Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

1976. december 12. KELET-MAGYARORSZAG 3 Mindig konkrétan A MINAP FILMET FORGATTAK egy megyei építkezésen. Sokan buzgólkodtak a be­ton körül, csak egy em­ber álldogált tétován. A filmező mondta neki: sza­ki, tegyen úgy, mintha dolgozna! Az ember először értetlenül nézett, majd annyit felelt: inkább el­megyek. S úgy is tett. Egy másik eset is eszembe jut, eZ viszont Nyíregyházán, a Holló ut­ca elején történt. Üveg- szállítmány érkezett egy teherkocsin. A leemeléshez volt daru is. Az autón két ember küzdött, hogy he­lyes állásba hozza a fake­retbe szorított kényes árut, míg a járdán hat másik munkatársuk a jó tanácsok sokaságát oszto­gatta. Az ilyen és hasonló lát­ványok eredményézik azt, hogy gyorsan és határozot­tan levonjuk a következ­tetést: nos, így dolgozunk, ezért nem mennek rend­ben a dolog. Mert ugye a munka... Sok a kibic, az a könnyebb. Sorolnak is példákat, néha még a fentieknél is riasztóbba­kat, és mindig úgy, hogy hozzáteszik: jme, így dol­gozunk. Kissé elgondolkoztató mindez. Ha igaz, ami az általánosító vélemény tükrében megjelenik, ak­kor valóban baj van. A gyakorlatból viszont az derül ki: inkább a köny- nyed általánosításokban rejlik a hiba. Mert ha ez lenne a puszta és teljes igazság, akkor vajon el­jutottunk volna oda, ahol vagyunk? Es sorolni kezd­jük az eredményeket. A megépült gyárakat, laká­sokat, iskolákat, kórháza­kat, a szépülő és gazdago­dó falvakat, a mezőgazda­ság idővel vívott sikeres küzdelmét. És ilyenkor az ember egyre ingerültebb az általánosítás miatt. CSUPÁN A SZŰK IS­MERŐSÖK KÖRÉBŐL keresem azokat, akik joggal kérhetnék ki ma­guknak az elhamarkodott summás ítéletet. Ott van­nak a mérlegszerelők. Gyar­maton, a METRIPOND- ban. Vagy a nyírbátori ci­pőgyárban a végszalagon dolgozók. Említhetem a nyírbogdányi idősebbek brigádját a vazelinüzem­ben, akik egykettőre öt­szörösére emelték a ter­melést. De ne hagyjuk ki a sorból a KEMÉV mun­kásait az új gumigyári építkezésről. Nem lenne tisztességes, ha nem idéz­ném vissza a mándoki és a rakamazi tsz-t, vagy ép­pen azokat a jósavárosi társadalmi munkásokat, akik ezer órákat dolgoztak környezetük szépítésén. De befejezhetem talán a sort, mert most derül ki, a jegyzetlapok sokaságán megbúvó üzemek és nevek sora szinte kimeríthetet­len. Nem kétséges: az is hi­ba lenne, ha most valami­féle örömujjongásba tör­nénk ki, mondván: ak­kor hát nincs is semmi baj. Baj és gond van, de ez nem kizárólagos. Meg­győződésem, hogy sokkal több a becsületes ember. Csak úgy vagyunk ezzel is, mint sok mással: a ki­rívóan rossz jobban feltű­nik. Sokszor teljesein kö­zömbösen megyünk el egy-egy munkahely mel­lett, ahol pedig igencsak szorgosan dolgoznak. Szin­te észre sem vettük, hogy például felépült egy új Szamos-híd. Vagy csak el­futunk a kertészet roppant szorgalmas építői mellett. De méltánytalanul keve­set szólunk arról a folya­matos szorgoskodásról is, ami a papírgyárban lát­ható. Valljuk be, látásmódunk kissé úgy deformálódott, hogy szinte vadásszuk a rosszat. összességében egyáltalán nem az az ál­talános, hogy 8 emberből 6 szurkol, vagy hogy a munka szóra eioldalog va­laki. Mindebből követke­zik, hogy optikánkon iga­zítani kell. Megőrizvén a konkrét és kemény bírála­tot minden esetben, ami­kor valóban rosszul megy valahol, de felfedezve minden esetben a jót, az erőfeszítést, a sikert. A Z ESZTENDŐ VÉGE FELÉ járva, s jól átböngészvén a Központi Bizottság do­kumentumát a jövő évi feladatokról, csak ide jut­hatunk el következtetése­ink során. Bürget Lajos 1833 termelőszövetkezet, egymillió tag A termelőszövetkezeti mozgalom útja egy kiállítás tükrében A termelőszövetkezetek jövő héten kezdődő harma­dik kongresszusához jól kap­csolódik a mezőgazdasági múzeum új kiállítása, ame­lyet Havasi Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese szombaton ünnepélyesen nyitott meg. A Mezőgazdasági termelő- szövetkezetek Magyarorszá­gon címmel megrendezett ki­állítás bemutatja a termelő­szövetkezeti mozgalom útját kialakulásától fejlődéséig, a mai nagyüzemi közös gazda­ságokig. A kiállítás agrártör­téneti anyaga beszámol a századforduló előtti paraszt­mozgalmakról, a szövetkezés felszabadulás előtti próbál­kozásairól, eredeti eszközök­kel és modellekkel szemlélte­ti a mezőgazdasági termelés régmúlt technikáját. Emlé­keztet a felszabadulást köz­vetlenül követő években megalakult táblás gazdasá­gokra, a mai tsz-ek elődjei­re, a megváltozott termelési viszonyokra, amelyek megte­remtették a mezőgazdasági termelés társadalmi, szövet­kezeti útjának feltételeit. Be­számol a kiállítás a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sének eredményeiről, a párt agrárpolitikája nyomán ho­zott különféle, a termelőszö­vetkezetek megszilárdítását szolgáló intézkedésekről. Grafikonok, statisztikai ada­tok szemléltetik országosan és külön megyénként a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlődését, jelenlegi helyzetét, a mezőgazdaság különböző ágazataiban elért eredménye­it. A mai értelemben vett termelőszövetkezet' 1949-ben 36 000 taggal 1363 mőködött, 1961-ben 4681 volt a szövet­kezetek száma, ma 1833 ter­melőszövetkezetben egymillió tag dolgozik. A kiállítás végül bemutat­ja a termelőszövetkezetekben jelenleg alkalmazott legkor­szerűbb termelési rendszere­ket. A termelőszövetkezeti moz­galom útját végigkísérő kiál­lítás március 31-én zár. A Nyíregy­házi Divatruhá­zati Vállalat 52 ezer női divat­kabátot gyár­tott ebben az évben NSZK exportmeg­rendelésre. Az utolsó szállít­mányt a na­pokban indí­tották útnak. A szalagon bel­földi megren­delésre női ka­bátokat készí­tenek. Elek Emil felv. Ha szót kapna... Szabolcsi küldöttek a tsz-kongresszus előtt A mezőgazdasági termelőszövetkezetek december közepén tartják harmadik kongresszusukat. A megyei értekezleten negyven küldöttet választottak, akik Sza- boIcs-Szatmár mezőgazdasági szövetkezeteit, társulá­sait képviselik az országos fórumon. Közülük hármat kérdeztünk meg: ha szót kapna, mit mondana el a kongresszuson? Á fiatalok megnyeréséért Stenczel Fruzsina, a kótaj— kemecsei Egyesült Erő Tsz üzemgazdásza: — Elmondanám, hogy ter­melőszövetkezetünkben 120 harminc éven aluli fiatal dol­gozik, az aktív tagok egyhar- mada. Ez nem magától ala­kult így. Szövetkezetünk Nyír­egyháza ipari vonzáskörzeté­ben működik, ezért itt na­gyobb gondot kellett fordíta­ni a fiatalok megnyerésére. Az általános iskolák felsőta­gozatos tanulói nálunk terv­szerűen látogatják a külön­böző termelési ágazatokat. Megismerkednek a már szö­vetkezetben dolgozó fiatalok helyzetével is. — A fiatalok már az álta­lános iskolában tudják: a termelőszövetkezetben is le­hetnek szakmunkások. A gyümölcstermelésben és a szakosított szarvasmarhatele­pen dolgozók részére a tisza- berceli és a baktalórántházi szakmunkásképző iskola se­gítségével kihelyezett tanfo­lyamot szerveztünk. A fiata­lok 80 százaléka szocialista brigádokban dolgozik. Bri­gádértekezleteken és a leg­utóbbi ifjúsági parlamenten is sok szó esett a .fiatalok helyzetének tovább javításá­ról. Ezek nyomán most dol­gozunk egy még ösztönzőbb bérrendszeren. — Szövetkezetünkben 1973- ban ifjúsági lakásépítési ala­pot képeztünk. Az igénylő fiataloknak 10 ezer forint ka­matmentes hitelt tudunk ad­ni. Fürdő, ebédlő, autóbusz Kovács Katalin, a nagyha­lászi Petőfi Tsz raktárosa: — Az elmúlt években min­den majorunkban szociális épületet létesítettünk. A szennyező munkakörben dol­gozóknak mindenütt lehető­ségük van étkezés, vagy haza­menetel előtt a tisztálkodás­ra. A községben építettünk egy üzemi konyhát étkezdé­vel, ahol a szövetkezeti tagok olcsón jutnak meleg ételhez. A határban vagy távolabbi majorban dolgozókat autó­busz viszi a munkahelyre. tői tavaszig tétlen marad. Melléküzemág, vagy bedol­gozó részleg létesítésére na­gyobb figyelmet kellene for­dítani a felsőbb szerveknek is. Foglalkoztatás és az adó Meglécz János, a nyírbogá- ti Rákóczi Tsz főkönyvelője: — Elmondanám: egy évvel ezelőtt, amikor megjelent a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek új szabályozó rend­szere, többen kedvezőtlennek ítéltük. Az egyéves tapaszta­latok alapján elmondhatom, hogy általános módosításra nincs szükség, de néhány vál­toztatás bevezetését nem sza­bad halogatni. Különösen vo­natkozik ez a gyenge terme­lőszövetkezetekre, melyekből Szabolcs-Szatmárban igen sok gazdálkodik. Például a je­lenlegi adózási rendszer okoz néha gondot. Azoknál az üzemeknél, ahol a korábbi években nem oldották meg-a nők téli foglalkoztatását, a jövőben ennek megoldása akadályokba ütközik. A fog­lalkoztatottság bővítése auto­matikusan jövedelemszínvo- nal-növekedéssel jár együtt, így a jövedelemnövekmény- adó gátjává válhat a foglal­koztatottság növelésének. — Megítélésem szerint az alma- és dohánytermelés mi­atti jövedelemszínvonal-vál- tozás speciális szabolcsi prob­léma. Azokban az években, amikor magas termelési ered­ményt érünk el, a többlet be­takarítása érdekében fel­Matt a magány nak F inom tapintás, figyelem, gondosság. Ezek nélkül aligha boldogul az üvegcsomagoló munkás. A nyíregyházi UNIVERSIL or­vosi laboratórium műszerei a világ sok országába eljutnak. Akik kézhez kapják, kicso­magolják az értékes üvege­ket, aligha gondolnak arra, hogy a selyempapírba pólyáit csöveket olyan ember is cso­magolja, aki soha nem gyö­nyörködhet a szépen ívelő üvegkígyókban... Hogyan is lett a főkönyve­lői képesítésű Gál Béla az üvegtechnika csomagolómun­kása? — Örökölt szemhibám van. Születésem óta nem láttam este, emiatt , sokat szenved­tem. Különösen, amikor 42- ben behívtak munkaszolgá­latosnak Kassára és éjjel a parancsnok riadót rendelt el. Sok rúgást, ütést ' kaptam, mert nem láttam... A ma ötvenhét éves férfi keserű emlékeket idéz az évek során fokozatosan elha­talmasodó szembetegségeiről. Családi életét is zátonyra fut­tatta a világtalanság, felesége elvált tőle. ő pedig a várost is otthagyva, ahol élt, haza­jött Szabolcsba, tíz éve mun­kába állt, mint csomagoló­munkás az UNIVERSIL-nél. OTP minigarzon lakást vásá­rolt. Él, dolgozik, tervei van­nak... — Reggel fél 5-kor kelek, 6 órakor indulok a 9-es au­tóbusz megállójához, a Jókai térre. A busz hétkor indul, fél 8-ra kiérek, ha nincs so­rompó. Hazafelé jövet átjö­vök a dohánygyári repülőhí- don, a Zrínyi gimnázium előtt felszállók a 8-as busz­ra, bejövök a postáig, átszál­lók a 12-es buszra, azzal érek haza a Vasvári Pál utcai mi­nigarzonba. Sokat sétálok, a sóstósi erdőben, néha öt-hat órát is. A kis Szokol rádió a kezemben, és megyek, me­gyek, gondolkodom. Néha be­leütközöm egy-egy ágba, annyira elfoglalom magam... A finom üvegek csomago­lása nagyon precízen mehet csak. Csupán kézzel, tapintással — látás nélkül — nem nehéz ez? — Minden mozdulat be­gyakorlott már. És mivel én nem figyelhetek másra, nem tereli el semmi a figyelmem, jól haladok. Néha már mond­ják is a munkatársak, akik a becsomagolt üvegeket a do­bozokba rakják, Béla bácsi, nem bírjuk, lassabban egy kicsit... Ilyenkor mosolygok magamban, jólesik, hogy hasznossá tehetem magam. Ha nem dolgoznék, nem is tudom elképzelni, mi lenne velem, nem bírnám ki... Azt mondja, megbecsülik a munkahelyén. Sok a barátja, akikkel nemcsak az időt, ha­nem a gondot, örömet is jó megosztani. A mostani bére már rendben van. A munká­ját szereti, a közösségtől nem akar megválni. Otthonában állandóan szól a kis Szokol rádió, mint egy családtag. A leszakadt gom­bokat, amelyekből jócskán akad mindig, nővére varro- gatja fel, ő mos, takarít rá. S milyenek a látó emberek? — Segítőek, látná az áru­házakban, milyen kedvesek hozzám. Sokan ismernek az utcáról, mert sokat sétálok. Az útkereszteződéseknél nagyon rossz. Remegés fog el, kétszer ért már baleset. Leg­utóbb szerencsém volt. Át akartam menni a túlsó ol­dalra, ahogyan kell, kinyúj­tottam a fehér botom. Nagy csattanás, darabokra törött, a nyele maradt a kezemben. Ha csak eggyel többet lépek a kocsi alá kerülök... S zívesebben beszél azon­ban a munkájáról, a Szovjetunióba, Iránba, Franciaországba és más or­szágokba exportált orvosi la­bor-felszerelésekről, melye­ken az 6 kezenyoma is ott van. S eddig egyetlen egyet sem tört el. Számára a mun­ka az életet jelenti, a szaba­dulást a vakság okozta „rab­ságból”. Hasonlóan a sakkjá­ték, melyet megyei első osz­tályú szinten művel a Vakok Szövetségének csapatában. Mattot ad a magánynak, újra és újra... Páll Géza Vasárnaponként a sportoló­kat, szurkolókat szállítja ez a busz. Amikor a csapat itthon játszik, a fiatalok, szocialista brigádtagok kirándulásra mennek a járművel. — De nemcsak az ered­ményekről szólnék. Mint rak­táros, közvetlenül tapaszta­lom, mennyi gondot okoz a gépalkatrészhiány. A gabona aratásához szükséges alkat­részekből az utóbbi egy-két évben már volt elegendő. Ilyen figyelemmel, szerve­zettséggel kellene megoldani az alkatrészellátást más kam­pánymunkához és gépekhez is. Egy példa: szövetkeze­tünknek több magyar gyárt­mányú Dutra traktora van. Az ipar leállt e traktorok gyártásával anélkül, hogy ele­gendő alkatrészről gondos­kodtak volna a még működő gépekhez. Most, ha javítani akarunk, egy Dutrát selejtez­nünk kell, azt szétszedjük és ebből toldjuk-foldjuk a többi gépet. — Mint nő és párttitkár, ismerem a lányok, asszonyok helyzetét, véleményét. Sokan szívesen dolgoznának télen is. Azonban a legtöbb nő ősz­használt munkadíj olyan mér­tékben növeli meg a dolgo­zók jövedelemszínvonalát, amely jövedelemnövekmény- adó fizetésével jár. Javasol­nám, hogy az alma- és do­hánytermelés érdekében ki­fizetett munkadíjakat úgy bírálják el, mint ahogy ezt a korai burgonya és zöldség termesztése érdekében te­szik. — A homokon gazdálkodó gyenge termelőszövetkezet­ben legcélszerűbb terület­hasznosítás a gyeptelepítés. A gyenge termelőszövetkezetek ezen juhtenyésztéssel foglal­kozhatnának, amelynek jó piaca van külföldön. A sza­bályzó rendszer a gyeptelepí­téssel kapcsolatban úgy fo­galmaz: állami támogatás adható. Kérnénk a jogsza­bály olyan módosítását, hogy a termelőszövetkezet jogosult legyen rét- és legelőtelepíté­si állami támogatás igénybe­vételére. ha jóváhagyott gyepfejlesztési tervvel ren­delkezik. Csikós Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents