Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 9. Magyar—osztrák közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának az Osztrák Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának tagja dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának a meghívására 1976. december 6. és 8. között hivatalos látogatást tett az Osztrák Köztársaságban. Ausztriai látogatása során Kádár Jánost fogadta dr. Rudolf Kirschläger, az Osztrák Köztársaság elnöke. Ezt követően Kádár János látogatást tett Anton Benyánál, a nemzeti tanács elnökénél. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken Kádár János és dr. Bruno Kreisky beható véleménycserét folytatott a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről, valamint a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. A tárgyaló felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság jószomszédi kapcsolatai az utóbbi években eredményesen fejlődtek. A két ország viszonya különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének jó példája. A felek kifejezésre juttatták eltökéltségüket, hogy a jövőben is minden erőfeszítést megtesznek népeik barátságának elmélyítéséért, országaik együttműködésének fejlesztéséért a két nép javára. Ezzel kapcsolatban megerősítették azt az egyetértés, amely a magyar és az osztrák kormányfő ez év május 17—19. közötti találkozóján a konkrét teendőkre vonatkozóan létrejött. Mindkét fél üdvözölte a gazdasági együttműködésben eddig elért eredményeket. Hangsúlyozták, hogy a gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlesztése mindkét ország számára előnyös és síkra szálltak amellett, hogy a jövőben is kihasználják a gazdasági kapcsolatok további elmélyítését szolgáló ösz- szes lehetőségeket Tovább vizsgálják, milyen lépéseket kell tenni a jószomszédi viszonnyal összhangban annak, érdekében, hogy intenzívebbé tegyék az együttműködést a kölcsönös gazdasági kapcsolatok minden területén és megszüntessék az olyan adminisztratív és kereskedelempolitikai akadályokat, amelyek gátolják a gazdasági együttműködés fejlesztését. Aláhúzták az ipari kooperáció és a harmadik piacon való együttműködés jelentőségét. Előirányozták új hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszaki együttműködési egyezmény előkészítését. Kádár János és dr. Bruno Kreisky megelégedéssel szólt a közelmúltban megkötött kulturális és tudományoá együttműködési egyezményről, és kifejezte reményét, hogy ez az egyezmény a kulturális kapcsolatok élénkítésének alkalmas eszköze lesz. Kádár János és dr. Bruno Kreisky síkra szállt az enyhülés folytatásáért és azért, hogy tovább szélesedjék az államok együttműködése, tekintet nélkül társadalmi és gazdasági rendszerükre. Határozott szándékuk, hogy a jövőben is sokoldalúan elősegítik ezt a folyamatot. A tárgyaló felek kifejezték eltökéltségüket, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát egészében, fenntartás nélkül végrehajtják, hogy biztosítsák az értekezlet eredményeinek teljes hatékonyságát, és ezáltal elősegítsék a biztonság erősítésének és az együttműködés fejlesztésének folyamatát Európában. Ennek megfelelően nagy jelentőséget tulajdonítanak a helsinki záróokmányban 1977-re előirányzott belgrádi találkozónak. A felek megelégedéssel vették tudomásul, hogy a magyar—osztrák általános vegyes bizottság tevékenysége során szintén foglalkozik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának alkalmazásával a magyar—osztrák kapcsolatokban. A felek üdvözölték a két ország lakosainak találkozásait, különös tekintettel a határ menti területek lakosaira, és megerősítették, hogy a záróokmány szellemében a kölcsönös bizalom és jÓ6zomszédság alapján, közös, egyeztetett lépések útján elősegítik e közvetlen kapcsolatokat. Támogatják az ifjúsági, a sport- és a turisztikai kapcsolatok fejlesztését, valamint az információ átfogóbb terjesztését. A felek véleménye szerint a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében a politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell kísérnie. Szükségesnek tartják a különböző leszerelési tárgyalások meggyorsítását. Remélik, hogy a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, a genfi leszerelési bizottság munkája, valamint a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások — annak az alapelvnek a megtartása mellett, hogy azok egyik fél biztonságát sem károsíthatják —mielőbb eredményre vezetnek. Azt a véleményt képviselték, hogy a leszerelési törekvésekben fontos szerep hárul az Egyesült Nemzetek Szervezetére. Támogatják a leszerelési világértekezlet összehívását. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakának. Mindkét fél megerősítette hűségét az Egyesült Nemzetek alapokmányának céljaihoz és alapelveihez és kijelentette, hogy különböző ENSZ-szervezetek és igazgatási egységek elhelyezése szempontjából Bécs városa jó előfeltételekkel rendelkezik. A feleknek az a meggyőződése, hogy a biztonság megszilárdulása nem korlátozódhat Európára. Kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a világ különböző területein még számos feszültséggóc van, amely veszélyezteti a békét. Ebből a szempontból is különös figyelmet igényel a Közel-Keleten kialakult helyzet. Hangsúlyozták, hogy a tartós és igazságos békét a Közel-Keleten az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 242. és 338. számú határozatai alapján és a közel-keleti válság rendezésével foglalkozó genfi konferencia összehívásával, tárgyalások útján kell megvalósítani. Mindkét fél határozottan állást foglalt amellett, hogy szavatolják e térség minden állama és minden népe biztonságát és jogos érdekeinek elismerését. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy álláspontjuk számos megtárgyalt kérdésben megegyezik, vagy hasonló. Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa tagjának ausztriai látogatása a magyar—osztrák kapcsolatok újabb fontos állomása, amely jelentős mértékben hozzájárult Magyarország és Ausztria barátságának elmélyítéséhez és hasznos együttműködésének továbbfejlesztéséhez, az európai béke és biztonság elősegítéséhez. Kádár János magyarországi látogatásra hívta meg dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Bécs, 1976. december 7. Brezsnyev Kadhafit Szerdán a moszkvai Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Pod- gomij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszfogadta tertanácsa elnöke, valamint Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere folytatta megbeszéléseit Moamer el-Kadhafival, a Líbiai Arab Népi Köztársaság Forradalmi Parancsnoksága Tanácsának elnökével. Hazaérkezett Kubából a magyar parlamenti küldöttség Szerdán hazaérkezett Havannából a magyar parlamenti küldöttség, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével részt vett a Granma hajó partot érésének 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, valamint a kubai nemzetgyűlés első, ünnepi ülésszakán. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Péter János, az országgyűlés alelnöke és Házi Vencel külügyminiszterhelyettes fogadta. Ott volt Jose Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. Emlékezés Mao első feleségére A Zsenmin Zsipao egy teljes oldalt szentelt Mao Ce- tung mártírként elhunyt felesége, Jang Kaj-huj emlékének. Most 46 éve, hogy az asszonyt — aki nem volt hajlandó férjére és a kommunista pártra vallani — 1 a kuomintamg kivégezte. A megemlékezés és Mao özvegyének, Csiang Csingnek ösz- szeesküvőként való elbukása között közvetlen összefüggés van, amit a KKP lapja eképpen magyaráz meg: „Csiang Csing, a négyek bandájának tagja gonoszul megtiltotta, hogy Jang Kaj- huj hősi tetteit közzétegyék, még azt sem engedte meg, hogy Jang Kuj-huj nevét mártírként emlegessék. Any- nyira aljas volt, hogy még azt a kevés pénzt is visszatartotta, amit Mao elnök Jang rokonainak küldött.” Pekingi megfigyelők szerint a Zsenmin Zsipao keddi megemlékezése utat nyit a hősként elhalt asszony kultuszának, egyszersmind annak a mind jobban kitapintható törekvésnek is, hogy Csiang Csinget — majdnem negyven éven át volt élettársát — kitöröljék Mao Ce-tung életéből. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy éppen most hozzák nyilvánosságra a néhai elnök egy 1974 márciusából való kijelentését, mely — Csiang Csingnek címezve — így hangzik: „jobb, ha nem találkozunk. Sok olyan dolgot nem csináltál meg, amiről az évek hosszú során át beszéltem neked. Mi a haszna an* nak, ha ezután is találkozunk? Marx, Engels, Lenin és Sztálin művei itt vannak, az én műveim is itt vannak, de te egyszerűen nem akarsz tanulni”. VIETHÁH HA (2.) A megváltozott Dél A mikor Da Nangban, az egykori hatalmas támaszpontvárosban a tartományi vezetőkkel a felszabadulás óta elért eredményekről beszélgettünk, egy mondatra felfigyeltem: — A felszabadulás óta 821 ipari üzemet hoztunk rendbe és több, mint 100 ipari jellegű létesítményt állítottunk munkába... — Megnézhetnénk az egyiket? — kérdeztem. így kerültünk el a Da Nang-i szerszámgépgyárba, amelynek históriája igazán megérdemli a megörökítést. Tran Quang Bong igazgató- helyettes a következő szavakkal mutatta be a gyárat: —- Üzemünk építését 1975 decemberében, pár hónappal a felszabadulás után kezdtük el. — És már termel is a gyár? — Természetesen — hangzott a válasz. — Tizenhat mérnökkel és 200 munkással dolgozunk. Bárkivel találkozik az ember Da Nangban, mindenki megemlíti, hogy a város teljes 30 nappal korábban szabadult fel, mint dél egésze. — Úgy éreztük, hogy eza plusz 30 nap kötelez bennünket — folytatta az igazgatóhelyettes. — A városban van egy tervezőiroda. Ennek a mérnökei gyorsan felmérték, hogy a felszabadulás után nagyon sok alkatrészre lesz szükségünk. Délen, a gépek többsége ugyanis tőkésországból származik. S tudtuk, hogy ezek az országok majd nem exportálnak sem gépeket, sem alkatrészeket. Ezért volt szükség üzemünkre. Mielőtt a beszélgetést folytattuk volna, körülvezettek a gyárban. Valóban, minden vakítóan új volt, csak a munkaruhák nem, ezek már több hónapos esz- tergályozás olajpecsétjeit viselték. A hatalmas csarnok különböző gépein alkatrészek készültek: a textilgyár részére, amely a város egyik legnagyobb ipari üzeme, aztán a sok-sok tehergépkocsihoz, amelyek alkatrészek hiánya miatt különösen sínylik a kereskedelmi embargót. — A csarnokokat még csak fel lehetett építeni. De honnan szereztek szakembereket? — A többség a tartomány Népi Bizottságának szakmunkásképző iskolájából jött. Másokat pedig elküld- tünk Hanoiba, szakmát tanulni. Egyébként most már itt a gyárban is tanítjuk azokat, akik ügyesek és kedvük is van hozzá. Szeretnénk ugyanis tovább bővíteni az üzemet. Elképzeléseink szerint hamarosan 5- 600 munkáskézre lesz szükség ... Ha nem is szerszámgépgyári léptekkel, de hasonló kedvvel és tempóval kezdte el a munkát a Da Nang-i textilgyár is, amely Trang Quang Bong gyárának egyik legfontosabb „munkaadója”. A textilgyár a felszabadulás előtt egy nagy részvénytársaság tulajdonában volt. Gazdái azzal is támogatták a Thieu-rezsimet, hogy a felszabadító erőkkel együttműködők családtagjait elbocsátották. Több, mint 2 ezer ember került így az utcára. A felszabaduláskor az üzemet állami tulajdonba vették s azonnal hozzáláttak a károk kijavításához és a munka elindításához. — S pontosan 21 nappal Da Nang felszabadulása után üzemünkben elkezdődött a munka — mondta Ho Duy Vinh igazgató. — A3 hetes késedelmet az okozta, hogy a menekülő Thieu-ka- tonák a berendezés egy részét összetörték. Néhány adatot érdemes még megemlíteni. A felszabadulás előtt összesen 691 volt a munkások száma, ma 800-nál is többen vannak. A Thieu-rendszerben a gyár egy műszakban és hetente négy napot dolgozott. Most a kezdeti egy műszak után már áttértek a háromciklusos termelésre. Mint Vietnam valameny- nyi ipari üzemében, itt is nagy eseményként várják a Vietnami Dolgozók Pártja hamarosan sorra kerülő kongresszusát. Hogyan is készülődhetnének rá megfelelőbben a háború pusztította országban, ahol minden ipari termékre nagy szükség van, mint munkasikerekkel?! M unkásaink elindítottak egy olyan mozgalmat, hogy minden dolgozó egy gépen, egy műszakban egy méterrel többet termel. Ezt örömmel elfogadtuk — mondta végezetül az igazgató. — Ahhoz azonban nem járultunk hozzá, pedig a gyár dolgozói javasolták, hogy szombat este még egy órát dolgozzanak. Nincs jó munka pihenés nélkül, a pihenésre is szükségük van dolgozóinknak!... (Vége) Ónody György Szeberényi Lehel i4 rém REGÉNY 87. Csak az a parányi nyílás mutatkozott, a szikla kürtőszerű hasadékán, a feje fölött, ahonnan a fény vékony szálú kötélzete aláereszkedett. És ekkor a sötét sziklafalhoz ért a válla, s valami puhát is érintett. Ez a valami halk surranással lehullot. Odanyúlt, s mintha csak a játékos kép öltene testet varázsérintésre, a magasból lecsüngő valódi kötélzetbe markolt. Szíve nagyot dobbant: megvan! Oldalt pillantott. A kőasztal mellett édesdeden aludt a házigazda. Feje a bőrökön, s körül a szétterült, vadon nőtt fürtök. Az aranybarna fürtök. S noha torkában dobogott a szíve, kissé elmosolyodott. Fellépett a hágcsóra, s azon felkapaszkodott a boltozatig. S íme, a sziklaperem fölött, melyhez a hágcsót erősítették; nyílást fedezett fel. Szűk, sötét kis nyílást. Az ember, ha felhúzódzkodott a peremre, épp csak bebújhatott, hason csúszva. Ha ugyan e lyuk arra való, hogy kijusson innen az ember. De akkor minek a hágcsó? Anyicska tapogatózva kúszott a sötét sziklaüregben. S noha az út nem volt hosszú, mégis örökkévalóságnak tűnt. Néha veríték öntötte el, ahogyan hason csúszva előrejutni igyekezett, s fejét oldalra fordítani kényszerült, hogy átküzdhesse magát a legszűkebb helyeken. Az irdatlan súlyú sziklatömbök összepréselték ilyenkor a tüdejét. Apró kapkodásokkal nyelt be morzsányi levegőt, s vágyakozott egy nagy lélegzet után, mely egész tüdejét megtölti. És ilyenkor érzett olyasmit, hogy most se előre, se hátra — beszorult a sziklák közé. Abban most már biztos volt, hogy nem itt jöttek be. Nem ez lehetetlen. Végre kicsit tágasabb lett, és derengést észlelt. Akkora levegőt vett, majd megrepedt tőle. Ujja alatt szaraz ha- raszt zörrent. Majd fejét is bele kellett fúrnia a sűrű ha- rasztba, mintha homokba ásná magát. S egyszer css^k nem volt fölötte a szikla, kibújt a derékig érő harasztból. Mint valami habfürdőből. Kinn volt a szabad ég alatt. Kinn volt, s körülnézett. Sziklafal zugában állt, egy mélyedésben, ahová a szél összehordta a környező fák harasztját. A szikla olyan volt, mint valami várrom utolsó csonkja, kőtömbökből óriások rakta vár maradéka. Amolyan odatett kőtömb volt az is, ami alól kibújt. Mintha csak nem illeszkednék egészen pontosan az alatta lévő tömbhöz, s ez az egyenetlenség okozna némi rést közöttük. A rést e zúgban elborította a derékig érő haraszt. A sziklacsonk alig magasodott Anyicska feje fölé, néhány méternyit mindössze. „A tetőn vagyok, a szurdok a másik oldalon lehet” — állapította meg mindjárt. S valóban, füves hegyhát indult a sziklazúgtól: Csene- vész, ritkás fák között tüskés bozótok sűrűje. A lány jobb kéz felől felismerte a koDor- sóhegyet. Nem burkolózott kék párába, minthogy köze. lebb volt hozzá, mint bármikor, ha az erdőn távolabbra eljutott. De hogy fölismerte az alkonyati nap kihunyni készülő korongja alatt, máris tudott tájékozódni. Szinte pontosan tudta, merre esik a falu. Elindult. S hajnalra ugyanide visz- szatért, bátyúval a hátán. Azt mondta, és elszántan mosolygott: „Megszabadítottam őket a Gonosztól! Hogy ne féljenek többé...” Széthajtotta maga előtt a harasztot, batyuját előretolva becsúszott a kőtömbök közén. Az egyszer megjárt út már nem volt olyan félelmetes. Szíve másért dobogott. Mert mégiscsak merész dolgot mivel, eredményében kiszámíthatatlant. Milyen lesz a fogadtatás? És mi várja még aztán? Nem lehetett biztos. Bízott az ösztönében. S az arcban, melyről eleget olvasott. Bízott, mint a gyermek. S mint a megszállottak. Ő lesz, aki kihozza a szurdokból a katonát, megváltván rettegéséből a falut; megnyitva előtte a világító értelem útját. (Folytatjuk) Ismét Waldheim az ENSZ főtitkára Az ENSZ közgyűlése szerdán közfelkiáltással újból dr. Kurt Waldheimet választotta meg a következő öt évre az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárává. A Biztonsági Tanács javaslatát Ion Daetu román nagykövet, a tanács december havi elnöke terjesztette a közgyűlés elé. Amikor Hamilton Shirley Ameraszim- ghe, az ENSZ-közgyűlés 31, ülésszak elnöke szavazásra tette fel a kérdést, a küldöttek tapsviharral válaszoltak és közfelkiáltással megválasztották az új főtitkárt. Kurt Waldheim 1977. január 1-től másodszor tölti be a világszervezet főtitkárának tisztségét.
