakítottak bi­zottságot, igazgatóságot, stb. Másrészt pedig ma már csak az egyik, a téesz járul hozzá anyagilag a község közműve­lődéséhez. Megállapodtak ugyanis, hogy a másik üzem, az állami gazdaság a község sportéletét támogatja teljes erejével. Aránytalan arányosság Nyírmadán Sajátos munkamegosztás. Úgy tűnik, mintha egyenlő­ségjelet tettek volna Nyír­madán a közművelődés és a sport közé... A művelődési ház igazgatója erre a meg­jegyzésre óva intett a gyors következtetéstől: nem erről van szó — mondta. A téesz évente negyedmillió forintot ad a művelődési célokra — ezzel megkétszerezi a műve­lődési ház pénzét. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az ál­lami gazdaságban csak spor­tolnak... Mindezzel valóban nem is lehet vitázni. A kétség azon­ban nem tűnik el: ha mind­két üzem adna pénzt műve­lődési célokra, nyilván az ál­lami gazdaság sem tenne le kevesebbet. Vagyis: negyed- milliót ér a sport is?... Arány­talan ez az arányosság. Életképes a baktai „újszülött” Végül lássuk az „újszülöt­tet”, a baktalórántházi kez­deményezést, mely idén ja­nuártól él. A nagyközségben három „üzem” van: a téesz, az ipari szövetkezet és az ÁFÉSZ. Megállapodtak nem­régiben: mindhárom cég 33— 33 ezer forintot ad a „nagy­községi közművelődési alap­ba”. Ez jócskán megemeli a művelődési ház pénzét, a ta­nácstól kapott 120 ezer forin­tot. Az ipari szövetkezet nép­tánccsoportja a községé lesz, elsősorban az iskolákra tá­maszkodva énekkart hoznak létre, működőképes ifjúsági klubot alakítanak, szakkörök indítását tervezik. Mindehhez alkalmatlannak tűnik a kor­szerűtlen művelődési ház. A baktalórántháziak nagy örö­mére azonban idén elkészül az új ifjúsági ház, melyben otthon'ra lelhetnek a klubok, szakkörök. Ennek létrehozá­sában is nagy részt vállaltak a szövetkezetek. Nemcsak az anyagiakról döntöttek azotíban: a község művelődési életének fellendí­tésére (amire igencsak szük­ség van) úgynevezett közmű­velődési bizottságot alakítot­tak. Ennek tagjai az üzemek vezetői, a művelődési ház igazgatója, a tanács, a párt- szervezet, a KISZ-szervezet, a népfront képviselője. Ez a bizottság dönt az alap fel- használásáról. így koncent­rálták az anyagi és a szelle­mi erőket egyaránt! A három megoldás közül ez tűnik a legcélravezetőbb­nek: egyszerűbbnek látszik a nagykállóinál, sokrétűbbnek a nyírmadainál... A legjobb befektetés A módszerek különböznek, a cél azonban mindenütt azo­nos: az adott község közmű­velődésének segítése. Ezzel párhuzamosan természetesen a pénzzel hozzájáruló üze­mek is nagy segítséget kap­nak munkásművelődési fel­adataik megoldásához. Rész­ben úgy, hogy a dolgozók képzéséhez, üzemen belüli művelődéséhez támogatást kapnak — szakembereket, rendezvények lebonyolítását. Másrészt pedig — s ez egy­általán nem elhanyagolható! — a dolgozók szabad idejé­nek eltöltéséhez nyújtanak közvetett segítséget. Hiszen a községi művelődési ház meg­növekedett pénzalapja sok olyasmire ad lehetőséget, amit egyébként nem csinál­hattak volna meg: amatőr művészeti csoportokat alakít­hatnak, szerelhetnek fel, klu­bokat rendezhetnek be, szín­vonalasabb rendezvényeknek adhatnak otthont, nem kény­szerülnek időnként megalku­vásra a bevétel növelése miatt... A közös alapba „dobott” pénz tehát távolról sem aján­dék, vagy jótékonykodás — inkább befektetésnek nevez­hetnénk. Befektetésnek, mely idővel a műveltebb dolgo­zók jobb munkájában, a jobb hangulatban, a mozgalma­sabb közösségi életben ka­matozik... Tarnavölgyi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents