Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-15 / 296. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 15. KÁDÁR JÁNOS: A mezőgazdaságban is legfontosabb feladat a termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése Tisztelt kongresszus! JCedves elvtársak, elvtárs­nők! A mezőgazdasági szövetke­zetek III. kongresszusa napi aktualitásán túl, történelmi fejlődésünk egy újabb sza­kaszának is fontos esemé­nye. A szocialista forradalom döntő győzelmet aratott, ami­kor hazánkban ezelőtt 15 év­vel végbement a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, s ezzel befejeződött a szocia­lista társadalom alapjainak lerakása. Büszkék lehetünk rá, hogy ez a forradalmi lé­pés, a lenini szövetkezeti eszme megvalósítása, az_ ön­kéntesség tiszteletben tartá­sával történt, és az átszerve­zés három éve alatt a mező- gazdasági termelés nem tor­pant meg, hanem emelkedett. Népi államunk legfőbb poli­tikai alapja, a munkás-pa­raszt szövetség új szocialista tartalmat kapott, s ma a szo­cialista nemzeti összefogás­nak szilárd alapja. A szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzemek, az állami gazdaságok és a földterület hatvannégy százalékán gaz­dálkodó mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek a magyar népgazdaság jelentős ténye­zői, amelyeknek meghatározó szerepük van a közellátás­ban, a dolgozók elért élet­színvonalának megalapozásá­ban és további emelésében. Mindez ékesen bizonyítja, hogy az ország egész társa­dalmát érintő fontos politikai esemény színhelye ma ez a terem. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának beszá­molójával, Szabó elvtárs szó­beli kiegészítőjével egyet­értek, s külön üdvözlöm, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalom fő felada­taként hangsúlyozta a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósítását, a fejlett szocialista társadalom építését, az ötödik ötéves népgazdasági terv feladatai­nak megoldását a maga te­rületén. Ez világos, határo­zott és jó program. Szeret­nék eleget tenni megtisztelő megbízatásomnak; átadom önöknek, a kongresszus kül­dötteinek, minden résztvevő­jének, az önök személyében a mezőgazdasági szövetke­zetek milliós tagságának a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak elvtársi üdvözletét és őszinte jókívánságait, a a magam részéről is minden jót, sikeres munkát kívánok kongresszusuknak. Kedves elvtársak! Ami az ország belső hely­zetét illeti, elmondhatjuk, hogy kiegyensúlyozott. Pár­tunk egységes, vezető szerepe érvényesül, a munkásosztály hatalma szilárd, a munkás­paraszt szövetség erős, a szo­cialista nemzeti összefogás — amint a Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusa is meggyőzően tanúsította — mind jobban kibontakozik. Belpolitikai helyzetünk egyik meghatározója, hogy társadalmunkban a szövetke­zeti mozgalom nemcsak gaz­dasági, termelési kérdés, ha­nem fontos politikai tényező is. A több mint kétmillió embert tömörítő különféle szövetkezetek fontos szere­pet töltenek be társadal­munkban. Az egységes nép­gazdaság részei, számottevő­en hozzájárulnak a nemzeti jövedelemhez. Az egész társadalomra hat, hogy lényegesen megváltozott a parasztság politikai, erköl­csi felfogása; forradalmi át­alakulások történtek a pa­raszti gondolkodásban. A kö­zösségben korszerű eszkö­zökkel termelő mezőgazdasá­gi dolgozó már régen nem a kisáru termeléssel együtt járó individualista, egyéni, a falu határán alig túllá­tó, látástól vakulásig ro­botoló, földhöz ragadt pa­raszt. A mai paraszt­ság a szocializmus viszonyai között mind korszerűbben él, dolgozik és gondolkodik, mindinkább összeforr kipró­bált harcostársával, az ipari munkássággal, világnézete egyre határozottabban szo­cialista. Ez megmutatkozik abban a szilárd helytállásban, amit nehéz helyzetekben nem egyszer tanúsított, s nem ke­vésbé abban, hogy falun is egyre tömegesebben követik a munkásosztály nagyszerű kezdeményezését, a szocialis­ta brigádmozgalmat, amely — több felszólaló révén — itt hallatta hangját. Az is so­katmondó tény, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok közel egytizede pártunk tagja, és a parasztság soraiból sokan ke­rültek és kerülnek a hata­lom, az államigazgatás és a gazdasági irányítás vezető posztjaira. Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzetet most csak röviden érintve elmondhatom, hogy hazai építőmunkánk feltételei e te­kintetben is biztosítottak. A nemzetközi helyzet alakulá­sára mind nagyobb befolyása van korunk három nagy for­radalmi erejének, a szocialis­ta világrendszernek, a tőkés világ munkásmozgalmának és a nemzeti felszabadító moz­galmaknak. Nemzetközi tevékenysé­günk megfelel népünk szo­cialista törekvéseinek, nem­zeti érdekeinek. A szocialista országok ak­tív kezdeményező külpoliti­kát folytatnak. Ennek ki­emelkedő állomása volt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének leg­utóbbi, bukaresti ülése. Elveinknek megfelelően mi is igyekszünk közremű­ködni a szocialista országok közös külpolitikai fellépései­ben. Kedves elvtársak! Rövidesen véget ér az 1976- os év, az ötödik ötéves terv első esztendeje. Pártunk Köz­ponti Bizottsága két héttel ezelőtt megvonta az idei munka mérlegét, és megha­tározta a további teendőket. Országgyűlésünk csütörtökön ugyanezekről a kérdésekről tárgyal. Központi Bizottsá­gunk megállapította, hogy bár az 1976. évi tervben ki­tűzött fő mutatókat — előre­láthatóan — nem érjük el tel­jes mértékben, népünk a párt XI. kongresszusának irány- mutatásait követve, eredmé­nyesen dolgozik. Igaz, munkánkat az utóbbi két-három évben nehezítette a világgazdaságban végbeme­nő kedvezőtlen folyamatok hatása, valamint az idén a mezőgazdaságot sújtó szélső­séges időjárás. A. népgazda­ság azonban a nehezebb fel­tételek ellenére is fejlődik, a termelés növekszik, s ha sze­rényebb mértékben is, de emelkedik a lakosság élet- színvonala, javulnak életkö­rülményei. A mezőgazdasági termelés ugyan a számítások sze­rint nem éri el az ez évre tervezett emelkedést, a tavalyival lesz azonos, de a késői kitavaszodást, a két­szeri fagyot, az aszályt is fi­gyelembe véve, ez még így is nagy eredménynek tekinthe­tő. Kiváltképpen akkor, ha arra gondolunk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt hasonló természeti csapások 20—30 százalékos visszaesést okoz­tak. Most viszont rekord bú­zatermést takarítottunk be, a tavalyi hullámvölgy után nö­vekedett a sertésállomány, a tehenenkénti tejhozam, ja­vult az állóeszközök kihasz­nálása, csökkent a parlagte­rület. Az idei, mostoha ter­mészeti viszonyok között vég­zett nagy és eredményes munkáért teljes elismerés ille­ti meg a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok dolgo­zóit, mindazokat, akik a me­zőgazdaság munkáját segítet­ték. Kedves elvtársak! A mezőgazdaságban — az idei elmaradást is behozva — 1977-ben egyetlen év során hét-nyolc százalékkal több terméket kell előállítani. A feltételek a terv teljesítésé­hez adottak. A kezdet nem rossz. A? őszi mezőgazdasági munkálatokat rendben elvé­gezték, a vetések szépen fej­lődnek, a gépek, a különböző anyagok rendelkezésre áll­nak. A gazdasági szabályozó eszközök megfelelőek, alap­vető módosításuk nem szük­séges. Külön intézkedésekkel ösztönöztük a zöldség- és gyümölcstermesztést, a ser­téstenyésztést, az öntözés fej­lesztését, a kisárutermelést. A párt és a kormány tehát minden lehetséges módon elő akarja segíteni a mezőgazda­ság előtt álló nagy feladatok megvalósítását. A következő időszakban az egész népgazdaságban, így a mezőgazdaságban is, legfon­tosabb feladat, a termelés ha­tékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése. A ma­gyar mezőgazaság a terme­lés egyes területein a rang­lista élvonalába került; más ágazatokban azonban csak sereghajtók vagyunk. így pél­dául az egy főre jutó hús­termelésben a KGST és a Közös Piac országaival egybe­vetve egyaránt elsők va­gyunk, tojástermelésben má­sodikok, a búza- és a kukori­catermesztés hektárhozamá­val is már az első harmadba tartozunk. Gyengék vagyunk azonban a sertéstenyésztés­ben, s a tejhozamot és né­hány szántóföldi növény ter­mésátlagát nézve is még bő­ven van behozni valónk. Biztosak vagyunk benne, hogy a korszerű eszközök mind tömegesebb bevezetésé­vel, a munka magasabb szín­vonalú megszervezésével a szocialista mezőgazdaság ké­pes a gyors fejlődésre, s még nagyok a tartalékai. A meglévő lehetőségeink jobb kihasználásával ösz- szefüggésben kívánok szólni a háztáji gazdaságokról. Az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni azt az el­vet, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a közös és a háztáji szerves egységet alkosson. Támogat­ni kell a termelőszövetkeze­tek és tagjaik között azt az együttműködést, amelynek keretében a tagok háztáji gazdaságukban szerződéses alapon elsősorban állatot ne­velnek és hizlalnak, zöldsé­get és gyümölcsöt termelnek, s ily módon bővítik a szövet­kezet árutermelését. A ter­melőszövetkezetek, az állami gazdaságok igyekezzenek együttműködni azokkal is, akik bár nem tartoznak a nagyüziemekhez, részt kíván­nak venni a lakosság ellátá­sát is szolgáló mezőgazdasá­gi árutermelésben. A szocialista mezőgazdaság nem régi hajtásai a szövet­kezeti melléküzemágak. Pár­tunk, kormányunk álláspont­ja ebben a kérdésben is vilá­gos. Ismeretes, hogy kezdet­ben a melléküzemágak ren­deltetését félreértve, előfor­dultak túlzások, nem kívána­tos próbálkozások is. Aligha lehetett például mezőgazda- sági eredetű üzemágnak fel­fogni a parkettacsiszolást és -lakkozást, a golyóscsapágy- gyártást, a nyomdaipari munkát és a hasonlókat. Ezeket helytelenítettük. He­lyeselünk és támogatunk vi­szont minden olyan törek­vést, amely szorosan a ter­melőszövetkezetek tevé­kenységével függ össze, mint például a gépek javítása sa­ját műhelyekben, építőipari feladatok ellátása, és legfő­képpen a saját termés élel­miszeripari feldolgozása. A gazdasági hatékonyság növelésének is a jobb mun­ka a legfontosabb tényezője. Az egyre többre képes tech­nika működtetéséhez a me­zőgazdaságban is mind foko­zottabb szükség van az em­ber szakismereteire, szor­galmára, fegyelmére. Nagy tartalék rejlik a vezetés, az irányítás színvonalának eme­lésében. Tisztelt kongresszus! A szocialista társadalom további menete szempontjá­ból elsőrendű kérdés, hogyan alakul a mezőgazdaság jövő­je. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság rendszerünk szilárd bázisa a falun. Szé­les társadalmi, gazdasági, po­litikai alapja Van annak, hogy a mezőgazdaságban a fejlődés évi növekedési üte­me a szocialista mezőgazda­ság másfél évtizede során megduplázódott, meghárom­szorozódott. A fejlettebb ag­rotechnika, az erősödő ter­melési kedv még a váratlan természeti tényezőkkel szem­ben is növelte a mezőgazda­ság ellenállóképességét. Ha nyíltan beszélünk a nehézsé­gekről, annál több okunk és jogunk van azt is elmondani, hogy húsból ma ötven szá­zalékkal, tojásból hetven szá­zalékkal, cukorból negyvenöt százalékkal, zöldség- és gyü­mölcsfélékből tizenöt—húsz százalékkal többet fogyaszt az ország lakossága, mint ti­zenöt évvel ezelőtt, az átszer­vezést megelőzően, ez az új szocialista mezőgazdaság nagy érdeme. A mezőgazdaság te­hát hozzájárult, hozzájárul az életszínvonal emeléséhez. Eközben a párt politikájá­nak megfelelően, az egész társadalom anyagi helyzeté­nek általános javulásával együtt javult a mezőgazda- sági dolgozóké is; a munká­sok és a parasztok jövedel­mének színvonala már esz­tendők óta gyakorlatilag egyenlő. A szövetkezeti dolgozók a munka szervezettségében, a munkafeltételekben és szak­mai ismeretek dolgában is közelebb kerültek a munkás- osztályhoz. Tisztelt kongresszus! Közismert, hogy országunk fejlődésével, a szocialista iparosodás előrehaladásával a mezőgazdaság aránya a népgazdaságban mind a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást, mind a foglal­koztatottak számát tekintve, csökken. De hadd jelentsem kj e fórumon is nyomatéko­san, hogy nem csökken, sőt növekszik a mezőgazdaság jelentősége. Folytatjuk jól bevált ag­rárpolitikánkat. Továbbra is alapvető feladatnak tekint­jük a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fej­lesztését, a gazdálkodás bel- terjesítését, azoknak a voná­soknak az erősítését, amelyek megfelelően egyeztetik a ta­gok érdekeit az össztársadal­mi érdekekkel. Lényegesnek tartjuk a termelési és érté­kesítési biztonságot, az anya­gi érdekeltség megfelelő ér­vényesítését. A parasztság jövedelmének a munkásságé­val arányos fejlesztésére tö­rekszünk, szociálpolitikai te­kintetben pedig a teljes azo­nosság fokozátos közelítésére. Pártunk és kormányzatunk mint eddig, a lehetőség sze­rint a jövőben is megad min­den szükséges támogatást a mezőgazdaságnak. Tovább erősítjük a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek szocialista jellegét. A szövetkezeti tulajdon szocia­lista tulajdon, amelynek szi­lárdítása és fejlesztése fon­tos feladatunk, az 1967-ben alkotott földtörvényt érvé­nyesítve nagy lépést tettünk előre a szocialista földtulaj­don és földhasználat egységé­nek megteremtésére. Az álta­luk használt földnek ma már csaknem a fele a szövetke­zetek tulajdona. Ezt a hosz- szú ideig tartó és türelmet igénylő folyamatot a jövő­ben is támogatjuk. A termelőszövetkezetek szocialista jellegének erősí­tése többirányú feladat. A szövetkezeti földtulajdon részarányának növekedésén túl kifejezésre kell jutnia a vállalatszerű gazdálkodás erősödésében; a nagyobb tervszerűségben; a munka magasabb szervezettségében; a szövetkezeti demokrácia és ellenőrzés teljesebbé tételé­ben; a szocialista elosztási elvek következetes érvénye­sülésében, a szövetkezeti tag­ság szocialista tudatának fej­lődésében egyaránt. Most a fő feladat az, hogy a gazdaságok alaposan mér­jék fel adottságaikat, ala­kítsák ki hosszabb távra pro­filjukat, éspedig úgy, hogy erőiket a legésszerűbben hasznosítsák. Az üzemi ös­szevonások helyett a továb­biakban megfontoltan foly­tatódjék a termelés szakosí­tása, terjedjen a gazdaságok közötti kooperáció, fokozód­jék a törekvés a szövetkeze­tek, az állami gazdaságok, az élelmiszeripari vállalatok kö­zös vállalkozásainak, társu­lásának ki alaki tásárá. A mezőgazdasági termelés ilyen irányú fejlesztése a szocialista mezőgazdaság fej­lődésében új szakasz kezdetét jelenti. Azonban ezen az úton is csak akkor haladha­tunk előre sikeresen, ha to­vábbra is szigorúan betartjuk bevált szövetkezetpolitikánk alapelveit: az önállóság, a demokratizmus, az anyagi ér­dekeltség elvét. Kedves elvtársak! Pártunk XI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy társadal­mi rendszerűnk kiteljesedé­sének egyik legfőbb feltétele a szocialista demokrácia fej­lesztése az élet minden terü­letén. Ebben az összefüggés­ben kívánok szólni a szövet­kezeti demokráciáról. A jövőben a demokratiz­must érdemibbé kell tenni. Most az a legfontosabb fel­adat, hogy a szövetkezetek a jelenlegi helyzetben, amikor a mezőgazdasági üzemek megnövekedett mérete, a ter­melés megváltozott rendsze­re, a munka szervezeti rend­je, a lakó- és munkahely sze­rinti széttagoltság és sok egyéb tényező a demokrácia új formáit igényli, — alakít­sák ki a szövetkezeti demok­rácia gyakorlásának legmeg­felelőbb módját úgy, ahogy azt a kongresszus elé terjesz­tett határozati javaslat is tar­talmazza. Rögtön hozzá kell tenni, hogy a demokrácia a maga­sabb fokú szervezettségben is csak akkor gyümölcsözik, ha a munka a tagság által el­fogadott terveknek megfele­lően, a választott vezetők irá­nyításával fegyelmezetten ha­lad. A fejlődő szövetkezeti demokráciát helyesen így kell értelmezni. Szólni kell a termelőszö­vetkezetek és az állami szer­vek, a tanácsok viszonyáról is. A termelőszövetkezetek gazdasági önállósága szándé­kainak megfelelően az el­múlt években megerősödött; jogi-szervezeti önállóságuk ma már szilárd gazdasági háttérre támaszkodhat. A ta­pasztalat azonban azt mu­tatja, hogy a szövetkezetek erősödésével nem' mindenütt tartott lépést az állami irá­nyítás. Ez a felelős irányító szervek hibája, a mi hibánk. Ugyanakkor a területi irá­nyító szervek, a tanácsok egy része sem él eléggé a meglé­vő jogkörével, nem végzi kel­lő következetességgel a te­rületi összehangolást. Ezen változtatni kell. Ügy gondol^ juk, helyes, ha a termelőszö­vetkezetek önállóságát tisz­teletben tartva a következő időkben javítjuk, jobban ösz- szehangoljuk az állami irá­nyító szervek munkáját, nö­veljük ellenőrző, termelést segítő szerepüket. Végezetül néhány szót a termelőszövetkezetekben fo­lyó párt- és társadalmi mun­káról. Biztosíthatom a terme­lőszövetkezetek vezetőit és tagságát, hogy a pártszerve­zetek, a kommunisták a jö­vőben is helytállnak önma­gukért, mindent meg fognak tenni az előttünk álló nagy, nem könnyű, de szép felada­tok megoldása érdekében. Tisztelt kongresszus! Hazánkban a szocializmus építésének minden területén szorgos, eredményes munka folyik, népünk követi a párt XI. kongresszusának útmuta­tásait. Céljaink ösztönzőek, pár­tunkat követi népünk, a ha­talom megingathatalan, a népgazdaság alapjai szilár­dak. Az kell, hogy mindenki tegye meg a magáét, a jó munkát senki se érezze és ne tekintse szívességnek vagy áldozatnak, hanem a ha­za, családja és önmaga iránti természetes kötelessé­gének. Eredményes munkát kívá­nok a kongresszusnak. Sok sikert a szövetkezetek veze­tőinek, tagságának, minden dolgozójának. Mély meggyő­ződésem, hogy szövetkezeti parasztságunk biztos léptek­kel halad tovább, előre a be­vált úton és tevékenyen se­gíti a szocialista Magyaror­szág felépítését.

Next

/
Thumbnails
Contents