Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-10 / 292. szám

1976. december 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hosszútávfutó vállalatok A LEGTÖBB IPARÁG­BAN emlegetnek néhány céget úgy a minden fölött szkeptikusan töprengők, mint „akiknek bejött a lut­ri”. Már-már hajlanánk ar­ra, hogy higyjünk a titok­ban folyó nagy ipari sze­rencsejátékban, ahol az ötös találat milliárdokat ér, ám óvatosságra int az a köz­helyszámba menő igazság, hogy a gazdasági életben semmit nem lehet a szeren­csére bízni. Ha azután tüze­tesebben szemügyre vesszük az enyhe gúny s az irigy­ség elegyével körített válla­latokat, kiderül, a „bejött lutri” nem más, mint a jó­zan és hosszú távra szóló stratégia, azon belül pedig az átgondolt fejlesztésgyár­tásnál, gyártmánynál, a mi­nőségre és mennyiségre együttesen ügyelő üzletpo­litika. Öt esztendő, az 1971 és 1975 közötti időszak tapasz­talatait vizsgálva arra a fontos tanulságra bukkan­hatunk, hogy a IV. ötéves tervben azok a vállalatok érték el a legdinamikusabb fejlődést, ahol hosszú távú program alapján dolgoztak. E cégek sorában említhet­jük a közúti járműgyártás, az alumíniumipar, a vegy­ipar — főként a nehézvegy­ipar — több termelő egysé­gét. Ami azt mutatja: a táv­lati népgazdasági célokhoz igazodni üzletnek sem rossz. Még akkor is igaz ez, ha a szabályozó rendszer némely eleme annak adott — sajnos, olykor ad ma is — átmeneti, gyorsan elilla­nó, de pillanatnyilag jól mutató előnyt, aki pusztán a közvetlen holnapot tartot­ta fontosnak. AHOGY A KÜLÖNÁLLÓ SZEMEK A LÁNCBAN kapják meg az igazi ren­deltetésüket, szerepüket, úgy a vállalati tevékenység sem választható el más vál­lalatok, intézmények mun­kájától. Ha tehát .az egyik cég arányt, mértéket té­veszt, rosszul nézi a nap­tárt, s csak a mindenkori rövid útszakaszt látja, za­vart okozhat másoknál ez­zel, ami azután hullámmoz­gásként terjed, hol gyen­gül, hol felerősödik, de hat. E hatások valódi erejét ak­kor becsülhetjük fel igazán, ha leírjuk: hazánkban egy- egy vállalat olykor egész iparággal, iparág túlnyomó részével egyenlő. Ez a helyzet például a cement- és mésziparban, a papír­iparban, az üvegiparban, a selyem-, a len- és kender­iparban, a gumiiparban. Ilyen vállalatok esetében különösen nagy, ám mások­nál sem sokkal kisebb súly- lyal esik latba a rövid-, vagy hosszú távú tervezés uralkodó szerepe. Az tehát, t hogy mekkora a látókör, át­fogja-e a partnerek igénye­it; lehetőségeit, rugalmas-e a vállalati szervezet, nem „belügye” a termelői egy­ségnek, nem függhet szeszé­lyes elhatározásoktól, eset­leg váltakozó vezetők fel­fogásától. Ezt leírni egyszerűbb, mint érvényt szerezni neki a gyakorlati munkában. A hosszútávfutáshoz tréning kell, tapasztalat az erő jó beosztásához, nem hiányoz­hat a taktikai érzék sem, mikor kell tempót váltani, a bolyban maradni, majd kiugrani, s bátor hajrával elsőként a célba érni. Ta­gadhatatlan, ilyesfajta is­mereteket csak a legutóbbi esztendőkben szerezhettek a vállalatok, hol küszködve, hol könnyedén. A gyakor­latlanság mellé társul az­után a kényelmesség, a megszokotthoz ragaszkodás, s máris forog a „verkli”, a folyó termelés szorgalma­zása, a napról napra, hétről hétre élés. Előbbiek tudatában már nem hat indokolatlan felté­telezésnek, hogy a vállala­tok aránytévesztésében szubjektív és objektív okok egyaránt közrejátszanak. A jelen tervidőszakban példá­ul a ruházati iparban 17-18 milliárd forint értékű be­ruházást valósíthatnak meg. Ugyanakkor a cégek tekin­télyes csoportja — elsőként a pamutiparban — a reális lehetőségeken jóval túlter­jedő fejlesztési kiadásokkal „támasztotta meg” közép­távú programját. Hasonló a helyzet a munkaerő terve­zésénél, holott az optimiz­mus nem lehet vállalati ma­gatartásmód akkor, ha hi­ányoznak hozzá a szilárd alapok, a megteremthető feltételek a hosszú távon futó termelői közösségek ugyanezen az iparterületen, így a gyapjú-, a kötő- és hurkoló iparban, más elő­jelű bizonyítékát adták arányfelmérő képességeik­nek. Belső tartalékaik fel­tárásával, szervezőmunká­val a tervezett termelésnö­vekedés 40 százalékát beru­házás nélkül kívánják el­érni. BEJÖTT A LUTRI, BE­JÖN? A boldogulás ilyen útjainak nincs köze a sze­rencséhez, ahhoz sokkal in­kább, hogy jól fogant gon­dolat okosan születik, s ha­szonnal megy végbe. E ha­szon nem nyeremény, hanem nyereség, erkölcsiekben, s anyagiakban. Hosszú távon, azaz biztonságosan, mert ke­mény munkával támasztot­ták, támasztják meg azok, akik fölismerték: a restnek a kicsi is nehéz, a serény a soknak is gyorsan a végére ér. L. G. Tárcsáztam a Műburokot E gyre sűrűbben panasz­kodnak a telefonra. Galibát galibára hal­moznak az áthallások is. Hogy miket lehet hallani ilyen áthallások során! Tele­fonálni akarok a Műburok gyárnak és kapcsolás helyett azt hallom, hogy özvegy Bur- kalapné férjhez megy egy nálánál tizenöt évvel fiata­labb lángossütőhöz. Újra tár­csáztam a Műburokot, a te­lefon kattogott és azt hallot­tam, hogy Pistike leesett a kis hokedlijéről, de szeren­csére semmi baja nem. tör­tént. Nem adom fel a re­ményt. Nekem tudnom kell, hogy a Műburoknál csök­kentették-e a beérkezett anyag átfutási sebességét és mennyivel? De nem tudtam meg, mert áthallatszott, hogy Gimbe­lem Gizikét ötkor feltétlenül várják a Kökörcsin eszpresz- szóban, mert Gombolomné is ott lesz és remek titkot tud. Tündérkémnéről. Lemondtam volna a mű- burokadatokról, de a házi vonalon folyton sürgettek. Újra próbálkoztam. Semmi hang, mással beszél jelzés, majd téves kérem, aztán új­ra áthallás. — Te — mondta ekkor a kollégám, — a Szepezdi teg­nap hívta Jáva szigetét. Ott él a sógora. Percek alatt megkapta. Azt tanácsolom, kérd el a számot, hívd fel, ő onnan kéri majd a Műburo­kot, megkapja tőlük a vá­laszt, felhív téged is és így te simán megtudhatod az át­futási időt. Csak egyszer kell Jáva szigetére telefonálnod, ő kétszer telefonál és nem Hűlt időben 1976-ról a papírgyárban Négyezer tonna ráadás A nyíregyházi hullámdoboz- és zsákgyár, közismertebb nevén a papírgyár teljesítette 1976. évi tervét. A beszélgetésnek — amelyet Kovácsvölgyi Zoltán­nal, a papírgyár igazgatójával folytattam — jelképe lehet az a visszapillantó tükör, amely a 120 méteres üzemcsarnokban a mikrohullámlemez-készítő gépsor felett függ üzembiztonsági okokból. Az ívkasírozó gépen a To­mi Super doboza. (Hammel József felv.) javítása, fejlesztése érdeké­ben hozott minden intézkedés megvalósul. 20 milliós megtakarítás — Gyáregységünk éves terve a tonnákon kívül tar­talmazott olyan feladatokat is, mint a műszakszám nö­velése, vagy a takarékosság. 1975-ben a műszakszám 1,9 százalék volt, 1976-ra 2,1 mű­szakszámot terveztünk, tény­legesen 2,4 százalékot értünk el. Az alapgépeknél a mű­szakszám 2,9 százalék volt, az 1 tized százalék a karbantar­A nyíregyházi papírgyár 19T6-ra 87,5 ezer tonna ter­mék gyártását tervezte. Eb­ből a hajdúdorogi gyárrész­leg terve 21 ezer tonna papír­zsák. Nyíregyházán ezen a héten az idei évre megsza­bott (feladatokról már múlt időben beszélnek. Külföldi piacra Kovácsvölgyi Zoltán: — Gyárgyeségünk főbb profiljai a hagyományos hullámtermé­kek, hullámtekercs, redős tal­pas zsákok. A hagyományos hullámtermék — ezeknek jórésze dobozok — a tervben 42 ezer tonnával szerepelt. Ezt a mennyiséget már no­vember 27-én elértük, így várhatóan év végére a telje­sítés 46 ezer tonna lesz. A nyíregyházi hullámdo­boz- és zsákgyár termékei hazai és külföldi piacokon egyaránt keresettek. A terv­túlteljesítés szerződéses ala­pon történik, tehát a további tonnáknak is vevője van. — Amit még év végéig gyártunk, az jórészt export­ra kerül. Egyik jelentős tétel az NDK megrendelése, 500 tonna mennyiségben, amely­nek értéke 100 millió forint. Ezt a megrendelést nem év végével, hanem a karácso­nyi ünnepek előtt szeretnénk kell mérgelődnöd. Gondolj a stresszre, az infarktusra! Dühösen néztem rá, nem volt kedvem semmi tréfához, és elhatároztam, személyesen megyek el a Műburokhoz. Dél volt. Lementem az üzemi étkezőbe, felhívtam a feleségemet és legnagyobb csodálkozásomra rögtön, el­sőnek jól kapcsolta a gép a lakásomat. Ilyen is van! Kö­zöltem vele, hogy később jö­vök haza, mert egy üzemet kell meglátogatnom. Aztán felhívtam az OFO- TÉRT-fiókot, a csoda folyta­tódott, ők vették fel- a kagy­lót. No, talán mégsem kell elmennem a Műburokhoz. De ezt a számot elátkozták, a pontos idő jelentkezett. Eb­ből legalább volt némi hasz­nom, megállapítottam, hogy az órám négy percet késik. Felvettem a kabátomat, de mielőtt elmentem volna, fel­hívtam még Kelement, hogy lemondjam az esti kártya- partit. Nem Kelemen jelent­kezett, bizonyítva, hogy min­den csoda csak két telefo­teljesíteni. Másik nagy ter­mékcsoportunk a mikrohul­lámdoboz. Ebből 8 ezer ton­nát terveztünk 1976-ra, a ter­vet szintén teljesítettük, ma már a túlteljesítésén dolgo­zunk és ténylegesen 9 ezer 100 tonna mennyiségben ké­szítünk mikrohullámdebozo- kat. A Nyíregyházán gyártott termékek, dobozok tetszető- sek, szépek. A gyár portáján felállított vitrin igazolja, nem véletlen a bővülő vevőkör. Több tucat kiállítási díj, ok­levél dicséri a minőséget. A minőség mellett a gyár má­sik nagy erénye a szállítási határidő tartása, illetve előbb­re hozása. zés. Hogy csak egy példát említsek: egy-egy gépen többféle terméket kell készí­teni és az átállás, a gépbeál­lítás hosszú időt vesz igény­be. Ezenkívül a gépeket he­tenként rendszeresen karban kell tartani. A zsákgyártó gépnél a gépbeállítást össze­hoztuk a karbantartási idő­vel, s ez minden héten egy­szer, pénteken történik. Éves szinten kétheti időt nyertünk, ami jelentős több- lettermék-előállítást tett le­hetővé. Egy-egy vállalat, gyár éves tervteljesítésében, túlteljesí­tésében nem csak a tonna, vagy az árbevétel a legfőbb mutató. Akkor valós igazán a tervteljesítés, ha a termelés tásokra kellett. — Tervünk jelentős része volt a takarékosság. A sza­básterv módosítása a hulla­dékcsökkentést írta elő, ton­nánként 1 százalékot. Ezt tel­jesítettük és több, mint 4 ezer tonna alapanyagot taka­rítottunk meg, amelynek 20 millió forinton felüli az érté­ke. Ugyanilyen jelentős fel­adat volt a készletcsökken­tés, szintén 20 millió forint­tal. — 1974-ben a termelésünk 85,5 tonna volt. 1975. év vé­géig 90 ezer tonna készter­méket összesítettünk. 1976 vé­gén a tervtúlteljesítéssel 91,5 ezer tonna lesz az eredmény. Ezt a nyíregyházi gyáregység és a hajdúdorogi gyárrészleg közösen adja. (seres) JEGYZET Tanuló kereskedők 66 brigád a szocialista címért küzd — Az éves terv határidő előtti teljesítése, túlteljesíté­se nagyon sok mindenre visz- szavezethető. Elsőként mégis azt említeném, hogy a gyár­egység 1200 dolgozója, 66 szo­cialista címért küzdő brigádja lelkesedéssel és nagy szorga­lommal dolgozott. Ez volt az alap. Sokat számított továb­bá az év közben végrehaj­tott üzem- és munkaszerve­nálásig tort. A készülék is­mét áthallatszott. Ezeket hal­lottam: „Kiss vagyok a Mű­buroktól. Ott a Harántmű­vek?” Közlöm az átfutási idők pontos adatait.” És kö­zölte valakivel... Levettem a kabátomat és boldogan ismertettem főosz­tályvezetőmmel az imént hallott adatokat. — Maga ügyes ember, pe­dig a Műburokot olyan ne­héz telefonon megkapni. E gy héttel később újra velük kellett beszél­nem. Persze a szoká­sos zűr, nem lehetett elérni őket. Azt reméltem, hogy megint beugrik véletlenül annak a Kissnek a hangja. De nem volt ilyen szeren­csém. Felhívtam a hibabe­jelentőt. — Mi a panasz? — kér­dezték. Mérgesen válaszoltam. — Kérem, a telefon már át sem hallatszik! Palásti László A megye kereskedel­mében ebben az év­ben 1438 továbbtanu­lót tartanak számon. Közü­lük felnőtt szakmunkás- képzőbe 670-en járnak. A képesítést nyújtó tanfolya­mot 370-en látogatják. 216- an szakmai továbbképzé­sen vesznek részt. A dolgo­zók középiskoláiba 183-an járnak. A nagy létszám arról ta­núskodik, hogy a kereske­delemben dolgozók körében megvan i az igény szakmá­juk tökéletesebb elsajátítá­sára. A munkahelyek ezt a törekvést elveiben általá­ban támogatják is. Ám a kereskedelemben. nemrég bevezetett 44 órás munka­hét és sok más tényező a gyakorlati megvalósítás elé sok nehézséget állít. Különösen nehéz a hely­zet az élelmiszerboltok­ban, állítja az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat szakszervezeti titkára. Ha egy tíz dolgozót foglalkoz­tató üzletből egy eladó be­teg, egy pedig szülési sza­badságon van, akkor az is­kolába vagy továbbképzés­re járók távolléte alatt nagy és nehéz munka vár a boltban maradókra. A helyzetet nehezíti, hogy az élelmiszerüzletek nagyobbik része két mű­szakban árul. Kedvezőtlen az üzletek és a raktárak árufogadásra, -tárolásra ki­alakított tere. A városok­ban az emeletes épületek közé ékelt ABC-áruházak zömének udvari raktára nincs. A raktárakban lévő zsúfoltság miatt — ami bal­esetveszélyt is jelent — az árukat többször is át kel! rakni. Ismertek az áruszállítás­nál jelentkező gondok. Ezek ellenére egy pilla­natig sem szabad lemonda­ni a továbbtanulók segíté­sének gondolatáról. így és ilyen körülmények között a kollektívák segítségét igénybe véve kell biztosíta­ni a kereskedelemben min­denfajta továbbtanulás le­hetőségét. És tenni kell ezt nem csak azért, mert a mai vezetők többségére, akik valamilyen formában ta­nultak, annak idején ép­pen úgy rádolgoztak, mint a most tanulókra. Szüksé­ges ez azért is, mert a ke­reskedelemben ma még kevés a szakképzett elárú- sító. Egyre többen ébred­nek rá, hogy nagyobb tu­dással jobban ki tudják elé­gíteni a vásárlók ezerarcú igényét. A minél szélesebb körű tanulás lehetőségét a keres­kedelemben csakis az együttdolgozó kollektívák teremthetik meg. Igaz, eh­hez az egymásért érzett fe­lelősség mellett szükséges az egymásért vállalt mun­ka1 is. Sigér Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents